Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-24 / 250. szám
Aki Ä-t mond,... „Micsoda? Maga nem ismer meg?” Valamelyik miskolci áruházban történt. Fiatal labdarúgónk, akinek szereplését már sokszor megkérdőjelezték a szurkolók, vásárolni akart. Szokásos feltűnő öltözékében bevonult az egyik elkerített részre, de „elfelejtett” kosarat magához venni, bár az „önkiszolgáló terület” volt. A bejáratnál álló asszonyka figyelmeztette: cselekedjék másokhoz hasonlóan. Ez a felszólítás megdöbbenéssel vegyes felháborodást kifejező kérdést váltott ki a fiatalemberből: „Micsoda? Maga nem ismer meg?” jfc Többen is kinyilvánították már vasárnap óta, hogy a Borsodi Volán rendezte Miskolc—Katowice salakmotoros verseny bővelkedett különféle sikerekben. Sokan szívesen emlékeznek például arra a nagyszerű párharcra, amit Szőke János a lengyelek egyik „nagyágyújával”, az idei VB 9. helyezettjével, Jan Muchával vívott. Három futamban találkoztak, s a győzelmi arány 2:1 Szőke javára! (Képünkön: a két nagy ellenfél, elöl Szőke, mögötte Mucha.) De a pálya is kitűnő volt, s gyorsan, hibamentesen bonyolították le a versenyt. A színvonalas küzdelem bizonyítéka egyébként az is, hogy a 13 futamban egyetlenegy bukás sem történt, pedig adódtak igencsak meleg helyzetek... (Szabó István felvétele) Fáztak a röplabdátok Sokan meditálnak manapság azon, mit is lehetne tenni kátyúba jutott labdarúgásunk előbbre lendítése érdekében. Szakértők és laikusok kritizálnak, s némelyikük még javaslatokkal is előhozakodik. Ezek legtöbbje a pénz körül forog. „Ennyi pénzért többet várunk!” Vagy: „Ilyen rossz labdarúgásból ilyen jól megélni... Nahát!” Esetleg: „Csak a profizmus! Az megoldaná a dolgot. Miért nem vezetik be?” Az eredmény — minden? Valóban, csak a pénz körül forogna labdarúgásunk ügye? Az említett áruházi eset mást sejtet! De nemcsak ez, hanem mindaz, ami manapság közszájon kering válogatott játékosok és válogatott legények viselt dolgairól. Amióta csak a szocialista sport ügyéért munkálkodunk, minden rendű és rangú értekezlet, „utat kitűző” konferencia igen komolyan vett témája volt a NEVELÉS! Tervek születtek a nevelés érdekében, irányelvek rögzítették a tennivalókat — de az eredmény valahogy elmaradt. Elsősorban azért, mert a szakmai munka — a mindenáron eredményre való törekvés ezernyi gondja — mellett erre valahogy már nem maradt idő. Legfeljebb arra, hogy a legkülönfélébb — néha egészen magas rangú — fórumokon a „neveletlenségből” származó ügyeket igyekezzenek eltusolni. Kritizáljuk a labdarúgás egészét. De aki Á-t mond, mondjon B-t is! Megpróbáltuk megtudni, mit is jelenthetne a „B”? Megint csak a pénznél kötöttünk ki. Tehát: „ha a pénz érdemen felüli juttatásával került labdarúgásunk ilyen helyzetbe, akkor annak elvonásával hozzuk helyre a dolgot!” Csak nem mégis a profizmus? Nem! A józanul gondolkodók tudják, hogy ez megvalósíthatatlan. Tehát? Egységesíteni, átcsoportosítani, szigorítani! Azaz: egységesíteni az azonos osztályúak munkahelyi „alapjövedelmét”. Átcsoportosítani a kifizethető összegeket úgy, hogy az alap csak a jóval kisebb felét jelentse a megkereshető maximumnak, s a többit — a szakvezetés megítélésére kellene bízni. Szigorítani a feltételeket, tehát: elrekeszteni a mértéken felüli érdemtelen összegeket csorgató csatornákat! Bizonyos, hogy jobb lenne! De ettől még nem változna az az alapállás, ami k;-nondani engedte: „Micsoda? Maga nem ismer meg?” Ma «ms7'Tetet... Apropó! Arról a javaslatról is hallottunk, hogy a jö- • ben szigorúan csak a két g'.s: .b osztályban le- , r> r ' kopni a fociért. í a tehetségek ? ' ■át azokét, ' ■ arm?