Déli Hírlap, 1973. szeptember (5. évfolyam, 205-229. szám)
1973-09-24 / 224. szám
I ^ Több helyzet maradt kihasználatlanul addig — mint pl. Demkóé a bal oldali képen — amíg végre sikerült az, ami a jobb oldali képen látható. Ez a jobb /első sarkas lövés két pontot, s ezzel az első hely megszerzését jelentette az MVSC-nek. (MVSC—ÉPGÉP 1:0.) (Szabó István felv.) Csak a győzelemnek örülhetünk! ffflSC-ÉPGÉP 1:0 0:1) Szabó ll-est hárított, de ennek ellenére: Kossuth Kf SE^ DVTK 1:0 (0:0) A magyar élcsapatok múlt heti „kupán vágása” aligha volt oka annak, hogy mindössze 1000 főnyi néző várta tegnap a Kubikban pályára lépő csapatokat; sokkal inkább az, hogy a szurkolók egyre igényesebbek a labdarúgással szemben. Arról pedig az egyébként szimpatikus fővárosi csapat mitsem tehet, hogy újonc létére még „nincs neve”. Így az sem csr hogy a lelátókon helye4 glalók nagyon biztos győ; ;t vártak a Rabcsák — . jmpasz- ky, Herr (Kosa), Gergely (Karczagi), István — Locher, Molnár — Lukács, Szabó, Demlcó, Kiss összeállításban játékot kezdő zöld-fehér együttestől. v Az első tapsot az 5. percben Kabcsák bravúros kivetődéses védésé kapta. Aztán egyre jo;» an kidomborodott az MVSC förfve. Igaz az EPGÉP már kezeitől fogva feladta a pálya középső harmadát, s időnként 8—9 emberre! szállta meg saját 16-osa környékét. Láthatóan a nagyarányú vereség elkerülése volt a céljuk. A Vasut-csatárok viszont túlkombinálták a játékot és minden labdával Kisst keresték. Reá viszont ketten-hárman is vigyáztak. Ennek . ellenére négyszer is nyílt gólszerzési lehetőség az MVSC 1 csatárai előtt, de Locher, Szabó, Lukács, majd Demkó is rosszul találta el a labdát. Negyedóra elteltével ellaposodott a játék. A haza! támadók sokat álldogáltak a pálván, a közönség pedig határozottón unatkozott. A hézőtéren helvet foglalókat csak a gyakori téves játékvezetői ítéletek hozták: tűzbe, mert Balogh játékvezető — enyhén szólva is — nem állt feladata magaslatán. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a mutatott játék alapján egyik csapat sem érdemelt vezetést. Igen rossz, csapkodó futball folyt a pályán. . A 42. perc mégis gólt hozott. Lukács elnyargalt a jobb szélen és pontos beadásába Kissnek csak a lábát kellett beletennie. A labda a kapu közepébe Vágódott, 1:0. Fordulás után sem lehetett sok tervszerűséget felfedezni a két együttes játékában. A fővárosiak ugyan időnként megpróbálták a mezőnyben tartogatni a labdát, hanem a kapujuk elől arra rúgták, amerre éppen álltak. Ugyanakkor az MVSC mindent középen erőltetett, ott viszont jól tömörült az ellenfél. Egyre gyakrabban hangzott az „ébresztő, Vasút!” kiáltás, de ez inkább a fővárosiakat tette serényebbé. Egyre többet támadtak, ám igazi gólhelyzetet nem teremtettek Rabcsák kapuja előtt. A rohamok következtében a védelem kissé fellazult, s az MVSC-csatá- rok előtt alig öt perc alatt öt óriási gólhelyzet alakult. Kiss hármat. Szabó és Demkó egyet- egvet ügyetlenkedett el. Joggal fütyült a közönség! A találkozó végéig aztán eseményt már csak Herr és Gergely sérülése jelentett. az eredmény nem változott. Régen játszott ilyen rosz- szul és tervszerűtlenül az MVSC, mint most, s jogos volt a csalódott nézők azon megállapítása, hogy: „csak a két pontnak örülhetünk, a játéknak nem!’’ A zöld-fehérek játékosai közül csak Gergelyt dicsérhetjük maradéktalanul, s Locher és Lukács igyekezete érdemel még említést. MONOSTORI GYULA Tegnap délután minden rosszul sikerült. A DVTK kikapott, de nekünk sem volt szerencsénk, hiszen nem tudtunk telefonon beszélni a szentendrei pályán a diósgyőriek szakosztályvezetőjével, akit többszöri hívásunkra sem tudtak a készülékhez citálni. Ott volt a telefonnál azonban egy fővárosi kolléga. aki viszont, csali rövid tudósítást adott az eredményről, és még az összeállítást sem tudta megmondani. Azt azonban elmondotta, hogy szerinte a diósgyőriek .elszórakozták” az első félidőt. s ráadásul a korán megsérült Salamont is le kellett cserélni. A gól a második félidő 10. nercében esett, Ebedli lőtte. Hét perccel a találkozó befejezése' előtt 11-eshez jutott a KKFSE. Ezt Jernei lőtte, de Szabó ki tudta ütni •a labdát. Kollegánk elmondotta még', hogy a mérkőzés első részében az eleinte fölényben játszó DVTK sorra kihagyta helyzeteit, ezután a KKFSE kitámadott, s e.gvre jobban játszva megérdemelten, nyert. retlenekre”, akiket otthon játszva nagy becsvágy hajt a ■volt NB I-es legyőzésére. Az, hogy va DVTK neve ennek ellenére most is a táblázat első helyén olvasható, csupán annak köszönhető, hogy a mögötte állók sem remekeltek. Tudjuk, hogy a kívülállónak könnyű azt mondani: komolyabban kell venni a bajnokságot, de ezt kell mondanunk, hiszen a most következő három fordulóban csak egyszer játszik itthon a Diósgyőr (a Komló viszont kétszer), s ezek után még nagyobb szükség van az idegedből szerezhető pontokra. DB ll-es volt Kétségtelen, Salamon kiválása megzavarhatta a DVTK egyébként is tartalékos hadrendjét, de a mentségek keresésekor is minduntalan előtérbe nyomul az a tény, hogy a KKFSE tavaly, illetve az elmúlt bajnokságban még az NB II-ben szerepelt. A sikertelen telefonálás egyébként folytatódott, hiszen Preiner Kálmánt sem sikerült elérnünk fővárosi laká„Remiztek99 a vívók DVTK— Krakowsky Klub Siermierzi 8:8 (54:54] — Obidjamy! — mutatta két kezének ujjaival a 9:7-es arányt Sienkowski, a Kra- kowsky Klub Siermierzi válogatott tőrözője, mellyel a DVTK-tól májusban elszenvedett vereségre célzott. A „visszavágunk!” magyarázatával azonban idő hiányában adós maradt, mert a két együttest az ünnepélyes megnyitóra szólította az avasi templom harangszignálja. . Hátha még sejtette volna, hogy éppen az ő váratlan veresége akadályozza meg az „obidjamy” megvalósulását! Pedig közel álltak hozzá, hiszen a diósgyőri kardozók — enyhén szólva is — „lebetliztek”. Wolodi'owskv utódai A rövid, kölcsönös üdvözlő szavak, Zászló- és jelvény- csere után már hangzott is Árvái Zoltán zsürielnök indító szava: — Prés? ... Allez! Es Mándy indult. Hátrafelé, le a pástról! Közben belebotlott az ott heverő huzaldobba, s kardját elejtve, savanyú arccal tapogatta bokáját. Maleckitől aztán kapott „gyógyírt”, de azt nem köszönte meg. A lengyel fiú pillanatok alatt 5:l-re lerohanta őt. Soltún a gyengébbik krakkói kardozó erre „vérszemet” kapott és Románnal szemben ő is 5:4-et „íratott be” a jegyzőkönyvbe. S ekkor jött a kellemes meglepetés. Gellert pompásan „érezte” a tőr hegyét és a válogatott Sienkowski szóhoz sem jutott vele szemben. 