Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-06 / 261. szám
Csendesek a hajnalok Ügy látszik, hosszú évtizedek kellenek ahhoz, míg igazán felfedezzük a háború természetrajzát: nemcsak a főbb erővonalakra figyelünk, nemcsak a nagy tettek, helyesebben a sorsdöntő események nyűgöznek le bennünket. Az alig középkorúak nemzedéke emlékezhet az első háborús filmektől kezdve egészen a mostani alkotásokig arra a hosszú-hosszú sorozatra. mely lelkesített, állásfoglalásra késztetett, megdöbbentett és msgríkatott bennünket. Ezek között a filmek között — ha csupán a szovjet produkciókat nézzük — több remekmű volt. Ügy hiszem, a Csendesek a hajnalok őszinteségével, poázi- sével ezek közül is kiemelkedik. Ha semmit nem tudnánk a háborúról. Borisz Vasziljev kisregénye a legfontosabbakat akkor is elmondaná számunkra. Érthető hát, hogy Sztaniszlav Rosztockij örömmel vállalkozott a történet megfilmesítésére. Vajon hány ilyen történetet tudnának mesélni a nagy honvédő háború katonái? Mennyi hősi helytállást láttak a hatalmas ország hegyei, fái, mennyi mindenről tanúskodnak a katonasírok, a már-már megkopott emléktáblák, a múzeumokban őrzött korabeli fegyverek, sapkarózsák, a töltényhüvelyek, melyeket olykor kivetnek a vizek, vagy kidob a föld ... A legjobb alkotóművészeknek van erejük figyelni a mindennapok hőseire, akik nem készültek háborúba, el akarták kerülni a halált, akik sokszor féltek, fáztak, szenvedtek, s akik mégi6 megtették — a legjobban —, amit kell. sebb. Ez ad erőt és találékonyságot a kolhozparasztból lett törzsőrmesternek, aki szinte egy egész nép erejét, humanitását képes felmutatni. Ha Csuhraj balladisztikus módon szól a katonáról, a Csendesek a hajnalok szép lírai költemény ... Benne talán az a legmegkapóbb, hogy hősei annyira mindennapi emberek. Nincsenek az első vonalban, nem bíznak rájuk jelentős feladatokat: nem jobbak és nem rosszabbak, mint akárhányan voltak kortársaink közül, s akárhányan vagyunk most is. Borisz Vasziljev „próbahelyzetben” vizsgálja meg hőseit, s van elég ábrázoló ereje ahhoz, hogy bizonyítsa — a filmen természetesen a rendező is ezt teszi a maga eszközével: Rita, Zsenya, Szonya, Liza és Galja, no meg Basz- kov őrmester nem viselkedhet másként, mint ahogy viselkedik. A lányok katonaruhát hordanak. de tulajdonképpen nem igazi katonák, nincsenek harci tapasztalataik, nem ismerik jól a szolgálati szabályzatot. viselkedésük kicsit szabados, s természetesen túl fiatalok is mindannyian ahhoz, hogy pontosan tudják, mikor mi a teendő. A filmben feltárul előttünk a hátország egy kis karéliai falu képében. Élvezzük a törzsőrmester kincstári magatartásformáit. Egyszóval, amíg arra a, bizonyos próbára nem kerül sor, senkire sincs ráírva, hogy menynyi erő, szeretet, okosság és önfeláldozás lakozik benne. Pedig a helytállás nem a véletlen műve, a haza és egymás szeretete, a kötelesbe Elterelő hadmozdulat. Ezt a képet látják a németek, mi tudjuk, hogy élet-halálról van szó... A Moszkvai Rádió azon a napon, mikor az öt katonalány elvesztette életét, nem jelent semmi említésre méltó eseményt, csupán helyi csatározásokról számol be. Mi mégis megértjük a Vörös Hadsereg nagy offenzí- váinak és végső győzelmének titkát. A haza védelme a nép szeretete katonákat szült, akik nem hátráltak, mert nem hátrálhattak. Így diktálta valamilyen belső parancs, ami mindennél erőségteljesítés kezdettől fogva beleplántáltatott ebbe a nemzedékbe. A szerepeket kitűnő színészek játsszák: Andrej Mar- tinov, Irina Sevcsuk. Olga Osztroumova, Irina Doigano- va, Jelena Drapeko, Jaka- fyerina Markova. A csodálatos tájat — mely mindig szépséget és békét sugall — remekül fényképezi Vjac- zeszlav Sumszkij. Igen jó a magyar szinkron is. (gyarmati) Latin-Amerika A Harcoló és vérző Latin- Amerika címmel lesz előadás november 8-án. csütörtökön este hat órakor a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban. A közelmúltnak és az elmúlt éveknek a földrészen lezajlott eseményeivel kapcsolatos kérdéseket Réti Ervin újságírónak, a rendezvény előadójának tehetik fel a külpolitikai események iránt érdeklődők. (Feledy Gyula rajza) be Vázlat