Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-09 / 159. szám
Követelek tőled, ■ért becsüllek Megkockáztatom a kijelentést: egyre inkább női kérdéssé válik a nőkérdés. Az emancipáció létjogosultságát senki sem vitatja, a „gyengébb nem” jogait törvény biztosítja s ami a leglényegesebb: a párt által meghirdetett politika nyomán egészségesen bontakozik az elveknek megfelelő gyakorlat. Kisebb-nagyobb akadályok néhol még útjában állnak a társadalmi fejlődés e nagy horderejű ügyének, az általános jellemző azonban mégis a nőpolitika szükségességének felismerése, elfogadása és támogatása. Az utóbbi néhány évben sok olyan intézkedés született, amely nem csupán a jogot, hanem a módot/ is biztosította, hogy a nő a férfival egyenlő lehessen, azonos értékű legyen. A szociális intézkedéseken, a családot támogató rendeleteken túl, sok nő a tárdalomban egzisztenciálisan is felzárkózhatott a férfihoz. Ezzel természetesen nem azt bizonygatom, hogy ugyanannyi a vezető beosztású nő, mint a férfi. Még csalt azt sem mondom, hogy e tekintetben közelít egymáshoz a két nem statisztikája. A fejlődés evolúciós folyamatáról van szó s ebben a fölfelé ívelődés kétségtelen. Bármennyire helyes a gyakorlatot formáló politika, az előrehaladás nem pusztán az akarat, hanem az idő függvénye is. Elindult egy társadalmi méretű mozgás. E mozgásnak nem mindenütt egyforma a lendülete. Ott gyorsabb, ahol következetesebb és rugalmasabb az elvek gyakorlati alkalmazása, a nőknek adandó — társadalmi értelemben vett — fejlődési lehetőség megteremtése. Nyilvánvaló, hogy ez nem mindenütt egyforma. Még akkor sem, ha a jó akaratú igyekezet általános és azonos volna. Ma még materiális gondok is közbeszólnak: óvoda, bölcsőde, szolgáltatások és így tovább. Nem beszélve főleg arról, hogy a nő és férfi közötti munkamegosztás, az otthon terhei családonként is szinte végletesen különbözőek. S ez nagyon fontos tény, és a kiegyenlítődés szempontjából a legtöbb időt követelő. Ha azt mondom, hogy nem évek, hanem nemzedékek hozzák majd a végső eredményt, talán nem is járok messze az igazságtól. Egy generációváltás mindenképpen szükséges hozzá. A fejlődés állandó, de ütemét tekintve bizonyos értelemben meghatározott. Ez azonban távolról sem jelentheti azt, hogy nyugodjunk bele s ne sürgessük, ami sürgethető. Hiszen ezt tesszük, szinte naponta cselekszünk érte, beszélünk róla. Egy valami azonban valahogy ki-kimarad a témából. Mégpedig az: mit tesznek, mit tehetnek a nők a nőkért, vagyis önmagukért? Vajon általánosságban túljutottak-e már a felismerésen, hogy a kivívott egyenjogúság sokkal többet jelent az egyszerű tudomásulvételnél? A megnyugvás nem hoz forradalmi változást. Gyors fejlődést csak az eredményez, ha — magyaros kifejezéssel élve — a nők is a sarkukra állnak. Képességüket senki sem vitatja. Megbecsülésüknek, elismerésüknek megannyi jelét láthatjuk, tapasztalhatjuk. Jóleső érzéssel veszünk tudomást a kiemelkedő munkateljesítményt nyújtó nők kitüntetéséről, jutalmazásáról. magasabb beosztásáról. így jó. De egy kicsit, talán nem is kicsit, helytelenül tesszük, amikor csak azon próbáljuk lemérni a fejlődést, hogy hány női vezető van, hány nő kapott ennyi és ennyi férfi között