Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)

1973-12-27 / 302. szám

w afe Portré (Kerényi László felvétele) Két enyhe tél után egy harmadik Miskolc hűvös város Két enyhe tél után úgy tűnt, hogy a harmadik, az idei kémény lesz. A hegyek­ben hamar leesett az első hó. Míg lent. a városban az őszi fények pompáztak. Bánkú- ton már a sípálya vastagsá­gát méregették. Aztán, szinte egyik napról a másikra, be­köszöntött a hideg. Miskol­con 22, Putnokon 25 fokot mértek fagypont alatt. Most újra őszies az idő. Köd es eső szitál, s a pin­cékben megrozsdásodik a szánkók vasa. A fák kétszer virágzottak Így, a várakozással ellen­tétben, rendhagyónak ígér­kezik ez a tél is. Az idő­járás-történet ennél kirívóbb rendellenességekre is utal. Az 1286—87-es télről jegyez­ték fel, hogy „karácsonykor virágzottak a fák, februárban érett az eper, áprilisban vi­rágzott a szőlő”. Ny: nas volt 1420 tele is. „A fák kétszer virágzottak és termettek gyümölcsöt. A cseresznye áprilisban, a sző­lő májusban kezdett érni.” Sárospatakon jegyezték fel, hogy 1540. január 31-én „dél­tájt mennydörgés volt. me­lyet jégeső előzött meg és villámlás követett. A lágy telet égető nyár követte, s néhol a víz drágább volt. mint a bor.” Érdemes összevetni az ez- évi időjárási adatokat a ko­rábbi évek átlagával. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal most megjelent kiadványá­ban (Mezőgazdasági adatok 1973.1 olvasható, hogy Észak- magyarországon az 1972—73. évi középhőmérséklet rendre alatta marad az 1931-től szá­mított havi középhőmérsék­letnek. Néhány fokkal hi­degebb az idő. mint koráb­ban volt. Szeptemberi aszálv Az elmúlt hónapok hőmér­sékleti adatai alapján el­mondható, hogy Miskolc az egyik leghidegebb magyar város. Ez év januárjában itt mínusz 1,8 Celsius fok volt az átlaghőmérséklet. Budapes­ten viszont nulla fok fölött alakult. Az augusztusi átla­gok alapján is városunk a ieghüvösebb. Szolnokon. Ba­ján 21 fokos középhőmérsék­letet mértek. A miskolci át­lag a 19 fokot sem éri el. A fentiekből következik, hogy városunk lakói a na­pot is rövidebb ideig látják, mint máshol. Egy évvel ez­előtt, decemberben a nap csak 34 órán át sütött. A napfényes órák száma július­ban 226 volt, míg például Pécsett több mint háromszáz órán át sütött. A rekorder egyébként Sárospatak. Augusztusban 304 órán át sütött a nap. Az Időjárás szeszélyessége a csapadékhullás egyenetlen­ségein is lemérhető. Június­ban csaknem 15 centi eső hullott Miskolcra (a legtöbb az országban), a szeptember viszont aszályos volt. mert mindössze négy milliméter eső esett. (brackó) Karácsony az otthoné Karácsony este. A gyerek­korból felejthetetlen. Gyö­nyörű és csodálatos. Az egyet­len, amikor — így tartja a közhit — jobbak vagyunk a hétköznapi önmagunknál va­lamennyien. Ügy lett volna szép. ha 24-én este sűrű pelyhekben hull a hó, ha nincs hideg, de mégis szövetségesül szegődik a fagy, hogy a hó egyformán fehér palástot terítsen a vá­rosra. Olvadt, már-már nem is volt minek olvadnia, mégis lucskos volt a járda. Ha ezen múlt volna, nem lenne szép az idei karácsony. Jártam az esti utcákon Kora sötétedéstől sűrű estig ök voltak? Nem ók? Nem tudom. Tavaly ugyanígy