Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-23 / 275. szám

Veszíteni tudni kell A sportverseny mindig feltételez győzteseket és veszteseket is. A váratlan fordulatok is természetesek, ez teszi izgalmassá, szép­pé a sportot. A nemes versengésben legyőzni az ellenfelet, megküz­deni a másodpercekért, centiméterekért, gólokért. S aztán egy-egy hosszú távú, idegkimeritö verseny után jóleső érzéssel fáradtan „ros- kadni” össze a célban, annak tudatában, hogy mindent megtettünk a sikerért. S ha nem sikerül győznünk, akkor sem okolhatjuk sem magun­kat, sem a körlüményeket, inkább arra kell gondolnunk: ezúttal volt., aki többet tudott, aki jobb volt nálunk is. Sportszerűen el kell viselnünk a vereséget, s gratulálni a jobbnak. Mindez szombaton, a városi sportcsarnokban, a középfokú isko­lák országos kézilabda-bajnokságának megyei döntőjén, a Mező- csát—Leniuváros-mérkőzésen jutott eszembe. Történt ugyanis, hogy a mérkőzés bírái — jogosan — hétméteressel büntették a leninváro- siak szabálytalanságát. Tóth József tanár, a csapat vezetője minő- sítlietetlen hangon bírálta meg ezért a játékvezetőket, akik a sport- szeiűtlen tanárt kivezettették a teremből. Emiatt csaknem három percig állt a játék. Néhány perccel később ismét félbe kellett sza­kítani a mérkőzést, mert ezúttal a tanár helyét elfoglaló kísérő vé­tett hasonló „szabálytalanságot”, s neki is távoznia kellett... Veszíteni rossz érzés, annyi bizonyos. Még akkor is az, ha egy- egy versenyen, mérkőzésen szükségképpen több a vesztes, mint a győztes, s ezt azok is tudván tudják, akik az első hely megszerzé­sére esélyesnek érzik magukat. Am a sport olyan „szórakozás”, ahol nemcsak ‘nyerni, de veszíteni is lehet. Veszíteni pedig — még ha abban külső okok is közrejátszanak — tudni kell. Különösen vonat­kozik ez a fiatalokkal foglalkozó, őket sportszeretetre, sportszerű­ségre nevelő edzőkre, tanárokra. Es hogy a játékvezetők esetleg tévedlek? ök is emberek, s nem tévedhetetlenek. Ezen a mérkőzésen pedig kirívó tévedésük nem is volt, hiszen jogosan „szórták” a büntetőket a leninvárosiak ellen. Nevelni kell az önfegyelemre is, ami nélkül nyerni is, veszíteni is, egyáltalán sportolni és élni is nagyon nehéz. (tóth) Kosárlabda Verejtékes győzelem DVTK—SZIGETVÁRI ÁFÉSZ 45:43 (21:25) — A már biztos kieső el­len könnyű dolgunk lesz! — vélték a hazai szurkolók a mérkőzés előtt. Nem gondol­tak azonban arra, hogy a búcsúzó csapat ezúttal meg akarja mutatni, jogos volt szereplése az I. osztályban. Pedig így történt ezúttal is... Ideges hangulatban kezdő­dött a mérkőzés, s ez szinte az egész találkozóra rányom­ta bélyegét. Ki tudja miért, a mieink voltak ezen a té­ren „fölényben”, így adód­hatott elő, hogy ötpontos ve­zetés után a félidő eredmé­nye már a vendégek számá­ra volt kedvező. Jellemzője ennek a játékrésznek, hogy egymás után „szedték be” lányaink a személyi hiba­pontokat. A második játékrész elején végre úgy játszottak a DVTK-sok, ahogy azt a szak­emberek és a szurkolók sze­rették volna. Vezetéshez ju­tottak, ám néhány könnyel­műség után a vezetésből is­mét hátrány lett. Ekkor állt vissza a négy személyivel rendelkező Medgyesi, aki re­mek játékával megfordította a találkozó sorsát. Kosárdobók: Medgyesi (13), Holyevácz (9), Vízkeletiné (8;, Kmeczkóné (5), Nagy, Lukács (4—4), Spisák (2). Jó: Medgyesi (a mezőny legjobbja). A kezdő a medence szélén kuporog, s közben árgus sze­mekkel — meg kissé irigykedve — figyeli a medencében tempózva haladó, nála alig egy-két évvel idősebb társát. Az MVSC úszó-sportiskolájában 180 ilyen „palánta” készül a jövő nagy feladataira. (Szabó István felvétele) Gyerekek már akadnak, de kicsi az uszoda r Gs ha befednék az Augusztus 20 strandot? •• Ülésezett az MHSZ tanácsadó testületé Ma délelőtt ülést tartott a Magyar Honvédelmi Szövet­ség megyei és városi tanács­adó testületé a szövetség or­szágos központjának tapolcai üdülőjében. A párt-, az állami és tár­sadalmi szervek, valamint a fegyveres erők képviselőiből álló testület első napirendi pontként azt a munkát érté­kelte, amelyet az MHSZ Bor­sodban és Miskolcon egy­részt a sorkötelesek elő-, sa tartalékosok utóképzésében, másrészt a lakosság — fő­ként az ifjúság — honvédel­mi nevelésében az elmúlt két esztendőben végzett. Két éve ugyanis a szövetség új kiképzési rendszerre tért át, aminek lényege az, hogy néphadseregünk igényeinek megfelelően 3x8 hónapos — összesen tehát kétéves — időszakban sajátíttatják el klubjaiban a bevonulás előtt álló fiatalokkal a különböző fegyvernemi szakágak — rá­diózás, lövészet, ejtőernyő­zés, gépkocsivezetés stb — ismereteit. E munkában a szövetség miskolci vezetősége, illetve itteni klubjai jelentős szere­pet játszottak, ami érthető, hiszen a megyében levő klu­bok egynegyede, a technikai sportágak klubjainak 90 szá­zaléka városunkban műkö­dik, s a tartalékosok állo­mányának egyharmada is miskolci. Az értekezlet második na­pirendi pontjaként a követ­kező kétéves ciklus tenni­valóit vitatta és határozta meg a testület. Eszerint to­vább kell erősíteni a klubok szervezettségét, még tudató* sabbá tenni az agitációs és propagandamunkát, elsősor­ban a modellezőknél, s a könnyűbúvároknál emelni kell a szakmai tevékenység színvonalát. A többi közt ja­vasolták azt is, hogy ebben az időszakban kezdjék raeg a gépjárművezető-képző is­kola építését. T. I. Csivitelő gyermekcsoport a Szabadság fürdő előcsar­nokában. Mamák, papák fejtik le róluk a kis bun­dákat, s kökben megy a vi­dám terefere. A sportiskola az alap A fedett medencéjében gyerek gyerek hátán vihán- col. Az egyik Hejő menti iskola időről időre behozza kis nebulóót egy jó lubic­kolásra. úszásoktatásra. Kovács Bertalant, az MVSC úszó-sportiskolásai- nak vezető edzőjét nem szó­lítja még a kötelesség. Fél óra múlva kezdődik az ed­zés, addig van idő szót vál­tani az alig egyéves sport­iskola jelenéről. — Hasonló kezdeménye­zés a 60-as évek végén már volt a Spartacusnál, de ak­kor azt mondták: túl kicsi az uszoda. Most mi a hely­zet? — A lehetőség ma sem nagyobb — mosolyog a fia- +al szakember —. de mi más nézeteket vallunk. A minő­ség tömegalapja a sportis­kola! Mert minőség az még nincs... A vidék- és orszá­gos bajnokságokon évről évre elért „eredményeink ­„Mindenki megtette a magáét” Csak nem kikapni küldték őket? Mr. Archibald Goghton, a Gough-sziget (lásd: Atlanti­óceán) szövetségi kapitánya régi jó barátom. Nagyon tiszte­lem, nagyra tartom jó viszonyunkat, amit tegeződésünk is bizonyít. Viszonylag ritkán találkozunk, de akkor nagyon szívélyes. Legutóbb a pán-óceáni játékokon beszélgettünk, ott mondotta: „Régen rájöttem, hogy a labdarúgás célja a győzelem! Ne feledd, barátom, s mondd el mindenkinek: a győzelem!” Sokáig hittem neki, a minap azonban megingott bizalmam. A messziről jött újság, az Atlantic Sport News terjedelmes tudósításban közölte: St. Lawrence (Bering-ten- ger)—Gough 1:0 (1:0). Barátom csapata tehát kikapott. Ez azonban még hagyján. A csalódást nyilatkozata okozta. Ezeket mondotta a meccs után: elégedett vagyok, hiszen valamennyi játékos az első perctől az utolsóig a győzelemért küzdött ... mindenki megtette a magáét." Ez aztán szöget ütött a fejembe! Lehet, hogy elírták az eredményt? Nézzük a részleteket. Íme né­hány idézet: „A 4. percben Brulgusta cselezgetett, de túlvezette a