5:0- ra nyert a diósgyőri fiú! Aztán Patócs mutatott be „sztriptízt”, a dob zárlatossága miatt, s a hibaelhárítás igen jól sikerült: 5:3-ra győzött Chmiellel szemben. A csapatverseny ezzel ’ egyenlő — 2:2 — lett. Ismét a kardozók következtek. Román 5:3-ra kikapott Maleckitől, Mándy viszont fagyasztott lábbal (!) nyert, látványos csörtében ugyanilyen arányban, Soltan ellen. Sienkowski 5:l-re „lelépte” Patúcsot, ám Gellért egyenlített: hasonló taláiat- aránnyal nyert Chmiel ellen. A csapatverseny tehát 4:4-re alakult. Parba'iorözók ba;-á a A női tőrözők új színt hoztak a viadalba, de döntést nem. Fejesné simán kikapott Nowickától 4:l-re, Csépányi- né viszont okosan „lopta a távolságot”, s ezt Rakowska bánta. A magyar vívónő 4:3- ra győzött és a csapatverseny úira egyenlő — 5:5 — lett. És ekkor jött a „hidegzuhany”. Párbajtőrözőink segítettek a krakkóiaknak, hogy a vendégegyütíes 7:5-re elhúzzon. Waulach Ajdei ellen győzött 5:2-re, Tyl^ pedig Zámborszkit verte A’a, Fejesné ugyan a másoffik fordulóban 4:2-t „íratott fel” Rakowskával szemben, de Csépányiné Nowicka ellen csörtéjét 4:3-ra elvesztette, s ezzel az „obidjamy” ismét előtérbe került! A vezetők papírt, ceruzát ragadtak, s izgalmas tusarány számlálás kezdődött. S amire kijött, hogy két 5:2-es párbajtőr győzelem esetén jobb találataránnyal nyer a DVTK, Ardei már az egyiket meg is cselekedte Tylekkel szemben. Az utolsó csörte aztán „isteni színjátékot” hozott. Kar- dozóknak is „becsületére” váló sisak-lekapások, égi fohászok, vérfagyasztó csatakiáltások és — 5:4-es Zám- borszki-győzelem Waulachval szemben! A nagy hajrá szép és izgalmas volt, de csak a döntetlenre futotta. Ugyanis a 8:8-as csapateredmény mellett a találatarány is 54:54 lett! A baráti kézfogáson kívül nem is maradt más hátra, mint az újabb fogadkozás: ,.Nasiepnym razem”. Sa DVTK vívói ugyanezt mondogatták, de magyarul: „majd legközelebb!” (monostori) Asztalitenisz NB I. Cegléden búcsúzott a MÉM Egyhetes szünet után tegnap tovább folytatódott az asztalitenisz csapatbajnokság. A MÉMTE NB I-es női csapata ismét sikerrel vette ezt az akadályt is és biztosan győzte le a népkerti tornacsarnokban a Hídépítőik együttesét. A férfiak Cegléden próbáltak szerencsét, és mint ebben az évben már többször, ezúttal is bebizonyosodott, hogy jelenleg a MÉMTE férficsapata nem éri el a legjobbak színvonalát. Idegenben elszenvedett vereségük irár azt jelenti, hogy a hátralevő két forduló eredményétől függetlenül búcsút mondtak az NB I- nek. MÉMTE—HÍDÉPÍTŐK 18:7 (NŐI) A kieső jelölt vendégek nem késztették különösebb küzdelemre a ’hazai csapatot. Már a találkozó kezdetén előnyhöz jutottak a miskolciak és ezt a továbbiakban nemcsak tartani, de növelni is tudták. Az ősszel lejátszott három mérkőzésből kettőt nyert .meg, a MÉMTE, ha a hátralevő két mérkőzésen sikerülne győzni, ami nem lehetetlen, úgy a fiatal miskolci csanat még a hetedik helyet is megpályázhatja. A MÉMTE győzelmeit Molnár, Brilla 6—5 Tálasné dr., Diírój, I. 3—3, Czimma 2 szerezte. CEGLÉDI VSE—MÉMTE 17:8 (FÉRFI) Utolsó lehetőségét hagyta kihasználatlanul a miskolci csapat. Győzelem esetén még remény lehetett volna, hogy a hátralevő találkozókon még sikerül biztosítani a ben (maradást. A ceglédi csapat viszont igen kemény diónak bizonyult és ezúttal a szerencse is elpártolt a Munkás mellől. A találkozó első részében elszenvedett vereségek döntően befolyásolták a mérkőzés végső kimenetelét. Az önbizalmukat vesztett miskolci játékosok közül ezúttal Beleznayn kívül csak Szabó bizonyult méltó ellenfélnek. A nagyarányú vereségnek nincs különösebb jelentősége’ a ceglédi csapat 13. pontja egybfen a MÉMTE búcsúját is jelentette asztalitenisz-sportunk élvonallá tói. 13:7 után a miskolci játékosok mór semmi ellenállást nem fejtettek ki és a ceglédiek könnyedén minden megerőltetés nélkül érték el nagyarányú győzelmüket. A MÉMTE győzelmeit Belez- nay 5, Szabó 3 szerezte. „Sláger” a szabadfogás Idegenből is... Űgv tűnik, hogy „frontátvonulás” van, s ennek hatása nemcsak a fővárosi csapatok némelyikének teljesítményén érződik, hanem egy hulláma Diósgyőrbe is elért. A kezdeti sikerek után a DVTK megtorpant és most már egymás után a harmadik mérkőzésen nem tud olyan játékot nyújtani, amit a szurkolók joggal elvárnak. Ebbe a sorozatba a Pénzügyőr elleni keserves győzelem is beletartozik, hiszen az tipikusan olyan mérkőzés volt, ahol a hazai pálya előnye érvényesült. Már a Spartacus elleni vereség után felhívtuk a figyelmet arra, hogy ebben az osztályban is nagyon komolyan kell venni minden mérkőzést — nem lehet „lazítani” —. s különösen oda kell figyelni az ilyen „kis ismeTotoeredménvek 1. Kecskemét—Komló 0:0 X 2. Olajbányász—Szekszárd 1:1 X 3. Várpalota—Budafok 1:0 1 4. Békéscsaba—Ganz-M. 2:0 1 5. KKFSE—Diósgyőr 1:0 1 6. Pénzügyőr—Debrecen 1:0 1 7. Eger—Oroszlány 5:1 1 8. Dunaújváros—SZMTE 3:1 1 9. Szóin. MÁV—Bp. Építők 1:2 2 10. Szegedi Dózsa—Volán 1:1 X 11. DEAC—III. kér. TTVE 1:3 *> 12. Kaposvári T.—Gy. Dózsa 0:0 X 13. Máza-Szászvár—KOMÉP 1:0 l . PÖTMÉRKÖZÉS: 1 14. SZSE Dózsa—Sabaria 1:1 X són. A Népsport egyik munkatársa viszont készségesen segített, így megkaptuk a hiányzó adatokat. Még azt is megtudtuk, hogy a gólszerző Ebedli egy kiugrás után 8 inról lőtt a kifutó Szabó mellett a hálóba. A diósgyőriek a következő összeállításban szerepeltek: Szabó — Fekete: Hajas, 'Hajdú — Salamon (Oláh a szünetben), Váradi — Vdvarev, Oborzil (Tatár az 58. percben), Földest, Horváth, Görgei. A jelentősebb versenyekkel kapcsolatos izgalom rendszerint megelőzi a rajtot. így történt ez most a DVTK által rendezett országos I. osztályú szabadfogású birkózó viadal alkalmából is. Az előzetes nevezések azt Ígérték, hogy most másként lesz. hiszen 100 birkózó indulását jelezte 16 sportkör. Lemorzsolódás mégis történt, mert a hivatalos mérlegelésen „csupán” 76 versenyző jelent meg. A legnagyobb érdeklődés a teheráni VB-ről hazatért Rusznyák József szereplését kísérte, aki ezúttal rácáfolt a világverseny után kapott „bizonyítványra”. A bírálat akkor így hangzott: „bátortalanul versenyzett, birkózása nem volt meggyőző, pedig nem lehet azt mondani, hogy nem akart”. Most mást lehetett megállapítani. Igen határozottan, állandóan akciókra törekedve versenyzett, s percek alatt fektette kétvállra valamennyi ellenfelét. Egyébként a legnagyobb harcot és a viadal igazi meglepetését a 62 kg-osak összecsapása hozta. A sokszoros magyar bajnok és válogatott Idei csak bronzérmet szerzett a diósgyőri Farkas „Szepi” mögött, aki viszont az ismeretlen tiszakécskei Fodornak volt kénytelen átengedni az aranyat! Jó mérkőzéseket vívtak a 68 kg-osak is. A verseny győztesei és diósgyőri helyezettjei: 48 kg: 1. Már- tha (Orosháza). 53 kg: 1. Erdős (Bp. Honvéd). 57 kg: 1. Mako- vics (Szondi SE). 52 kg: t. Fodor (Tiszakééske). 2. Farkas (I)VTK). 68 kg: 1. Fehér (FTC), 2. Jászkai (DVTK). 74 kg: 1. Rusznyák. 2. Veress (mindkettő DVTK). 82 kg: 1. Csobánczi (MTK). 9o kg: t. Iványi (Orosháza). 100 kg: 1. Ku- delász (Bp. Kinizsi). Nehézsúly: 1. Szemerédi (Bp. Honvéd). M. Gy. HORVATH KALMAN + Nem. kevesebb, mint 10-en láthatók a képen — főleg a csíkos mezes rakamaziak —. de a szabrúgásból gólt szerző Kertész mégsem került közéjük. A védők igyekezete már hiábavaló, hiszen a labda a felvétel pillanatában már feltartóztathatatlanul „surran” a bal alsó sarokba. • (Szabó István felv.) i
