Déli Hírlap, 1973. szeptember (5. évfolyam, 205-229. szám)
1973-09-24 / 224. szám
A kislányból nemcsak dolgozó nő lesz! A múlt héten jelentős fórum — a SZOT nőkonferenciája — foglalkozott a munkavállalás és az anyai hivatás időszerű kérdéseivel. Nem első, nem egyetlen és nem is az utolsó alkalom volt arra, hogy a nők kétmüszakos életének könnyítéséről tanácskozzanak a szakemberek. Sajnos, szűkszavú közlemények tudósítottak az ott elhangzottakról, s még a részletesebb tájékoztatókból sem derült ki egyéb, mint hogy tulajdonképpen sok újat e témáról már nem tudunk mondani. Társadalmunk megbecsüli a dolgozó nőt és anyát, ez számos szervezett intézkedésben, törvényben és rendelkezésben is megnyilvánul. De mindezek ellenére még mindig 4,2 órát kell dolgozniuk naponta a háztartásban is. Mélységes ellentmondásnak tűnik: a segítséget szinte kizárólag a munkahelytől, a társadalomtól várjuk, még e téren is, holott az anyáknak a családon belüli helyzetén könnyíteni kívülről, adminisztratív intézkedéssel nemigen lehet. A kis közösség — a család — belső törvényszerűségei szabják meg az anya második műszakjának feladatait. S nagy általában hiába apellálunk a családi munkamegosztásra. A férfitudat átformálásához — már ami a háztartási munkában való önkéntes és nem csupán alkalomszerű közreműködést illeti — nyilván évtizedekre van szükség. Nagyapáink és anáink családi ..státusa” még mindig csábító minia fiaink előtt. Kétséges, hogy megreformálásukhoz elegendő-e egy-két generáció. Ám korunk dolgozó édesanyáinak családon belüli helyzete nem tűrheti a problémák megoldásának a még oly kényszerű elodázását sem. Annál kevésbé, mert a szülési kedv csökkenése valahol mélyen összefügghet a fáradtságtól kimerült dolgozó-anva-képpel. s ez óhatatlanul elriaszt a családi többletfeladatok vállalásától. Átmeneti megoldást kell találni az anyai hivatás teljesítésének könnyítésére. Sajnos azonban éppen ezekről az átmeneti megoldásokról hallunk édeskeveset, holott kézenfekvő lehetőségeink volnának rá. Egyik ilyen lehetőség: már gyermek- és serdülőkorban figyelembe venni, hogy a kislányból majdan nem csupán dolgozó nő, de családanya, egy háztartás „vezérigazgatója” is lesz. Megtanítani tehát idejekorán arra is: ilyen minőségben hogyan szervezheti meg a legész- szerűbben a második műszakját. Mert mindaddig, míg nagyanyáink és anyáink receptúrája szerint örökítődik át a háztartásszervezés módszere, vajmi kevés — de legalábbis igen lassan érkező — eredményre számíthatunk. Fiatalasszonvok a legjobb megmondhatói, mit küszködnek, míg — a gondokkal magukra maradtan — rá nem döbbennek. hogyan, milyen módszerrel és sorrendben végezzék mindennapos „házi feladatukat”, hogy ne váljanak a konyha, a takarítás rabszolgáivá, s csecsemőjük pelenkázása mellett jusson idejük pihenésre, olvasásra, netán tanulásra és szórakozásra is. S még jó, ha idejében döbbennek rá! Valahol itt kellene kezdeni a könnyítést. De kezdeni kellene már! R. É. ; ' Korda György: „Miskolcról még nem kaptam szavazatot...” — Mi a véleményed a katonaságról? A kérdezett: Korda György elitezör kissé furán nézett rám. Aztán, amikor megmagyaráztam, hogy idestova tíz esztendeje — rövid ideig ugyan — egy alakulatnál teljesítettünk szolgálatot, nyomban megértett mindent. — Nézd. én sokat