-’ n-egyed- - Tudnak, * r .. u„ .tevesj'ob befekte-* léssel (értsd: erőkifejtéssel) is jól meg lehet élni. Hát... Az mindenesetre valóban furcsa, hogy ma már azNB V-ben is jó pénzeket fizetnek — sok helyen. De ez sem az igazi „B”! Az igazi az lenne, ha a szakvezetés (akik alatt valóban hozzáértő, s nemcsak a labdarúgást — többnyire majom-módon — szerető embereket értünk) olyan körülmények között dolgozhatna — legyen az edző vagy bárki más —, hogy nevelni is legyen ideje azokat a fiatalembereket, akik semmilyen más. nevelni képes közösségnek nem tagjai, s akik egy kicsit a saját hibájukon kívül váltak ilyenné. A MÁV Miskolci Vontatási Főnöksége MHSZ-lövész- klubja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő évfordulója tiszteletére meghívásos lövészversenyt rendezett a Csokonai utcai lőtéren. A jól sikerült verseny megszervezéséért s lebonyolításáért Zalán Ferenc és Lassú László mozdonyvezetők dicséretet érdemelnek. A küzdelemben a Tiszai pályaudvar vonatvezetőiből Országúti kerékpárosaink az idén utoljára szálltak bajnoki pontokért vasparipáik nyergébe. Borús, de egyébként szép őszi időben Pomáz határában gyülekeztek, hogy a Dobogókőre vezető meredek országúton megvívjanak az idei hegyi bajnoki címekért. A nagy létszámú mezőnyben miskolci versenyzők is rajthoz álltak, s elsősorban Géra „pörgetését” kísérte nagy figyelem. Köztudott volt ugyanis, hogy a miskolci fiú „hegyi menő”, viszont az is, hogy az utóbbi években megrendezett országúti bajnokságokon nem hozott pontot egyesületének! Egy ausztráliai úszövezető- nek feltűnt, hogy Shane Gould, a világhírű úszónő mindig zsebkendőt szorongat a kezében, amikor az uszodába teszi a lábát. MVSC—BORSODI VOLÁN 3M» (3, 3, D A kellemetlen, szeles időben a városi rangadótól mindenki nagy küzdelmet, jó játékot várt, annak ellenére, hogy az MVSC köztudottan nagyobb játékerőt képvisel. A végig kapkodva, idegesen játszó Volán „jóvoltából’* azonban alacsony színvonalú, csapkodó mérkőzést láttunk. A zöld-fehérek „félgőzzel” játszva és jegyvizsgálóiból, a szerencsi vasútállomás, a MÁV Járműjavító Üzeme, valamint a vontatási főnökség dolgozóiból összeállított csapatok vettek részt. Az utóbbi csapat tagjai — Fekete László mozdonyvezető. Kókai Sándor adminisztratív dolgozó és Szabó Gusztáv mozdonyfűtő — kerültek az első, második, illetve a harmadik helyre, s így a csapatversenyt is megnyerték. Nos, Géra ezúttal kitett magáért. Óriási harcot vívott válogatott társaival, s végül is bronzéremmel a tarsolyában — értékes bajnoki pontokat jelent ez egyesülete, az MVSC számára — tért haza a viadalról. Különösen a hajrá volt rendkívül izgalmas, hiszen az első öt helyezett között mindössze egy- egy másodperc volt a különbség a befutásból! A bajnokságot Kiss, az U. Dózsa versenyzője nyerte Debre- czeni (Csepel) és Géra előtt. Egy bajnoki aranyérem is jutott a miskolci versenyzőknek. Az úttörők összecsapásából Papp Zsolt (MVSC) került ki győztesen. — Kell ez — magyarázta Gould —, mert mindig bőgök, ha