Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)

1973-12-30 / 305. szám

...az „ötös fogatot” dirigálta Egy volt a mai labdarúgókról A 2027/1968. sz. kormány- rendelet és a 24/1968. sz. MTS határozat az NB I-es labdarúgók számára heti 23 óra munkaidókedvezményt biztosít, a játékosoknak te­hát csak napi 4 órát kell dolgozniuk. És most néhány idézet a Népsport 1973. december 18-i számában megjelent „A be­csületes élet alapja a mun­ka” című, s a győri Rába ETO-val kapcsolatos cikk­ből: Móricz László elnökhe­lyettes: „A vállalat vezető­ségének az az álláspontja, hogy \a termelés, a munka­morál szempontjából jobb, ha az élvonalbeli labdarú­gók gyáron kívül maradnak, így csak 20 ember részére fizetnek bért munkateljesít­mény nélkül. Ha viszont ők bejárnának, akkor még né­hány száz embert feltarta­nának a munkavégzésében.” ... amennyit megengednek nekik Pozsgai Lajos (játékos): „Dolgozni?... Ez nem más, mint büntetés! A labdarú­gás színvonalának visszaesé­se miatt így akarnak bün­tetni bennünket... napi négy­órai munka, majd az azt kö­vető edzések után nem ma­radna idő a családdal való foglalkozásra, a feltétlenül szükséges szórakozásra...” Horváth Béla (játékos): „Labdarúgásunk azzal nem lesz jobb. ha a játékosok dolgozni fognak.” Glázer Róbert (játékos): „... ha labdarúgásunk nem zuhant volna ilyen mély­pontra, senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a játéko­sak dolgoznak-e vagy sem.” Az idősebb szurkolók sze­me ma is felcsillan, ha a hajdani Bocskai legendás hí­rű „ötös fogatát”, a Markos, Vincze, Teleki. Eőry, Hevesi támadósort említi valaki. A fiatalok ? Hallomásból. írá­sokból is alig-alig ismerik őket. S hogy miért nem a korabeli még nagyobb híres­ségeket — Sárosit, Zsengel- lért, Cseh Matyit és a töb­bieket — idézem? Mert most „az 1933—34-as év váloga­tott találkozóinak gólrekor­dere, a finomtechnikájú deb­receni középcsatár. Teleki Pál” (az idézet Sebes Gusz­táv: A magyar labdarúgás című könyvéből való) ül velem szemben. Egy hajdani iglazi profi játékos, aki ma is a labdarúgásban él, hiszen egyik vezető NB-s csapatunk szaktanácsadója. — Nem portrét akarok ír­ni. hiszen Pali bácsinak nincs szüksége már „reflektorfény­re”. Inkább azt kérdem: mi a véleménye egy hajdani profi játékosnak a mai élvo­nalbeli labdarúgók nagy többségénél eluralkodott szemléletről, életmódról? — Ha a Népsport cikkére gondol, akkor csak azzal fe­lelhetek: szomorú, hogy itt tartunk. Bár egy labdarúgó mindig annyit enged meg magának, amennyit mások megengednek neki! Minden azon múlik; hogyan vezetik őket, mit és milyen módon követelnék tőlük, hiszen eg­zisztenciális problémáik nin­csenek. Munka és játék S ez utóbbi kijelentés már kínálja is azt a témát, amelyért az egykori híres csatárt beszélgetésre invitál­tam. Mert hogy is volt az a magyarországi profizmus ko­rában? — A mi időnk labdarú­gásában — bár a közönség érdeklődése állandóan emel. kedett — nem volt megold­ható a mai értelemben a já­tékosok életlehetőségének kérdése. Az állam ahelyett, hogy támogatta volna sport­águnkat, különböző adókkal — vigalmi, testnevelési, for­galmi, rendőrségi stb — ter­helte azt. Az egyesületek pe­dig nem tudtak a játékosa­iknak annyit fizetni, hogy abból megélhettek volna. Ugyanakkor sokat követel­tek. hiszen önellátottságuk következtében nem volt kö­zömbös, hogy mennyien lá­togatják a mérkőzéseket! — A magyar profi labda­rúgók élete tehát más volt, mint a mai „amatőröké”? — De mennyire! Mi dol­goztunk, kötelező edzésekre jártunk, önedzéseket végez­tünk — mert a bér a nyúj­tott teljesítménytől függött — és játszottunk. Én például a debreceni Állatklinika műszerészéként; reggel 7-től délután 3-ig dolgoztam, mi­vel a profi fizetésem csak heti 30 pengő volt (egy öl­töny ruha 120 pengőbe ke­rült). s