köszönhetek a honvédségnek. Egy olyan kezdő énekes számára. mint én voltam tíz éve, a katonaság .,temető'’ is lehetett volna. Ott azonban módot adtak a további szereplésekre; a Magyar Néphadsereg Központi Művész- együttesének tagjaként két év alatt többször is keresz- tül-kasul turnéztam az országot. Bevonulásom előtt amiatt szorongtam, hogy mire leszerelek, a kutya sem emlékszik rám. A katonaságot emberként s művészként egyaránt jó iskolának tartom... Nem tehetek róla: ahogy így ülünk egymással szemben, már képtelen vagyok az egyenruhás Korda Györgyre emlékezni. Régóta énekel. A vele együtt indulók közül soknak már a nevére sem emlékszünk. Igaz, az ő első számai — a Micsoda nő, a Sze~ retni kell, a Balatoni Lorelei és még folytathatnám a sort — örökzöldként is már régen elhervadtak. A helyükbe olyan slágerek kerültek, Ólom az emberben Az emberi szervezetbe kívülről bekerülő ólom meny- nyisége jelentősen csökkent az ntóbbi 50 esztendőben. Amerikai tudósok ezt a következtetésüket a muH században élt, és a most élő emberek hajának összehasonlítására alapozzák. Múzeumból és magánemberektől 130 hajmintát szereztek az 1871—1923 időszakból (a benzinhez 1923- ban kezdtek ólom-tetraetiit hozzáadni!; a mai hajmintákat falusi és városi fodrászoktól szerezték be. Kiderült, hogv a múlt században élt emberek halában tízszer annvi ólom volt, mint az 1971. évi mintákban, akár faluhelyen, akár városi környezetben éltek. Ennek az a magyarázata, hogv a gépkocsik kipufogógázával a levegőbe kerülő ólom nem halmozódik fel olyan gyorsan az emberi szervezetben, mint az, amely az élelmiszereken vagy a vízen keresztül jut oda. Az élelmiszerek és az ivóvíz ólomtartalma erősen csökkent. Ma már nem készítenek vízvezetékcsövet ólomból. nem főznek ólomedénv- ben és a kerámiagyártásnál kerülik az ólomtartalmú zománc használatát. A kozmetikai szerekbe sem tesznek többé ólomsókat. Automata léonvomásmérő G J A gumiabroncsok kopásának csökkentése érdekében igen fontos, hogv állandóan figyeljék a légnyomást a tömlőkben. Svájcban automata rendszert dolgoztak ki. amely vészjelet ad. ha'az országúton gördülő teherautó gumiabroncsaiban csökken a légnyomás. A berendezés miniatűr rádiókészülékkel összekapcsolt feszmérőből áll. A vevőkészüléket a vezetőfülkébe szerelik. A f'eszmérőt a kerékagyra illesztik és ösz- szekapcsolják a tömlő szele, pével. A kerékagyból rövid — mindössze 3 cm hosszú — ajc Régi barátok beszélgetnek (Kerényi László felvétele) A párbaj Az ajtóban megáll. Megpihen, mint aki megérkezett. Alacsony. Galambősz. Valamilyen ezerszer vasalt tisztaság lengi körül. Ráérősen, időt lassító megadással keres helyet. — Egy szimDlát kérek. Jó hosszú szimplát... Ül. Nézeget. A szimplához kér még külön cukrot. Ke- vergeti a kávét, amíg az lassan kihűl. Éppen csak belekóstol. Jó félóra múlva érkezik a másik öregúr. Szikár. Rátarti.' Elegáns. . Rendel: — Egy vermutot. És igen. égy kávét. — Kis tűnődés után kérdezi meg: Te kérsz valamit? Az alacsonyabb belepirul a válaszba: — Nem. Semmit. Már kértem. A szikár zsebéből előkerülnek az újságok. Nem egy, több. Az alacsonyabb keze már mozdulna, hogy felvesz egy lapot, de belép az újságos az Esti Hírlappal. Vesz egyet. Olvasnak. És beszélgetnek is közben. Félszavakkal. — Hazudnak — sziszegi a