Kerámiakiállítás Pécsett közös kiállításon mutatkoztak be a jugoszláviai vajdaság és Dél-Dunán- túl keramikusai. A kiállításon hét vajdasági és négy dél-dunántúli kerámikus több mint félszáz alkotása látható. A mostani tárlat viszonzása a dél-dunántúli képzőművészek közelmúltban, Szabadkán rendezett kiállításának. Az esemény alkalmából vajdasági képzőművészek küldöttsége látogatott Pécsre, s tagjai megbeszélést folytattak a Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli szervezetének vezetőivel a további együttműködésről. Élménybeszámoló A világifjúsági nap alkalmából rendez összejövetelt a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház november 10-én, szombaton este hat órakor. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanuló külföldi diákokkal hazájukról, magyarországi élményeikről, tapasztalataikról beszélgetnek a város fiataljai, Kommunista szülök Együtt az iskolával Németh László cselekvő' embersége Köztudott, hogy a szülők munkaközösségei évek óta jelentős segítséget nyújtanak az iskoláknak. Az elmúlt tanév óta városunk több általános iskolájában az anyák, apák soraiból kikerülő segítők köre bővült: a kommunista szülőkkel. Nem elkülönülésről van szó a munkaközösségektől — hiszen ezekben párttagok is tevékenykednek —, hanem azok szerves kiegészítéséről, úgymond az iskolák szülői támogatásának betetőzéséről. Biztató kezdet Korábban egy-két iskola részesült már hasonló támogatásban, de ennek most nagyobb mértékéről beszélhetünk. Az MSZMP Központi Bizottsága csaknem másfél éve hozott, s a szülőknek a nevelésbe való hathatósabb bevonását is célzó határozata adott ösztönzést az iskolai pártszervezeteknek arra, hogy kérjék a szóban levő szülők segítségét. Az elmúlt tanév második felében néhány általános iskolában ösz- szehívták őket „aktivizálásuk” megbeszélése végett, s már e kezdő lépés az együttműködés sikerével kecsegtetett. Egyrészt többen jelentek meg, mint ahányra számítottak, másrészt hozzászólásaik — az ifjúság iránti felelősség érzésének tükrözése mellett — konkrét feladatok kérését tartalmazták, valamint azt, hogy azokat a mostani tanévnek már az elején határozzák meg. Több általános iskolánkban már sort kerítettek a tennivalók megbeszélésére — amit a pedagógusok párt- szervezetének csúcsvezetősége is javasolt —, s a mostani tapasztalatok még jobbak a korábbiaknál. Az iskolai pártszervezetek meghívásának a kommunista szülők csaknem kétszer any- nyian tettek eleget, mint az első alkalommal. (Voltak, akik éjszakai műszak miatti távolmaradásukat írásban jelentették be.) S nemcsak az iskolák vezetői állal megjelölt feladatok megoldására tettek ígéretet, hanem — bejelentve a részt vállalásukat is — ők maguk javasoltak olyan tennivalókat, amelyek nem szerepeltek a „kívánság- listán”. A tavaszi megbeszélések óta tehát fontolóra vették a segítés lehetséges módjait. Mindannyian, minden gyermekért A kommunista szülők részéről a mostani megbeszéléseken sok szó esett a példamutató magatartásuk szükségességéről. Ennek legfőbb célja az, hogy ne csak a saját gyermekük, de az ismeretségi körükbe tartozók is vonzódva lássák: a kommunista felnőtt miben — jellemben, áldozatkészségben, a közösségért való céltudatos munkálkodásban stb. — emelkedik az átlag fölé. És nemcsak a tanulóifjúságra, hanem a gyermekeikkel nem törődő szülőkre is hatni kívánnak. Ezzel kapcsolatban több helyen elhatározták, hogy felkeresik a veszélyeztetett gyermekek szülei munkahelyének a pártszervezetét, s együttesen igyekeznek a felelőtlen szülőket a gyermekükkel kapcsolatos kötelességeik teljesítésére bírni, nevelni. Több kommunista szülő vállalta, hogy a saját gyermekével és annak néhány társával együtt vasárnaponként elmegy kirándulni. A DIGÉP egyik dolgozója bejelentette, hogy a mai napon a bükki partizánemlékmű megkoszorúzására úttörő- , két hív meg. KlSZ-vezetősé- gekbe tartozó szülők lehetővé teszik, hogy a nyolcadikos úttörők üzemi KISZ- gyűléseken vehessenek részt. Mások szocialista brigádokkal „hozzák össze” a kisdiákokat, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a munkásokkal. Az egyik megbeszélésen elhatározták