Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-30 / 177. szám
Borsod ipara Kiállítást rendeznek a Molnár Béla Ifjúsági és Üt- törőházban Borsod ipara címmel. A július 1-én megnyílt hasonló című kiállításon elsősorban a miskolci vállalatok mutatkoztak be termékeikkel a nagyközönségnek. Most azok a megyei vállalatok lépnek a nyilvánosság elé. amelyek a lakossági szolgáltatások gyors fejlesztésében vállalnak magukra jelentős feladatokat. Az augusztus 1-én délelőtt 10 órakor megnyíló kiállításon részt vesz a Hegyalja Ruházati Szövetkezet, a Matyi Téglagyár, a Sajószent- peteri Üveggyár, a Borsod megyei Tejipari Vállalat (ők kóstolót is tartanak), a Mezőkövesdi Asztalos Ktsz, a Miskolci Méteres Ruházati Szövetkezet, a Miskolci Textilkonfekció Szövetkezet, a Miskolci Pamut fonóipari Vállalat és a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri részlege. A kiállítás mindennap 9 órától délután 4 óráig tart majd nyitva. Betonkeverő (Farkas Ida felvétele) A tervidőszak félidejében Egyenletesen fejlődik a termelés a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyárban nemrég párttitkári értekezleten elemezték a vállalat idei első félévi termelését. Krröl a nagyüzemi pártbizottság kiadványt is összeállított, amelyet átadott az alap- szervezeti titkároknak és pártmunkásoknak. Az értekezleten és a kiadványban is megállapítást nyert, hogy a vállalat termelése a negyedik ötéves tervidőszak eddig) eltelt esztendeiben egyenletesen fejlődött. Termékeinek értéke először tavalyelőtt volt kétmilliárd forint, s 1970-hez képest az idén már 16,1 százalékkal termelt többet a DIGÉP. A növekedés aránya 1975-re eléri a 28,3 százalékot, Érdemes megemlíteni, hogy a termelés növekedését védőitalra, s mintegy tízmilliót munkaruhára. Tovább javult a vállalat törzsgárdájának megbecsülése is. A következő nyereség- részesedés osztásakor minden eddiginél jobban figyelembe veszik, hogy ki hány éve dolgozik a vállalatnál. A törzsgárdatagság fokozatainak megfelelően jelentős üdültetési kedvezményben is részesülnek a gépgyáriak. Az amúgy is kedvezményes üdülési költségeket fokozatonként húsz, harminc, illetve negyven százalékkal csökkentik. Ny. I. Ifjúsági napok Szegeden A hét végén az ország egész területéről mintegy tízezer fiatal érkezett Szegedre, az Ifjúsági Napok eseményeire. Hazánk fiataljainak képviselői e nagy találkozó politikai programjaival köszöntik a berlini Világifjúsági Találkozót; kifejezik szolidaritásukat az elnyomott, szabadságukért küzdő népekkel; jelszavaikkal a népek barátságát, a békét hirdetik. Tegnap az újszegedi liget szabadtéri színpadán egymást követően három előadást tartottak ismert színészek, parö- disták, táncdalénekesek közreműködésével. Műsort adtak a Szabadkáról érkezett szerb, horvát és magyar népi táncosok, valamint a gyomai és a bajai járás népi együtteseinek tagjai. Az Avas oldalán Felépült az első magasház Az Avas déli lejtőin zöldséges-. gyümölcsöskertek sorakoznak, dús fürtöket rejtegetnek a légi-régi szőlőtőkék. Lejjebb négy földgép fogyasztja a hegy oldalát, óriás teraszokat vágva a lejtőbe. Nyomukban már ott várakoznak sorukra . a fém- bordájú zsalu-sablonok, a házgyári épületek alapozásához. Errefelé terjeszkedik, nyújtózkodik a város. Az első kilencemeletes lakóház már elkészült. Az épület fal- síkját kétszer törte meg a tervező, hogy oldjon valamit a beton egyhangúságán. A hitetlenkedő néni Két hónapja sincs, hogy befordultak az első trélerek az Avas-dél földhegyei mögé a házgyári elemekkel. M. Nagy István, az ÉPFU gépkocsivezetője azóta nap mint nap kétszer várakozik a daru alatt a hosszú szállítmánnyal. Olyan gyakorlatra tettek szert az utóbbi évek alatt, hogy minden mozdulatuk tökéletesen igazodik egymáshoz. Ennek köszönhető, hogy eddig 240 lakást szereltek össze az Avason. — Hányán is? — Tíz betonozó, öt szerelő és a geodéták. Persze, váltóműszakban. Mert több műszakban épül a város. Még a környék lakói is csodálkoznak. Azt mondta egy öreg néni a minap az üt mentén, hogy a hegyoldal hetven éve nem változott. Lehetetlen, hogy ott, ahol gyermekkorától kertek, gyümölcsösök húzódtak, ott most családok ezreinek építsenek otthont, mindössze néhány év •alatt. Az építési területre tilos belépni az idegennek. A néninek mégis megengedték, hogy körüinézzen. Mielőtt elment, azt mondta: — Ér ez annyit, mint az én házam, pedig azt már negyven éve építettük. Eltették mintának A Vörösmarty utcai, a Győri kapui, a diósgyőri és az összekötő városrészben végzett munkák után a BÁ- ÉV illetékesei az eddiginél is nagyobb gondot fordítottak arra, hogy amikorra az avasi építkezés megkezdődik, minden készen álljon a munkák zavartalan végzéséhez. Nos. a tervet, amelyben a szociális, kommunális szolgáltatásokat írták elő. a vállalat szakszervezeti bizottsága is ellenőrizte. Megállapították. hogy az Ávas-délen dolgozó építők tevékenységét semmj sem zavarja, és a felvonulási tervet eltették mintának — a későbbi nagy létesítményekre gondolva. Jó ütemben halad tehát a — Vegyen. Ne utálja. Jószívvel kínálom... Kis fabőrönd a férden. A táskából kivillan a hófehér kendő sarka. Morzsa ül Erdei bácsi bajuszán. — Köszönöm, de ki éhes hajnalban? — Hát mink, akik hetente egyszer eszünk jóízűen. — Itt? — Itt. A vonaton. Az időnkből kitelik... ■ ■ lakótelep építése. Az első nyolclépcsőházas blokk után a következő épületalapokra szerelik az elemeket. Tóth Ottó és Tersánszky Barna betonozok szerint télre már felrajzolódnak a város legújabb lakótelepének kontúrjai. A Közlekedési Építő Vállalat és az ÉÁÉV szakemberei a tervezett ütemben készítik elő a terepet a szerelők számára. M. Nagy Ist- vánék ma a kilencemeletes épület zárófödémeit hozzák az alsózsolcai házgyárból. Aztán meghosszabbítják a darupályát: újabb ház épül. Berreg a daru, fent a kilencediken várják a betont. Délig már csak egy tartálynyit. s amíg megebédelnek, addig állnak a gépek is. A darus — mint hosszú fonalán a pók — aláereszkedik a magasból. Rövid egy órára csendes az épülő lakótelep. N. J. — Mit fizetnek? — Mondanak azok most mindent, de tudja, hogy van. Itt meg szeretnek ... Tizenöt éve utazik minden hét végén. —; Van egy kis almásom otthon. Nem nagy, éppen csak íélholdnyi kert. Ha az nem lenne, akkor rég nem járnék haza. Az tart. Az utazást meg megszokja az ember. ■ ■ Hárman munkásszállón laknak: Utazik a „hazai” Hétfői kínálgatók minden évben a termelékenység növekedése eredményezte. Ennél nagyobb arány, ban nőtt a vállalati nyereség. A tervidőszak első évében 251,4 millió, tavaly pedig már 310 millió forintnál tartottak. Az idei feladat: 330 millió, 1975-ben viszont már Ö33 millió forint elérése. A központi bérfejlesztés mellett a nyereségnövekedés tette, illetve teszi lehetővé, hogy a nagyüzem 9730 dolgozójának keresete és jövedelme folyamatosan nő. Az összes foglalkoztatott átlag- keresete az Indulás évéhez képest eddig 16.3, átlagjövedelme pedig 18 százalékkal növekedett. (Az 1975. évi c<=l: 19,4, illetve 20,8 százalékos növekedés.) A vállalati beruházások összegének jelentős részét, mintegy 29 millió forintot szociális létesítmények építésére, szociális intézkedések megvalósítására fordítják. Az ilyen jellegű beruházások mellett öt év alatt saját erőből több mint 23 ezer dolgozót, illetve családtagot üdül tét a vállalat. Fokozatosan növekszik az üzemi étkeztetésben részt vevők száma; a tervidőszak utolsó évében eléri az 1450-et. (Aí; említett szociális beruházások egyike éppen az új, korszerű étterem.) öt év alatt mintegy hatmillió forintot költ a DIGÉP védőételre és Mert tisztessé... Miért futtatják ezt az embert? — súglak össze néhányan az egyik vállalatvezető háta mögött, a megyei tanácskozáson. Az igazgatót nemrég egy miniszteri értekezleten dicsérték, most meg a megye gazdasági vezetői előtt említették példaként. Nem a legnagyobb, nem is a leg jövedelmezőbb vállalatot irányítja, s a gyár — a hírek szerint — lehetne jövedelmezőbb is. Mit értékelnek ilyen feltűnően a munkájában? A tisztességet! Tavaly tavasszal az említett igazgató utasítására az értékesítési osztály közölte a rendelőkkel, hogy olcsóbb nyersanyagot kaptak, ezért csökkentik néhány termékük árát. A meglepett kereskedők egynémelyi- ke nem nagyon örült a váratlan árváltozásnak, kisebb lesz a vállalati haszon, és ugyanannyi áru eladásakor kevesebb lesz a bolti forgalom és az eladói jutalék is. Az egyik kereskedő meg is mondta az igazgatónak, hogy nem érdemes a nyers- anyagárak sűrű változásait az árcédulákon minduntalan jelezni, mert az árleszállilás ugyan népszerű dolog, de kényelmetlen lesz, ha ismét emelni kell az árat a nyersanyag drágulása miatt. S egyébként is, ha az egyik terméken valamivel több haszon van, az pótolja a másik termék kisebb jövedelmét. Az olcsóbban szerzett nyersanyag pedig a vállalat ügyességét dicséri, tehát megérdemlik a több hasznot is. Az igazgató nem fogadta el az érveket, mert tisztességtelennek tartotta, hogy a vállalat vágja zsebre az árkülönbözetet. Ha a vevővel ■— jogosan és szükségszerűen — megfizettetjük a nemzetközi piac áremelkedéseit, akkor most érezze a kedvező ár- módosulásokat is. A mi igazgatónk egyik legközvetlenebb munkatársa az utókalkuláció vezetője. Órákig tudnak meditálni, majd másokkal vitatkozni egy-egy termék vagy az egyes munkafázisok önköltségén, s az ilyen elemzésekre behívják az érintett mühelyfőnö- köket, sőt sokszor a brigádvezetőket is. A tények megismerése sokszor szenvedélyes vitákat vált ki. Ám ha ilyenkor az derül ki, hogy nem az emberekben, hanem a technikában, a szervezésben vagy éppen az anyagellátásban van a hiba, akkor az üzemszervezökkel, az újítókkal 4 folytatják a töprengést, a megoldás keresését. A rendszeres analízis, a selejt csökkentése, a normaórák ezreinek megtakarítása, az ismét hasznosított hulladék tonnái és a termelékeny célgépek tucatjai milliókat hoztak, s hoznak ezután is a vállalatnak, a népgazdaságnak. A mindennapi célkitűzéseknek megfelelően ösztönzött szocialista munkaverseny ugyancsak tetemesen megnövelte a vállalat nyereségét. A tisztességes munka követelménye hozzászoktatta a kollektívát a leggazdaságosabb módszerek állandó kutatásához és gyakorlásához. Ebben az üzemben nincs szükség tisztességtelen üzleti ügyeskedésekre. A mi igazgatónkat ezért érdemes dicsérni, biztatni, s ez nem „futtatás”, hanem további bátoritás a tisztességes úton való boldogulásra. RÁTKAI I. ISTVÁN A fülkében hatan vagyunk ébren. Nyíregyháza után már négyen esznek. — Mert tudja, úgy pakol az asszony, hogy egész hétre, de a szállóban csak meg- romlana. Bort se kér? Húzós bor, de hamar beszéltet. Elszámoljuk hát egymásnak a szabad szombatot. Erdei bácsi Gyulajból: — Szombaton hajnalra érünk haza. Jószág van otthon. Csak megmosdottam, mert kaptunk egy kis partrészt kaszálni. Délután megnéztem a szőlőt. Erdei bácsi Pestig megy. A két Krizsán-fíú Miskolcon épitőmunkás: — Mi arattunk. Van egy kis árpa. de úgy lefeküdt, hogy tiszta vesződség volt. Két nap kell, amig kipihenjük, pedig úgy ígértük, hogy... A két Krizsán-fiú azt ígérte, hogy egy rokonnál segítenek az építkezésben. Varga Illés viszont épített. Huszonhat éves. Miskolcon dolgozik. Otthon épít: — A házat kihozom majd annyiból, amennyit városon egy jó telek ér. — Milyen lesz a ház? — Sátortetős. Kétszobás. Olyan, amilyet mindenki épít. Az anyagom összejött ... Hallgat az ötödik ember. Géplakatos. A nevét nem mondja meg. Azt ne írjam. — Maga hazamegy? — Még nem tudom. Hivott a téesz, de több mint tíz évem van már a gyárnál. Azt hagyjam ott? — összeültünk harman- négyen és főzünk magunknak. A két Krizsán-fiú albérletben lakik: — öten vagyunk ott. Üzemi konyha van. Szalonnát hozunk. Ami pénz kell, az sörre kell... Erdei bácsi aranysárga gyúrt tésztát mutat: — Még ezt is pakol az asszony. Olyan öhömöt főzünk néha, hogy csudájára járnak. — Azoknak rossz, akik naponta járnak. Mindenkinél van legalább kilónyi szalonna. És sült csirke az útra. Hazai tészta, ha főznek, a tésztához még krumpli is. Néhány szem gyümölcs, hazai üzenetként. Kettejüknél bor is, igaz, csak bolti. — Amíg tart, deroizsont hozunk... — És mennyiből jönnek ki egy héten? — Kétszáz forint j '. — Elfogy három is .. 1 — De ebben nincs benne, amit az asszony , nem tud, mert valami mellékes mindig akad ... ■ ■ — Vegyen hát. Ne vesse meg! Mink ilyenkor eszünk jóízűen. Egy-egy táska í6 megér vagy kétszáz forintot. BARTHA GABOR / / I