szikár. lágot. Telik abból a nagy nyugdíjból ... — Megélek. — De hogy? — Mi kell már nekem? Alig szólnak. Régi barátok. Csendes párbaj zajlik közöf- tük. — Amikor a Sajón regat- táztam... — Regatta? — Csónak. Ezt se tudod? Lejártunk néhányan. — Mesélted már. — Irt a fiam. Feladott egy csomagot. Ügy volt, hogy hazajönnek, de most cserélték a kocsit. Az alacsony újra kavargat- ni kezdi a jócskán megfogyatkozott szimplát. A szikár már önmagára licitál, amíg a fia sorsát meséli. . — Egy villájuk van a tengerparton . .. — Fizetek — mondja az alacsony és nyúlna a zsebébe. — Hagyd. Majd én __ — Nem. Köszönöm. Ötszázas villan a szikár kezében, de az alacsony hajthatatlan. Már áll. — És a te fiad? — kérdezi a szikár. — Megvannak. Pesten dolgozik még mindig. Az unokám most ment egyetemre. Holnap várom őket. Leszaladnak. Kocsival. b m Magában ül a szikár öregűr. Néha megrázza a fejét, arcán előbb a vesztes bosz- szúsága, aztán tűnődő szomorúság. Pedig olyan jó volt dicsekedni még az előbb a regattával. 'amit a másik csak a partról nézhetett. És a fiúval is, aki... Persze a Sajó is más azóta. Ennek az unokája egyetemre megy. Fizet és indul. Siet, pedig nem várja senki. Lehet, egv másik presszóban majd leül. Keres egy régi barátot, régi ismerőst, aki megérti, hogv milyen öröm, hogy csomagot küld a fia. B. G. Külföldön is keresik Vizsgázik a konzerv drótantenna áll ki. Az adókészülék hatósugara kb. 6 métert Ha valamelyik tömlő ereszteni kezd. a vezető előtt levő műszerfalon lámpácska gyullad ki. mint a Visszatérek én, az Aki melletted él, vagy — a legutóbbiak közül — például a Ne nézz a napba .. . — Az ember úgy érzi: vannak táncdalok, amelyek elválaszthatatlanok Korda Györgytől. .. — Ezt igazán jólesik hallani. A korábbi számaim közül ugyan szívesen letagadnék néhányat, az utóbbi néhány évben azonban — egykét kivételtől eltekintve — olyan dalokat kaptam, amelyeket mindig boldogan énekelek. — Milyen hangvétel áll hozzád legközelebb? — Nem tudom, a véletlen hozta-e így, de kimondottan csak a nőkhöz szóló, érzelgős számokat osztották nekem. Később aztán már nekem írták az ilyen dalokat. Azt mondják: ezek illenek az egyéniségemhez. * Korda György egyike azoknak a magyar előadó- művészeknek, akik rendszeresen énekelnek külföldi dalokat. nemegyszer világslágereket. Első nagylemezen — Ugyan . i. — Az alacsonyabb békítene, de a társa mindenben hibát talál. Közben egyszer még rendel. Süteményt. Csak magának. Az ellentmondás ingerli. Támad: — Védd csak. Védd a vi/ nem kisebb énekestől „lopta” az Utolsó keringőt, mint Engelbert Humperdinck. De ugj’anitt énekelte Tom Jones Delihlah-jét is — igaz, ezt már magyar fordításban. bgy-egy ilyen dal el- énekelésekor jelent-e valami támpontot az eredeti előadó stílusa, egyénisége? — A külföldről átvett, vagy magyarra lefordított számokat nem lehet — legalábbis én nem tudom — elszakítani az eredeti előadótól. A szerző által megálmodott hangjegyek, zenei utasítások rám is vonatkoznak, mégis igyekszem mindig egy kicsit „kordásítani” ezeket a dalokat. * — Miskolc jelent neked valamit? — Hálás közönséget, emlékezetes sikereket. De csak személyes fellépéseimen. Mert valahányszor, ha szavazásom versenyt rendeztek. Miskolcról eddig — legjobb tudomásom szerint — egyetlen szavazatot sem kaptam ... KEGLOVICH JÁNOS A konzervek ma már étkezésünk mindennapos és nélkülözhetetlen kellékei. Konzcrvek nélkül a fogyasztó az őszi, téli, sőt a kora tavaszi hónapokban is csak minimális mennyiségű zöldséghez és gyümölcshöz tudna hozzájutni, s ezáltal étkezésünk rendkívül egyoldalúvá és vitaminszegénnyé válna. A vásárlók bizonyos hányada azonban nem, vagy csak rendkívül kis meny- nyiségben vásárol konzervet. A közelmúltban a Figyelő című gazdasági hetilap is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s többek között felmérést közöl arróf, hogy a fogyasztók miért szeretik, vagy miért nem szeretik a konzerve- ket. Magyarországon 1972-ben az egy főre jutó főzelék- és gyümölcskonzerv-fogyasztás 13 kilogramm volt, s ezzel Európában a 12. helyen állunk. A felzárkózáshoz a konzervipar kapacitása lehetőséget adna, az iparág teljesítőképessége azonban még kevés a vásárlási szokások befolyásolásához. A magyar konzervipari termékek egyébként külföldön is igen keresettek. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy csak az elmúlt év folyamán 400 ezer torma zöldség- és gyümölcs- konzervet exportáltunk. Leg_ nagyobb vásárlónk a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország. A tőkés országokba irányuló export is rendkívül jelentős, hiszen öt földrész 60 országában vásárolnak magyar konzervet. Legjelentősebb nyugati partnereink: az NSZK, Nagy-Britannia, Ausztria, Svájc és Svédország. * A külföldi fogyasztók elé. gedettek a minőséggel. Mi az oka tehát annak, hogy nálunk sokan még mindig ide- genkedrtek a konzervtől? A Figyelőben közölt felmérés szerint a konzerv mellett szavazók az ízletességgel, a könnyen elkészíthetőséggel, a téli vitaminforrással, olcsósággal, tartalékolhatósággal indokolták döntéseiket. Ugyanakkor az ellentábor mellékízre, drágaságra, változó minőségre, nem megfelelő adagolásra hivatkozott. A felmérésből az is kiderül, hogy a konzervfogyasz- tók csak bizonyos termékeket favorizálnak. A legtöbben a zöldborsót és zöldbabot említik első helyen. Már kisebb a kereslet a tök, a paraj, a karfiol, a lecsó és a finomfőzelék iránt. Gvü_ mölcskonzervet már csak a megkérdezettek 32 százaléka vásárol. Legjobban az őszibarackot veszik, míg a cseresznyét. szilvát és a megy- gyet sokkal kevesebben keresik. * A minap néhány miskolci háziasszonyt mi is megkérdeztünk, mi a véleményük a konzervről. Egyikük szeret nincs jobb a saját .befőzésű zöldségnél és gyümölcsnél, a család is ezt szokta meg, és csak a házit szereti. A fiata. labb korosztályhoz tartozók viszont azon a véleményen voltak, hogy a befőzéssel járó sok vesződség nem éri meg az esetleg megspórolható költségkülönbözetet. Véleményük szerint a konzerv is van olyan jó, csak el kell hozni az üzletből, s már fogyasztható is. Többen voltak azon a véleményen, hogy bizonyos konzerveket szívesen használnak háztartásukban, de a saját recept szerint készített savanyúságot és gyümölcsöt sem űzik ki éléskamráinkból. BÓTA SÁNDOR Zaj ellen ellenzaj Amerikai tudósok olyan készüléket szerkesztettek, amely csirájában elfojtja a gépek zaját. A zajt magnószalagra veszik, ezután a magnetofont a gép mellé, vagy magába a gépbe helyezik. Amikor a gép üzemelni kezd, a felvételt visszafelé lejátsszák. A két hullám interferenciája megsemmisíti a zajt.
