Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-23 / 301. szám
>(c Boda Sándor kislánya karórát kap. Népünk karácsonya Évek óta szép szokás nálunk, hogy karácsony napjain hatalmas fenyőfát állítanak fel a Parlament kupola-csarnoka- ban. A tündércsillogású fához több ezer kisdobost, úttörőt hívnak meg az ország minden vidékéről. E gesztussal nem is az Országház kapuja, hanem az ország szíve tárul ki apró honfitársaink előtt. A felnőtt Magyarország rámosolvog az ünnep örömétől izgatott gyermekregimentre, s e mosoly mögött az a józan felismerés is ott van, hogy a kis vendegek közül nem egy majdan a Tisztelt Ház tagja lesz ... Az ország maga-magát örvendezteti meg a gyermekek vidámságával. Népünk voltaképpen oda tehetné az ország karácsonyfája alá elmúlt esztendei szép álmainak, sok fáradalmának, bőséges eredményeinek ajándékcsomagjait is. Nincs esztendő, amin ne hagyna nyomot természeti csapás. balesetek sora, vagy éppen olyan emberek halála, akiket közel éreztünk a szívünkhöz. A nép memóriája emlékezik a társadalom sorsának nehéz pillanataira. De nem feledi a jó termések, a sikeres erőfeszítések örömét sem. Az ünnep gondolatokat dajkáló csöndje valamelyest egész éves tevékenységünk számbavételének alkalmát is jelenti. Kicsit játszva, kicsit komolyan megkérdezhetjük magunktól: mit tettünk ebben az évben az ország fenyőfája alá? Ha a nagy társadalmi realitások mérlegén latolgatjuk ezeket, akkor is a családhoz kell gondolatban visszatérnünk. Ebben az évben több figyelmet, gondoskodást kapott a család, mint más években. A figyelem jele az az országszerte tapasztalható igyekezet, ahogyan a nő- és ifjúságpolitikái határozatokból eredő feladatokkal foglalkozunk. Az, hogy további kedvezményekkel segítjük a munkascsa 1 ádokai axohf álló otthon megteremtésében. A családot szolgálya végső fokon az a rendelkezés is. amely az év közepétől csökkentette bizonyos állami és társadalmi szervek dolgozóinak munkaidejét. A családok gondját könnyítő jelentős határozat alapján a jövő esztendő első napjától évi 1660 millió forinttal növelik a szociálpolitikai juttatások értékét. Nem kis dolgok ezek. Határkövei egy megfontolt, az adottságokkal józanul számoló építő tevékenységnek. Ez is az idei karácsnyhoz tartozik: a minap hallottam olyan panaszt, hogy valaki motorkerékpárt szeretett volna vásárolni karácsonyra a fiának, s — anyagi okokból — kikötött egy rendes kerékpárnál. Bánat ez? Nem öröm, de miért volna bánat? Hiszen minden kirakatban lát az ember valamit, amire már nem futja a pénzéből. De volt-e olyan karácsony országunk történetében, amikor többen tudtak valami ajándékkal kedveskedni annak, akit szeretnek? Aligha volt. A karácsony pedig — amely a hagyomány szerint békességet hozott a jóakarata embereknek — nem is az ajándéktól karácsony. Ennek az ünnepnek a báját, hangulatát a békesség adja meg. Társadalmi méretben pedig a bizalom és a biztonság. Bizalom az ünnep után következő napok tartalmában és értelmében. Jó, ha erre s gondolunk, amikor érezzük az ünnepi kalács izet, es a feldíszített fenyő illatát. Hiszen ennek az ünnepnek mai varázsát nem annyira a hozzá fűződő kegyes történetek adják, hanem az az emberi jóság, szorgalom és becsület. amellyel egymásnak örömet, békességet és ünnepet teremtünk. NAGY ERNŐ Kohászok karácsonya Aníl apu vasat szikráztál A kohász karácsonyfája a kohó. csillagszórója a szikrázó vas: a finoman szállongó grafitpor olyan, mint az angyalhaj, Boda Sándor, a kettes kohó főolvasztára gyertyagyújtáskor még otthon lesz. Az éjszakát már a nagyolvasztónál tölti. Három óránként csapolni kell. A kohó nem állhat. A kohó mindig él. A főolvasztár húsz éve dolgozik e<?v helyen. hrrt élek — Nem vagyok vándormadár. Nem értek máshoz, csak a vasolvasztáshoz. Ezt szeretem. ezért élek. És. hogyan él Boda Sándor? — Mit mondjak? A diósgyőri kohász mindig is büszke volt arra, hogy egyedül tartja el a családját... Az asszony is a kohászatban dolgozik. Másik műszakban, mint a férj. Ritkán találkoznak, a gyerekek gyakran vannak egyedül. — A fiú könyvet kap karácsonyra. a kislány karórát. A kislány tízéves. Boda Sándor 18 esztendős volt, amikor először csatolt órát a