Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-23 / 275. szám

A Hilton-szálló is pályázik rá Visszahozzuk a Roráriuszt ? Két éve. 1911. november 25-én reggel 7 órakor Bartos Már­ton förobbantásmester parancsára leomlottak a Széchenyi utca 3. számú épület, a Roráriusz cukrászda falai. A fél tonna paxít három és fél másodperc alatt a földdel tette egyenlővé a patinás épületet. Ám a Roráriusz cukrászda nem ekkor szűnt meg —mar szeptember végén bezárt és október 8-án e! is szállítot­ták a berendezéseket. Buda­pestre kerültek azok a régi bútordarabok, amelyeket meg 1828-ban Jóst Adolf rendelt Becsből miskolci cukrászdá­Nem polgári kávéház volt a Roráriusz. hanem inkább egy kisbútoros lakás utcai mása — amelyben egy-egy asztalnál nemesek egy csa­lád ül. A Rori különböző ré­tegek közeledését és együvé tartozását tette lehetővé. dolatával. Sajnos, mind ez ideig nem találtunk megfe­lelő megoldást. Most viszont már sürget az idő. valóban gyors döntésbe van szükség. Ezért megígérhetem a rrúst- kolciaknak. hogy vissza fog. ju>k hozni a Roráriusz búto­rait és hozzá illő környezet­ben ismét lesz Roráriusza Miskolcnak. Több lehetőség kínálkozik jába. Bottega Svizzera volt a neve ennek a helyiségnek, melynek berendeze.se az ak­kori bécsi polgármesterről el­nevezett — Biedermeyer Leo- poldról — stílusban készült. Vendége volt Déryné is EB*ó vendégei közéit meg a megnyitás esztendejében ott láthatták ősapáink magát Dérynéit is. Petőfi és Tompa is megfordult a Bottega Sviz- aerában. 1840 júliusában a cári csapatok főparancsnoka, Paskievics Iván nagyherceg is betért ide egy frissítőre. A cukrászda együtt nőtt a várossal. Évről évre szerve­sebb tartozéka lett Miskolc­nak. A törzsöké*, miskolciak mellett ott. vitázott asztalai­nál Egressy Gábor és Blaha Lujza. Latabár Endre és Jó­kai ne loborfalvv Róza 1912- ben lett a cukrászda gazdá­ja Rorarius mester, akinek nevét megszűnéséig őrizte. Járványos m gyermekbénulás elleni védőoltások A három oltásból álló* jjyer- mekbenuias elleni oltássorozat első oltására 1973. november 26- tól december 1-ig kerül sor. Oltásra kerülnek azok a gyer­mekek, akik 1970. október 1.— 1973. szeptember 36. között szü­Az oltandók hozzátartozóit az oltókörök az oltás helyéről és idejéről külön meghívó utján értesítik és a védőnők útján is tájékoztatják. Az oltást Sabin-cseppeknek teában szájon át történő beadá­sával végzik, ezért a szülők. Illetve hozzátartozók kávéskana­lat vigyenek magukkal. _ Amennv'iben a kötelező oltás­ra kijelölt korú gyermekek hoz­zátartozói átköltözés vagy egyéb ok miatt az oltási érte­sítést nem kapnák meg, úgy a l?.kas szerinti illetékes gyermek­körzeti rendelőben kapnak tá­jékoztatást. Miskolc m. Városi Állami Közegészségügy i Járványügyi Felügyelőség REFLEKTOR Ma Budapesten az élei- rruazenparuun doigozo jog­tanácsosok konierenciát tar­tanak. ác Debrecenben me­gyei pályaválasztási kiállí­tás nyílik. * Győrött Ba- ranyi Ferenc költő részvéte­lével író-olvasó találkozót rendeznek. zg Pécsett ma­gyar és lengyel szakemberek részvételével ankétot ren- dezrac a bányák külső szel­lőztetéséről. jje Szekszárdion vendégszerepei a Pécsi Nem­zeti Színház együttese * Tatabányán megkezdődik a • unkásszín játszó csoportok háromnapos találkozója. Eddig semmi sem történt Érthető, hogy minden vá­rosát szerető ember szomorú volt két esztendővel ezelőtt, mikor