kitüntetést, vagy hány nő vesz részt ebben a tisztségben, abban a bizottságban. Hiszen ez ma már nemcsak a férfiakon múlik. A nőkön is! Mindenből annyi illeti őket, amennyit az egyenlőségi jog alapján * Békés megyében, az Endrödi Cipész Ktsz-ben készült a két „topánka”, a legújabb divatot híven követve, magasított parajatalppal. Közhasználatú nevén, ez az „ortopédcipö". Mindenesetre meghökkentő a formája. VajonSZTK-receptre nem adják? Egy lány és egy gitár... Eszményi Viktória az országot járja Kipirulva, csillogó szemekkel, szinte repül le a színpadról. Hosszú barna haját hátrasimitja és izgatottan kérdezi: Hallottad, hogy tapsoltak? Van a sikernél nagyobb boldogság? Utoljára a Ki mit tud? tavalyi versenyein találkoztunk. Második díjat nyert. Akkor még Balassagyarmaton dolgozott az idegenforgalmi hivatalban. — Azóta sokat énekeltem, játszottam, főleg klubokban. Ezt azért szeretem, mert azok között ülök, akik kíváncsiak rám. Közel van a szemük. És — beszélgetni is tudunk közben. A legemlékezetesebb a székesfehérvári önálló estem. Beszél szüleiről, akiknek bárhol is van, mindennap levelet ír, barátairól, akik sokat segítettek és segítenek most is. Zenészek. Ber- gendy István, Demjén Ferenc, Latzin Norbert. — Az idei tavasztól élek Budapesten. Bergendy Pista biztatására megszereztem az ŐRI fellépési engedélyt, és most az ő műsoruk szereplőjeként járom az országot. De énekeltem már a Neoton, a Corvina együttes műsorszüneteiben is, július végétől pedig az Expresshez megyek. A színpadon egy lány és egy gitárM Nem könnyű feladat meghódítani a közönséget egy szál hanggal. Azt a közönséget, amelyik többnyire az éppen hirdetett zenekar kedvéért jött el. — Soha nem izgulok a színpadon. A közönség — úgy érzem — elfogadott. Olyan dalokat adok elő, amelyeket zenekarral vagy vokálisán már ismerek. Szeretem a kemény ritmusokat, de legyen azért dallam is! — Nem vagyok híve a gyors „felfutásoknak”. Az ember találja meg először a saját hangját, ismerjék meg, fogadják el egyéniségét, és amikor már önmaga is megszokta mindezt, akkor álljon elő a saját dalaival. Titokban már én is írom őket. Szakmai féltékenység ? — Nem érdekel a másik sikere, fellépti díja. Kezdő vagyok. Lehet, hogy mindenki ilyen buzgalommal indul? Eszményi Viktória huszonkét éves. V. Zs. Imii a faüvlallnil tudni kell Órákig tekerték- Keveset tudunk a fagylalt eredetéről, azt bizonyossággal mondhatjuk, hogy elterjedt az egész világon. Igen régóta ismert készítmény, a híres világjáró: Marco Polo (1254 —1324) kínai fagylaltrecepteket közöl útikalandjairól készített írásaiban. Olaszországban egy Cultelli nevű cukrász vált híressé fagylalt- készítményeiről. Párizsban 1774-ben, Angliában 1789- ben már tej- és tejszínes fagylaltot árusítottak. Az amerikai Bostonban 1856-ban létesítettek fagylaltgyárat. Rudnay János „Amit a fagylaltról tudni kell” című könyvében a hűtött italokat tekinti a fagylalt ősének. Jóval a századforduló előtt többféle házi fagylaltkészítő gépet szerkesztettek. A gépek csak külsejükben különböztek, szerkezetük azonos volt. Egy bádoghenger (szelence), benne két lapátkával ellátott vékony vasrúd, amelyet kívülről egy hajlított fogantyúval forgattak. Az anyagot