Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-23 / 301. szám
Nem melegágyi palánták Nyílt város Nincs riasztó kerítés és nyitott az ajtó is. A jövevények minden bizonnyal ezt a tényt veszik észre legelőször. Az áthághatatlan (vagy annak hitt) falak, vaskos kilincsek. súlycs lakatok mindenkiben éppen olyan kellemetlen asszociációt ébresztenek, mint a zárkózott, megközelíthetetlen emberek. — Azt szeretnénk, ha ez az intézmény. — amit nem véletlenül nevezünk gyermekvárosnak — nyitott lenne. ahonnan nincs kizárva az élet sok öröme és bosszúsága. Természetesen védjük és segítjük a gyerekeket, de liem akarunk melegágyi palántákat nevelni, hiszen növendékeinknek néhány év múlva önállóan kell megállni a lábukon. Könnyekre, sajnálkozásra, túlzott dédel- getésre egyetlen családban sincs ■ szükség. Racionálisan kell megtalálni a segítés legjobb módját. Röviden így foglalhatók össze dr. Dobos Lászlónak, a miskolci gyermekváros igazgatójának pedagógiai elvei. De ezt vallja az új intézmény mind a 44 nevelője, • a 18 gyermekfelügyelő, a - tzichológus. a gysrmskszak- ,orvos, eszerint viselkedik a 'szakácsnő. s mindazok, -s'-ik a gyermekvárosban élitek. Erről már látogatásunk első perceiben meggyőződhetünk. A hároméves óvodások, akik nagy igyekezettel mossák ebéd után kezüket és arcukat, még úgy félig vizesen rohannak a folyosón dolgozó takarító nénihez, s r,vajfába ,ugranak, az igazgatónak is. Természetesen fogalmuk sincs a felnőttek közötti hierarchiáról; csak azt tudják, hegy minden néni és bácsi egyaránt szereti őket. A városban mindenki nevelő, azzá kell lennie. Kedves intellektuális kislány (ezt a benyomásunkat külön is megerősíti a szemüvege) vezet fel bennünket; vele találkozunk először. Rendkívül otthonosan mozog, udvarias és közlékeny. Picit érezteti, hogy „hivatalos minőségben” fogad. Később megtudjuk, hogy ő volt az örökös beteg, akinek P mindig fájt valami. Mióta ennyi a megbízatása (egyszóval fontos ember lett) azóta mindenféle betegségéről elfeledkezett. Egyébként jól szituált családból jött. Ügy tűnik, a sokféle státuszsz'm- bólum között nem jutott elég idő a gyerekre ... Azon ritka alkalmak egyike ez, mikor nem nagyon merek kérdezni. Sok a sérült gyerek, személyiség és magatartászavarral küzdenek, a szeretet és a jcszán- dák itt nem elég. Egyetlen érzelgős levél, bántó hangsúlyú kérdés a szakember több heti munkáját teheti tönkre. A gyerek nem játékszer, édességekkel és ajándékokkal. vasárnapi sétákkal és egynapos patronálással nem lehet nevelni. Karácsonyra senki nem megy haza. Ez még a szoktatás időszaka, az otthon és a nevelőszülők, a gyerekeket mindi-g szívesen vállaló szocialista brigádtagok most még csak zavart okoznának jóakaratukkal. A modem, jól fűtött épületben már érezhető a fé- szetomeleg is. A gyerekek maguk választották ki ruhájukat (köpeny csak az iskolában kötelező), rendezgetik a szekrényüket, sőt a nagyobbak már önállóan is vásárolnak. A tanár nénik és bácsik legfeljebb csak tanácsot adnak. Az épület belül is „nyitott”. A testvérek, barátok, (előfordul, hogy egyik még óvodás, másik már középiskolás) szinte tetszés szerinti alkalommal találkozhatnak, együtt játszhatnak. A kis M. Imre boldogan meséli a betegszobában, hogy hányán látogatták meg eddig. Volt már itt; János, Aranka. Jutka, Erika, Marika, Ildikó és Ibi. Ezek mind az ő testvérei... (Bizonyára lesz még alkalmuk „családi képeket” is készíteni.) Egy hetedikes gyereket — aki mér számos intézetből megszökött — óvatosan megkörnyékezek: nem unalmas még itt? Nevet, s mondja, hogy eszében sincs elmenni, pedig az igazgató bácsi csak azt kötötte ki, hogy melegítőben, tornacipőben nehogy útnak induljon ebben a hidegben. Most mégis útnak indul vagy húsz társával együtt, de ez csak amolyan délutáni kirándulás. Ismerkednek Tapolcával és környékével. Nem kell sorba állni, nincs kincstári rend, a velük tartó ne-' velőtanár csak egy közülük, a kirándulók közül. Kicsit fáradtan érkeznek majd visz- sza. Ilyenkor (ha nincs is hivatalos étkezés) beszaladhatnak a konyhára, egy-egy szelet zsíroskenyérért. A szakácsnéninek öt gyereke van, nem kell neki magyarázni, mát jelent az, ha valaki éhes... n ■ Néhány lépéshosszat a csoporthoz csatlakozom. A sokszor Szökött gyerek erősen dugja a kezét a modern kis ballonbunda zsebébe. Már előbb észrevettem, hogy kézfején tetoválás éktelenkedik. Az előző gyermekotthonban „jegyezték” meg. Mintha már szegyenlene... (gyarmati) Utcahosszayi dokumentum A Pécsi Levéltárban befejeződött az ország egyik legnagyobb gazdasági iratgyűjteményének, a Pecsvára- di Közalapítvány iratainak rendezése. Ehhez fogható hatalmas anyag egyetlen más vidéki levéltárban sincs; utcányi hosszúságban — ösz- szesen 250 méter hosszan — sorakoznak a levéltár polcain a XVIII—XIX—XX. századi iratok. Egy évtizedes munkájuk során a szakemberek minden egyes iratot kézbe vettek, megállapították keletkezésének idejét, helyét, tisztázták tartalmát, majd ennek megfelelően helyezték el a megfelelő iratcsomóba. A feudalizmus és a kapitalizmus korának nagy értékű forrásgyűjteménye ez az irattár, amelyet még Mária Terézia hozott létre, és 177»- ban intézkedett arról, hogy a pécsváradi bencés apátság birtokai a jövőben a magyar tudományegyetem (a Nagyszombatról Budára helyezett intézmény) céljait szolgálják. Fenyoünnepség a tanácson Bensőséges hangulatú fenyőfaünnepséget rendeztek tegnap délután a városi tanács tanácstermében. Az ünnepségen a tanács dolgozóinak 180 gyermeke vett részt. Természetesen a karácsonyfa alá sokféle játék is került. A gyermekeket az Ady Endre Művelődési Ház bábcsportja szórakoztatta. Téli könyvvásár Nincs ennél szebb ajándék A kérdésre egészen biztos választ tulajdonképpen most még senki nem tudna adni, mégis megkérdezem: mi a teli könyvvásár legnagyobb sikere, mi az amit nagyon vártak és kerestek az ajándékozók? A kiadók zavarba hoznak könyvárust és vásárlót egyaránt, oly bő a szép könyvek választéka. A mesekönyvek, képeskönyvek valamelyike, az ifjúsági vagy a szépirodalom egyik remeke? Nagy siker minden, ami utánnyomás (nem véletlenül ismétlik meg a kérdéses könyv kiadását ötödször, hatodszor is), és nagy siker lehet az üzletekbe még tegnap is folyamatosan érkező könyvszállítmányok bármelyike. A Balladák könyvét fél éve várják, most jelentette meg a Helikon. A kiadó neve a szép könyvre mindig garancia, de ez különösen szép, és vá- szonkötéeben csak 55 forint. Vászonkötésben lemezzel százhat, nyl-kötésben lemezzel százhatvanhárom forintért kapható. Nem szívesen írom, hogy mibe kerül (bár a könyvhöz hozzátartozik az ára, és ünnep előtt nem is mindegy), de régen láttam ilyen értékes könyvet, ilyen hozzáférhető áron. Hogy még a mű „személyi adatainál” maradjunk: 23 ezer 250 példányban jelent meg. Ez már biztosíték rá, hogy nem fogyott el egy nap alatt és sokaknak okozhat örömet. Kallós Zoltán gyűjtötte össze az élő erdélyi és moldvai magyar népballadákat. A hazai gyűjtés történetében tudományos szempontból is kiemelkedő jelentőségű munka a Balladák könyve, elsősorban azonban nem a folklórkutató igényeit tartották szem előtt. Hanem az érdeklődő olvasóét, akit nem is hagynak magára a több száz oldalas hatalmas anyagban, hanem valamennyi balladához magyarázatot, jegyzeteket fűznek. Utalnak az eredetére, a kérdéses versnek a nemzetközi folklórban fellelhető összefüggéseire, megadják a szakirodalmat. Magyarázó szójegyzék, a népköltés datóan is továbbélő remekeinek kottája és számtalan színes lap, a népművészet tárgyi emlékeinek szép fotója egészíti ki, illusztrálja stílusosan, kivételes ízléssel a könyvet. * Melyik a legnépszerűbb kiadvány? Ha azt mondjuk, hogy ez, akkor lehet, hogy nem pontos a válasz. Most még nem lehet tudni, de