lab­dát az alapvonalon.” >rA 10. percben Kalesisto a jobb kapufa mellé lőtt.” „A 24. percben Brulgusta Potistóhoz játszott, aki nem jutott lövéshez, de visszagurított a 11-es ponton álló Kalesistóhoz, aki egyből mellé lőtt.” „Egy perc múlva Safisto két beadása talált helyzetben goughi csatárt, de a lövések ismét mellé szálltak." Ezt követően még akadt néhány ilyen, szinte érthetetlenül elrontott lehetőség, kihagyás, rontás. De hagyjuk az idézete­ket, ennyi is elég. Elég ahhoz, hogy ne értsem: miért mondta az én Archibald barátom, hogy mindenki megtette a magáét? Hacsak... hacsak! Te jó ég, csak nem? Csak nem kikapni küldték őket? KOLOMANO KROATO \ ' . kel” nem dicsekedhetünk. — Most szerencsésebb a helyzet, mint korábban. Van kiválasztási lehetőség ... — Ez igaz, de rendkívül nagy a fluktuáció. A köte­lező iskolai úszásoktatás kéthetenkénti turnusaiból 8 —10 gyereket választok ki, s 3—4 hónap múlva már a fele sem jár. Mielőtt az okot tudakol­nám, gyorsan adja a vá­laszt: is: — A szülők közül igen kevésnek van arra ideje, hogy kísérgesse gyermekét. Pedig a foglalkozásokat na­gyon szeretik a kicsik, hi­szen az első évben csupa játékból áll. A terhelést fo­kozatosan növeljük. Betente csak négyszer — Mennyien vannak most? — Három aaonos létszá­mú csoportban 180 gyerek­kel foglalkozunk, de csak egy a haladó csoport, ök hetente négyszer edzenek, s 1500—2000 méter a napi adagjuk. — Hm ... Négy foglalko­zás? — Tudom, kevés... De mit tegyünk, ha ilyen az usAia időbeosztása? Osz­toznunk kell a fürdőző kö­zönséggel, a minőségi úszók­kal, a vízilabdázókkal s a kötelező úszásoktatásban részt vevő csoportokkal is. Nagyot sóhajt, azután kérdés nélkül mondja, mit lehetne tenni: — Az Augusztus 20. strandfürdőt kellene befed­ni! A ballonos megoldás nem is lenne túl drága és mindenki nyerne vele. Sok, Miskolcnál kisebb városban komoly fürdőlétesítmények vannak. — nálunk miért nincsenek? MONOSTORI GYULA A DH tippjei A DH ÍGY LATJA: L S.-tarján—Ü. Dózsa x 2. Bp. vasas—MTK J 3. Dorog—Zalaegerszeg x 4. Haladás—Pécsi MSC i 5. B.-fok—Győri MÁV DAC 1 «. O.-bányász—Sz. MTE x 7. Kecskemét—D.-újváros x 8. Várpalota—Egri Dózsa 1 9. Kossuth KFSE—Pénzügyőr 1 10. BVSC-MVSC x 11 Milan—Juventus x 12. Torino—Fiorentina , i 13. Verona—Cagliari " j PÖTMERKÖZÉSEK 1«. ni. k. TTVE—Bp. Építők 2 13. Szegedi VSE— Szabó Lajos SE x 1«. Sz. MÁV—Ceglédi VSE 1 Eszkimó irodalom Kevesen tudják, hogy a Szovjetunióban is élnek esz­kimók. írnak, beszélnek oroszul, de gondosan fej­lesztik anyanyelvűiket , is. Negyven évvel ezelőtt al­kották meg az eszkimók nemzeti ábécéjét, adták ki az első ábécéskönyvet. Most Ligyija Ajnana és Valen- tyina A j naljfcvaszak, akik a leningrádi Pedagógiai Inté­zetben tanultak, új eszki­mó ábécés könyvet készíte­nek elő kiadásra. Ebben a könyvben lesznek már esz­kimó legendáik és meséli, mai eszkimó írók és költők művei, továbbá a klasszikus orosz, a külföldi és a szov­jet irodaiam képviselőinek eszkimó nyelvre fordított; írásai. A szörny nyomában Megannyi elődjéhez ha­sonlóan — legalábbis egyelő­re — csalódottan szakította félbe kutatásait az a japán expedíció, amely a Loch Ness-i szörny rejtélyének megoldását tűzte maga elé. A szeptemberben megkezdett kutatás eddigi eredményte­lensége ellenére a 16 japán „szörnykutató” jövő tavasszal újult erővel veti magát a nem csekély fantáziát igény­lő munkálatokba. Mint el­mondották: a különféle „fo­tókon” számtalanszor meg­jelent „Nessie” megtalálására komputer vezérlésű különle­ges automata berendezést használnak majd. A meg- találhatatlan szörny minden­esetre már eddig negyed­millió dollárjukat „fölfaUaiL A névtelen levél Egyszer