az utcán kezdtem a karácsonyt, a villanyrendőrnél. Akkor két gyerekről írtam, akik né­hány percre itt randevúztak. Nem volt az nagy sztori. Gazdát cserélt két kicsi cso­mag. Budapestnek sokáig volt a régi Nemzeti Színház előtt órája. Dalban is megénekelt találkahely. A nagyváros Mis- kolcnak villanyrendőre van... És ha nem ők voltak? Ugyanazok voltak akkor is, akiket tavaly láttam, az egy­mást keresők. Rendhagyó volt a kará­csony esti utca. Ezúttal a hét­főre tett vasárnap miatt hiá­nyoztak a csomagokkal sza­ladó, megkésett vásárlók. A járdán, ahol egy nappal ko­rábban még megállni sem le­hetett, most nyugodtan néze­lődhetett az ember. Délután 5-kor kezdődött a forgalom- korlátozás. készülődni kez­dett az este. Csak hat óra tájban élén­kült meg a forgalom. Mint mindig most is jöttek a nagy­apák, sétáltatták az unoká­kat, míg otthon öltözött a fa, mesékkel lopták a gyerek­türelmetlenséget. — Mikor lesz karácsony? — Még körüljárjuk azt a házat... Az ablakok mögül, amelyek most utolsó szellőztetésre nyíltak, a karácsonyi ételek, a sültek és tészták illata üzent. Mintha még melegebb lett volna tőle az utca ... Aztán elfogytak a nagy­apák is. A máskor világos — ablakok mögül karácsonyi gyertyák fénye sejlett. Csend volt a város máskor forgalmas kapujában. A Ti­szai pályaudvar csarnokai szinte kongtak. A városban már bezártak, vagy éppen zártak a presszók, az étter­mek, a szórakozóhelyek. A karácsony az otthon ünnepe. Elcsendesedett az utasellátó étterme. Az asztaloknál egy- egy magányos vendég kóka- dozott, akinek nem volt hova menni... Nem kellett sok a beszél­getéshez. Egyik asztaltól a a másikig elért a suttogó szó is: — Én minden karácsony­ban itt vagyok... — A család? — Tíz éve nincs... Fiatal házaspár veszekedett az előcsarnokban, ök ketten rosszul nézték a menetrendet. Két órát kellett várniuk: — Gyertyagyújtásra se érünk haza ... — Megvárnak, ne félj. A pádon egy kisgyereket vigasztalt két felnőtt: — Csak holnap lesz kará­csony este... — A Tárkányi házaspár jóval éjfél után ér csak haza, a nyírségi kis fa­lujába. Kegyes csalásuk afféle ráadás, ajándékcsomag .., És mint mindig ilyenkor, elnéptelenedtek az utcák. Két egymást támogató, dülöngélő ember, üres pálinkásüveget dugott virágnak egy utcai vi­rágkosárba : — Jaj, de megszid az asz- szony... — Elmegyek hozzád, meg- védelek... Hát igen! őket várták vol­na otthon, de mentsége le­gyen a városnak, hogy na­gyon kevesen voltak most, akiket hiába vártak. Az előbb még sültek és tészták illatá­val üzenő ablakok mögül most már az utcára gurult a boldog gyerekzsivaj. Ezer és ezer színes üveggolyó. Az ár­nyékokról mit se tudó kará­csony este. BARTHA GABOR Mila Lopasovska A szeretet ünnepe Tegnap apu egyetlen csapással egyszerre két karácsonyi pontyot ütött agyon, s ezzel megnyitotta házunkban a vidám ünnepeket. Ez jeladás volt á többi lakó számara: egy­két perc múlva már sorban álltak a szom­szédasszonyok az előszobában, mindegyikük kezében jókora hal, amely arra ítéltetett hogy karácsony estéjén az ünnepi asztal dísze legyen. Apu ugyanis a lakóbizottság elnöke és a pontyok elintézése hagyomá­nyosan az ő hatáskörébe tartozik. Igaz, anyu haragszik emiatt, de