is bezárták a Rorári­uszt és bútorait elvitték Pest­re. A Déli Hírlap több alka­lommal is kérte a tanács il­letékeseinek. valamint a Mis­kolcon működő vendéglátó- ipari vállalatok vezetőinek intézkedését egy új Rorári- 'usz létrehozására. Ez ügyben két étig semmi sem történt. Tegnap kaptuk a hírt: A budapesti Várban épülő Hil­ton Szálloda kezelője, a Da­nubius Vállalat jelentkezett, a másfél évszázadot megélt bútordarabokért. Borza Ti­bor. a Magyar Vendégüétó- ipori Múzeum igazgatója úgy tájékoztatta lapunkat: amennyiben záróé határidőn belül (néhány hétről van szól nem tud helyet biztosítani Miskolc a Roráriusz egykori berendezésének. abban az esetben valószínűleg a Hil­ton-szálló kapja meg azt. Az aggasztó hírrel a I>Sli Hírlap azonnal megkereste Miskolc város Tanácsának el­nöké*. Bérezi Bélét, hogv süreős közbelépését kérje. A tanácselnök szavait idézzük: — Az elmúlt két évben már több alkalommal foglal­koztunk e<tv ni Roráriusz cukrászda létesítésének gon­A tanácselnök és Orosz László, a városi tanács ke­reskedelmi osztályának ve_ zeiője több lehetőséget is megemlített. Szóba került, hogy esetleg már valamelyik most is működő presszónkat alakítják át egy tehetséges belsőépítész segítségevei a Roráriusz bútorainak ottho­nává. Dr. Horváth Béla fő­építész véleménye szerint jó megoldás lenne, ha a Rá­kóczi utca 11. szám alatti műemlék épületben alakíta­nák kj a Roráriusz cukrász­dát. Ez a javaslat látszik ta­lán a legjobbnak, hiszen itt a Városközpontban valóban méltó helyet kapna a Rori. Mivel a végleges döntésig minden lehetőséget meg kell vizsgálni, abban maradtunk az érdekeltekkel, hogy de­cember 5-én, szerdán dél­után 3 órakor szerkesztősé­günkben. a Déli Hírlap ke­rékasztalánál döntenék majd az illetékesek — a tanácsel­nök és az illetékes vendég­látóipar! vezetők — az új Roráriusz uegleges helyéről. Ügy gondolom, hogy sok miskolci lokálpatrióta szá­mára szolgálnak jó hírrel ezek a sorok. Bízzunk abban, hogy a döntést gyors tettek1 követik majd, és rövidebb időn belül, mint amennyi a Roráriusz cukrászda bezárá­sa óta eltelt, megnyílhat az új Rori. ERDŐS ÁKOS Piaci színek A kétarcú Czibere — Jóságos ég, va­lami bajod van. Káz- mer!? Történt vala­mi? Megbántott vala­ki? — Hagyjad, Cecilia, semmi különös — mondta Czibere Káz- mér aggódó nejének, miközben a fogasra akasztotta felöltőjét. — Semmi ... Sóhajok közepette leült a fotelba, meg­tört tekintettel Tévedt maga elé, mint akit vitagfájdalom nyú- vaszt. lábait előre nyújtotta, fejét hátra­ejtette, s így elereszt­ve magát, rekonstru­álni próbálta a dél­után történteket. * Termelési tanácsko­zás volt a SZISZA- VÁL-nál (Szitalyuk Számláló Vállalat). A főkönyvelő beszámo­lóját oita követte. Czibere Kázmér, a lyukméret-ellenörzési osztály előadója is kért és kapott szót. — Tisztelt szaktár­sak! Nagy figyelem­mel hallgattam a be­számolót. És anélkül, hogy ismétlésbe bo­csátkoznék. nekem is az a véleményem, min* az előttem szó­lónak. Termelési pro­filunk elárulja a kí­vülállóknak is, hogy a SZISZÁVÁL első­sorban női munkaerőt foglalkoztató gazda­sági egység. Már pe­dig, ha igy van, szó­vá kell tennem azt. amit a beszámoló nem tett szóvá; ho­gyan állunk a nőpoli­tikái határozat végre­hajtásával? Szerin­tem a fejlődés elle­nére is vannak még hibák. Szerintem az a legnagyobb hiba, hogy a nőpolitikái kérdést elsősorban és legfőként, de