csuklójára. — Én évekig hordok egy ruhát. Azt akarom, hogy a gyerekek szépen járjanak. Tőlük semmit sem sajnálok, értük minden áldozat kevés. A főolvasztár még nem járt külföldön. És — bár ezt pironkodva vallotta be — a Balatont sem látta. A hármas kohó parancsnoka Bodovics János. Kétszeres nagyapa. Három felnőtt gyermeke van, és egy kislánya. — Giziké későn jött. A legkisebb fiam is 18 éves volt már. amikor az asszony teherbe esett. Akkor nem akartuk, de az asszony hiába ment az orvoshoz. Most már a világért sem adnám. Hatéves. Egyidős az unokákkal. Vacsora — lábosban Bodovics János is szolgálatban lesz karácsonykor. tiltja, hányadik ünnepét tölti a kohó mellett. — Van, aki ilyenkor veszi ki a szabadságát, vagy „rendes évi betegszabadságát”. Egyszer is — négy vagy öt éve lehetett — reggeles voltam. De szentestére nem mehettem haza, mert nem jött be a délutános. Az asz- szony lábasban hozta be a vacsorát. Éjszakára sem kerültem haza. mert megbolondult a kohó. Fújtatott, köpködött. Embermagassá gra nőtt a salak. A kohók mellett az a mondás járja: ha a kohász dolgozik, nem keres. Azaz: a kohász akkor dolgozik igazán, ha baj van. S ha baj van, romlik a vas minősége. — ötvenkettőben volt olyan hónap, hogy négy és félezer forintot vittem haza. Igaz, akkor csak az volt a lényeg, hogy sok legyen a vas. A minőség nem számított. Ha a nyersvasnak legalább egy'narmada első, vagy másodosztályú volt akkor már járt a prémium. A mostani prémium-küszöb .kilencven százalék fölött van. Bodovicsék karácsonyán, az ünnepi asztalnál egy szék üresen marad. A családfő vasat szikráztat, amíg a család többi tagja, s az a csepp- ke lány az igazi csillagszórónak örül. Az első vendég Hacsak az időjárás másként nem akarja, kellemes síünnepekre számítanak Bán- kúton. A múlt vasárnap felavatott második sífelvonó is működik majd. A felvonó első vendége a Debrecenből Bánkúira járó Varga György volt. Mint a felvonó első vendége, a sí- klub határozata szerint, karácsonyi ajándékként egv idényre szóló félvonó-sza- badjegyet vehet át. Román paradicsom, jugoszláv szőlő Az AGROKONZUM rekordmennyiségű áruval készült az ünnepekre. Kétezer mázsa burgonya, félezer mázsa hagyma, háromszáz mázsa zöldség került az üzletekbe. Almából hatszáz mázsa, téli körtéből hetven mázsa volt az ünnepi készlet. Időben megérkezett az importáru: száz mázsa román paradicsom és 320 mázsa jugoszláv szőlő. r l j lakótelep A karácsony előtte napok, ban is javában dolgoznak Debrecen legnagvobb új lakótelepének építésén. Az egykori apróházas vénkert helyén, két ütemben összesen 3400 lakás épül fel. Az első szakaszban 2090 lakást készítenek el házgyári elemek, bői. A legtöbb lakás tízemeletes házakban lesz. de az Üj Élet parkkal érintkező részen négyemeletes bérházakat is emelnek. Az új lakótelep egjik érdekessége és egyben újdonsága.: itt épül Debrecen első úszómedencés iskolája. A vénkerti lakásokhoz kapcsolódik két. egyenkint 120 személyes bölcsőde és két óvoda. 200—200 gyermek befogadására. A tervek szerint a Vénkert helyén épülő új lakótelep első otthonait 1974. végén adják át. Kalács és A Miskolci Sütőipari Vállalatnál kalácsból 23 ezer darab, diós és mákos pozsonyi kifliből pedig 14 ezer darab bobájka készült. Vegyes péksüteményből sem lesz hiány, hiszen az 500 ezer darabbal várhatólag ki tudják elégíteni a lakosság igényeit. Gondoltak a karácsony előestéjére is. ugyanis ilyenkor sok csaiad szokott vacsorára bobajkát enni. A vállalatnál 48 ezer darab bobájkarudat sütöttek. Jónak ígérkezik a kenyérellátás is. 22-re. 23-ra es 24-re, azaz három napra ősz szesen 2160 mázsa kenyeret fognak kiszállítani az üzletekbe. Kézzel írt meghívó Kézzel írt meghívót kaptunk az alsózsolcai nevelő- otthon gyerekeitől. Náluk ma délután fél háromkor kezdődik a karácsony. Az ünnepségen a legjobb tanulmányi eredményt elért gyerekek a társadalmi szervektől jutalmakat kapnak. REFLEKTOR Ma Budapestre hazaérkezik olaszországi útjáról az Állami Népi Együttes. * Balassagyarmaton kiállítják Asszonyi Tamás szobrászművész alkotásait. * Celldö- mölkön fenyőfa-ünnepséget rendeznek. ♦ Kaposvárott az elektroncső gyárban ünnepségért rendeznek a törzsgarda tagjainak tiszteletére. é Pécsett feiavatják az „Építsünk óvodát” akció keretében elkészült első gyermel*» intézményt. jfc Bodovicsék karácsonyán az ünnepi asztalnál egy szék üresen marad. (Ágotha Tibor felvételei) BRACKÓ ISTVÁN Zsák-bútor Aféle időt nyúzó, csendes kávéházi beszélgetésnek indult ez is, mely érdekes annyira, hogy ne ásítson bele az ember a társaság arcába, de annyira már nem, hogy oda ne tudjon figyelni a szomszéd asztal alól kivillanó szép női lábra. Így indult és így csordogált volna búcsúzásig, ha beszélgető partnereim — két ifjú tervező — megelégszik a mai építészet iesajnálásával. Ám a lemondó kéz- legyintések, takarékos indulattöltésű kritikai megjegyzések csendesen csörgedező patakjába egyszercsak belecsobbant egy új téma: a zsák-bútor. Világosan bene van a nevében, milyen is *ez a bútor — a társaságban levő belsőépítész alkotása — mégis magyarázatot kell hozzá fűzni. Ők így ismertették, nagy lelkesen: használaton kívül szegre akasztható, szekrénybe rejthető, puha zsák. Használatban viszont a test vonalát rugalmasan követő fotel, ágy — vagy amit akarunk. Rémlett, hogy a tévében egyszer már láttam ehhez hasonló buborék-bútorokat. Csinos néger nő hevert bennük, aztán a hátára kapta székét, mint egy puttonyt, és fellibegett vele a lépcsőn. Hová ment? Ki tudja? Talán a padláson tartotta az újmódi szobaberendezést. amikor éppen nem használta, talán azért ment fel a lépcsőn, mert nem éppen előnytelen egy feszülő szoknyás, csinos nő számára. Szóval, dicsérték az én ismerőseim a zsákbútort, ahogy csak tudták, s amíg a kényelmességéről, olcsóságáról volt szó. hittem is nekik. (Érveik fölött jótékony angyalként ott lebegett a tévében látott hölgy.) Ám, amikor arról kezdtek beszélni, hogy a bútorzsákok szegre akasztása, szekrénybe zárása után ott marad az egész tágas lakás, melyben szabadon járkálhat az ember. no. meg a gondolat, ébredezni kezdett bennem az ellenkezés. — A bútornak akkor is bútornak kell maradnia, amikor nem használjuk, hanem csak látjuk — fogalmaztam meg tétován az első ellenérvet. — Megszokás csupán — így ők. Annyit már megtanultam, hogy szakemberekkel ne vitatkozzunk arról, amihez keveset értünk. De most elkapott az indulat. Éreztem, hogy valahol sántít az. amit ők modernség, modern lakás, modern bútor címen belém akarnak táplálni. A bútor — mint minden tárgy, amit naponta használunk — egy idő után hasonlítani kezd hozzánk. Érti a nyelvet, amit beszélünk, és képes válaszolni, ha hozzá fordulunk. A szép bútor, a szép tárgy, a színek, formák harmóniáját dicséri. De kedves mondanivalója lehet annak a merev hátú. ormótlan fapadnak is, mely ott áll szüléink lugasa alatt. Valami ilyesmit motyogtam a magam laikus módján, es ezzel magamra zúdítottam haragjukat. Leplezetlen megvetéssel, beszéltek azokról, akik nagyapa hintaszékétől az üknagymama rézmozsaráig minden kacaiot maguk köré gyűjtenek. Szenvedik a régi tárgyak zsarnokságát, s hagyják, hogy megkössék gondolatukat az érzelmes-giccses hangulatot árasztó ódon ócskaságok. Attól tartottam, hogy a kávéház kényelmes kanapéi, asztalkái kikérik maguknak mindazt, amit a hagyományos bútorokról mondtak. Hiszen a legenyhébb vád, mellyel a hagyományos berendezési tárgyakat illették, az volt, hogy házi tolvajként lopják gazdájuktól a teret, levegőt Szégyellem, de gyenge védőügyvédre találtak bennem. Nem tudtam hatásos érvekkel meghálálni mindazt, amit gyermekem — sokak szerint bizonyára giccses — bölcsője, a sok éve használt, kopott karácsonyfatalp, s a nyagda írólap adott nekem. Már az álmos decemberi esőtől vert utcán bandukoltam hazafelé. — vert hadként —. amikor egy sötét kapualjból mellém lépett Krúdy Szindbádja. A vén, de az élet minden ízét, szépségét mégis ifjú szemmel és ínnyel sóvárgó lovag. És a maga csodálatos modorában arról a fehér csempe kályháról kezdett mesélni, melyben téli estéken akác- fahasab pattog, s ha nekitámasztja a hátát az ember, akkor kedvese karjának melegét érzi. Tanultam a vitából, és nagyképűen odavetettem kísérőmnek: az én lakásomban radiátor van, s a távfűtés sokkal egészségesebb, modernebb, mint a cserépkályha. Nem válaszolt. Már ott sem volt mellettem. BÉKÉS DEZSŐ