apu rá se hederít, an­nál is inkább, mivelhogy e megtisztelő kö­telesség maradéktalan teljesítésének ered­ményeképpen nem marad ideje krumplit pucolni. Szóval, a szomszédasszonyok békésen vár­tak a sorukra, amikor Monika asszonynak a földszintről hirtelen kiugrott a kezéből a hal és ide-oda kezdett röpdösni a lakásban, mivel a boltban ponty helyett tévedésből repülőhalat adtak el neki. Először az asztal felett körözött, azután néma csöndben le­telepedett a csillárra. A lámpa vészjóslóan himbálózott, de némi erőfeszítés árán — hála istennek — sikerült a halat elijeszteni róla. Mintegy búcsúzóul tiszteletkört írt le Monika asszony feje felett, aztán huss! ki­röppent a nyitott ablakon. Ezalatt anyunak a sütőben odaégett a bejglije. Elhamarkodottan leakasztott nekem néhány fülest — mindig én vagyok a vil­lámhárító! —, majd kidobta a bejglit — Mónikával és a többiekkel együtt, ami az általános jókedvet lehütötte egy kissé. Mikor a következő — egyelőre . még szénné nem égett — bejglihez verte fel a tojást, berobogott Protová szomszédasszony és könyörögve kérlelte aput, segítsen ki­nyitni a lakásukat, ahová belülről bezárkó­zott Igor, a kisfia, amint felfedezte az el­dugott karácsonyi ajándékokat — többek között a trombitát is, amin már két álló óraja játszik fáradhatatlanul. Apu mondta, hogy rögtön megy, de Protová nem hallotta, mert még otthon teletömte a fülét vattával, tehát megsértődött és kijelentette: szörnyű, hogy az embereket még az ünnepek sem teszik jobbá, humánusabbá — aztán bevágta az ajtót és elviharzott. Hála az iparnak, örökké tartó játékok még nincsenek, így aztán a trombitaharsogás is abbamaradt végre. Hanem akkor közvetlen közelről hallat­szott rettenetes robaj, olyan, akár az ágyú­lövés. Szerencsére mégsem ágyú volt, csak apu ejtette el a süteményes tálat, ahogy az ünnepien megterített asztalra akarta tenni. Anyu könnyes szemmel rebegett neki hálát a segítségért, aztán az összes szentek nevé­vel az ajkán fogott hozzá, hogy összeseperje apu szorgoskodásának eredményét. A barátságos családi tűzhely körül hama­rosan gyülekezni kezdtek az est többi rész­vevői — a rokonok és közeli ismerősök. Fá­radhatatlanul magasztalták anyut és sza­kácsművészetét, sőt még attól is el voltak ragadtatva, milyen elegáns borogatást rakott a fejére. A meleg mamuszok, nyak- és zseb­kendők ünnepélyes kiosztása után a vacsora fokozott tempóban folytatódott. A kará­csonyi éj csöndjét kisvártatva több szólam­ban előadott művészi dalok törték meg. Éjfél is elmúlt, amikor anyu új nyakleve­sek beigérésével aludni indított, maga pedig bevette a következő adag idegcsillapítót. Szlovákból fordította: ZAHEMSZKY LÁSZLÓ II kollektíva részeseként A szervezeti szabályzatban is rögzített alapelv, hogy pár­tunk minden tagjának azonosak a jogai és a kötelességei. Így — a lenini elveknek megfelelően — minden párttagnak kötelessége részt venni alapszervezetének munkájában, be­osztásától, társadalmi rangjától függetlenül. Bár formailag azonosak a kötelezettségeik, az állami, gazdasági, társadalmi élet kommunista vezetőivel szemben mégis nagyobbak a kö­vetelmények és az igények. Nem ellentétes ez a szervezeti szabályzattal, sőt, logikusan következik abból, hogy ezek a vezetők — éppen beosztásuk­nál és tisztségüknél fogva — bizonyos területeken több is­merettel, nagyobb áttekintési lehetőséggel rendelkeznek, mint alapszervezetük tagsága általában. S nagyon fontos kérdés, hogyan hasznosítják ezt a „többletet” az alapszervezet mun­kájának fejlesztése, politikai befolyásának növelése, más szóval a párt vezető szerepének fokozottabb helyi érvénye­sülése érdekében. Különösen fontos e kérdés vizsgálata a párttaggyűlések munkájával kapcsolatosan, hiszen a taggyűlés az alapszer­vezet legmagasabb fóruma, s a párttagság intézményesen e fórum révén kapcsolódik a párt politikájának alakításához és megvalósításához. A párttagok egyenlőségének elvéből következően a taggyűlés részvevőiként is egyenlőek a párt­tagok jogai. Az ismeretekben, felkészültségben mutatkozó különbözőségek sem változtatnak ezen: a nagyobb tudás nem jár több joggal, mint ahogy a sarzsi hiánya sem kár­hoztathat senkit arra, hogy puszta szemlélője és hallgatója legyen egy-egy téma vitájának. S hogy a helyi vezetők eze­ket ez elveket helyesen vagy helytelenül értelmezik-e a gyakorlatban, az a legkevésbé sem mellékes: nagyon sokat segíthetnek — vagy árthatnak — ezzel az alapszervezetük pártéletének. Az első fontos követelmény e vonatkozásban a taggyűlé­seken és egyéb pártrendezvényeken való rendszeres, példa­mutató megjelenésük és részvételük. Az a tapasztalat, hogy e tekintetben is sokat javult a pártfegyelem, a kommunista vezetők döntő többsége alapszervezetében is becsülettel és példamutatóan teljesíti párttagságából fakadó kötelezettsé­geit. Éppen e kedvező fejlődés alapján lehetséges és kívána­tos, hogy a nem így cselekvőktől a pártalapszervezetek — a minden párttagra nézve azonos mérce alapján — még követ­kezetesebben igényeljék ezt. s az irányító pártszervek is ad­janak ehhez megfelelő segítséget. Már összetettebb kérdés, milyen legyen a pártcsoport- üléseken és a taggyűléseken, általában az alapszervezet éle­tében való részvételük, hogyan nyilvánítsanak véleményt, milyen formában adják tovább ismereteiket, gondolataikat. Azok járnak el helyesen, akik e vonatkozásban is tartózkod­nak a szélsőségektől. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert — ha kis számban is — vannak, akik lebecsülik pártcsoport­jukat vagy alapszervezetüket, míg mások, éppen fordítva, szinte „rátelepszenek” azokra. Velük szemben az olyan veze­tők sokaságát állíthatjuk követendő példaként, akikben él és hat a szándék, készség és képesség a kommunista kollektíya munkájában való aktív részvételre. Az ilyen vezető nem akar több lenni, mint az alapszervezet más tagjai, ugyan­akkor készségesen és szerényen adja tovább, teszi az egész közösség számára hasznosíthatóvá azokat a többlet-ismerete­ket, azt a nagyobb tudást, amellyel rendelkezik. S mindezt úgy, hogy ezzel erősítse a pártszerű, demokratikus légkört, fejlessze az alapszervezet munkájának színvonalát. Az ismert tapasztalatok szerint célravezető, ha a vezetők mindig a tárgyalt napirendhez kapcsolódva hasznosítják is­mereteiket, s nem külön napirendi pontként tájékoztatják a pártalapszervezet tagságát. (Más kérdés és teljesen