Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-06 / 261. szám
* Zonkó József egyforma ügyesség- * Lihi Lajos uzsonnája. Két rnoz- * Pszota Sándor hétszer vagy nyolcgel kezeli a szerszámot és a tollat dulat között egy vajas kenyér. szór járt Indiában. Ö vezeti a brigádnaplót. „Ti vagytok a mérce’’ Vitrin a műhelyben ik Tóth Sándor szemüvegben dolgozik, de szabad szemmel ellenőriz. (Kerényi László felvételei) RENDÖRÖK KITÜNTETÉSE — Jobban hasonlítunk mi egymásra, mint a testvérek, pedig hát a Misi akár fia is lehetne Sándor bácsinak. Aki a különbségekre kiváncsi, jobban teszi, ha eiőbb a hasonlóságokat tudja meg Zofcsákéknál. Mindnyájan sovány, inas, erős emberek. Egyiküknek sincs gallérra csüngő tokája, nadrágrepesz- tő hasa. Érdes, hatalmas a kezük, félelmetes, ha ököllé zárul — de simogat, ha tenyérré szelídül. Kérdezem, hogy voit-e ünneplő ruha azóta rajtuk, hogy átvették az Állami Díjat. Egymásra néznek, hüm- mögnek, a vállukat vonják. Szinte tartózkodóan szerények. Munkájukról viszont szívesen és élvezetesen beszélnek. Sikereikről, kitüntetéseikről csak félszavakkal. A közérdeklődés reflektorfénye, úgy látszik, zavarja a gyári világításhoz szokott szemet. A DIGÉP kábelgyártó gyáregységének Lenin nevét viselő szocialista brigádja áprilisban kapta meg az Állami Díjat. Mi történt azóta? — Tulajdonképpen semmi — morfondírozik Zonkó József. — Nem azért hajtottunk, hogy díjat kapjunk, de mert jól dolgoztunk, kitüntettek bennünket. A munka nem több, csak a felelősség lett nagyobb. Jobban figyelnek ránk. A többség nekünk szurkol, de akad. aki irigykedik ... Ha mi hibázunk, az kétszeres hiba. A hatalmas csarnok egyik csendesebb zugában egy, bármely irodának díszére váló, szép fájú vitrin látható. Se- hogysem illik a szüntelen ne- szező gépek, vasreszelékes satuk, hűvös-olajos acélidomok közé. A sokajtós szekrény a brigádé. Itt őrzik kitüntetéseiket, a testvérbrigádok ajándékát és a naplót. Aki Zofcsákékra kiváncsi, azt előbb a vitrinhez viszik. — Aprilis óta nagy itt az idegenforgalom — mondja Lihi Lajos. — Megnéznek, kérdezgetnek bennünket, arra kíváncsiak, hogyan csináljuk. A legtöbben Ilyenkor azt várják, hogy valami nagy-nagy titkot súgunk meg. Pedig nincs titok! Nincs semmi ördöngösség. Dróthúzó és sodrógépeket szerelünk ösz- eze. Lakatosok vagyunk, de a szerszámhoz csak utoljára nyúlunk. Előbb megnézzük a rajzot, előbb gondolkodunk. A többi már szinte magától megy. ■ ■ Lihi Lajos a legfiatalabb. Tóth Sándor a legidősebb. Tavasszal nyugdíjba megy. — Elfáradtam egy kicsit. Jöjjenek a fiatalok. Van egy kis szőlőm, az idén is lermett három hektó borom, majd csak el leszek a fákkal, füvekkel. A cimborák úgyis meglátogatnak néha. Szüret után biztosan ... Az arcokra derű lopódzik. Az sem rontja kedvüket, hogy együtt szinte sohasem nevethetnek. Valaki mindig hiányzik. Egyiküket mindig máshová hívja a munka. Most? is hiányzik Veres László és Zofcsák Mihály, a brigádvezető. Svédországból jött tőle egy lap. „Üdvözletem küldőm Göteborgból. Sajnos, már igen hideg van. Ma már esett egy kis zúzmara is. Jó munkát kívánok mindenkinek. Miska.” A brigádból valaki mindig úton van. Bejárták Afrikát, Nyugat-Európát és a Közel- Keletet. Pszota Sándor Indiában járt. Hányszor is? — Hétszer vagy nyolcszor. Nem emlékszem pontosan. Kábelgyártó gépieket szereltem össze, Delhitől nem messze egy gyárban. Sokan irigykedve mondogatják, hogy jó nekünk, mert becsavarogjuk a fél világot... Nem mondom, nagy dolog más tájakat, más embereket megismerni, de ez nem sétautazás. Aki külföldi munkára megy, az nemcsak szerelő, hanem diplomata is ... Egyedül van, a maga ura és szolgája is. És nem könnyű hónapokig asz- szony nélkül, család nélkül lenni. A brigádvezető Svédországban van. Milyen ember Zofcsák Mihály? A szavak mozaikjaiból lassan áll össze á kép. — Tiszteli a kort — mondja a legöregebb. — Találékony — vágja rá a legfiatalabb. — Jó