a párt soraiba tartozó szülők azt is, hogy az iskolában november 7-én és április 4-én megrendezésre kerülő ünnepségen lehetőleg minél többen részt vesznek. A kommunista szülők segítségnyújtása, a jövő nemzedékének közösségivé nevelése, társadalomépítő munka. Nem nehéz elképzelni, hogy fogékony, a példaképeket kereső és követő gyermekeink támogatóik magatartása láttán milyen nagyszerű „űtravalót” kapnak egész életükre. TARJÁN ISTVÁN 1 Az első megjegyzésünk csak a helyeslésé lehet: ideje is, méltó is, hogy Németh Lászlót „felfedezte” a televízió. Nem is annyira az író nyert vele (minden átdolgozás csonkítja az írót), de maga a televízió és mi, nézők. Mert kevés eredetibb, nagyobb formátumú írója van irodalmunknak, mint Németh László, és kevés, akivel ilyen szűkkeblűén és mostohán bánt a sorsa, mint éppen vele. Ma, amikor túl vagyunk az életműve körül folyt, és gyakran mesterségesen kavart vitákon, látjuk, hogy az ő teremtő, mindig megújhodó zsenije, hatalmas látóköre, sokoldalúsága és szívós szorgalma olyan érték és példa, amelyet — esetleges — tévedései, különösségei miatt eldobni szellemi életünk öncsonkítása, s badarság lenne. Sőtér István fogalmazott találóan, amikor Németh Lászlót olyan művésznek, gondolkodónak ítélte, aki nem a marxizmus oldaláról ugyan, de eljutott a szocializmus igenléséhez, cselekvő építéséhez. Ám, ha voltak is viták az esszéíró, gondolkodó Németh Lászlóval, a regényírót mindig feltétlenül elismertéit. Sajátos jelensége irodalmunknak, egyik legsokoldalúbb tehetsége, aki regényeiben, drámáiban súlyos gondolati igazságokat mond ki, esszéiben is lebilincselő- en, izgalmasan. Emlékezetes Nyugat-beli indulása óta jelen van irodalmi-szellemi életünkben. Merész és nagy vállalkozás egy ilyen szuverén alkotót egy másik művészeti ágra „lefordítani”, interpretálni. Félő, hogy éppen a gondolati mag, a varázs sikkad el. De vállalni kell a kockázatóJ: a kor társművészeit is el kell juttatni a tömegekhez. Idézzük Hintsek Györgyöt (a rendezőt), aki így látja a kérdést: „Manapság az igazi író jóformán száműzve van a filmművészetből. Nem szívesen működnek közre rendezői salto mortalékban (erről beszélt Örkény István is a pécsi filmszemlén), meg nem is nagyon hívják őket”.. „Történet, dialóg: az ma már nem modern — mondják a sznobok. Olyan nagy írót szolgálni, mint Németh László: megtisztelő feladat.” Hintsch György korrektül megfelelt a feladatnak. A hatrészes Irgalom valóban szolgálni akarta Németh Lászlót és nem pótolni vagy kiszorítani a könyvet. (Hogy mennyire csinált kedvet a film, arról a könyvtárosok és a könyvesboltok adatai beszélnek. Szerencsés dolog volt olcsó kiadásban újra kiadni!) Kertész Ágnes — éppen a televízió közvetítésével — olyan fogalommá vált, mint Góz Jóska, Hábetler Jani, Makra Ferenc. S vele — persze — a Németh László-i gondolat: a cselekvő emberség, a jó ügy szolgálata. Nem mást jelent ez, mint azt, hogy a saját boldogságunkat csak a másokért hozott áldozatban és másokkal együtt találhatjuk meg. Nem csupán az Irgalomban, hanem — ez a film befejező képsora —, hogy a sántákat, félszegeket, gátláso' - kát, emberséggel, tapintana! megtanítjuk „futni”, visszaadjuk önmaguknak, rié. - resztjük önmaguk értékere, erejére, a bennük rejlő szépre, emberségre. Kertész Ágnes Németh László egyik legszebb nőalakja. Elgondolkodtató, hogy regényeinek föalakjai nők (Égető Eszter, Kárász Nelly stb.), hogy rájuk bízza legfontosabb mondanivalóit is. Olyan pontos lélektani megfigyelésekkel gazdagította ezzel emberismeretünket, amilyenre (mint egyik mestere, példaképe: Tolsztoj) a legnagyobbak képesek. Voltak a hatrészes sorozatnak gyengébb pontjai is (pl. az első rész), de nem az ünneprontástól félve hallgatunk róluk; a film így is kiemelkedő eseménye volt az elmúlt két hét — eléggé sivár programjának. Hintsch megoldásai poetikusak, visz- sza tudták adni a regény hangulatát. Széles Anna, Tö- ráesik Mari, Mensáros László (és mások) alakításai emlékezetesek maradnak. Ez a siker — hihetjük talán — inspirálni fog, szabaddá teszi az utat a többi Németh László-mű megfilmesítéséhez is. HORPACSI SÁNDOR ititäL.Säis