világcsúcsot úszom. — És ha nem? — Akkor még inkább!.. szerezték meg a két bajnoki pontot. Az első játszmában pillanatok alatt lil:0-ra vezettek, s a Volán csak ezután szerezte pontjait. A második játékrészben is tetszés szerint érték el pontjaikat a Vasút lányai, az enervál- tan, szétesően játszó Volánnal szemben. Különösen az ütöerö- ben volt nagy különbség a két csapat között. A befejező játékrészben kiengedett az MVSC. Ennek eredménye lett, hogy 7 pon-, tig vitték a közlekedésiek. A Netj csapatból Kiss, Orosz, iU. kas-. same játéka emelhető ki. MEAFC—NYtmBCTirAZfcRiOF 3.-0 (7, 2. 3) Hideg, szeles időben bíetoeann győzött a sokkal jobban játszó- egyetemista csapat. A mérkőzés, mindössze 32 percig tartott. JŐk:’ Bartha, Beke, Lonscsák. NYÍREGYHÁZI SPARTACUS— PETŐFI MEAFC 3:1 (13, -11, 18, 6) Nagyszerű mérkőzést láthatott a szép számú nézősereg. Sajnos, a hazai másodbíró néhány „alakítása" fosztotta meg a MEATC- ot az első játszma megnyerésétől. A második szett végig az egyetemistáké volt. Bartha és Czine vezérletével kiegyenlítettek. A harmadik játékrészben ismét- néhány fordított játékvezetői ítélet „vita partivá” változtatta a mérkőzést. Ez kizökkentette a megszokott játékból az egyetemistákat és jobb hajrájukkal győztek a hazaiak. Az utolsó játékrészben az idegileg kifáradt MEAFC már nem jelentett különösebb akadályt a bajnokcsapatnak. Bartha a mezőny fölé nőtt, de Czine és Lonscsák is remek teljesítményt nyújtott. Kosárlabda MEAFC—ÓZDI KOHÁSZ 91:47 (41:23) A két borsodi csapat találkozója ezúttal nem szolgált rá a „rangadó” elnevezésre. S ez nemcsak abból következik, hogy a taktikai elképzelés teljes hiányában, igen kezdetleges játékot produkáló ózdiak nem tudták megszorítani az egyetemistákat, hanem azért is, mert a MEAFC sem annyit tud, mint amit ezúttal láttunk tőlük! Különösen a kulcsjátékosok nyújtottak igen halvány teljesítményt, de Kerekes és Kinter kivételével a többiek sem nagyon „tündököltek”! A miskolciad zónáját nem állította nehéz feladat elé a távolról és gyűrű alól egyaránt gyatrán dobó ellenfél, viszont a palánkról lepattanó labdákból a MEAFC rendre kosarakat szerzett. Az állandóan növekvő előny ellenére náluk is feltűnő volt mégis a sok rossz indítás, a számos lépéshiba és több kevés ötlettel szőtt támadás. Az ózdiak bizonytalankodásait viszont jól kihasználták. Szünet után valamit javult az egyetemisták játéka; az egészpályás letámadás több labda megszerzését tette lehetővé, s ugyanakkor palánkjuk alól is sikeresen szorították ki a teljesen demoralizált vendégegyüttes játékosait. Ennek ellenére a három számjegyű győzelmet mégsem sikerült elérniük. Kosárdobók: Kerekes (16), Bar- dócz (16), Magyar (15), Kinter (12), Bátki (9), Varga. Jakab, Németh (7—7), illetve Mihály (16), Beraxa (8), Kormos (7), Hűvös, Pusztai, Buda (4—4), Bar- kovics, Lantos (2—2). HORVATH KAIMAN Vasutas lövészek versenye Hegyi bajnokság Bronz és arany Gould zsebkendője Vadtevére és nyércre Gazdag és változatos a mongol fauna: megtaláljuk benne az olyan. Titka állatfajtákat, mint a vadló, vadteve, vadszamár, a hegyi kecskék és a góbi-sivatagi medve. Az országban megkezdődött a vadászati idény — a tajgában, a sztyeppén és a hegyekben több mint 30 ezer vadász látott munkához. A prémesállat-tenyésztő gazdaságok jelentős jövedelmet hoznak az