Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-22 / 248. szám
\ r L • arosi tanácstagok fogadóórái 1973. október 22. Ráski Sándor, Palóczy u. 19., 17 órától; Szegedy Gyula, Wesse- lényi u. 43., 16 órától. 1973. október 24. Or. Terplán Zénó, egyetem, gepelemek tanszéke, twe. 10., 16 órától. 1973. október 2« Felvinczy Ernő, XVI. sz. Autó-' javító V. kultúrterme, Zsolcai kapu, 17 órától; Maiiák István, Pereces, bollóaljai bölcsödé, 16 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Varga József, Domb u. 13., 18 órától. 1973. október 27. Nagy Búza Józsefné, 34. sz. ált. isk., Könyves K. u., 18 órától; Rózsavölgyi Károly, Nagy Ilona u. 2., 16 órától; Sebő Ernő, Szövő u. 9.» 17 órától. 1973. október 29. Almást lstvtánné, 1. 3. területi pár talap szervezet, Tizeshonvéd u. 2l„ i« órától; Barna András- ne és Bárkái Miklós, 21. sz. ált. iskola, diósgyőr városközpont, 17 órától; Beltey lnne. papírgyár, porta, 17 órától; Bótly György, Miskolci Mélyépítő V., Partizán u. 2., 15 órától; Budai József, Kalló István, Pásztor István és Tóth Lajos, 1.2. területi pártalapszervezet, Baross G. u. 18., 17 órától; Kovács György, Hoffmann O. u. 13., 17 órától; ifj. Orosz Jánosné, Ifjúsági Ház, Győri kapu 27., 17 órától; Szolga István, 40. sz. alt. iskola, Győri kapu-dél', 17 órától. 1973. október 30. Faragó Erzsébet, .,Oprendek Sándor” pártszervezet, 17 órától; Vincze Sándor, Gépipari Technikum, Kun Béla u. 10., 18 órától. 1973- október 31. Dr. Drahos István. Kilián-déli ált. iskola, 18 órától; Varga Zoltán, I. 8. területi pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától. Szökőkút (Kerényi László felvétele) Mindig a gyermek a vesztes V. Megrázó sorsok Szerkesztőségi beszélgetésünk alkalmával a gyámügyi szakemberek egyre-másra sorolták a példát arra, hány és hány megrázó, szomorú-keserves gyermeksorssal találkoznak a helyrehoz- hatalanul megromlott házasságokban. — Miskolcon mintegy 1070 azoknak a gyermekeknek a szama, akiknek erkölcsi fejlődését a rossz családi élet veszélyezteti — mondotta a Borsod megyei Rendőr-főkapitány sag helyettes vezetője, Tóth Tibor alezredes legutóbb a pártpropagandisták tájékoztatására. Az esetek túlnyomó többségében az ital, az italozó életmód a „főszereplő’-. Az apa vagy — az anya alkoholizmusa. És sajnos, éppen a szerényebb jövedelműek köréből kerülnek ki. — Sok házastárs tűri szótlanul vagy csak olykor-olykor panaszkodva, hogy anyagi romlásba viszi a családot az italkedvelő fél. A „tűrés” oka legtöbbször — a lakás. A közös lakás — hangzott a gyámügyisek egységes véleménye. S ez valahol alapvetően határozza meg az ilyen csaladok sorsát. 55 \ lakás az övé!’ Három éve történt: egy háromgyermekes anya sírva panaszolta, rettegve várják as estét, amikor férje érkezik. Iszákos, durva ember, aki eladná u gyermekek feje alól a párnát is az italért. — Mit tehetek, a lakás az övé. Ha elválok, hová menjek a három gyerekkel? Végigjárt szinte minden szervet, intézményt jogi tanácsért. Am hiába magyaráztak meg minden fórumon: a lakás őt és gyermekeit illeti. A végső lépésre 'a mai napig sem szánta el magát. — A bírósági döntésig is együtt kellene élnünk, égi- ledéi alatt. És még utána is. ki tudja meddig, míg lakást nem kapna a férjem. El tudják képzelni, mit kellene átélnünk addig? Válóban, esetleg esztendők telhetnének el, míg a család megszabadülrra a tehertételtől. s ki tudja hány alkalommal kellene újra és ura eljárást, pert indítani a közös fedél alatt zaklató, elvált házastárs ellen. — Van egy család a területünkön, amelynek éppen a 48. bírósági pere zajlik. Válás, vagyonmegosztás, aztán magánlaksértés, becsületsértés, könnyű testi sértés, van- közötte