be- leöntötték a szelencébe, a fedelét lezárták, s a gépet, beágyazták a sóval bőven megszórt és apróra tort jég közé. Utána a család tagjai egymást váltogatva, szorgalmasan tekergették a fogantyút. Mire a szünet nélküli, fél napon át tartó forgatástól görcs állt mindnyájuk karjába, elkészült a fagylalt. A szerepért mindent Leborotváltatta és fehérre festette a haját, megigazította szemöldökének vonalát és hamis sasorrot kellett csináltatnia. Az eredmény azonban tökéletes; Raymond Barr amerikai filmszínész. aki Perry Mason megszemélyesítésével vált híressé, most XIII. János pápáról forgat filmet az amerikai televízió számára. kiharcolnak maguknak. Ha nem tévedek, Makarenko mondta, hogy: követelek tőled, mert becsüllek. Természetesen tiszteljük, becsüljük a dolgozó nőt s a lehetőségekhez mérten azért segítünk rajta, hogy künnyítsünk a férfiénál kétségtelenül nehezebb helyzetén. De követelünk is tőle, éppen azért, mert becsüljük. Azt kívánjuk, hogy a nők harcosabban álljanak ki ügyükért! Vállalkozzanak több közéleti szereplésre, hallassák hangjukat, javasoljanak s követeljenek, ha ésszerű és teljesíthető. A munkahelyeken általában módot is ad erre a fejlődő üzemi demokrácia. De vajon otthon, a családban van-e egyenjogúság és demokráciát Azt hiszem, elérkeztünk oda, hogy kijelentsük: az otthon még mindig tapasztalható asz- szonyi megkötöttségein kellene elsősorban lazítani ahhoz, hogy a dolgozó nő többször és jobban gyakorolhassa jogát. Jogát a tanuláshoz, művelődéshez, közéleti szerepléshez, amely mind-mind előfeltétele haladásának, gyorsabb fejlődésének — a nagy fejlődés időfolyamatában. Ehhez azonban otthon is kell az „üzemi demokrácia”. Nyilván jobb volna ezt — elnézést a kifejezésért — asszonyi diktatúra nélkül, kompromisszumos alapon megteremteni, nehogy felbillenjen a családi béke. Ám ha nem megy, álljon a nő a sarkára, s harcosan követelje ki jogát otthon is. a munkahelyén is, mindenütt, ahol úgy érzi, hogy az elvek és a gyakorlat ellentmond egymásnak. Ezt a kikövetelést követeljük a nőtől az ő érdekében, a társadalom érdekében. Azért, mert elismerten becsüljük és tiszteljük. cs. Lánctalpas kerék Az NSZK-ban a nehezen járható vidéken közlekedő, kis sebességű kerekes járművekhez speciális típusú lánctalpat dolgoztak ki, amelyet egyszerűen ráhúznak a közönséges kerékre. A lánctalp fel- és leszerelése mindössze néhány percet vesz igénybe és minimális fizikai erőkifejtéssel jár. A kerekes jármű az ilyen lánctalpakkal nem marad el az eredetileg is lánctalpasnak készült jármüvek mögött. A nyugatnémet ipar olyan gumiabroncsokat is gyárt, amelyeken a közönséges futófelület helyére a lánctagoknak megfelelő leszerelhető fém-elemek kerülnek. Az ilyen konstrukció jelentősen növeli a gumiabroncsok élettartalmát, különösen akkor, ha a gép köves talajon, például kőbányában dolgozik. Az inkasaláta fiatalít A neve Maehu Picchu (Peru legmagasabb hegyéről nevezték el), és ez az első, a nemi ösztönt fokozó étterem Európában. Párizsban, a Montmartre-on nyitotta Onas- sis volt háznagya, Patrice Guillomet. „A vendéglőben ugyanazok az ételek kaphatók, mint amiket a Cristinán szolgáltam fel abban az időben, amikor Onassis Maria (Dallasszal élt. Az