szakember és jó vezető. Ez a két tulajdonság ritkán terem egy bokorban — fűzi hozzá a harmadik. A negyedik gondolkodva formálja a mondatot: — Nem utasít, csak kér. Jó szóval, a szemével, egy-egv mozdulattal. Szavak nélkül is értjük egymást... Mert mi akkor is beszélünk, ha hallgatunk. BRACKÓ ISTVÁN A BM Borsod megyei Rendőr-főkapitányságán tegnap délelőtt bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójáról, Németh János rendőr alezredes, a BM szervek párt- bizottságának titkára köszöntötte a meghívottakat, majd Gyurcsán Sándor rendőr alezredes, a főkapitányság vezetőjének helyettese mondott ünnepi beszédet. Ezt követően dr. Koleszár István rendőr ezredes, megyei főkapitány kitüntetéseket és jutalmakat nyújtott át a rendőri szolgálatban kiváló teljesítményt nyújtó főtiszteknek, tiszteknek, tiszthelyetteseknek és polgári alkalmazottaknak. A Haza szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntették ki Hevér István r. alezredest, dr. Nagy István r. alezredest, Soós László r. őrnagyot, valamint Csomós László r. őrnagyot. Az érdemérem ezüst fokozatát öten. bronz fokozatát Ketten kapták. Tizenhatan a Köz- biztonsági érem különböző fokozatait vették át. A BM- nél teljesített 10—25 esztendős munkásságért kilencen Szolgálati érdemérmet kaptak. Tizennégy polgári alkalmazott nyerte el a törzsgár- dajelvényt, a főkapitányi dicsérettel és jutalommal, s nyolc tiszthelyettest soron kívül előléptettek. Belügyminiszteri dicséretben és jutalomban részesült kiváló rendőri szolgálatáért a központi ünnepségre meghívott Csermely János r. őrmester, miniszterhelyettesi dicséretet és jutalmat kapott Barna Ernő r. százados és Béki Imre r. százados. Képünkön: dr. Koleszár István r. ezredes, megyei főkapitány, a Haza szolgálatáért érdemérem bronz fokozatát nyújtja át Küblik Tivadarné r. őrmesternek. (Agotha Tibor felv.) Együtt a történelem országútién írta: }ovák József, az MSZMP Miskolc városi léarehajtó Bizottságának tagja A nagy történelmi események az idő mércéjén méretnek meg igazán. A valóban nagy történelmi események annál inkább hatnak, annál többet mondanak a jelen számára, minél inkább múlik az idő. A következmények mélyebb felmérése csakis a későbbi nemzedékeknek adatik meg igazán. Ha a korabeli újságokban tallóz a ma embere, azt láthatja, hogy 1917-ben az események értelmét és mélységét inkább csak megsejtették, mint megértették. Vonatkozik ez a miskolci újságokra is. A liberális beállítottságú Miskolci Napló így ír az oroszországi eseményekről: „Megmozdult a Föld, megreng nagy Oroszország teste és összeomlik a cári trón . .. Olyan világtörténelmi esemény az orosz forradalom, amely nem maradhat hatás nélkül. Olyan botor pedig alig van. aki el fogja hinni, hogy a ver azért ömlött az orosz városok utcáin, mert keveslik azt, ami a frontokon elfolyik. Ebben az új földrengésben annak a bálványnak kell össze- omlani, amit a háború mámorában emeltek maguknak az emberek. Most Oroszországban Lenin diadalmaskodott, a világ pedig ideigeiben elgyötörtén figyeli, mit hoz a sors Északról.'’ Többet tudtak azonban az orosz forradalom menetéről azok a magyar katonák, akik a későbbiekben tanúi lehettek az eseményeknek. Az új világ születéséről az újságok mellett mélyebb, hitelesebb beszámolók is elhangzottak; a frontokról hazatérő magyar katonáké, vagy a tábori postán küldött levelek ezrei. Ezek közül néhányat megőrzött számunkra a történelem. Az egyik miskolci, Tizeshonvéd Ezredhez tartózó katona így ír a forradalmi eseményekről: „...délután jött a java. Az orosz katonai zenekar vagy ezer muszka kíséretében kijött a drótok elé, a két front közé. Elöl egy hatalmas forradalmi zászlóval előttünk megálltak, eljátszották a mi Himnuszunkat, azután rázendítettek a Marseillaise-re. Az oroszok éljeneztek, mi zsivióztunk. Az emberek valósággal őrjöngtek. Az emberek, akik sohasem látták egymást, csóko- lóztak, könnyeztek. A banda pedig