Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-22 / 248. szám

\ r L • arosi tanácstagok fogadóórái 1973. október 22. Ráski Sándor, Palóczy u. 19., 17 órától; Szegedy Gyula, Wesse- lényi u. 43., 16 órától. 1973. október 24. Or. Terplán Zénó, egyetem, gepelemek tanszéke, twe. 10., 16 órától. 1973. október 2« Felvinczy Ernő, XVI. sz. Autó-' javító V. kultúrterme, Zsolcai kapu, 17 órától; Maiiák István, Pereces, bollóaljai bölcsödé, 16 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Varga József, Domb u. 13., 18 órától. 1973. október 27. Nagy Búza Józsefné, 34. sz. ált. isk., Könyves K. u., 18 órától; Rózsavölgyi Károly, Nagy Ilona u. 2., 16 órától; Se­bő Ernő, Szövő u. 9.» 17 órától. 1973. október 29. Almást lstvtánné, 1. 3. területi pár talap szervezet, Tizeshonvéd u. 2l„ i« órától; Barna András- ne és Bárkái Miklós, 21. sz. ált. iskola, diósgyőr városközpont, 17 órától; Beltey lnne. papír­gyár, porta, 17 órától; Bótly György, Miskolci Mélyépítő V., Partizán u. 2., 15 órától; Budai József, Kalló István, Pásztor István és Tóth Lajos, 1.2. te­rületi pártalapszervezet, Baross G. u. 18., 17 órától; Kovács György, Hoffmann O. u. 13., 17 órától; ifj. Orosz Jánosné, If­júsági Ház, Győri kapu 27., 17 órától; Szolga István, 40. sz. alt. iskola, Győri kapu-dél', 17 órától. 1973. október 30. Faragó Erzsébet, .,Oprendek Sándor” pártszervezet, 17 órá­tól; Vincze Sándor, Gépipari Technikum, Kun Béla u. 10., 18 órától. 1973- október 31. Dr. Drahos István. Kilián-déli ált. iskola, 18 órától; Varga Zoltán, I. 8. területi pártalap­szervezet, Csabai kapu 8., 17 órától. Szökőkút (Kerényi László felvétele) Mindig a gyermek a vesztes V. Megrázó sorsok Szerkesztőségi beszélgetésünk alkalmával a gyámügyi szakem­berek egyre-másra sorolták a példát arra, hány és hány meg­rázó, szomorú-keserves gyermek­sorssal találkoznak a helyrehoz- hatalanul megromlott házassá­gokban. — Miskolcon mintegy 1070 azoknak a gyermekeknek a sza­ma, akiknek erkölcsi fejlődését a rossz családi élet veszélyez­teti — mondotta a Borsod me­gyei Rendőr-főkapitány sag he­lyettes vezetője, Tóth Tibor al­ezredes legutóbb a pártpropagan­disták tájékoztatására. Az esetek túlnyomó többségé­ben az ital, az italozó életmód a „főszereplő’-. Az apa vagy — az anya alkoholizmusa. És saj­nos, éppen a szerényebb jöve­delműek köréből kerülnek ki. — Sok házastárs tűri szótlanul vagy csak olykor-olykor panasz­kodva, hogy anyagi romlásba vi­szi a családot az italkedvelő fél. A „tűrés” oka legtöbbször — a lakás. A közös lakás — hang­zott a gyámügyisek egységes vé­leménye. S ez valahol alapvetően hatá­rozza meg az ilyen csaladok sor­sát. 55 \ lakás az övé!’ Három éve történt: egy háromgyermekes anya sírva panaszolta, rettegve várják as estét, amikor férje érke­zik. Iszákos, durva ember, aki eladná u gyermekek feje alól a párnát is az italért. — Mit tehetek, a lakás az övé. Ha elválok, hová men­jek a három gyerekkel? Végigjárt szinte minden szervet, intézményt jogi ta­nácsért. Am hiába magya­ráztak meg minden fóru­mon: a lakás őt és gyerme­keit illeti. A végső lépésre 'a mai napig sem szánta el magát. — A bírósági döntésig is együtt kellene élnünk, égi- ledéi alatt. És még utána is. ki tudja meddig, míg lakást nem kapna a férjem. El tud­ják képzelni, mit kellene át­élnünk addig? Válóban, esetleg eszten­dők telhetnének el, míg a család megszabadülrra a te­hertételtől. s ki tudja hány alkalommal kellene újra és ura eljárást, pert indítani a közös fedél alatt zaklató, el­vált házastárs ellen. — Van egy család a terü­letünkön, amelynek éppen a 48. bírósági pere zajlik. Vá­lás, vagyonmegosztás, aztán magánlaksértés, becsületsér­tés, könnyű testi sértés, van- közötte minden — idézte