Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-22 / 248. szám

A kispolgáriság ma Beszélgetés dr. Tóth Sándorral A kispolgáriság elleni harc kérdéseiről tartott előadást a napokban a Művészklub­ban dr. Tóth Sándor, az MSZMP megyei oktatási igazgatósága filozófiai tan­székének vezetője. Az elő­adás után felkerestük dr. Tóth Sándort, s folytattuk a megkezdett beszélgetést — a kispolgáriságról. Mit is je­lent íz a fogalom? Szemlé­let? Magatartásforma? Élet­forma? Hogyan is jelentke­zik a társadalmi tudatban? Kik gondolkodnak így? És miért? — A kispolgáriság nem tisztázott fogalom. Sokan veszik szájukra úgy, hogy megbélyegeznek másokat okkal, vagy ok nélkül, de csak kevesen tudják, mit is jelent.,. — Nem véletlen, hogy elő­adásom meghívójában is el­írták. A kispolgárság elleni harc kérdései — ezt nyom­tatták ki, holott én a kis- polgáriságot elemeztem. Mi a kettő közti különbség? A kispolgáriság egy társa­dalmi réteg, egy sajátos em­bercsoport, amely a kapita­lista társadalom viszonyai között alakult ki. Bár a kis­polgárság a tőkés viszonyok közepett újratermelődik, je­lentősége már akkor sem alapvető ... (Kisiparosok, kiskereskedők, kivállalkozók, alkalmazottak, gazdálko- . dók...) A szocializmusban is megmaradnak — marad­ványként. jövőtlenül. Köztu­dott, hogy például^ szolgál­tató iparban átmenetileg szükség van rájuk. Száz­százhúszezer kisárutermelő, kisiparos, esetleg nyugdíjas tartozik e társadalmi réteg­hez hazánkban. A kispolgá­riság — e gyűjtőfogalom — pedig nem más, mint a kis­polgár életmódjának, szokás­rendjének jelzője. De mit is jelent a kispol­gáriság ma? A kispolgáriság — amint azt a párt X. kong­resszusa is meghatározta — ideológiai probléma. Tulaj­donképpen magatartásfor­mánkkal összefüggő tudat­forma. Eltorzuló szemlélet... Bár — mint mondottam — a kispolgáriság legfőbb hor­dozója a kispolgárság, de egyáltalán nem törvénysze­rű, hogy a kispolgár — kis­polgári ... Ennél azonban sokkal szélesebb rétegeket érint beszélgetésünk témája. Mert a kispolgáriság ellen 9nem vértezödhet fel egyetlen más társadalmi réteg sem. Figyeljük meg a parasztság életkultúráját. A kritika nél­küli divatcikk-hajhászást. A visszájára fordult „tiszta- szoba”-szemléletet! A hará­csoló ösztönöket! Az úrhat- námságot... Egyes értelmi­ségiek feltűnést keltő élet­módot folytatnak, életvite­lükben csak a külsőségekre adnak, ök sem akarják min­dig elhinni, hogy ha egy árucikk nyugati, attól még nem biztos, hogy jobb... Atomizálódnak, hamis, szel­lemi arisztokratizmus pózá­ba ringatják magukat... Vagy tudunk egyetemi okta­tókról. akik víkendtelkük mellett külön mezőgazdasági ingatlan tulajdonosai. Szőlőt és kukoricát termelnek — tudományos munka helyett. — Persze ez nem tör­vényellenes, ám bosszantó és lehangoló jelenség. Fel­kiáltójel a szocializmus el­lentmondásai között. — A kispolgáriság a mun­kások között is felütötte fe­jét, Hogyan is gondolkoznak azok, akik a nagyüzemben eltöltött nyolc munkaóra után éjt nappallá téve re­szelnek a maszeknál... Mi­féle közösség az a szocialista brigád, amely csak akkor „ver rá”, ha pluszpénzt ígér­nek! — Említhetnénk ennek „finomabb” és erkölcstele­nebb változatait is. A ki nem érdemelt jövedelme­ket, a jogtalan hasznot, a nagyarányú borravalózást. hálapénzt mások rovására, a kéz kezet mos ügyinté­zést, az egymás között el­osztott prémiumokat és ál­lásokat ... Vagy éppen azokat a munkahelyi veze­tőket, akik gondosan Őrzik a munkahelyi demokrácia — látszatát. Döntéseik nem felelősségről, inkább ön­kényeskedésről tanúskod­nak. Beosztottaikat min­denkor arréb tolható sakk- figuraként kezelik. — Ehhez én már nem ts fűzök kommentárt, de az if­júságról még nem szóltam. A kispolgáriság a fiatalok között sznobságban nyilvá­nul meg. Például a nyugati divatcikkek, az ott is perifé­riára szorult limonádé-mű­vészet iránti rajongásban. S a közügyek iránti közöm­bösségben. Ez esetben szá­mon kérhető a felnőtt társa­dalom felelőssége is. A kis­polgáriság rossz példa, el­rontja a fiatalokat. — A kispolgár elhaló ré­teg a szocializmusban. De úgy tűnik, hogy a kispol­gáriság elburjánzott társa­dalmunkban. Mindezt tud­juk, látjuk, s az egyes em­berben^ mégis olyan nehéz tetten érni ezt a káros, bomlasztó ideológiai szem­léletet. — A veszély éppen ebben rejlik. Adminisztratív intéz­kedések mit sem segítené­nek. Szívós, következetes, könyörtelen ideológiai har­cot kell folytatni. Mintegy kulturális missziót. A ma­gasfokú műveltségi szinttel, a fejlett politikai tudattal, a szocializmus következő sza­kaszában a kispolgáriság el­tűnik életünkből... Figyelemre méltó kulturá­lis programot tervezett a hónap utolsó harmadára a Nehézipari Műszaki Egye­tem kulturális bizottsága. Corneille művét, a Cid cí­mű drámát október 15-én mutatták be a Miskolci Nem­zeti Színház művészei a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pont Felolvasó színpadán. A francia klasszikus drámát A 900. évfordulón Bemutatkozik a muzeum fotósa. 0 A Zilahy György Művé­szetbarátok Köre fotókiállí­tást rendez a tokaji művelő­dési klubban. Broczkó Ta­más, a miskolci Herman Ottó Múzeum fiatal fotósa mutatkozik be. A kiállítást október 22-én este 6 órakor nyitják meg. Dr. Szabadfalvi József kandidátus, a Bor­sod- Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Szervezet igazga­tója mond köszöntő beszé­det. Közreműködik a Mis­kolci Fúvósötös. A 900 évvel ezelőtt ala­pított Tokajban ünnepi ren­dezvénysorozattal emlékez­nek az évfordulóra. E prog­ramban szerepel Broczkó Tamás kiállítása is. , most az egyetemen is előad­ják: ma este 7 órakor az E/l-es épület klubjáhan. Ugyanebben a klubban ok­tóber 29-én este fél 8-kor Piróth Gyulát, a Kecsekemé- ti Katona József Színház fiatal művészét köszönthe­tik az érdeklődők. A művész Kocsis István monodrámá­ját, a Bolyai János című da­rabot adja elő. (simányi) Dombtetőn (Barczi Pál rajza) Dráma és monodráma... Levél a múltból „En küzdeni Néha vissza kell pillantanunk a felszabadulásunk előtti időkbe, hogy - jobban érzékel­hessük: mennyit ér 3 jelenünk. Ezúttal egy ceruzával írt levél segítségével idézhetjük fel a múltat. Negyven évvel ezelőtt, 1B3J. szeptember 5-én egy nyomdászsegéd írta a fővárosból Békéscsabára női szabász legjobb barátjának. A huszadik évében járó, két müveit munkás- fiatal az év nyarán együtt utazott fel Budapestre munkát keresni, ám hasztalan. A négy éve tartó gazdasági válság következtében sehol sem tudták őket alkalmazni. A nyomdász vidéken próbált szerencsét, eredmény nélkül, a női szabász pedig visszautazott lakóhelyére, özveg> édesanyjához. A levél nemcsak annyiban történelmi dokumentum, hogy hűen tükrözi, milyen dep- resszív hatása volt a munkanélküliségnek, s mennyire küzdeni akaró fiatalok éltek akkori­ban. Azért is becses emlék, mert a címzettet Kullch Gyulának hívták, aki már három é' vci később, mint az ifjúmunkás mozgalom egyik irányítója, a munkanélküliséget szülő tőkét rendszer ellen küzdött, s akit ezért 1944. végén a dachaui koncentrációs táborban meggyil­koltak a fasiszta pribékek, az SS-ek. A levél írója Botyánszki Pál, a Kner Nyomda nemrég nyugalomba vonult igazgatója, akinek szíves engedelmével közöljük ifjúkori sorait. „Kedves Gyuszi! Már közel négy hete, hogy Gödöllőről visszajöttem Pestre. Az első hetem szaladgálással álláshajkurászással telt el. Eredmény 2 darab kitaposott sarkú, lukas talpú cipő.. Itt sem valami gyönyör az élet, de valahogyan mégis más, mint otthon, és vigasztalódom, hogy talán később job­ban, hasznosabban fognak eltelni a napjaim, mint jelenleg. Leírok egy napot ebből a szürke pesti életemből, hogy mégis fogalmad legyen róla. Reggel 7 órakor ébredek a többi három munkanélküli szaktársammat együtt, akikkel heti 3 pengőért egy al­bérleti szobában lakom. Reggelimet út­közben fogyasztom el. (Fél kiló alma. vagy körte.) Nyolc órakor érek az egyesületünk székházába. Itt kiolvasom az összes pesti lapokat. Tíz óra felé már moccanni sem tudok, annyian va­gyunk bent. Fátyolosán tekintek ki az ablakon. Fülem zúg a bábeli nyelv­zavartól, amelyből mindig kihallatszik egy-egy civódás. Az asztaloknál domi­nóznak kétfilléres alapon. Mások sak­koznak, vagy vitatkoznak. Mellettem ül egy öreg fehér bajuszú, a csontos ujjai idegesen kopognak az asztalon. Három gyermeke van otthon, négy éve munkanélküli. Előttem, fejét az asztalra hajtva alszik egy másik és így tovább ... Legtöbbje már évek óta munkanélküli. Amint rájuk nézek, csak közönyt árul el a tekintetük. Tervük, célkitűzéseik már nincsenek. Egy fiatal pesti szaktársam ül mel­lém, és mondja dicsekedve, hogy estére találkozik „Ö"-vele. Az ideáljával. Cso­dálkozom rajta, hogy még mindig van­nak naiv emberek, és hogy az ilyesmi jobban érdekli őt, mint a munkanélkü­lisége. Csak hallgatom. Nem érdekel Délben fél egy felé ebédelünk a „Si- pőcz-konyhán”. (Népkonyha.) Délután a ligetbe, vagy a Tisza Kálmán térre me­gyek olvasni. Hét-nyolc óra felé megyek haza. A Conti, Fecske stb. utcák nyílnak a Népszínház utcába. A sarkon mindig ugyanaz a sánta koldus ül. Keservesen nyikorgatja harmonikáján a pesti slá­gert: „Tenyeremen hordom ...” (Pincér­himnusz!) Az utcákban az éjjeli „pillan­gók’’ (nők) csábító mosollyal hívogatják az embert. Rekedt hangjukkal éneklik: „Tenyeremen hordom, felmosom a cse­lédszobát ... és cserébe néhány fillért kérek én” (már a szerelmet értve ez alatt), és így tovább ... Este van. Ilyenkor legjobban szeretek egyedül lenni, vagy sétálni a köruta­kon. Fél tízkor lefekszem, hogy holnap megint egy ugyanilyen napot éljek át — ha felkelek. Ilyenek az én napjaim. Élek a heti segélyemből és a szüleim támogatásá­ból. Nem panaszkodom, csak félek, hogy én is olyan leszek, mint a többi munkanélküli. Én célt akarok kitűzni magam elé, én küzdeni akarok! Nem akarok belenyugodni ebbe a változha- tatlannak tűnő helyzetbe... Tegnapelőtt itt volt Loper Lajcsinak az édesapja. Mondta, hogy Lajcsi csak rosszul van. Hogy készülődik mindig, de... Mindenesetre ezt ne mondd meg neki, nagyon kérlek, csak azt szeret­ném, ha átadnád üdvözletemet, és ha írsz, megírnád, hogy néz ki. Már nem tudok mit írni. Azt hiszem, elég lesz ennyi Neked is. Mert nekem már elég. Elég! A gyertyám is elég az asztalon. (Ugye, milyen naiv vicc?!) Szerbusz! Ölel barátod, Pali.” T. I. Az ismeretterjesztés professzorai 1 Megint az járt jól, aki nem kapcsolta ki a készüléket a regényfeldolgozás (Németh László: Irgalom) után és meg­nézte az Öveges Józsefről ké­szült portréfilmet és Bern- steint. Két olyan emberrel találkozhatott a néző, akikről egyszerűen nem lehet rossz filmet csinálni, mert a sze­mélyiségük dinamizmusa va­lósággal szétfeszítette a kép­ernyőt, varázsuk magukkal ragadta a nézőt. Mindketten — öveges is, Bernstein is — „profik” a szakmájukban. Nincs könnyű dolguk. A fi­zikát, illetve a klasszikus ze­nét magyarázzák, népszerűsí­tik — s ezek bizony kom- mercializálódott világunkban nem a legnépszerűbbek. A fizika az egyik „legnehezebb tantárgy”, a szimfonikus ze­nének a beat dübörgésével kell felvennie a versenyt (ha egyáltalán „versenynek” ne­vezhető ez). öveges „trükkje” a játé­kosság. A fizika jelenségeit a lehető legegyszerűbb — oly­kor képtelennek tűnő — esz­közökkel szemlélteti. Mélysé­gesen hisz a pedagógiában (önmagában?), abban, hogy a fizika legbonyolultabb jelen­ségei is megmagyarázhatók, a „titkok” megfej thetők. Egy emberrel találkoztunk, aki minden porcikájával játszik, vállalva a „cirkuszt”, azt, hogy gyerekeknek beszél, mindenkihez, a laikusokhoz szól. Egyetemi katedráról mondott le ezért, emiatt!. Irigykedve néztük ezt az idős embert, aki fiatalabb maradt, mint nézői... Bernstein ... fogalom. Hogy megérthessük, hallgassuk meg az énektanár panaszát. „Kísérletképp az első elemi­ben feltettem egy-egy Mo­zart-, Beethoven-lemezt min­dén kommentár nélkül. A gyerekek mit sem tudtak a kontrapunktról, összhangzat­tanról stb., a zene „egysze­rűen” tetszett. Ugyanezt a „kísérletet” a 8. osztályban méla unalommal fogadták. Zalatnayt kérték, Koóst, Ko­vács Katit. Mi történt ezek­kel a gyerekekkel nyolc év alatt? Elrontottuk az ízlésü­ket?! De hiszen a „Kodály- módszer”... S most tessék megfigyelni Bernsteint, ezt a kamaszos mozgású, csupa ideg, csupa zene embert. Odapattan a kamera elé, mond néhány magyarázó mondatot, bemutat néhány. hangszert — ezúttal k't fia­tal művészt — és megtörté­nik a csoda. Kicsik és na­gyok (milyen remek, telitalá­lat-képek !) áhítattal belefe­ledkeznek a zenébe. Virtuóz? Zseni? Pedagógus, aki tudja a dolgát, akinek személyes varázsa van, aki nem csupán a dirigált zenekart bűvöli el, de a nézőt is. Bizony, ez a film jobb üzlete volt a Ma­gyar Televíziónak, mint jó néhány ötdolláros krimi... HORPACSI SÁNDOR II HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tánczenéf koktél. — 13.20: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 13.50: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.10: Szabó Ferenc: Vonóstrió. — 14.23: Zeníai Anna énekel. — 14.39: Felsőbb osztályba lép­het. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. — 15.50: Schirmer: Szólistaparádé — 15.59: Hallga­tóink figyelmébe! — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Za­lai iparosok. — 16.25: Hajcsi, haj- csi, aludjál... — 16.44: Bartha Alfonz énekel. — 17.C0: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. — 17.40: Emlékezzünk régiekről! — Esztergomi beszélgetés a közép­kori magyar könyvekről és is­kolákról. — 18.00: Játsszunk együtt — Zalaegerszegen! — 18.58: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Grabócz Miklós: Vas megyei táncok. — 19.48: írószobám. Karinthy Fe­renc vallomása. — 20.40: Hírek. — 20.43: A zene nem ismer ha­tárokat... — 21.28: Mikrolánc. Petress István műsora. — 22.00: Hírek. — 22.20: Népdalcsokor. — 22.50: A XX. század gondolatai. Az eszközvilág és az ember. — 23.05: Barokk muzsika. -— 24.00: Hírek. — 0.10; Filmzene. Petőfi rádió: 12.00: Faust. Rész­letek Gounod operájából. — 13.00: Hírek. — 13.03: Igazságos, becsületes, bátor. Dr. Nagy Ka­talin kandidátus és dr. Zrinszky László beszélgetése. — 13.20: Szvjatoszlav Richter Szkrjabin- műveket zongorázik. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől ötig. — 17.00: Kettesben. Koós János és Szilágyi János beszélgetése. — 18.00: Hírek. — 18.05: Kül­politikai figyelő. — 18.20: Meg­mérettünk és nehéznek találtat­tunk .. . — 18.45; Közkívánatra! — 19.22: Reklám. — 17.27: Oj könyvek. — 19.30: Jó estét, gye­rekek! — 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Liszt- emlékhangverseny. — 20.30: Esti Krónika. H. — 21.40; Közvetítés a Mátyás-pincéből. Lakatos Sán­dor népi zenekara játszik. — 22.05: A Deutschlandsender eszt- rádzenekara játszik. — 22.20: Seiber Mátyás: Jugoszláv nép­dalok. — 22.30: A hét zene­müve. Mendelssohn: ív. (Olasz) szimfónia. — 23.00: Hírek. — 23.15: Táncdalainkból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: A hét első napján. — A Lenin Kohászati Müvek energiaközpontjában. — „Stoplámpa”. Közlekedési és balesetvédelmi műsor imreh Jó­zsef szerkesztésében. — Kórus- muzsika. — Képek községeink­ből. — Községfejlesztés Prügyön. Megyei sporteredmények. — Slágerkoktél. Bratislava! televízió: 14.45: Párt­oktatás. — 15.25: Dokumentum­film. — 15.50: Labdarúgó-híradó — 16.15: Tanítók műsora. — 16.40: Orosz nyelvlecke. — 17.10: Fairplay. — 17.45: Kerületeink hangja. — 18.10: Fúvószene. — ) 19.00: Híradó. — 19.30: Publicisz­tikai műsor. — 20.00: Meghívó egy népszavazásra. — 21.15: Jjíírr adó. 21.40: A haladó hagyomá­nyok iskolája, , , . Miskolci Nemzeti Színház: nincs előadás. Kiállítások: Miskolci Gáléria. Az ESZAKTERV építészeti kiállí­tása (11-től 19 óráig). — Lib- resszó: Haraszti László kollá­zsai (13-tól 20 óráig). — Kos­suth Művelődési Ház: B. Müller Magda fotókiállítása. (10-től 18 óráig). Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Modern idők (amerikai). — Kossuth (í'3): A magyar ugaron (magyar), (16): A tűz meghódí­tása I—II. (Másfélszeres helyár­ral! Mb. szí. szovjet)* — Hevesy Iván Filmklub: A korona gyön­gye. — Fáklya <í5, £7)1 A ma­gányos farkaskutya (mb. szí. ju­goszláv). — Petőfi (f5, í7): A vénlány (szí. francia). — Szikra (5, 7): Modern idők (amerikai). — Táncsics (4, 6): öt könnyű darab (16 éven felülieknek! Mb. szí. amerikai). — Ságvári (Ady Művelődési Házban, 5,7): Plusz, mínusz egy nap (16 éven felüli­eknek! Szí. magyar). —Tapolca, Ady (7): Halálos tévedés (Mb. szí. NDK). — Hámor (4): Hyppo- lit, a lakáj (magyar). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. 8.05: Műsorismertetés. 8.15: Budapest és a vidék kulturális program­jából. — 8.20: Zenekari muzsika. — 9.00: Harsan a kürtszó! — 9.35: Mezők, falvak éneke. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Kodály daljátékaiból. — 11.00: Világotjárt sorok. — 11.25: Robert Casadesus Ravel-műveket zongorázik. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Vidróczki. — 9.00: Hírek. — 9.03: Csembalóművek, vokális művek. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: A zene hul­lámhosszán. Azonnali belépéssel keresünk a hollóstetői kempingünkbe 1 fő éjjeliőrt (lehet nyugdíjas is). Jelentkezés: Borsod Tourist, Miskolc, Széchenyi u. 56. sz. alatt. Technikumi képesítéssel vagy érettségizett, időelemző és norma­vizsgával rendelkező munkavál­lalót felveszünk. ÉMASZ üzen*» igazgatóság. Patak utca 7, "1 0 0

Next

/
Thumbnails
Contents