abból nem lehetett megélni. Ha túrára mentünk vagy . a mérkőzések miatt 1—2 napot mulasztottuk a munkahelyünkön, a fizetés megfelelő hányadát levon­ták! De edzőnk, Froncz Dö­me. meg a vezetőség többi tagja is mindnyájunktól megkövetelte a rendszeres munkát állásunkban. — S az edzések, szórako­zás, család? — Minden belefért az ész­szerűen beosztott időbe, sőt futballista „önképzésre” is bőven futotta! A heti három kötelező edzés mellett ugyanis a többi napokon 4—5 órát is gyakoroltuk ön­tevékenyen mindazt, amiről úgy éreztük, hogy kevésbé megy. Pedig senki sem kö­telezett rá bennünket... Kíi­★ Profi játékosok — profi labdarúgása... Az 1933 tavaszán, a Hungária úti pályán ját­szott Magyarország—Svájc (3:0) találkozón Avar kapura fejel, Teleki pedig készenlétben áll. lönben 1949-ben az FVB-re készülő válogatottal Lillafü­reden voltam, s Puskásék is alkalmazták e módszert. Az életmód mindenre kihat! Őszülő szöghaját fiatalos mozdulattal végigsámítja, szinte jelezve: eddig a múlt. De a hogyan? Mert az is kell! — Ahogy nálunk a leg­több futballista él, az bűn önmaga ellen! A szakosztá­lyok — a felkészülési idő­szak kivételével — képte­lenek biztosítani a játéko­sok szabad idejének kitöl­tését, foglalkoztatását. Tíz hónapon keresztül a napi egyszeri edzés — amit sok helyen délelőtt tartanak! — másfél-két órát igényel. Utána az életerős fiatalem­berek nagy többségénél —, mert csak igen kevesen ta­nulnak, vagy dolgoznak ön­ként — éveken át tart az unott tétlenséggel telített ténfergés. S az elfoglaltság hiánya anyagi jóléttel páro­sulva szinte kínálja a lehe­tőségeket, a káros szórakozá­sokra. És a felelőtlen ma­gánélet. 'a sportszerűtler élet ­mód, a semmittevés idegi­leg is tönkreteszi a játéko­sokat. A fásult, unott labda­rúgó pedig a pályára is ma­gával viszi a pszichikai ne­gatívumokat, s ezek döntően befolyásolják a 90 percben végzett ténykedést, majd az aktív pályafutás befejezése után a termelőmunkába való bekapcsolódáskor jelentkez­nek ezek a problémák. Szün­tesse meg tehát a sportkör vezetősége a munkátlan éle­tet, legyen a munkahelyen végzett ténykedésért járó fi­zetés független a labdarú­Vasaslányok Az ÓIK döntő második napjáh már kiütköztek az ilyen sorozatmérkőzéseken tapasztalható hiányosságok, s elsősorban az erőnlétnek volt döntő szerepe. Persze, az eredmények alakulását az is befolyásolta, hogy a kulcs- játékosokat, nagy átlövőket hogyan sikerült semlegesí­teni. A leányok mezőnyében a Bp. Vasas folytatta sikersorozatát — a mai nap eredményétől függet­lenül — már megnyerve a tor­nát, sorrendben harmadszor vi­szi haza az értékes serleget! A dobogó másik két helyét — de hogy melyik fokot, az ma dől el — a Csepel és a Rába ETO fog­lalja majd el. Pontszámban ugyan a DVTK mindkettőt be­hozhatja, de igen gyenge gól- különbsége miatt csak a negye­gástól, a sportbeii juttatá­sokat pedig a teljesítmény- nék megfelelően kapják! El­sősorban a szemlélet meg­változtatása. a net'elés és vezetés terén kell igen ko­moly fordulatnak bekövet­keznie ahhoz, hogy újra nagy legyen a magyar lab­darúgás. Éte ehhez külön kommen­tárt sem kell fűzni! MONOSTORI GYULA harmadszor! dik helyre esélyes, s ahhoz is győznie kell rna az ETO ellen! A fiúknál az érmes helyezések: sorrendje csak a mai zárónapon dől el. A kupa megnyerésére — akár á lányoknál, itt is harmad­szor — az egyre jobb teljesít­ményt nyújtó Bp. Honvéd a leg­nagyobb esélyes, A leány mérkőzések eredmé­nyei: Bp. Vasas — Híradcrtech- nika 8:7 (3:6), Rába ETO — Szarvas 13:6 (8:5), DVTK—Csepel 12:6 (8:5). Góllövők: Kiss (5), Mlinárcsik. Szentlélek! (2—2), Azari, Csörgő, Tóth (1—1). Cse­pel — Szarvas 16:10 (6:5), Rába ETO — Híradótechnika 10:8 (4:4), Bp. Vasas — DVTK 15:8 (7:4). Góllöyők: Kiss (4); Szentléleki (2). Tóth, Frank (1—1). A