hivat a főigazgatóságunk ve­zetője, és amúgy atyai hangon, fesz­telenül így szól hoz­zám: — Ide hallgass, kedves barátom, név­telen bejelentés ér­kezett ellened, hogy állítólag közied és a titkárnőd között va­lami hetye-pelye van. Ha nincs, cáfold meg, ha van — ak­kor hagyd abba!.. . Dühösen megyek vissza a munkahe­lyemre, majd szét robbanok. Az igazat megvallva, azt sem tudom, miféle ez a titkárnő: nagyon rö­vid ideje dolgozik nálunk, meg aztán nekem eszem ágá­ban sincs holmi he- ty-petye, nyakig va­gyok a munkában. .. Tulajdonképpen ta­lán azon a napon vettem szemügyre alaposan ezt a nőt. Látom — megjárja, egészen tűrhető . . . „Hátha — gondo­lom — van benne valami?!” Kedre moziba hí­vom, szerdán pedig egyenesen az anya­könyvvezetőhöz. Egybekelünk. Boldo­gan élünk... Csakhogy egyszer hivat főigazgatósá­gunk vezetője, és amúgy atyai han­gon, fesztelenül azt mondja: — Ide hallgass, kedves barátom, névtelen bejelentés érkezett ellened, hogy te állítólag mindenféle étter­mekbe jársz, csinos összegeket hagysz ott, meg általában nagy lábon élsz. — Ha nem igaz, cáfold meg, ha igaz — szűntesd meg!... Dühösen megyek vissza a munkahe­lyemre, majd szét­robbanok. Miféle ét­termekbe járok én, hiszen néha annyi időm sincs, hogy ha­rapjak valamit: nyakig vagyok a munkában ... „Hátha — gondo­lom — van benne valami?!” És aznap este ven­déglőbe hívtam a fe­leségemet. Igen jól ereztük magunkat. Egészen tűrhetően főznek. Bő választék van italokban. A ze­nekar is megfelelő. Tetszik a dolog. Törzsvendégek let­tünk. Feleségemnek nem kell többé főz­nie és társaságban tölthetjük az időt... Csakhogy egyszer hivat a főigazgatósá­gunk vezetője névtelen bejelentés érkezett ellenem, hogy én állítólag túlságosan költeke­zem: gépkocsit, nya­ralót vásároltam, jó­magam és feleségem csupa külföldi hol­mit hordunk. „Hátha — lom — van valami?!** Összehúztuk: guirkat a gémmel, élére rak­tuk a garast, tóeeWh adósságokat csinál­tunk, és autót vásá­roltunk, nyaralót szereztünk, divato­san kiöltöztünk. Ké­nyelmes, szép. Össz­komfortos ... Csakhogy hivat a főigazgatóságunk ve­zetője, és amúgy atyai hangon, feszte­lenül art mondja: — Ide hallgass, kedves barátom, me­gint névtelen beje­lentés érkezett elle­ned; te állítólag az én helyemre pályá­zol. mindenütt azt terjeszted, hogy én konzervatív, maradi alak vagyok... Egy szó, mint száz: hamarosan a főigaz­gatóság élére kerül­tem ... (A Krokogyüból) Malacgyár’ >)c A várdombi Üj Tavasz Tsz 30 millió forintos költséggel épült új sertéstelepén évente 6300 hízósertést nevelnek. (Fehérváry Ferenc felv.j Amikor még nem volt Városliget... szerves tartozéka volt; lapos, mocsaras vidék, szegénylegé­nyek búvóhelye. A tatárjárás- kor még „ökördülőnek” nevez­ték, Mátyás idejében „Üj Bécs- nek”, I. Lipót korában „Szent László földjének”, míg József nádor Városerdőnek hívta. Va­laha Mátyás vadászkertje is volt, majd Dózsa vezéri szállá­sa. Egy időben Szent György napjára mindig itt hívták ösz- sze az országgyűlést. Ezt az ősvadont Nebbien Hen­rik, a francia származású ker­tész varázsolta kultúrparkká, amiért a nádortól busás jutal­mat kapott. Megbolygatott hangyabolyhoz hasonló — remélhetőleg átme­neti időre — a Városliget. Óri­ási munkagépek dübörögnek, fúrják a Föld gyomrát, hogy a „kis földalatti” útját meghosz- szabbítsák; daruóriások játszi könnyedséggel emelik le a ma­gasból a „kozmetikázásra” szo­ruló millenniumi szoborcsopor­tot, Európa legreprezentatívabb neobarokk alkotását. Még a kultiirtörténészek közül is kevesen tudják, hogy ez a csodálatos park, amely valaha Pest város határát jelentetne, egykor a Rákosi homoktenger

Next

/
Thumbnails
Contents