folyton húzta a Mar- seillaise-t. Olyanok voltunk, mint a testvérek. Nem volt itt sem orosz, sem magyar. Testvér volt mind, akik régóta várják, hogy karjaiba boruljanak egymásnak ...” » Ezek a magyar katonák nem a tudományon, hanem az érzelmeken keresztül jutottak el a forradalmi pátoszig. Ez a magyarázata annak, hogy több mint 100 ezer magyar katona harcolt más népekkel együtt az orosz forradalom győzelméért és az intervenció időszakában annak megvédéséért. A hazatértek pedig a gyakorlatban követték az orosz példát és Szovjet-Oroszország után először Magyarországon vitték győzelemre az első munkáshatalmat. A Magyar Tanács- köztársaságot a külföldi intervenció túlereje legyőzte, de nem sikerült ez Szóvjet-Oroszor.szádban. Tizennégy kapitalista ország katonai intervenciója sem tudta letörni az elnyomottak által kiépített új hatalmi rendet. Ha végigpillantunk az októberi forradalom kivívása óta eltelt évek nehézségein, megrázkódtatásain, a polgárháborún és katonai intervención, az ezt követő gazdasági blokádon, az éhínségen, s aztán megpróbálunk eljutni a máig, az egyre gyorsabban növekvő, roppant eredményekig, meg kell, hogy kérdezzük: mi volt és mi ma is az az erő, ami a győzelmek záloga volt és marad? Sok tényezőt sorolhatnánk itt fel. a konkrét történelmi időszaknak megfelelőket, de van egy közös mozgató rugó: a szocialista eszme igazsága és a forradalmár optimizmusa. Ez az erő vezette október katonáit és azok fiait a német fasizmus elleni harcba, akik vérük és életük feláldozásával mentették meg az emberiséget a barbarizmustól. A mai eredmények igazán akkor bámulatosak, ha arra gondolunk, hogy honnan is indult ez a forradalom! Közismert tény, hogy a cári Oroszország összlakosságának kétharmada analfabéta volt. Ma a Szovjetunió csaknem 5 ezer tudományos kutatóintézetében a világ tudósainak és kutatóinak egynegyede tevékenykedik. 1927-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10 éves emlékünnepélyén a tömeg nagy büszkeséggel szemlélte a menetben végigdübörgő — vagy inkább pöfögő — első szovjet gyártmányú traktort. A nyugati lapok becsmérlő gúnnyal bélyegezték meg ezt az örömovációt. Napjainkban azonban ők is kénytelenek elismerni azokat a vívmányokat, amelyeket a szovjet nép a tudományban vagy az űrkutatásban elért. 1917-ben a Téli Palota ormára feltűzött vörös zászló egy új világ kezdetét jelentette. Ma ez a vörös zászló Földünk több mint egyharmadán a győzelem szimbóluma. Eszmét, rendszert, népet a történelem folyamán még soha nem dobáltak meg hazugságok és rágalmak sarával annyira, mint október eszméjét, népét és rendszerét. De az eszme ereje és az alkotás igazsága áttört minden hazugságot. Ki merné ma már ezeket az eredményeket tagadni? Oktober lényege, lelkülete, ereje éppen az alkotásban van. Szellemében a felszabadult ember alkotását ünnepeljük. Ez az alkotás persze közel sem zökkenőmentes. A megoldott feladatok és problémák helyét újabbak és újabbak veszik át. A szocialista fejlődés új és új gondokkal jár, de ezek legyűrése szüli az új örömöket is. Október tanulsága, hogy a forradalmár soha nem félt a nehézségektől. A forradalom tehát arra tanít bennünket, hogyan kell önzetlenül másokért és egyben önmagunkért, tunyaságot nem ismerve élni és dolgozni. November 7-e azonban nemcsak a szovjet népnek és a világ kommunistáinak ünnepe. Ünnepe mindenkinek, aki a zsarnoksággal, az erőszakkal, a háborúval szemben a humanitás, a béke, a békés alkotás híve. Mikor egy nép szabadságot követel — éljen akár Vietnamban, akáx- Chilében —, amikor a világ igazságos békéért kiált — legyenek fehérek, fekete bőrűek vagy éppen arabok —, akkor október vívmányaiból és mai sikereiből merítenek erőt, reményt a további harcra. Aki ma előre néz, az a kommunistákkal együtt menetel a történelem országútján tovább, egy boldogabb jövő felé, melynek irányát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelölte ki.