országnak. Az elmúlt év mérlege: 15 000 nyércprém, 700 ezüstróka, több mint 300 kilogramm iramszarvas, ami Mongóliának 2,5 millió tugrik jövedelmet jelentett. Anatómiai szappan Ha kinyitjuk a dobozt, kéz, láb, fül és mell alakú szappant találunk benne. Valamennyi rózsaszínű es illatos. A doboz tetején meztelen nőalak látható, alatta a felírás: „Anatómiai szappan”. Sonia és Donato Simeone firenzei házaspár nevéhez fűződik az újfajta szappan feltalálása. „Az általunk gyártott szappannal szemben — mondja Donato Simeone — nem maradhat közömbös senki: vagy tetszik vagy megbotránkoztat.’’ A feledékeny ség csúcsa „Tudósaink nem e világból valók” — ezt már középkori kódexeink tudtunkra adják. Ennek az axiómának azonban újabb bizonyságaira is lépten-nyomon rábukkanhatunk. Sehulek Elemér, az analitikai kémia világhírű tudósa nagyon szerény, de — sajátos módon — a külsőségekre annál többet adó ember volt. Egy ízben kőz- nondásos szórakozottságával telefonon hívta ismerősét, s — mint mindég — neve mellé kitüntetését, tudományos rangját is oda. akarta biggyeszteni. A hívott fél Mtessék”-) éré megszólalt: „Halló! lu Hessutii Elemér, bchulek-dijas” . . . Németh Andor, a Nyugat híres kritikusa, a Szép Szó egyik szerkesztője sem volt földön járó ember. Mint hű kenyeres pajtása, Déry Tibor írja, bécsi emigrációjuk idején, ha este tíz órakor adott neki találkát történetesen a Café Zögernitzben, akkor tizenegy órakor a Café Döblingerhof ba állított be, sí szelíd türelemmel várt rá, amíg zárórakor az utolsó vendéggel ki nem ment a kávé- házból. De az emlékíró szerint emlékezetének nagyobb kihagyása is volt: etfe- leukczett saját nász- éjszakájáról. Amikor — ezúttal Pesten — egyik mátkájának hosszú éveken át tartó hűségét megjutalmazandó, frigyre lépett vele. a VI. kerületi anyakönywe- zetőtől egyenesen az Üjság szerkesztőségébe ment. Onnét este egy másik bölgyism erőséhez, akitől csak reggel felé vetődött haza. Amikor az ifjú ara haragos-elkeseredetfaggatta, hogy miért nem ment haza. lakonikusan, de nagyon őszintén csak ennyit mondott-: „Elfelejtettem”. A hitetlen feleség Egy londoni újság ünnepi- nap utáni számában a következő hirdetés jelent meg: „Felkérem mindazokat, akik péntekről szombatra virradó éjszaka a Saväe Road-on parkok) a«tóban láttak egy rózsaszínű krokodilt, amely trombitán a „God save the Queen”-t játszotta, sürgősen lépjen kap>csolatba John Smith-szél tanúvallomás céljából.” Felesége ugyanis nem akar hinni neki... LJj lakótelep a Castrum helyén ♦ Dunaújvárosban, a város üzemeinek támogatásával több új lakótelepet szerelnek előregyártóit elemekből. Közülük legnagyobb az egykori római katonai tábor romjainál, a Castrumnál épülő. E területen eddig összesen mintegy másfél ezer új lakás készült el. Az idén a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat szakemberei mintegy 773 lakást szerelnek össze. (Képünkön: befejező tetőszigetelési munkák egy új lakóházon.) (Jászai Csaba felvétele) T üsszentéstől bordatörés Egy puerto-ricói újságíró olyan nagyot tüsszentett, hogy eltört az egyik oldalbordája. A 140 kilós, 39 éves Rudy Garcia elmondta kollégáinak, hogy amikor a fürdőkádból kilépve egy nagyot tüsszentett, óriási fájdalmat érzett, s a fájdalom később sem szűnt meg. A röntgen azután kimutatta, hogy az egyik bordája eltörött.