fiúk eredményei: Bo. Hon­véd — FTC 19:11 (8:2). Bp. Va­sas — Rába FTO 20:16 (9:5), Bé­késcsaba — Újpesti Dózsa 13:12 (8:6), Bp. Vasas—-Újpesti Dózsa 22:17 (11:8). Bp. Honvéd—-Békés­csaba 16:12 (7:3), Rába FTO­FTC 12:9 (6:6). M. Gy. Hogyan sikerült az akcióprogram 7 Több a tej - javult az ellátás színvonala Hazánkban a szarvasmar- hatenyésztési program meg­valósításával párhuzamosan növekszik a tejtermelés. Ugyanakkor az egy főre ju­tó tej és tejtermék fogyasz­tás elmarad attól a színvo­naltól, amit az egészségesebb táplálkozás érdekében el kellene érni. Borsodban át­lagosan három deciliter tej az egy főre jutó fogyasztás, ezen belül Miskolcon maga­sabb, vidéken alacsonyabb az átlag. Szembeötlő viszont, hogy például Leninvárosban, a fiatalok városában a na­ponta eladott tej mennyisé­ge egy főre számítva meg­közelíti a fél litert. A felvásárlás a tavalyihoz képest tovább emelkedett, viszont az eladott tej a ta­valyinak csupán 92 százalé­ka. A szarvasmarhatenyésztés programjának megvalósításá­val már előre látható volt, hogy a tejipari vállalatok ebben az évben jelentős több­letkészletekkel rendelkez­nek. Ezért a Tejipari Válla­latok trösztje a különböző minisztériumok támogatásá­val értékesítési akcióprogra­mot dolgozott ki. Borsodban is megalakult az operatív bi­zottság, amelyik fontos koor­dinációs feladatokat vállalt magára egyrészt az ellátás színvonalának javítása érde­kében, másrészt pedig gya­korlati segítséget nyújtott az értékesítési gondok megoldá­sához. Külön akcióprogramot ké­szített a Borsod megyei Tej­ipari Vállalat is, amelyben az idei bőséges tejkínálat adta feladatokat rögzítették. A kereskedelemmel közösen létrehozott programban sze­repelt többek között az is, hogy bővíteni kell a pasztő­rözött tejet árusító boltok, üzletek számát, népszerűbbé, kedveltebbé kell tenni az is- kolatej-akciót, az intézmé­nyek, üzemi konyhák ellátá­sát javítani kell. Nos, az év végén megállapítható, hogy az akcióprogram pontjainak megvalósításáért a vállalat­nál sokat tettek. Többek kö­zött bővült a termékek vá­lasztéka is, korszerűsítették a csomagolástechnikát stb. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a tejtermékek népes családjában kereken száz ta­got számlálhatunk. Persze ezek között sok olyan is van, amelyeket más megyék tej­ipari üzemei állítanak elő. Viszont egyik sem hiányzik a borsodi boltokból. Ebben az évben valósították meg a csecsemőtej modem csoma­golását, a régi alumínium kannák viszont fokozatosan kiszorulnak a szakmából. Vegyesjáratokat indítottak Azok a települések, ahova eddig napjában csak egyszer jutottak el a tejipar áru­szállító kocsijai, az idén be­vezetett vegyesjáratok érke­zésekor nemcsak tejet, de mindennap friss, rövid sza­vatossági idejű termékeket is kaphattak. Így a munkás­lakta városok (Ózd és a bá­nyavidékek) kis üzletei is mindennap friss túrót, kefirt, joghurtot kínálhattak. Sűrítették a kiszállítási időpontokat az ellátási terü­let 280 helyiségében, s mind­össze 13 olyan település van, ahová egy héten csak egy­szer jutnak el a gépkocsik tejtermékkel. Az év első tíz hónapjában 87 községet kap­csoltak be a mindennapos ellátásba. Segítette ezt az a körülmény is, hogy tíz szá­zalékkal nőtt az eldobó cso­magolás használata a válla­latnál. Különös gonddal kezelték az idei iskolakezdés idején is az iskolatej-akció beindí­tását. Nem maradt egyetlen egy iskola sem, ahol meg ne fordultak volna a vállalat képviselői. Ennek eredmé­nyeképpen minden kielégít­hető igényt felmértek, s nem kevesebb, mint 93 közigaz­gatási hely 181 oktatási in­tézménye kap nap, mint nap tejet, kakaót. A higiéniai elő­írások maradéktalan betar­tásával juthatnak hozzá a ta­nulók a fehérjékben rendkí­vül gazdag tízóraihoz. Az alufóliával lezárt műanyag- poharakból szívószállal lehet elfogyasztani a tejet. A na­ponta kiszállított adagok szá­ma 11130 pohár tej, 11720 pohár kakaó. A központi intézkedések hatására növelték az egyes termékek zsírtartalmát. A tejnél 0,2 százalékkal, a tej­fölnél 4 százalékkal, a túró­nál hét százalékkal. Az év elején egy tudomá- nyos intézet bevonásával fel­mérést végeztettek az új termé'kkihordási módok ki­alakítására. Ennek figyelem-' bevételével négy új kiste- herbírású kocsit állí tottak be. Az optimális ellátási séma bevezetése a gyakorlatban jónak bizonyult. Kísérlete­ket folytatnak a konténeres szállítás bevezetése érdeké­ben, mert ez egyben a hű­tőlánc kiépítését is jelente­né. Hiszen az üzemtől a bol­tig mindig hidegen jutna el a tej, a tejtermék. Ha az éves értékesítési eredményeket vizsgáljuk, aT- ra a következésre juthatunk, hogy amíg az első negyed­évben erősen hullámzott a fogyasztói igény, például a tej iránti keresletnél, addig az év másxiik felében emel­kedett az eladott tejmennyi­ség. Hasonló a helyzet a vaj­jal is, míg a többi termé­kek értékesítése fokozatosan emelkedett az év folyamán. A tavalyi árrendezés a vaj- fogyasztás csökkenésében mutatkozik meg leginkább, hiszen a tavalyi eladott mennyisége; az idén nem sikerült elérni. Mit mutat a statisztika? Az adatok áttekintéséből kiderül, hogy mindent egy­bevetve az idén több tejter­méket használ ak fel az üze­mi konyhákon, többet adtak el az üzemi, vállalati büfék­ben is. A legfrissebb statisztika szerint hazánkban szemé­lyenként 8132 forintot költe­nek élelmiszerekre, amiből ezer forint jut a húsra, a tejre és a tejtermékekre 500 forint, viszont a szeszes ita­lokra 1752 forint jut. Aligha szorulnak ezek a számok ma­gyarázatra, ha azt vizsgál­juk, mit kell még tenni az egészségesebb táplálkozási formák kialakításáért. A KISZ és az Úttörőszö­vetség országos vezetői a tejipar akcióprogramjának kidolgozásakor hathatós se­gítséget adtak ahhoz, hogy a legfiatalabbak körében minél népszerűbbé váljék az egészséges étrendek megvá­lasztása. amelyben a tej és a tejtermékek aránya számot­tevő. A tejipar jövőre tovább bővíti majd a mindennapos ellátásban részesítendő hely­ségek számát, s ennek érde­kében Encsen, Szendrőn és Krasznokvajdán áruelosztó raktárt létesítenek. Ezzel a megye legészakibb területein is magasabb színvonalú tej- és tejtermékellátást tudnak majd biztosítani. Üj töltő- és adagológépek beállítása várható, A mo­dernebb csomagolási formák — mint ahogy a tapasztala­tok mutatják — mindig jó hatással vannak a kereslet alakulására. Természetesen a piackutatási tevékenység eredményeit is figyelembe veszik és ennek alapján reá­lisan tervezik meg a jövő évi értékesítési programot. Az minden kétséget kizáró­an biztos, hogy a lakossági igényeket a felvásárlási le­hetőségek mellett maradék­talanul ki tudják elégíteni. Ehhez viszont néha olyan apróságokra is oda kell fi­gyelni, mint hogy a kisebb „kiszerelés”, a kisebb cso­magolás a kedveltebb, hi­szen nem mindenki vásárol egy egész család számára. Érthető a tejipar szándéka, hogy a jövőben méginkáhb támaszkodni szeretne a ke­reskedelem közvetlenebb ta­pasztalataira. ahol a vásár­lói igényeket jobban le le­het mérni. Tovább folytat­ják az 1973-ban bevált ter­mékbemutatók sorát, ahol kóstolót adnak a vevőknek a különböző ínyencségekből. Az ilyen jellegű bemutatók után minden esetben konk­rétan megfigyelhető volt a kínált tejtermékek iránti ke­reslet növekedése. A Borsod megyei Tejipari Vállalat miskolci üzeme 150 ezer literes feldolgozó kapa­citása mellett az idén na­ponta 220 ezer liter tejet fo­gadott, a sátoraljaújhelyi a 30 ezer literes kapacitás mellett hatvan ezer litert dolgozott fel. Minden nap 1 millió ember reggelijét biz­tosítják mind magasabb szín­vonalon. X'

Next

/
Thumbnails
Contents