ételek elkészítési módját tőle tanultam” — mondotta Guillomet a Novella 2000 című olasz hetilap munkatársának. Meg is adta néhány olyan gyorsan elkészíthető ételnek a receptjét, amelyek garantáltan húsz évet vehetnek le az ember válláról. Ilyen pl. az inkasaláta, amely a következőképpen készül: nyers uborkát, sárgarépát és borsót leöntünk három kanál fehér ecettel, egy darált cseresznyepaprikával és egy kis kanál málnalével. Vagy a Pimentos rellenos (töltöttpap- rika-féle). amelyhez a hozzávalók: rostonsült, hámozott zöldpaprika, kenyérbél, reszelt szerecsendió, só, piros cseresznyepaprika, fokhagyma és csípős paradicsom- szósz. Nagyapák Altok és nézem őket. Vén legények már. Őszek, a sétát bot is segíti, de ha a kezükbe csimpaszkodó unoka úgy kívánja, még futnak is... Eszembe jut a nagyapám. Gyönyörű sétáltat tettünk mi együtt a Szamos, a Tisza gátján sétálva, számolva és újra felfedezve a távoli tornyokat. * Bokros bácsi hintázni tanít. Szandi — Alexandriábái lett a mesét idéző név — csak ámul. — Hát ki tanítsa, ha nem én ... Bokros András nyugdíjas pedagógus: — Tudja, hogy mi mindent tud ez a gyerek! * Fejtetőre áll a kerékpár, olyan igazi most, mint amikor felnőtt kerékpárt javítanak. Ök ketten. Hegedűs nagyapa és Peti. — Nem tudom neki megmagyarázni, hogy mitől forog a kerék ... A nagyapa keze bizony olajos. Esztergályos volt, majd 50 évig. — Nekem mindig természetes volt, hogy a kerék forog, hanem az űrhajót már ő fogja jobban érteni.., * Egy tornatanár sem vezényel különbül. A kerékpárt seprőnyél tartja, s az ősz hajú nagyapa szalad: — Pedig tudja, hogy lépni is alig tudok? A Népkert kanyargós ösvényein, a játszótereken és a parkokban a nagyapáké a szelíd délelőtt. írtam fentebb, ősz legények. De ha szembetalálkoznak egymással, akkor a hajdani kamaszvirtussal figyelik, hogy mit tud az a másik unoka, hogy... A nagymamák otthoni szerepének valóságos irodalma van. A nagyapákról kevesebbet írunk. A seprönyél-vezényelte kerékpár a kedvemért megáll. Es amíg Tardos Emőke a kúttal ismerkedik, beszélgetünk: — Mi és a nevelés? — Tardos Géza bácsi 63 éves. Az unoka öt. — Nekem gyönyörűség az a két óra ... Vallomás a szó: gyönyörűség. De azért néha gondolkodtató is: — Olyanok vagyunk, mint két gyerek. Én mindig mesélek neki, ö meg akkor csak néz. Pedig lenne miről mesélni, de nem értik. A 14 éves unokám sem érti; ha mesélni kezdek, belém fagynak a történetek ... * Eszembe jut a tornyot láttató nagyapám. Innen a parktól néhány száz méternyire lebontott házsorok. — Csak a lévé, csak a játék... Járok a parkban és tűnődöm a zsörtölö- dős, öregemberes rosszkedven. Mennyivel egyszerűbb volt az én nagyapámnak. Ö azt mesélhette, azt taníthatta nekem, amit valaha gyerekkorában ö tanult. Az aranyló délelőtt valóban a nagyapáké. Kézen fogva két világ sétál. Egyik volt, a másik lesz. Ami a kettőt összeköti, a fel- fedeznivaló titok, hogy mitől forog a kerék, hogy mitől repül a hinta... Az űrhajókról bizony az unokák tudnak többet. Es a kerék titkából ők szerkesztenek majd általunk meg sem álmodott gépeket. * Torzsalkodás panaszokat hallgatok, aztán álmélkodom a délelőtt fényeihez illő büszkeségen: hogy mi mindent tud már ez a kisgyerek! (Bortho)
