Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-09 / 159. szám

a miskolciaké a szó A kert- vendéglőben egészségesebb Szeretek a Népkertben sé­tálni. Jó a levegő, s szépén rendben tartott környezet fo­gadja a látogatókat. Esti sé­táim alatt feltűnt, hogy a Sportvendéglőt milyen keve­sen látogatják. Nyugdíjas ember vagyok, kerülöm az esti szórakozóhelyeket, de tu­dom, hogy a belvárosi füstös, zárt presszókban sokszor helyhez sem jut a vendég. Kint a szabadban mennyivel kellemesebb elüldögélni — természetesen jó időben — egy pohár 6Ör vagy üdítőital mellett. Ha nekem választa­nom kellene, bizonyára az utóbbit választanám. D. U Miskolc Ne fogjunk mindent a melegre! Igazi ízelítőt kaptunk a kánikulai forróságból az elmúlt héten. A magas páratartalommal párosult 25—30 fokos meleg sokszor elvi­selhetetlennek tűnt. Mindenki csak panaszkodott, pihegett, maxi­málisan verejtékeztünk .. . Már kora reggel enyhén „letapadtunk’* a zsúfolt járműveken. A munkahely sem igen rendelkezik lég­kondicionáló berendezésekkel. No és a délutáni csúcsforgalom? Ko­rántsem enyhítette „szenvedéseinket”. Hazafelé a csuklós buszon utazva éppen panaszra nyitottam volna a számat, amikor tekintetem az autóbuszvezetőre esett. Izmos barna karja a volánon, ő maga a biztonság és a nyugalom. De a homlokán és a nyakán végig verítékpatak. Törülközni sincs ideje. A hatalmas motorház mellett ül higgadtan és mosolyogva int a zeb­rán átkelők felé. — Csak mi utasok vagyunk udvariatlanok és türelmetlenek 10—25 perces utazásunk alatt? Akcióba lép képzeletem. Délben az üzemi ebédet alig tudtam elfogyasztani. Az étkezdé­ben izzónak éreztük a levegőt. Az ebédért sorakozva szidtuk a me­leget, s nem gondoltunk rá, hogy hajnaltól 10—12 asszony állt értünk is olyan hatalmas „katlanok” mellett, melyek látása még télen is meleget okoz. De panaszt nem hallottunk tőlük. Gyorsan és udvariasan mérik ki a több száz vagy ezer ételadagot a 40—50 fokos hőségben . .. Nagyüzemek — gyárak — martinkemencék. Minden melegüzem. Pékségek, cukrászdák, vendéglátóipar... a kinti hőmérséklet a duplája bennük. Ütépítők, aszfaltozok és építők. Kétkezi munkások. Mezőgazdasági dolgozók, akik minden darabért, amit csak meg­terem a föld, a tűző napon hajolnak le. És az aratók?... Mire idáig értem gondolatban, már nem is volt olyan melegem! Rádöbbentem arra, hogy a magunk .»hűvösét” nem becsüljük elég­gé. Gyakran elfeledjük, hogy az élet munkaterületein igen sok a „meleg hely”. Nem ártana, ha néha eszünkbe jutna. Talán ke­vesebb lenne — a nagy meleggel okolt — türelmetlenség, ide­gesség ... A „frontátvonulás’» magyarázata kéznél van. De ne éljünk visz- sza vele! És — ha lehet — ne fogjunk mindent a melegre. FODOR ÉVA Ezt mondja a jogszabály A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELEMMEL, KAPCSOLATOS FELADATOK A fogyasztói érdekvédelem alapvetően állami feladat, ezért számos jogszabály van érvényben, amelyeket la­punkban is már ismertet­tünk. A fogyasztói érdekvé­delem hatékonysága érdeké­ben a SZOT határozata sze­rint fontos feladatai vannak a szakszervezeti szerveknek is. A közelmúltban a KPVD- SZ elnöksége foglalkozott a fogyasztói érdekvédelemmel. Határozata — többek között — a vállalati szakszervezeti szervek feladatává teszi, hogy a gadasági vezetőkkel együttesen gondoskodjanak a becsületes, a munkában élenjáró kereskedelmi dol­gozók anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, a helyes vállalati bérpolitika kialakí­tásáról. Arra törekedjenek, hogy a kereskedelmi dolgo­zók anyagi érdekeltsége összhangban legyen a fo­gyasztói érdekekkel. A vállalati szakszervezeti szervek foglalkozzanak töb­bet a kereskedelmi dolgozók nevelésével, általános és po­litikai műveltségük növelé­sével. Arra kell törekedniük, hogy a dolgozók magatartá­sában az alábbi fő követel­mények minél szélesebb kör­ben érvényesüljenek: Rozsdás ajtó * Lillafüred szép környeze­te igen csábító, ezért gyak­ran kijárok oda. A tótól a vízesés felé vezető sétányon támfalba épített, félig el­rozsdásodott ajtót figyeltem meg. Az ajtón tátongó lyu­kon egy kisebb gyerek nyu­godtan bebújhat. Hogy ez a lezárt rész hova vezet, azt nem tudom, de jó lenne mi­előbb megcsináltatni az aj­tót, hogy a kíváncsi gyere­keket nehogy baleset érje a sötét helyen — írja levelé­ben Gy. Károly miskolci le­vélírónk. — az udvarias, türelmes és segítőkész magatartás a vásárokkal és egymással szemben: — a feladatok becsületes — képességek szerinti — szorgalmas elvégzése; — az általános műveltség, a politikai és szakmai isme­retek bővítése; — törekvés az új értékesí­tési módszerek elsajátításá­ra, az új cikkek megisme­résére és ajánlására, tanács­adás a vásárlóknak az áruk használatáról, kezeléséről; — a minőségi panaszok szakszerű, gyors, udvarias intézése; t— a szocialista munkaer­kölcs megtartása, olyan lég­kör kialakítása, amelyben nem érzik jól magukat a szabálytalankodó, udvariat­lan dolgozók, a szocialista munkaerkölcs megsértői. Dr. — sti — Szépül a Mályi-tó környéke Évek óta gyakori látoga­tója vagyok a Mályi-tónak. Figyelemmel kísértem a Déli Hírlapban megjelent íráso­kat is, melyben többször szóvá tették az ott fellelhe­tő hiányosságokat. Az idén nagyon sok ja­vulás tapasztalható az előző évekhez viszonyítva. A ta­nács — úgy látszik — szív­ügyének tekinti a környék szépítését, rendben tartását. A megépített strandrész és kellemes környezete minden­kiből elismerést vált ki. Jó dolog, hogy kitiltották a tó­ról a motorcsónakokat, mert nagyon zavarta a pihenő em­berek nyugalmát és szeny- nyezte a vizet. A horgászok­nak is jó lehetőséget bizto­sít a fogáshoz, amit sokan ki is használnak. Emellett kempinghely áll a szabadba vágyók rendelkezésére és a bejáratnál autóparkírozót létesítettek. Az ellátásra sem lehet panasz, a strandnál bü­fé, mellette pecsenyesütő, odébb bisztró és élelmiszer- üzlet várja a kirándulókat. Javasolnám, hogy a Déli Hírlapot naponta hozzák ki a tóhoz, szívesen olvasnák az ott üdülő emberek a napi friss híreket. Gondolom, nem kerülne nagy fáradságába a postának, hiszen rendszeres buszjárat van, csak meg kell szervezni. Ügy hiszem, nagy jövője van ennek a gyönyörű kör­nyezetű, jó levegőjű tónak, aminek személy szerint én is nagyon örülök. Szamosi Bálintné Miskolc Áruház vagy kocsma? Impozáns áruház: tisztásáé:, fény, bőséges választék, az el­adótérben italospolcok is van­nak. Bor, sör, rövidital. A kávés­pult mögötti polcokon apró és nagyobb italospalackok. Tömény szesz. — Ezek díszek, vagy tán el­adók? — kérdezem. — Aruk, természetesen — így a fiatal eladónő. Hátranézek. Férfiak és nők, kezükben decis üvegek. Később tudom meg: paprikavodka van bennük; az ital finom — külö­nösen annak, aki szereti az erő­set —, s olcsó. Ketten vagyunk, két palack­kal kérek. — Poharat is legyen szíves ... — mondom az eladónőnek. — Nem lehet! _ ??? — Mert ez nem italozó hely. — És ők? — mutatok hátra. — ök üvegből isznak ... Azt hiszem, nem túlzók: a vá­ros egyik legkorszerűbb keres­kedelmi létesítménye a Győri kapui új ABC-áruház. Mi szükség van arra, hogy ezt a helyet — legalábbis az eszpresszórészt — amolyan útszéli kocsmává ala- csonyítsuk? Bár megjegyzem: pohfrat a legutolsó kocsmában is adnak az italhoz a vendégnek. Feltéve, ha kéri..« K. J. Az autóbusz- vezető családtag fai is utasok Lillafüredre utaztam autó­busszal július 5-én 18 óra 30- kor. Már az indulásnál is bosszankodtunk, mert az utolsó pillanatban állt be a megállóba az autóbusz és a várakozó utasok — elég so­kan — egyszerre rohanták meg. A vezető családtagjai — felesége, nagyobb fia és kisebb gyermeke — ugyan­csak elfoglalták a vezetőt, egész idő alatt lekötötték a figyelmét. Kisgyermekét a motorházra ültette, míg fe­lesége és fia az ablakon át­hajolva beszélgetett vele. s közben még rádióztak is. Olyan sok balesetről halla­ni és olvasni naponta. így mi, utasok bizony nem tűrtük szótlanul ezt a viselkedést. A válasz goromba elutasítás volt. Tudjuk, hogy a buszveze­tők elég kevés időt töltenek családjuk körében, de talán mégsem ez a megoldás... Gabai Ferencné Miskolc, Szövő u. 35. sz. Babácsi József Miskolc, Zrínyi u. 35. sz. Beázunk A Győri kapu 7. szám alatti szövetkezeti lakás kilencedik emeletén la­kunk. Sajnos, már tavaly is volt részünk egy kis beázásban, de most már a falon csurog be az eső­víz a lakásba, mindent tönkretéve. Már nemegy­szer jelentettük, hogy a fal repedésén keresztül behatoló víztől tönrke- megy a lakás, a berende­zés, de nem intézkednek. Miért várják meg, hogy mindenünk tönkremen­jen? — tette szóvá T.-né olvasónk. Rovatvezető: molnár sandorné Telefonszáma: 18-224. Villanyóra-gyűjteményem Évekkel ezelőtt a Gyula utcában laktam albérletben. Mivel a helyiség világítása eredetileg a lépcsőházról üze­melt, csak úgy költözhettem be, ha külön villanyórát sze­reltetek fel, ami saját fo­gyasztásomat méri. Ennek eleget is tettem, annál is in­kább, mivel sok választásom nem volt. Az óra 438,60 fo­rintba került. 1972-ben meg­kaptam az igényelt szövet­kezeti lakást, ahová már fel volt szerelve a villanyóra, aminek az ára 274 forint. Még mielőtt kifizettem volna az összeget, megkérdeztem a III. kerületi ÉMASZ-t: nem lehetne-e megoldani, hogy a régi órát leszereljék és cse­rébe — díjmentesen — meg­kapjam a másikat? A válasz egyértelműen nemleges volt. Javasolták, jelentsem be a lakásváltozásomat, fizessek be 20 forintot és leszerelik a Gyula utcai órát és ezzel minden rendben. így nem volt más választásom, meg­vettem a második órát is. Ezek szerint, ha története­sen több alkalommal költöz­ködöm új lakásba, ugyan­annyi órám lesz? Egy a baj: nem hobbym a villanyóra gyűjtése. Sziobodnik József Miskolc, III., Kuruc u. 79. Ilii. Az Utasellátó válasza két észrevételre A „Rendet a vasúti büfé környékén” című cikkük nyomán vizsgálatot folytat­tunk. s a panasszal teljes mértékben egyetértünk. A rend fenntartása érdekében idegen vállalattal van szer­ződésünk, de a vállalat eddig nem végezte el a vállalt munkát. A rend biztosítása érdekében — és központi rendelkezésre — a kispalac- kos röviditalok árusítását ezen a helyen megszüntet­jük. Egyben elrendeltük, hogy az üzem gondoskodjék a rend fenntartásáról; s ezt rendszeresen ellenőrizzük. Reméljük, hogy utazóközön­ségünket nem éri hasonló kellemetlenség. Sajnálattal szereztünk tu­domást egyik cikkükből