rendjén levő dolog, hogy rendszeresen vannak külön tájékoztató jel­legű napirendek is.) Azt a gyakorlatot lehet tehát ajánlani, hogy a napirenden szereplő téma kapcsán segítsék a helyi viszonyoknak megfelelően megszabni a párthatározatokból adódó tennivalókat. Ezen túlmenően valóban csak a leg­szükségesebb esetben — a pártvezetőséggel előzetesen egyez­tetve, illetve a párttagság igényének megfelelően — célszerű a napirendtől független külön tájékoztatást adni. Sokszor aprónak látszó formai dolgok is lényegesek így például általában hasznosabb, ha egy-egy témáról elsőként nem a vezető beosztásban dolgozó párttag fejti ki a véle­ményét. Nem könnyű, de fontos megfelelően érzékelni, hogy mikor a legeredményesebb és a leghelyesebb a vitába való bekapcsolódása. Formainak tűnő, ám nagyon is fontos kér­dés hozzászólásának időtartama és közérthetősége is. Ez töb­bek közt azt is jelenti, hogy nem szükséges a vezetőnek min­den témához, vagy egy témához többször is hozzászólnia. Ez természetesen egyáltalán nem jelenthet igazolást vagy fel­mentést azok számára, akiknek taggyűlések sorozatán át nincs érdemi véleményük, mondanivalójuk. A párt vezető szerepének helyi érvényesülése, tekintélyé­nek és politikai befolyásának növekedése nagyon sok ténye­zőtől függ. Ezek egyike a kommunista vezetők magatartása, alapszervezetükben végzett .tevékenysége, példamutató párt­szerűsége. LUKACS GYULA, az MSZMP KB munkatársa Közlemény Miskolc városban két I. fokú TEMEB (terhesség-megszakítást engedélyező bizottság) kezdi meg 1974. január 1-től működését. A terhesség megszakítás iránti ké­relmek jegyzőkönyveit a terüle­tileg illetékes rendelőintézet, szül. nőgyógyászati szakrendelés, va­lamint a Nővédelmi Gondozó szakorvosai állíthatják ki* Művi abortusz iránti kérelmük­kel a lakosok az alábbi I. fokú TEMEB-hez fordulhatnak. I és II. kerület lakosai: Sem­melweis Kórház Rendelőintézet­ben levő Nővédelmi Gondozó he­lyiségében működő bizottsághoz. (Miskolc I., Csabai kapu 11.). Hétfő 15 órától 17 óráig, csütör­tök 8 órától 10 óráig. III. kerület lakosai: Vasgyári Kórház rendelőintézetében levő Nővédelmi Gondozó helyiségében működő bizottsághoz. (Miskolc, III., Kerpely A. u. 1.). Hétfő 15 órától 17 óráig, csütörtök 8 órá­tól 10 óráig. Amennyiben a terhes nő a ké­relem elutasítása, vagy a térítési díj miatt fellebbezéssel kíván él­ni, ezt már az I. fokú TEMEB- nél be kell jelenteni. ahol a to­vábbi teendőkről a tájékoztatást megkapja. A II. fokú TEMEB működési helyei és ideje: Miskolc ?., Baj- csy-Zsilinszky u i3. II. em., ked­den 10 óra, pénteken 15 óra. Házasság előtt tanácsadást is a Nővédelmi Gondozók végzik, ugyancsak a kerületi illetékesség szerint. Semmelweis Kórház rendelőin­tézetének Nővédelmi Gondozója; rendelési ideje: hétfő 7-től 12 óráig, kedd: 8-tól 17 óráig, szer­da 7-től 13 óráig, csütörtök 7-től 14 óráig, péntek: 10-től 17 óráig, szombat 7-től H óráig. Vasgyári Kórház rendelő inté­zetének Nővédelmi Gondozója; rendelési ideje: hétfő 10-től 15.30- ig, kedd: 7-től 14 óráig, szerda: 7-től 14 óráig, csütörtök 7-tól 14 óráig, péntek: 7-től 14 óráig, szombat; 7-töl 12.30-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents