Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-02 / 231. szám
Műszaki átadás A Búza téri töltőállomáson , Az ÁFOR vezetői szerint a Búza téri töltőállomás az ország egyik legforgalmasabb üzemanyag-tankolójá- nak számít. A jelentős korszerűsítési munkálatok után ma délelőtt megkezdik a benzinkutak műszaki átvételét. Előreláthatólag a hónap közepére már üzembe helyezik a töltőállomást. A Tóhegyi* Építő Ktsz a British Petróleum szabványai szerint készítette el az új létesítményt, ugyanis a világhírű olajcég termékeit is árusítják majd. Október közepéig a háztartási tüzelőolajat a Volán házhoz szállító szolgálatán keresztül szerezhetik be a miskolciak. Ke\és a vagon Jól • haladnak a HCM új gyárának építésével. A rekonstrukciós munkák nem zavarjak a régi gyár termelését. A cementüzem teljesítette háromnegyedéves ter- * vét, nagy mennyiségű építőanyagot szállítanak Szabolcstól Somogvig a TÜZÉP-tele- pskre. Sajnos az utóbbi napokban vagonhiány miatt kevesebb cementet küldhetnek a megrendelőknek, a napi 50 vasúti kocsi helyett ugyanis olykor csak hármat- négvet kapnak. Kábelfektetés az új lakótelepen Az összekötő városrészben az idén két és fél millió forint értékű munkát végez az ÉMÁSZ miskolci igazgatósága. A Thököly úttól lefelé föld alá húzzák a 10 kilovoltos kábeleket. (A közvilágítás vezetékeit majd a BÁÉV szakemberi építik ki). Az ÉMASZ a kábelfektetési munkák háromnegyed részét már elvégezte. & Simon Mátyásné tagozatvezető és neveltjei, akikkel három hónap múltán találkozhatunk a vonatokon, hiszen jegy vizsgálók (kalauzok) lesznek. E szakma egyébként teljesen elnőiesedett az utóbbi években, a kalauzjelöltek 95 százaléka nő. Olyan lányok jelentkezhetnek ide, akik IS. életévüket betöltötték, elvégezték az általános iskola 8 osztályát és egészségileg is megfelelnek a követelményeknek. Jólesik egy kis testmozgás az elméleti órák után. A különböző tanfolyamok hallgatói az oktatási központ szépen parkírozott udvarán szakember felügyelete mellett tornáznak. (Vadas Zsuzsa felvételei) vasutasutánpótlás Néhány szakma kivételével a MÁV Miskolci Igazgatósága „önellátó” a szakmunkásnevelésben. Különösen azóta, amióta felépítették a Kinizsi utcában a korszerű oktatási központot, melyhez egy 120 ágyas, kényelmes szálloda is kapcsolódik. Évente 500 hallgatója van az oktatási központnak. Itt képezik ki a Diesel- és villamosmozdonyok vezetőit, a forgalmi szolgálattevőket, jegyvizsgáiókat és itt tartják a lakatostanulók gyakorlati foglalkozását is. Végül, de nem utolsósorban továbbképző tanfolyamokat rendeznek a MÁV magasabb beosztású dolgozói számára. (békés) Van aki vendég, van aki otthonának érzi Miskolcról - Debrecenben A következő öt év a minőség jegyében Amíg szégyenlősen egymás mellé bújtak, támogatták, takarták sorstársaikat, még csak mutattak valahogy ezek a házikók. De a csákányosok nekiestek a mállott kerítéseknek, megbontották a roggyant falakat, s egyszerre kitárulkozott a negyed. Amit a réseken át láthat az arra járó, az meggyőzi a sokat hangoztatott, már-már közhelyszámba menő igazságról: Miskolc lakásállományának jelentős része teljesen elavult, riasztó örökséget hagyott a városfejlesztőkre a múlt. És a Vörösmarty utca környéke csak egy ilyen negyed a sok közül. A sok közül, mely még a bontásra vár, a Martinteleptől a perecesi kolóniáig. Azoknak, akik e túlzsúfolt, egészségtelen szoba-konyhákból új otthonba kerülnek és megvalósult álomként élvezhetik a távfűtést, a hideg-meleg vizet bugyogtató csapot, nem kell magyarázni, miért „lakáscentrikus” a negyedik ötéves terv. Nem kell magyarázni azoknak sem — számuk tízezerre tehető —, akik évről évre reménykedve várják, hogy az ő nevük is megjelenjen a boldogok névsorában — a lakást kapók között. Ám azok, akiknek már nincs lakásgondjuk, újabb — és tagadhatatlananul jogos — igényeket támasztanak. Szeretnék, ha több lenne az óvoda, a bölcsőde, a napközi, a betonjárda, a kátyútlan út, minden házig elérne a vízvezeték, s egyáltalán gyorsabban növekedne a közműhálózat hossza. Ismét mások azt kívánják, áldozzon többet a város az esztétikum oltárán, több meghitt hangulatú virágos teret, szökőkutak szobrot látnának szívesen, sokat bírált és mégis nagyon szeretett városukban. A városi tanács szakemberei már hozzáláttak a következő ötéves terv előkészítéséhez. Javaslatot kértek a tanácstagoktól is, s az írásban beküldött javaslatok 70—80 százaléka az út- és közműépítés meggyorsítását, a peremkerületek városi szintre emelését sürgeti. A legutóbbi tanácsülésen, melyen az úgynevezett ciklusprogramot, azaz a legutóbbi és a következő választás közé eső évek feladatait vitatták meg, hasonló értelmű véleményeket hallhattunk. A tanács vezetői előtt — meg is fogalmazták ezt a válaszukban — egyre világosabban kirajzolódik, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban az eddiginél többet kell költeni — arányaiban — közműfejlesztésre és más olyan munkákra, melyek a város minőségi mutatóit javítják. Emellett természetesen folytatódik a lakásépítés, hiszen a Vörösmarty utca környéke újjászületik 1975 után, tovább épül az avasi lakótelep és csákány alá kerül több elavult negyed, például a perecesi kolónia. Sok az adósság. Az északi tehermentesítő út építése nem halasztható tovább, hiszen a város jelenlegi közlekedési viszonyai csőddel fenyegetnek. A régi lakótelepek égető kóz- műgondjainak megoldásához legalább 120—150 millióra lesz szükség. És itt van az a sokat hangoztatott fájdalmas gond, hogy Miskolc rangjához, gazdasági súlyához viszonyítva messze elmaradva kullog a város kulturális élete. Egyebek között azért is, mert szegények vagyunk a művelődéspolitikát szolgáló létesítményekben. A vasgyári művelődési ház — reméljük — 1976-ban tető alá kerül. Ám ez csak egy a sok-sok kívánt beruházás közül. Soroljam tovább? Többet kell áldozni a város fürdőkultúrájáért is. A kitűnő vizű Augusztus 20. strand épületei roskadoznak, s nagyon elkelne már a jelenlegi tervből anyagi fedezet híján kimaradt fedett uszoda. j Mire futja még a felsoroltakon kívül? Bizonyára sok mindenre, de az is bizonyos, hogy nem annyira, amennyire szeretnénk. Türelmetlenek vagyunk. Szeretnénk városunkat még szebbnek, tisztábbnak, virágosabbnak, teljesebbnek látni. De ha túlságosan elkap bennünket a hév, és igényeinknél jóval szűkebbre szabott lehetőségeink miatt már-már elkeserednénk, akkor zarándokoljunk el a Vörösmarty utca környékére, vagy a még megmaradt régi Diósgyőrbe, és győződjünk meg róla saját szemünkkel, honnan kellett indulnunk. Csak azért, hogy el ne felejtsük, mert a régit, a rosszat gyorsan elfelejti az ember. BÉKÉS DEZSŐ Miskolciakkal beszélgettem Debrecenben. A szülőföld Borsod, az alma mater a diákváros Debrecen. Két más ízű város, de hát hogyan talál itt otthont az, aki Miskolchoz szokott? Az Agrártudományi Egyetemen hárman kezdtünk a beszélgetéshez, de nyolcán fejeztük be. — Ismerjük egymást. Sokan vagyunk borsodiak. Legtöbben úgy. hogy Miskolcon érettségiztünk ... — Én olyan helyen laktam, ahol úgy mondják.' minden út hegynek fel vezet. Itt egy árva dombot sem találni. — Bejáró voltam. Nekem a falum után a kollégium az új. A város szép. csak . .. A mondatok jobbára befejezettének. Ahogyan a gondolatok is azok még kicsit: — Nem tudom, hogy megértik-e? Én soha nem voltam büszke arra. hogy diák vagyok. Itt az embert megismerik az utcán. Itt rang diáknak lenni... Nvolcan jöttünk össze borsodiak. Ha hinni lehet az elsőéves vallomásoknak, diplomaszerzés után. valameny- nvien haza szeretnének jönni. ■ ■ Megszeppent kislány kopogott a Kossuth Lajos Tudományegyetem kollégium- igazgatójának ajtaján. Hubay Ágnes magyar-történelem szakos: — A felvételem után érdeklődnék ... Másodéves, magyar-történelem szakos. Jelenleg albérletben lakik. Miskolci. — Miskolc sokkal szebb. Ez a város itt körülöttünk túl nyugodt. Lassú. Nyáron Miskolcon vendégeink voltak. Én meg tudtam szerettetni a várost, pedig előtte Debrecenre esküdtek ők is ... •A 2.9-es átlageredmény Áginak kevés volt a kollégiumhoz. Kedvetlenül ment el: — Akik kívül élnek a kollégiumon. azok elvesztik egymást. Ezért szerettem volna bejutni... Gönczy Zsuzsa és Agárdy Erika elsőéves orvostanhallgatók. ők így ismerik Debrecent: — Lassú ... — Nagyon csendes. De harmadszor már hazajön az ember... Kiss Árpád. Lévai Marika, Lolló Zoltán. Együtt próbáljuk megfogalmazni a két város közötti „mást”. — Én azt hiszem, hogy a sikerélmény helye egy kicsit már a haza. Nem talál a felvételi után olyan embert, aki az első ijedt látogatás után, akkor felvételizett, ne a győztes érzésével jöjjön másodszor. & akkor szereti a széles utcát, a komótos járdát, a mindig szívesen beszélgető csendes Debrecent. Azért valamennyien Miskolcra vagy Miskolc környékére szeretnének kerülni. A KLTE kollégiumában a Bükköf siratjuk. A borsodi tájat. Elmondom a korábbi beszélgetéseket. Bólogatnak. Debrecen csendes. Nyugodt. Szép. de ... — Szokatlan? — kérdezem. Akik válaszolnak, ózdiak, kazincbarcikaiak, miskolciak. — Megszokhatatlan. Bujpál Péter negyedéves biológus. Sindik László harmadéves fizikus, Wildmann Márta másodéves orvostanhallgató. — Mit üzennek haza? — Azt kérdezze, hogy mit vinnénk haza! Nos, hoznák a parkokat, a széles utcát. Hoznák a debreceni diák-rangot, hogy jusson abból a miskolci egyetemi hallgatóknak is. — A diákbizottság sürgetett — mondta Nádudvari Imre, a KLTE kollégiumának igazgatója —, a közeljövőben borsodi napokat rendezünk itt Debrecenben. Városi, megyei vezetőket. Miskolcon élő művészeket hívunk meg... Szülőföld? Alma mater? Felejthetetlen élmény mind a kettő. Melengető emberi élmény. Érti a mást. és még sem tűr távolságokat. BARTHA GÁBOR Készülnek a karácsonyi csokoládéfigurák Sok száz tonna üreges csokoládéfigurát készítenek a Magyar Édesipari Vállalat Szerencsi Csokoládégyára miskolci telepén. Nemrég korszerű NSZK-gyártmányú gépsort állítottak üzembe a diósgyőri gyáregységben. Így, a folyamatos termelés bevezetésével lehetővé vált a növekvő külföldi és belföldi igények kielégítése: az idén belföldre 20 százalékkal, külföldre pedig 30—40 százalékkal termelnek többet, mint tavaly. A nyugat-európai országokba, többek között az NSZK-ba, Ausztriába, Angliába 300 tonna, belföldre pedig 650 tonna csokoládé- figurát szállítanak. A karácsonyi szükségletet az idén október közepe helyett csak november közepére tudják megtermelni. Nincs elegendő csomagolóanyaguk: kevés a kartonlemez és a címke. Ki írta az emlékiratot? Szigetvár védelméről Szigetvár 1566-os hősi védelméről, Zrínyi Miklós és vitézeinek drámai küzdelméről az esemény után két évvel latin nyelvű emlékirat jelent meg Bécsben. Ennek forrása egy horvát nyelvű krónika volt, amelynek szerzője maga is részt vett a harcban. Az ismeretlen krónikás kilétéről évszázadok óta — ma is — vitatkoznak a magyar és a horvát törtéValamennyi földúton szállíthatnak nészek. Dr. Tóth István, a Pécsi Tanárképző Főiskola docense, aki korábban tisztázta az Árgirus királyfi című széphistória szerzőjének kilétét és kiderítette Janus Pannonius eredeti nevét, most azonosította a négyszáz évvel ezelőtt élt szigetvári krónikást. Zrínyi kirohanását, a szigeti vár elestét mindössze négyen élték túl, vagyis az ismeretlen történetírót köztük kell keresni. Az egyik túlélő Alapy Gáspár Zrínyi Miklós nővérének, Margitnak a fia és egyben Zrín”i helyettese, akivel a vezér minden hadászati tervét megbeszélte. A tények, valamint más szövegrészek, illetve nyelvészeti és életrajzi Kedvez az időjárás az őszi betakarítási munkáknak. Rövidesen befejezik a napraforgó szedését, csaknem valamennyi gazdaságban hozzákezdtek már a kukorica gépi betakarításához. Az idén kukoricából is, napraforgóból is magasak a termésátlagok. Zökkenőmentes a termények beszállítása is, mert a szárazság miatt a megyében valamennyi földút és dűlöút járható. adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a történelmi és irodalmi vonatkozásban egyaránt jelentős horvát nyelvű krónika szerzője Alapy Gáspár. at