ar­ról, hogy a kedves vendég réz kétforintos hiányában nem tudott szörpöt vásárolni gyermekének az automatá­ból. A 48. számú, Miskolc- Tiszaj pályaudvaron levő üze­münknél intézkedtünk, hogy az eladási helyeket megfelelő mennyiségű réz kétforintos­sal lássák el, s a pénz bevál­tását, a fogyasztók kérésére, soron kivül végezzék. Remél­jük, hogy az utazóközönség ezentúl nem fog vásárlás nél­kül távozni az automatától. Buchert Miklós igazgató • • Ot mázsa por Szerkesszen velünk! „A Vörösmarty utcai sávházban lakom, s van az épület közelében egy talponálló. A nevét nem tudom, mert jó miskolci szokás szerint a kocsmákat — a törzs­vendégeiken kívül — csak a számuk fémjelzi. Ezt 23- asnak hívják. Az utóbbi időben meglehetősen magá­nyossá vált ez a kocsma, mert a környéken levő há­zakat szinte kivétel nélkül lebontották. Forgalma azon­ban korántsem csappant meg. Állandó törzsvendégei vannak, mégpedig szép számmal, s aligha kell ecse­telnem, hogy ez mivel jár. Ezért is csodálkozom, hogy amikor a környéken már csaknem mindent lebontot­tak, ez a talponálló még mindig funkcionál. Vajon meddig? Vagy talán fontosabb szerepet tölt be, mint a közelben sürgősen lebontott gyógyszertár?" — írja S. László olvasónk. A 23-as talponálló sorsa Nem levélírónk az egyet­len, aki a Vörösmarty utcai italbolttal kapcsolatban pa­nasszal fordult szerkesztősé­günkhöz. S nem is ok nél­kül foglalkoztatja a környék lakóit ez az elárvult környé­ken még mindig működő vendéglátóegység. Küszöbe előtt ugyanis — ha éppen nem esik az eső — mindig heverészik valaki. Gyakran sorban ülnek, nyújtózkodnak előtte, s ha az időjárás ked­vező, a törzsvendégek ingü­ket levetve még napfürdőz- nek is. A rossz nyelvek sze­rint ezen a környéken ezért ilyen egészséges, bronz szí­nűek vagy csokoládébamák az alkoholisták. Talponálló­ról lévén szó, sohasem for­dul elő, hogy valaki a he­lyiségben üljön le. Aki még­is vesz annyi bátorságot, és letelepszik valamelyik ivó­állvány alá, azt kiközösítik a cimborái. Ezért, aki már nem érzi magát „fogyasztói hivatása” magaslatán, kibo­torkál és az utcán ücsörög. Szerencsére már nem soká­ig... A hírhedt Vörösmarty ut­cai „bicskanyitogató” utoljá­ra július 14-én, szombaton látja vendégül törzsközönsé­gét Hogy miért csak most? — azt nem sikerült kiderí­teni. Lehet, hogy az üzlet gazdái utoljára még meg akarták várni a hétvégén esedékes fizetésnapot. De ezt senki sem állítja határozot- • tan. A tény csupán az, hogy a BÁÉV-vel kötött szerződés alapján a beruházási válla­latnak augusztus 15-re kell átadni a területet az építők­nek. S tény az is, hogy a közeli sarkon levő gyógy­szertárat valóban jóval ha­marabb lebontották. A szó- banforgó kocsma helyett pe­dig az összekötő városrész később megépülő új keres­kedelmi egységeiben nyitnak korszerűen felszerelt, gusz­tusosabb presszót. Ennek csak örülni lehet... L. P. afr Harminc mázsa szenet vá­sároltam a TÜZÉP-től, amit a napokban kiszállítottak A megrendelt kevert szénben — megállapításom szerint — mintegy 5 mázsa por volt. A kirostált por jelenleg is az utcán hever. Sajnos, ez évek óta visszatérő problé­mám, de sok nyugdíjastár­samé is. Három napomba került — mivel beteg ember vagyok —, hogy ezt a mun­kát elvégezzem. Ki téríti meg a káromat, ki fizeti meg a munkámat és szállít­ja el a hasznavehetetlen port a lakásom elöl? — tette szó­vá Kuthy Géza. Miskolc, Sajó u. 3. sz. alatti olvu~ sónk.

Next

/
Thumbnails
Contents