a példát a II. kerület gyám­ügyi előadója, Danyi Lajosné. És nyilván nem ez az egyetlen olyan eset, amikor a megosztott lakás csak sú­lyosbítja az amúgy is sze­rencsétlen helyzetben vergő­dő. vétlen családtagok sor­sát.” Fársasház kellene! — A legjobb és legegysze­rűbb megoldást biztosítaná, ha városunkban is minden esztendőben építenének egv, úgynevezett „volt bérlőtár­sak társflsházát”. Amolyan átmeneti otthon lenne ez, amelyben kinek-kinek egy szobácska jutna. Félig-med- dig száüodajellegű. amelvbe rövid úton nyernének elhe­lyezést mindazok, ajtik csa­ládjukat veszélyeztetik — hangzott a javaslat szer­kesztőségi beszélgetésünk so­rán Magyarán szólva: olyan társaebáz ke'lene. ahova vá­lás után — de. ha a^zükség kívánja, már a bontóper ide­jén is — a hibás, az együtt­élést lehetetlenné tevő há­zasfelet kiköltöztethetik. Ter­mészetesen jogszabályilag szigorúan körülhatárolt fel­tételek mellett, hogy vissza­élésre ne adjon lehetőséget. S még így is a veszélyez­tetett csaladoknak csupán egy részénél jelentene ez megoldást. Mert a panaszos házasfelek többsége nem azt várja a társadalomtól, hogy ..leszereljék” a családról, a sorsukat veszélyeztető társat, hanem, hogy — változtassák meg! RADVÁNYI ÉVA Együtt a városért, amelyben élünk Következik: társadalom? Mit tehet a II. A várospolitika alatt — is­mételten hangsúlyozzuk — mi szocialista várospolitikát értünk. „Ennek döntő köve­telménye — mondotta dr. Ha­vasi Béla —, hogy számol­junk intézkedéseink, terveink osztály- és réteghatásával. A várospolitikában nemcsak az okozhat feszültséget. ha egyes területek fejlődése el­marad más területekétől. A feszültség forrása lehet az is és ez már közvetlenül po­litikai jelentőségű! —. ha a fejlesztés a párt politikájával összhangban nem álló arány­talanságokat szül egyes tár­sadalmi rétegek életszínvona­lában, élet- és létkörülmé­nyeiben.” ; ■ \ Dolgozóinak zöme: munkás Miskolc — s itt vissza kell kanyarodnunk a már kifej­tett gondolathoz: — munkás­város. Nyilvánvaló, hogy a várospolitika munkáscentri- kus. A Politikai Bizottság ha­tározata hangsúlyozza: „A munkásság számának növe­kedése és összetételének vál­tozása szükségessé teszi, hogy a városi pártbizottságok töb­bet foglalkozzanak a mun­kásosztály, elsősorban a nagy­üzemi munkások problémái­val.” Miskolcon az arány is erre kötelez, hiszen lakóinak, dolgozóinak zöme munkás, sőt nagyüzemi munkás. A példa érzékeltet. Miskolcnak ma kb. 194 ezer lakója van. Az aktív keresők száma 90 ezer. A fizikai dolgozók sza­ma (a 90 ezerből): 55 100 fő. (Az utóbbi tíz év alatt 29 szá­zalékkal, vagyis 12 500-zal nőtt á fizikai dolgozók sza­ma.) A várospolitika rhuokás- centrikussága egyáltalán nem jelent közömbösséget a va­ros többi dolgozóival, külö­nösen az értelmiségiekkel, al­kalmazottakkal szemben, Hi­szen köztudott: a párt szö­vetségi politikája szélesebb, mint a munkas-paraszt szö­vetség; ez a politika a mun­kásosztály köré gyűjti a tár­sadalom minden rétegét. Egv országrész centruma A Politikai Bizottság hatá­rozatának előbb idézett része rendkívüli módon kötelez bennünket. ha figj'elerribe vesszük a következőket Is. A városok megkülönböztetett szerepével általában is szá­molni kell. De még a váro­sok között is van’— szerepü­ket, jelentőségüket tekintve — különbség. A valamivel több, mint 120 magyar va­ros között is külön hang­súlyt kap néhány nagyváros, amelyek az egész ország, il­letve országrészek vonzási központjai, ténylegesen a leg­főbb politikai centrumai. Nyilvánvaló, hogy Budapest ált az első helyen, majd úgy következik Miskolc. Győr, Szeged, Debrecen. Pécs. il­letve valamennyi megyeszék­hely. Miskolc nem egy a töb­bi között, hanem vidéki vi­szonylatban az első; orszá­gosan a második. Hogy miért, azt a leírtak — és a korábbi ismeretek birtokában — szük­ségtelen elemezni. Am ve­gyük számításba azt is, hogy — ipari fontossága és nagy­ságaránya mellett — nagyon dinamikusan fejlődő, nem sok fantáziára van szüksége annak, aki maga elé akarná idézni közeli és távoli jövő­jét. Azért fejlődik oly erő­teljesen, mert minden alap­vető eszköze megvan hozzá. Másrészt a szocialista rend­szer, mint Maecenas, minden tekintetben kiemeltebben tá­mogatja. Nem érdemtelenül! Várospolitikai osztály Bizonyara nem véletlen, hogy a Politikai Bizottság ha­tározatában kettő közül egyikként városunkra eselt a választás: a várospolitikai munka eVősítése végett, párt- bizottságunk apparátusában — egyelőre kísérleti jelleg­gel — működjék egy város- politikai osztály is. (Debre­cen kapott még ilyen jogot.) Feladatát meghatározta ugyan a pártbizottság ülése elé terjesztett munkaokmány, azonban — és természetesen — idő kell hozzá, hogy tevé­kenysége kikristályosodjék. Az elvárás egyelőre ez: rend-> szeresen kísérje figyelemmel a várospolitikát, érzékenyen reagáljon minden zavaró mo­mentumra, s gondoskodjék róla, hogy ilyen esetekben megtelelő intézkedések szü­lessenek. Ennek a — tehát kísérleti jellegű — osztály­nak (és a Debrecenben létre- hozandonak) a tapasztalatai adnak majd választ arra a kérdésre: helyes-e. szüksé­ges-e egységes bevezetése? A határozat arról is szól. hogy az ország valamennyi városában hozzanak létre a városi pártbizottságok mel­lett működő várospolitikai bi­zottságot. Ezeknek — tömö­ren fogalmazva — az a fel­adatuk. hogy különösebb vizsgálódás nélkül felszínre hozzák a várospolitika leg­fontosabb kérdéseit, legyen beszáfnoltatási joguk a hatá­rozatokról, intézkedéseket ja­vasoljanak a végrehájtó bi­zottságnak, illetve a pártbi­zottságnak. s bizonyos koor­dinációs feladatokat is ellás­sanak. Mindkét vonatkozásban ar­ról van tehát szó, hogy bizo­nyos szervezeti módosítással is keressük azokat a formá­kat. amelyek a legjobban megfelelnek a sajátos városi helyzetnek, a városi pártívi- zotlsagok várospolitikai fel­adatainak. (Folytatjuk) Törődnek az ifjú szakmunkásokkal Kevés helyen fogadják olyan megértéssel, szeretet­tel az ifjú szakmunkásokat, Anyagi érdekeltség, anyagi ösztönzés Ezzel a címmel tart elő­adást hamarosan több mis­kolci és borsodi vállalatnál a HVDSZ megyei bizottságá­nak megbízásából dr. Majo­ros Barna, a megyei bizot*- «ág tagja. Elsőként a Borsod megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat választott szakszer­vezeti tisztségviselőit tájé­koztatja az anyagi érdekelt­ségben és anyagi ösztönzés­ben bekövetkezett változá­sokról. A sokak által érdek­lődéssel várt előadás elhang­zik majd a HVDSZ-hez tar­tozó 35- borsodi vállalat szak- szervezeti ti sztségvi s el ő i nek bentlakásos, továbbképző tanfolyamán is. öregek hete ke^flődik ma Miskolcon és 28-ig egymást követik a családias hangulatú ünnepek, kultúrműsorok. A Szentpéteri ka­pui új szociális otthonban, illetve a Kölcsey és Nagy Sándor utcai „öregek napközi ott­honában” kisdiákok, szocialista brigádok, színművészek adják egymásnak a kilincset, hogy fényi, meleget topjánálo azoknak az éleiébe, akik öregségükre a társadalom gon- dgskodására szorultak. Gondoskodásra „szorultak”? Nem tűnik ünneprontásnak ez a szó? Lehet, de akkor is ez az igazság. Bármilyen szép is az új szociális otthon, bármilyen körültekintő is a gondoskodás, a családi otthont, a gyerme­kek, unokák közösségét tökéletesen nem, pó­tolhatja semmi. A műsort adó kisdiákoknak azért örülnek öregeink, mert saját unokáikat vélik fel­fedezni bennük; azért hatja meg őket köny- nyekig az őket patronáló szocialista brigá­dok látogatása, mert valamennyit vissza­pótolnak ezek a derék emberek abból a sze­leteiből, melyet tulajdonképpen a gyerme­keknek, hozzátartozóknak kellene nyújtani. Számos szociális otthonban fordultam meg az utóbbi években. Mindenütt azt tapasztal­tam, hogy a gondozottak hálája őszinte. Ám ha a családra terelődött a szó, közülük nem egy a könnyeit (kezdte törülgetni. Szomorú sorsok rajzolódtak ki a szemérmesen szűk­szavú mondatokból. Van, aki a sorscsapások miatt maradt egyedül. Elhaltak, vagy távoli országokba vetődtek hozzátartozói. De azok sincsenek kevesen, akiknek a gyermekei, unokái, ro­konai még csak nem is látogatják az idős embert. Ügy vélik, hogy ha kosztja, lakása megvan, alckor mar nem hiányozhat neki semmi. Pedig hiányzik. Nagyon hiányzik. Különös eseményszámba megy az öregek otthonaiban egy néhány soros level is! Nem törvényszerű, hogy öreg korára ma­gara maradjon az ember. Ne vegyek a so­kat emlegetett népességpolitika melletti agi- tációnak es különösen ne a magános embe­reknek címzett vádnak, ha azt mondom: kinek-kinek fel kell építeni saját, békés, nyugodt öregkorát. A gyermekes — különö­sen többgyermekes — szülőknek lényegesen kisebb az esélyük arra, hogy a társadalom gondviselésére szoruljanak életük alkonyán, mint azoknak, akik kizárólag feleségüktől, férjüktől remélhetnek segítséget. Amíg az ember fiatal, könnyű vidám cim­borákat, társaságot találnia. Az évek múlá­sával azonban csökken a kapcsolatok száma, meglazulnak a megbonthatatlannak hitt ba­rátságok szálai is. A nyugdíjba vonulással egyidöben tulajdonképpen le kell monda­nunk a vállalati közösségről is. Persze nem teljesen, hiszen vállalataink többsége időről időre felkeresi, köszönti nyugdíjasait. Ám ez már nem a régi, mindennapos kapcsolat a kollektívával! Verhaeren szép versét (Öregedő kezem) idézi az öregek Keiének meghívója. Abban olvasható ez a sor: .,Szemem visszafelé nézi az éveket...” Nos, az idős emberek gyakran visszapillantanak és sokan közülük bizonyá­ra másképpen alakítanák életüket, többet tennének azért, hogy ne kelljen megeléged­niük a családot több-kevesebb sikerrel pótló gondoskodássá l. Amikor köszöntjük őket. amikor vállaljuk mindannyian a nagy csalad szerepét, gon­doljunk egy kicsit magunkra, a mi öreg­ségünkre is. Építsünk magunknak olyan csa­ládot, olyan otthont, melynek melegét akkor is élvezhetjük majd, amikor arra a legna­gyobb szükségünk lesz! (békés) mint a Diósgyőri Gépgyár K-egységében. Az első na­pokban az idősebb dolgozók bemutatják nekik a gyár­egységet. az üzemben készü­lő világhírű termékeket, majd az üzemi négyszög ve­zetői beszélgetnek el velük. Rendszeres segítséget kap­nak a fiatalok a kezdetben nehéznek tűnő munka vég­zéséhez. Az egység szocialis­ta brigádjai évről évre vál­lalásokat tesznek szerződé­seikben az életet most kez­dő szakmunkások patronálá- sára is. Szanóczki Antal szo­cialista brigádja például két; fiatal nődolgozót patronált, akik ma már éppen olyan kitűnő szakmunkások, mint a régebben ott dolgozók. . A gyáregységtől indult el az a ma már vállalati szin­ten is meghonosodott kez­deményezés. hogy a fiatalok patronálásában kiniagasló eredményeket elérő idősebb dolgozókat anyagi elisme­résben részesíti a gyáregy­ség. Rendszeresen foglalkoznak a fiatalokkal a gyáregvség KISZ-esei is. Szakmai lapok A Szakszervezetek Borsod megye; Tanácsához tartozó megyebizottságok erre az év­re összesen 75 443 példány­ban rendeltek különböző szakmai lapokat. A megyé­ben megjelenő szakmai la­pokkal együtt (Diósgyőri Munkás. Ózdi Vasas. Borso­di Bányász stb.) a példány, szám meghaladja a százez­ret. A központi szakmai fo- lvóiratok közül a Brigádéiet és a Munka a legnépszerűbb megyénk üzemeiben. o® Öregek hete

Next

/
Thumbnails
Contents