minden — idézte a példát a II. kerület gyámügyi előadója, Danyi Lajosné. És nyilván nem ez az egyetlen olyan eset, amikor a megosztott lakás csak súlyosbítja az amúgy is szerencsétlen helyzetben vergődő. vétlen családtagok sorsát.” Fársasház kellene! — A legjobb és legegyszerűbb megoldást biztosítaná, ha városunkban is minden esztendőben építenének egv, úgynevezett „volt bérlőtársak társflsházát”. Amolyan átmeneti otthon lenne ez, amelyben kinek-kinek egy szobácska jutna. Félig-med- dig száüodajellegű. amelvbe rövid úton nyernének elhelyezést mindazok, ajtik családjukat veszélyeztetik — hangzott a javaslat szerkesztőségi beszélgetésünk során Magyarán szólva: olyan társaebáz ke'lene. ahova válás után — de. ha a^zükség kívánja, már a bontóper idején is — a hibás, az együttélést lehetetlenné tevő házasfelet kiköltöztethetik. Természetesen jogszabályilag szigorúan körülhatárolt feltételek mellett, hogy visszaélésre ne adjon lehetőséget. S még így is a veszélyeztetett csaladoknak csupán egy részénél jelentene ez megoldást. Mert a panaszos házasfelek többsége nem azt várja a társadalomtól, hogy ..leszereljék” a családról, a sorsukat veszélyeztető társat, hanem, hogy — változtassák meg! RADVÁNYI ÉVA Együtt a városért, amelyben élünk Következik: társadalom? Mit tehet a II. A várospolitika alatt — ismételten hangsúlyozzuk — mi szocialista várospolitikát értünk. „Ennek döntő követelménye — mondotta dr. Havasi Béla —, hogy számoljunk intézkedéseink, terveink osztály- és réteghatásával. A várospolitikában nemcsak az okozhat feszültséget. ha egyes területek fejlődése elmarad más területekétől. A feszültség forrása lehet az is és ez már közvetlenül politikai jelentőségű! —. ha a fejlesztés a párt politikájával összhangban nem álló aránytalanságokat szül egyes társadalmi rétegek életszínvonalában, élet- és létkörülményeiben.” ; ■ \ Dolgozóinak zöme: munkás Miskolc — s itt vissza kell kanyarodnunk a már kifejtett gondolathoz: — munkásváros. Nyilvánvaló, hogy a várospolitika munkáscentri- kus. A Politikai Bizottság határozata hangsúlyozza: „A munkásság számának növekedése és összetételének változása szükségessé teszi, hogy a városi pártbizottságok többet foglalkozzanak a munkásosztály, elsősorban a nagyüzemi munkások problémáival.” Miskolcon az arány is erre kötelez, hiszen lakóinak, dolgozóinak zöme munkás, sőt nagyüzemi munkás. A példa érzékeltet. Miskolcnak ma kb. 194 ezer lakója van. Az aktív keresők száma 90 ezer. A fizikai dolgozók szama (a 90 ezerből): 55 100 fő. (Az utóbbi tíz év alatt 29 százalékkal, vagyis 12 500-zal nőtt á fizikai dolgozók szama.) A várospolitika rhuokás- centrikussága egyáltalán nem jelent közömbösséget a varos többi dolgozóival, különösen az értelmiségiekkel, alkalmazottakkal szemben, Hiszen köztudott: a párt szövetségi politikája szélesebb, mint a munkas-paraszt szövetség; ez a politika a munkásosztály köré gyűjti a társadalom minden rétegét. Egv országrész centruma A Politikai Bizottság határozatának előbb idézett része rendkívüli módon kötelez bennünket. ha figj'elerribe vesszük a következőket Is. A városok megkülönböztetett szerepével általában is számolni kell. De még a városok között is van’— szerepüket, jelentőségüket tekintve — különbség. A valamivel több, mint 120 magyar varos között is külön hangsúlyt kap néhány nagyváros, amelyek az egész ország, illetve országrészek vonzási központjai, ténylegesen a legfőbb politikai centrumai. Nyilvánvaló, hogy Budapest ált az első helyen, majd úgy következik Miskolc. Győr, Szeged, Debrecen. Pécs. illetve valamennyi megyeszékhely. Miskolc nem egy a többi között, hanem vidéki viszonylatban az első; országosan a második. Hogy miért, azt a leírtak — és a korábbi ismeretek birtokában — szükségtelen elemezni. Am vegyük számításba azt is, hogy — ipari fontossága és nagyságaránya mellett — nagyon dinamikusan fejlődő, nem sok fantáziára van szüksége annak, aki maga elé akarná idézni közeli és távoli jövőjét. Azért fejlődik oly erőteljesen, mert minden alapvető eszköze megvan hozzá. Másrészt a szocialista rendszer, mint Maecenas, minden tekintetben kiemeltebben támogatja. Nem érdemtelenül! Várospolitikai osztály Bizonyara nem véletlen, hogy a Politikai Bizottság határozatában kettő közül egyikként városunkra eselt a választás: a várospolitikai munka eVősítése végett, párt- bizottságunk apparátusában — egyelőre kísérleti jelleggel — működjék egy város- politikai osztály is. (Debrecen kapott még ilyen jogot.) Feladatát meghatározta ugyan a pártbizottság ülése elé terjesztett munkaokmány, azonban — és természetesen — idő kell hozzá, hogy tevékenysége kikristályosodjék. Az elvárás egyelőre ez: rend-> szeresen kísérje figyelemmel a várospolitikát, érzékenyen reagáljon minden zavaró momentumra, s gondoskodjék róla, hogy ilyen esetekben megtelelő intézkedések szülessenek. Ennek a — tehát kísérleti jellegű — osztálynak (és a Debrecenben létre- hozandonak) a tapasztalatai adnak majd választ arra a kérdésre: helyes-e. szükséges-e egységes bevezetése? A határozat arról is szól. hogy az ország valamennyi városában hozzanak létre a városi pártbizottságok mellett működő várospolitikai bizottságot. Ezeknek — tömören fogalmazva — az a feladatuk. hogy különösebb vizsgálódás nélkül felszínre hozzák a várospolitika legfontosabb kérdéseit, legyen beszáfnoltatási joguk a határozatokról, intézkedéseket javasoljanak a végrehájtó bizottságnak, illetve a pártbizottságnak. s bizonyos koordinációs feladatokat is ellássanak. Mindkét vonatkozásban arról van tehát szó, hogy bizonyos szervezeti módosítással is keressük azokat a formákat. amelyek a legjobban megfelelnek a sajátos városi helyzetnek, a városi pártívi- zotlsagok várospolitikai feladatainak. (Folytatjuk) Törődnek az ifjú szakmunkásokkal Kevés helyen fogadják olyan megértéssel, szeretettel az ifjú szakmunkásokat, Anyagi érdekeltség, anyagi ösztönzés Ezzel a címmel tart előadást hamarosan több miskolci és borsodi vállalatnál a HVDSZ megyei bizottságának megbízásából dr. Majoros Barna, a megyei bizot*- «ág tagja. Elsőként a Borsod megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat választott szakszervezeti tisztségviselőit tájékoztatja az anyagi érdekeltségben és anyagi ösztönzésben bekövetkezett változásokról. A sokak által érdeklődéssel várt előadás elhangzik majd a HVDSZ-hez tartozó 35- borsodi vállalat szak- szervezeti ti sztségvi s el ő i nek bentlakásos, továbbképző tanfolyamán is. öregek hete ke^flődik ma Miskolcon és 28-ig egymást követik a családias hangulatú ünnepek, kultúrműsorok. A Szentpéteri kapui új szociális otthonban, illetve a Kölcsey és Nagy Sándor utcai „öregek napközi otthonában” kisdiákok, szocialista brigádok, színművészek adják egymásnak a kilincset, hogy fényi, meleget topjánálo azoknak az éleiébe, akik öregségükre a társadalom gon- dgskodására szorultak. Gondoskodásra „szorultak”? Nem tűnik ünneprontásnak ez a szó? Lehet, de akkor is ez az igazság. Bármilyen szép is az új szociális otthon, bármilyen körültekintő is a gondoskodás, a családi otthont, a gyermekek, unokák közösségét tökéletesen nem, pótolhatja semmi. A műsort adó kisdiákoknak azért örülnek öregeink, mert saját unokáikat vélik felfedezni bennük; azért hatja meg őket köny- nyekig az őket patronáló szocialista brigádok látogatása, mert valamennyit visszapótolnak ezek a derék emberek abból a szeleteiből, melyet tulajdonképpen a gyermekeknek, hozzátartozóknak kellene nyújtani. Számos szociális otthonban fordultam meg az utóbbi években. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy a gondozottak hálája őszinte. Ám ha a családra terelődött a szó, közülük nem egy a könnyeit (kezdte törülgetni. Szomorú sorsok rajzolódtak ki a szemérmesen szűkszavú mondatokból. Van, aki a sorscsapások miatt maradt egyedül. Elhaltak, vagy távoli országokba vetődtek hozzátartozói. De azok sincsenek kevesen, akiknek a gyermekei, unokái, rokonai még csak nem is látogatják az idős embert. Ügy vélik, hogy ha kosztja, lakása megvan, alckor mar nem hiányozhat neki semmi. Pedig hiányzik. Nagyon hiányzik. Különös eseményszámba megy az öregek otthonaiban egy néhány soros level is! Nem törvényszerű, hogy öreg korára magara maradjon az ember. Ne vegyek a sokat emlegetett népességpolitika melletti agi- tációnak es különösen ne a magános embereknek címzett vádnak, ha azt mondom: kinek-kinek fel kell építeni saját, békés, nyugodt öregkorát. A gyermekes — különösen többgyermekes — szülőknek lényegesen kisebb az esélyük arra, hogy a társadalom gondviselésére szoruljanak életük alkonyán, mint azoknak, akik kizárólag feleségüktől, férjüktől remélhetnek segítséget. Amíg az ember fiatal, könnyű vidám cimborákat, társaságot találnia. Az évek múlásával azonban csökken a kapcsolatok száma, meglazulnak a megbonthatatlannak hitt barátságok szálai is. A nyugdíjba vonulással egyidöben tulajdonképpen le kell mondanunk a vállalati közösségről is. Persze nem teljesen, hiszen vállalataink többsége időről időre felkeresi, köszönti nyugdíjasait. Ám ez már nem a régi, mindennapos kapcsolat a kollektívával! Verhaeren szép versét (Öregedő kezem) idézi az öregek Keiének meghívója. Abban olvasható ez a sor: .,Szemem visszafelé nézi az éveket...” Nos, az idős emberek gyakran visszapillantanak és sokan közülük bizonyára másképpen alakítanák életüket, többet tennének azért, hogy ne kelljen megelégedniük a családot több-kevesebb sikerrel pótló gondoskodássá l. Amikor köszöntjük őket. amikor vállaljuk mindannyian a nagy csalad szerepét, gondoljunk egy kicsit magunkra, a mi öregségünkre is. Építsünk magunknak olyan családot, olyan otthont, melynek melegét akkor is élvezhetjük majd, amikor arra a legnagyobb szükségünk lesz! (békés) mint a Diósgyőri Gépgyár K-egységében. Az első napokban az idősebb dolgozók bemutatják nekik a gyáregységet. az üzemben készülő világhírű termékeket, majd az üzemi négyszög vezetői beszélgetnek el velük. Rendszeres segítséget kapnak a fiatalok a kezdetben nehéznek tűnő munka végzéséhez. Az egység szocialista brigádjai évről évre vállalásokat tesznek szerződéseikben az életet most kezdő szakmunkások patronálá- sára is. Szanóczki Antal szocialista brigádja például két; fiatal nődolgozót patronált, akik ma már éppen olyan kitűnő szakmunkások, mint a régebben ott dolgozók. . A gyáregységtől indult el az a ma már vállalati szinten is meghonosodott kezdeményezés. hogy a fiatalok patronálásában kiniagasló eredményeket elérő idősebb dolgozókat anyagi elismerésben részesíti a gyáregység. Rendszeresen foglalkoznak a fiatalokkal a gyáregvség KISZ-esei is. Szakmai lapok A Szakszervezetek Borsod megye; Tanácsához tartozó megyebizottságok erre az évre összesen 75 443 példányban rendeltek különböző szakmai lapokat. A megyében megjelenő szakmai lapokkal együtt (Diósgyőri Munkás. Ózdi Vasas. Borsodi Bányász stb.) a példány, szám meghaladja a százezret. A központi szakmai fo- lvóiratok közül a Brigádéiet és a Munka a legnépszerűbb megyénk üzemeiben. o® Öregek hete