alighanem a Kazinczy könyvesbolt nagy gyakorlattal, szépérzékkel rendelkező elárusítóinak volt igazuk, amikor a szakember féltő gondjával vették kézbe a súlyos, nagy alakú könyvet: nincs ennél szebb ajándék karácsonyra. M— Király, hajdú, munkás A miskolci pecsét és címer A régmúlt időkben, amikor az írni-olvasni tudók száma a lakosságnak még csak elenyésző töredékét tette ki, a mindennapi életben a mainál is fontosabb szerepet játszottak a pecsétek. Köny- nyen megjegyezhető ábrázolásukkal tulajdonosukat jelképezték. s így a velük megerősített iratok szavahihetőségét bizonyították. Mint minden jelentősebb helységnek, a városi fejlődés útján megindult Miskolcnak is szüksége volt pecsétre; egy 1389-ben kelt oklevél azt írja, hogy az oklevelet „szokott pecsétjükkel” erősítették meg. A város XVI. és XV. századbeli pecsétje koronás főt ábrázol. Egy 1433- ból származó lenyomata ezt a koronás, szakállas emberfejet csillag és félhold veszi közre, a (latin nyelvű) kör- irathan „Miskolc város pecsétje” szöveg olvasható. A pecsét ábrázolása komoly problémát okozott a tudósoknak. A város főtemplomának védőszentje a IsöaRpkorban államalapító I. István királyunk volt; ha ő lenne a pecséten, a királyábrázolás beiUenek a középkori várospecséteknek abba a csoportjába, amely a pecséttulajdonos helység védőszentjét ábrázolja. Szend- rei János, Miskolc történetének neves kutatója azonban úgy vélekedett, hogy a koronás királyfej valószínűleg Zsigmond királyé, minthogy erősen hasonlít a róla fennmaradt egyes középkorvégi ábrázolásokra, s á város sokat köszöhetett Zsigmond nak. Minthogy azonban Miskolcot I. Lajos emelte ki a földesúri. függőségből, azt is lehetségesnek tartotta, hogy a királyfej I. Lajost ábrázolja. A XVI. században a miskolciak I. László királyénak tartották a pecsétjük ábrájaként szereplő királyfőt. A város jegyzőkönyve szerint Tejfeles Gergely elvesztette a nagy pecsétet, s 1577-ben újat csináltatott helyette. Erre — hogy megismerjék — G. T. betűket és az 1577-es évszámot is rámetszették — írja a jegyzőkönyv — „az zent Lasló feye melle”. Hogy kit ábrázolt a pecsét, egyértelműen máig sem tudjuk. A török pusztítások vérzivataros századaiban a városi pecsét is többször megsemmisülhetett, illetve elveszhetett, mert jó néhányszor újravésték. Sajnos, előfordult, hogy az űj oecsét metszőjének a megelőző pecsét töredékes lenyomata állhatott mintaként a rendelkezésére, ezért aztán a szakállat lábnak nézve olyan álló emberi alakot vésett, amelyet aztán szerecsennék véltek. A város 1694-ben használt pecsétjén jobb kezében búzakalászt, baljában szőlőfürtöt tartó hajdú látható. A hajdút címerpajzsba helyezték, a pajzs fölé ötágú korona került. A hajdút ábrázoló címeres pecsétet használta Miskolc 1909-ig. Az ezt felváltó, a felszabadulás előtt használt címer visszatért a koronás királyi fejhez, de ezt mellképpé egészítették ki és a szentelt ábrázolásain szokásos glóri-' val (dicsfénnyel) övezték. A királyalak jobbjában jogs.-.:, bal kezében országalmát tirtott. Ugyanakkor a címer a hajdút is megőrizte, de nem a címerpajzsOn, hanem a pajzs fölé helyezett sisakra tett koronából „növekvő” formában (deréktól felfelé) sisakdíszként ábrázolta. Miskolc új címeiét, a város tanácsa IV—39/1965. Tsz. határozatában fogadta el. A címerpajzs alsó mezőjében, a pajzstalpban most is ott látható a koronás királyfej, s mellette a régi pecséten szereplő csillag, a hajdút azonban a modern iparra utaló címerkép, a munkás alakja váltotta fel, amely a sisakdísz helyett a pajzs felső mezőjében. a pajzsfőben szerepel. A régi címerből a hajdú bal kezében tartott szőlőfürt az új címerben a királyfaj másik oldalára került. Így a város új címere a történelmi hagyományokat, a szőlő- művelést és a modem nehézipart egyaránt kifejezi. DR. BERTÉNYI IVAN egyetemi adjunktus, a Nemzetközi Heraldikai Akadémia tagia