rpégin- kább nagyobb száza­lékban, szociálpoliti­kai oldalról közelít­jük Azonban súlyt kell helyezni a nők körében végzett poli­tikai nevelömunkát gátló tényezők vizs­gálatára is. Mire gondolok? Én most nem akarom túlságo­san igénybe venni a szaktársak és a dol­gozó nők türelmét, így hát ebből kifolyó­lag úgy általában érintem a szóban le­vő nagyon fontos problémákat. Én igenis egyetér­tek a nőpolitikái ha­tározattal. És elíté­lem azokat, akik csak hangoztatják az egyenjogúságot. de mást gondolnak, mint amit mondanak. S ki is mondom kereken és kritikusan, nem félve a személyhez szóló bírálattól se: miért van az, hogy!? Ez, szaktársak, érthe­tetlen itt, pont a SZISZÁVAL-nál. ahol nyolcvan százalékban dolgozó nők vannak. Jól emlékszem rá, amikor egy évvel ez­előtt kitűztük a cél­kitűzésünket, de kér­dem én, mi valósult meg belőle? Meg ér­ződik nálunk a régi szemlélet továbbélé­sének hatása. Mi na­gyon sokszor elintéz­zük a feladatmegje­löléseket, hogy lányok meg asszonyok. Pe­dig a rétegpolitika is beletartozik tevé­kenységünk közép­pontjába és erre to­vábbra is töreked­nünk kell. Ez kiemelt feladat, sőt, olyan társadalmi igény, amit nem intézhetünk el egyik napról a má­sikra. ámbátor a tü­relemhez idő kell. S ha már a türel­met említettem, ak­kor ezzel arra is — remélem, félreérthe­tetlenül! — céloztam, hogy nem szabad csak úgy nagy álta­lánosságban kezelni a kérdést, hanem min­denkinek és konkré­tan. naponta és fá­radhatatlanul. Más­képp nem megy. Köszönöm! Ennyit akartam mondani. „Csak azt nem ér­tem — morfondíro­zott Czibere Kázmér a fotelban —. azt nem értem, kifelé jövet miért súgta a fülem­be a fökalkulátor: — Nagy marha vagy te, Czibere! — Hál per­sze, ő egy jó szót nem szólt, egyetlen szalmaszálat se moz­dított a nők érdeké­ben. Soha!!’ — Kázmér, mondd, szivem, beteg vagy talán? Gyere fiam, kész a vacsora. — Ide figyelj, Ce­cilia! — szólt Czibe­re vészjósló hangon. — Milliószor meg­mondtam már: hulla- fáradtan jövök haza a munkából. Tedd azt a zabálnivalót tálcá­ra, hozd ide, és kap­csold be a tévét. Ennyit igazán elvár­hatok tőled. Na, mit bámulsz!? És holnap­ra keféld ki a barna ruhámat, a kölykök- nek pedig mondd meg, hogy amíg va­salod az ingemet, ma­radjanak veled a konyhában, aztán fe­küdjenek, engem ne zavarjanak. Dögfáradt vagyok. Hé, Cecília, süket vagy?! Mond­tam, hogy vizet is hozzál, hát már eny- nyit se lehet rád bíz­ni■>! CS. L . Mikor ébrednek az almások? Százkilométerekről Szabolcs or», nyát hozzák. Hajnalban indulnak, de van, aki éjszaka már itt ór- zi az árut. Aztán nyit a piac, mosolyog az eladó. Öreges hang szól utánunk: — Tessékl Kóstolja bátron, nincs több ilyen ... Később, amikor a ködből kiragyog a nap, jólesik megállni a fényben. Egy kosárban aranysárga leves körte. Nem sok, néhány kiló- nyi csak, de a piac gazdagságához sok-sok néhány kilányi áru kell. És néha kell a különös is: — Nekem a nevem fel ne írja — mondja a bácsi, és nagyot szív a pipájából. Kék felleg ,a füst. — Nyolcvanon felül kinek fontos már a neve? A. bácsi seprűt árul. Maga köti. Hajnalban indult Hejöpapibói. Még egyet sem adott el, de a piac a mindennapi remény. — És ha. jön vevő? — Ajándék lesz az a dédunokának ... * A sokféle ízt kínáló piacból nehány villanásnyi kép ... Mindig változó és mindig egyforma. (Ágotha Tibor felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents