Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-20 / 169. szám

STOP! EGY PERCRE! Gyalogosok az úttesten Autósok9 motorosok rovata Ezúttal a gyalogosokról lesz szó. Magunkról írok, akiket a járművezetők oly gyakran szidnak — s eseten­ként nem is ok nélkül. Elöl­járóban néhány adat a vá­rosi rendőrkapitányság köz­lekedésrendészetének egyik jelentéséből. Miskolcon ez év első félévében 518 közleke­dési baleset történt, ebből 41 végződött halállal. A legtöbb balesetet a motorkerékpáro­sok idézték elő — szám sze­rint 132-t —, a gyalogosok a maguk 99 balesetével a har­madik helyen állnak. Hornyák Béla rendőr-őr­mesterrel a gyalogosok által elkövetett szabálysértéseket kerestük. Hol a zebra Kerestük? ... Inkább alig győztük a fejünket kapkod­ni az úttesten felelőtlenül átszaladgáló, a villamosok lépcsőjén utazó embertársa­ink felé. íme néhány spontán vé­lemény, a rendőrsíp elhang­zása után: — Mutassák meg, hogy hol van a zebra?!... — repli- kázik a Széchenyi utcában, az IBUSZ előtt lefütyült K. Ferenc, mátészalkai lakos. Megmutatjuk. — Erről akkor is letéved­tem volna, ha véletlenül rajta indulok el. Hát lehet ezt látni?... Igaza van: tizenöt—húsz méterről csak azok tudják, hogy ott van a kijelölt gya­logátkelőhely, akik naponta többször is átsétálnak rajta. De vonatkozik ez a Bajcsy- Zsilinszky út, a Széchenyi utca és a Győri kapu több átkelőhelyére is. S, Rudolf, kassai lakos önkritikusan nyújta át az igazolványát. — Idegen város, új kör­nyezet, s most nem dolgo­zom. Tudom, hogy mi a rend, civilben gépkocsiveze­tő vagyok. Ami ezért jár, vállalom... Elmélázott a menyasszony Az egyik legveszélyesebb közlekedési csomópontban: az Ady Endre utca—Búza tér kereszteződésében a gya­logosok úgy futkosnak ke- resztül-kasul az úttesten, mintha mellettük nem is gépjárművek robognának. — Nemrég még itt volt a zebra — mondja felháboro­dottan V. István, miskolci fiatalember. — Évek óta ezen a helyen járok át... — Évek óta szabálytala­nul. A zebra ugyanis már régóta a tér túlsó felén van. — Óhajtanak még vala­mit? Sietek. Tíz perc múl­va dél, s még ki kell tölteni a lottómat... A húsz forintos helyszíni bírságot is örömmel fizeti, csakhogy futhasson a sze­rencséje után... — Miért nem az átkelő­helyen közlekedik? — kér­dezem V. Eszter, miskolci lánytól. — Nem is tudom... A Fórumban találkozom a vő­legényemmel, most megyünk gyűrűt vásárolni — A szabálysértés így köny- nyebben megbocsátható. Ámbár... A sofőrök sem mind angyalok A „villanyrendőr” a Sze­mere utca felé zölden pis­log, s nyomban pirosra vált. K. Ildikó Ilona azonban még nekilódul. * A forgalmas Búza téri autóbusz-végállomáson is össze­vissza közlekednek a gyalogosok. Sok figyelmetlen ember csak a gépkocsivezetők éberségének köszönheti, hogy még él.., (Farkas Ida felvétele) — Amikor elindultam, zöld volt. — S ha közben egy hirte­len elinduló gépkocsi elé ke­rül? — Szerencsére nem így történt. Valóban szerencsére. Ez azonban a legkisebb mér­tékben sem a csinos fiatal hölgy óvatosságán múlt. Gyakran szenvednek bal­esetet a gyalogosok a kije­lölt átkelőhelyen. Sok gép­kocsivezető és magánautós ugyanis előszeretettel hagy­ja figyelmen kívül a KRESZ előírását: a gyalogátkelőhe­lyen mindig a gyalogosnak van elsőbbsége. F. István a JA 67—90 for­galmi rendszámú taxival, D. Aladár pedig a CX 69—52 rendszámú Fiat 500-assal a Centrum Áruház előtti zeb­rán hajtott a gyalogosok kö­zé. — Intettek, hogy mehe­tünk ... — ismétlik refrén- szerűen. Lehet, hogy a megtorpa­násra késztetett gyalogosok másképp vélekednének. Amator művészek Amatőr művészek kiállí­tását rendezi meg az ÉSZAKTERV 1. sz. KISZ- alapszervezete. A fiatalok e hónap végéig nyújthatják be a zsűrihez fotóikat, képző- művészeti és iparművészeti alkotásaikat. A legjobb mű­veket jutalmazzák. Az ered­ményhirdetésre augusztus­ban kerül sor. Ezt követően a zsűri által elfogadott al­kotásokból kiállítás nyílik. Július végén nyit a Bodrog Aruház Negyedszázadon át múltból örökölt szűk bolthelyiségek­ben szorongtak Sárospatakon vásárlók és eladók, mert hiá­ba fordított az áfész a régi üzletek korszerűsítésére mil­liókat, sokat nem lehetett javítani az öreg épületeken. A forgalom pedig évről évre nőtt, hiszen ez a nagy múltú város nemcsak a Bodrogköz­nek és a Hegyaljának, ha­nem a távolabbi Hegyköznek is fontos kulturális és keres­kedelmi központja. Ezért vált szükségessé, egy új. minden igényt kielégítő ó ruház építése. Makovecz Imre és Mezei Gábor tervei alapján való modemvonalú áruház épült huszomkétmil- lió forintos költséggel Sáros­patak fő utcáján: területe a raktárakkal együtt megha­ladja a 2700 négyzetmétert. Az építkezés és a belső be­rendezés elkészült, s meg­kezdték a földszinti és az emeleti helyiségek feltöltését mintegy húszmillió forint ér­tékű áruval. A Bodrog Áruházban ked­ve szerint mindent megtalál­hat majd a vásárló: élelmi­szereket, méterárut, készru­hákat. cipőket, divatcikkeket, műszaki árukat, tartós fo- gvasatási cikkeiket. Ab új áruház megnyitására július 28-án kerül sor. Emberekre szabott tervek Gondolatok egy tanulmánykötetről A hosszútávé tervezés, a prognosztika szerepe és je­lentősége a várostervezésben is rendkívül megnőtt. Ezen azonban többnyire műszaki­gazdasági folyamatok előre­jelzését értjük, a beruházá­sok várható irányá t, nagy - ságát, a felépítendő létesít­mények, lakások, utak stb. számát és helyét. Kevesebb szó esik a társadalmi folya­matok előrejelzésének szük­ségességéről, a társadalmi tervezés problémájáról. Ép­pen ezért tartjuk különösen figyelemre méltónak azt a tanulmánykötetet, amely az elmúlt hetekben jelent meg „Társadalmi tervezés és szo­ciológia” címmel. A tanulmány néhány meg- állam'tása a hazai városter­vezők számára is tanulság­gal szolgál. A kötet szerzője — neves finn szociológus — elsősor­ban a várostervezés és a társadalmi folyamatok előre­jelzésének problémáját fe­szegeti. Szerinte a városter­vezők, és általában a terve­zők azt szeretik, ha minden változóra — például a né- pességszáim várható alakulá­sára, a munkavállalók kar- és nem szerinti megoszlásá­ra stb. — egvetlen, pontos és megbízható előrejelzést kapnak. Ügy vélik, hogy 15 vagy akár 50 esztendőre is lehet megbízható népesedési előrejelzést adni. Elfeled­keznek arról, hogy az embe­rek lehetőségek között vá­laszthatnak és esetenként meg is változtathatják ko­rábbi szándékukat. Hasonló dilemmák adód­nak a közlekedés tervezése­kor is. A városi közlekedést általában a csúcsforgalom Évenként sok-sok gyalo­gos útja végződik a kórház­ban, másoké a temetőben. Ne feledjük: a közlekedés legvédtelenebb résztvevője az, aki gyalogosan indul út­nak. A számtalan tragédiá­ba torkollott út láttán nem véletlen foglalkozott a tele­vízió is nemrég a gyalogo­sok magatartásával, szabály­talanságaik következményei­vel. Mi is csak azt mond­hatjuk, ami a riportban is elhangzott: ha máshogy nem megy, a lábakat kérjük, hogy vigyázzanak a fejek­re... KEGLOVICH JÁNOS Újra előjöttek a bogarak A. méreg csak a lakók idegeire hatott Alighogy megjelent cik­künk a házgyári lakóépüle­tekben tervezett féregirtásról, máris sokan jelentkeztek te­lefonon és személyesen is, hogy elmondják tapasztala­taikat, kifogásaikat. Azóta nap mint nap újabb levelek érkeztek szerkesztőségünk cí­mére és ezek többnyire a la­kók elégedetlenségét tükrö­zik. Egy fiatalasszony a Győ­ri kapu 93. számú házból, egy másik a Vászonfehérítő utca 62-ből elmondta, hogy alig egy héttel a féreglelení- tés után ismét megjelentek a lakásban a bogarak. Sőt, az is előfordult, hogy ahol ko­rábban nyoma sem volt a férgeknek, néhány nappal a mérgezés után csótányok je­lentek meg a falakon. Hézagok a tájékoztatásban Az egyik levélíró a Her­man Ottó utcából szóvá tette, hogy valótlant állítanak az ingatlankezelő vállalatnál, ha azt mondják, hogy a lakókat mindenről értesítették, ök ugyanis legfeljebb csak any- nyit tudtak, hogy a szakem­berek előtt nem szabad be­zárni az ajtót és ugyanakkor meglepetten tapasztalták, hogy munka után falraga­szokról kellett megtudniuk, hogy nem hat, hanem kilenc óráig kell zárva tartani a la­kást. Majtényi Arpádné azt írja, hogy náluk a szobanö­vényeket is kár érte a mér­gezés miatt. Akik nem tud­ták, hogy jól el kell zárni a cigarettát, az élelmiszert, a gyógyszert, a féregirtás után kénytelenek voltak megsza­badulni készleteiktől. — Mi történt a mérgezés után? — kérdeztük több la­kótól is. A válasz: „Felmos­tunk, kitakarítottunk, kiszel­lőztettünk mindent”. Nos, a szakemberek szerint ez az NSZK-ból szerzett,' kombinált „érintő” méreg sok helyütt éppen ennél fogva vált hatástalanná. Elképzel­hető, hogy több lakásban már azelőtt elvégezték a nagyta­karítást, mielőtt a csúszó­mászók „találkozhattak” vol­na a méreggel. A KÖJÁL véleménye A féregtelenítéssel kapcso­latban kértük a KÖJÁL véle. ményét is. Dr. Takács Sán­dor igazgatófőorvos-helyet­tes: — Az irtás csak akkor eredményes, ha mindenütt egyidőben végzik el. A mé­reg hatékonysága attól is függ, hogy a szakemberek a pincétől kezdve egészen a ve. zeték- és szerelvényszekré­nyekig mindent tüzetesen át­vizsgálnak, féregteleníte. nek-e. Különben csak átme­netileg segít a rovarölő szer a csótányok ellen. Orvosi kö­rökben vitatott, hogy a csó­tány kórokozókat is hordoz­hat, az azonban mindenkép­pen igaz, hogy ezeket a boga­rakat 6enki sem viseli el szívesen, mert mindent meg­másznak, s gusztustalanok. — Mi okozhatta, hogy a mérgezés után a csótányok ismét előjöttek? — Két lehetőség van: vagy a méreg anyaga nem elég ha­tásos, vagy — ami valószí­nűbb — nem úgy alkalmaz­zák, ahogy kellene. Ha né­hány zegzugot kihagynak, a csótányok újra elszaporod­hatnak, s a vezetékek men­tén gyorsan továbbvándorol­nak. Ablakon kidobott pénz? Ott, ahol a mérgező anyag kiszórása után újra előjöttek a bogarak, amiatt háborog- nak a lakók, hogy a féregte- lenítés ára ablakon kidobott pénz. — Igaz, hogy ez nem nagy összeg — írja Majtényi Ár- pádné —, de hát ezért cse­rébe tulajdonképpen semmit sem kaptunk. Olvastuk, hogy ilyen esetekben néhány hó­nap múlva újra elvégezhetik a férgek irtását, és persze ez újabb kiadást jelent. Garan­cia egyelőre arra sincs, hogy a második mérgezés eredmé­nyesebb lesz. A méreg tehát eddig csak a lakók idegeire hatott. A MIK-nél közölték: a dömsö- di tsz ajánlata volt a leg­kedvezőbb, a többi vállalko­zó garanciát sem ígért. Ahol szükséges, az újabb féregir­tást ingyen elvégzik. NAGY JÓZSEF intenzitásának megfelelően kell, vagy még inkább kelle­ne tervezni. A távlati tervele alapja éppen ezért egy „meg­jósolt” csúcsforgalom lesz. Más szóval: a tervező szak­emberek feltételezik, hogy a csúcs- és normál forgalom aránya mondjuk 25 év múl­va is ugyanolyan lesz, mint napjainkban. Csakhogy egé­szen bizonyosak lehetünk abban, hogy az automatizá­lás, a munkaidő csökkentése és egy sor, ma még előre nem is látható tényező együttes hatására, sokkalta nagyobb a valószínűsége an­nak, hogy a munkahelyre történő oda-vissza utazás a mainál jóval egyenletesebben oszlik majd el. Ennek viszont számtalan, jelenleg számí­tásba sem vett városterve­zési következménye lesz. A szerző a fentiekhez ha­sonló példák egész sorával igyekszik bebizonyítani, hogy a társadalmi folyamatok prognosztizálása igen bonyo­lult és csak tendenciáiban megragadható valami. Ezek­nek a folyamatoknak a nem ismerése, vagy ami ugyan­olyan rossz, néhány prognó­zis abszolutizálása igen sú- . lyos következményekkel — mindenekelőtt társadalmi- politikai következményekkel — jár. Néhány példával hazai vá­rostervezési gyakorlatunk is szolgált. Örökösen visszaté­rő problémája városfenntar­tó szerveinknek például az, hogy a nagy költséggel Iá- épített parkok gyepén Ke- resztül-kasul ösvényeket ta­posnak. Hajlamosak vagyunk mindezért a „felelőtlen” em­bereket trlbáiftatni. Kétség­kívül ebben is van némf igazság. De mi inkább a ta­nulmány szerzőjével értünk egyet; az embereket nem le­het a tervezőasztalon vonal­zóval meghatározott utak rendszerébe zárni. Okosab­ban tették volna a tervezők, ha előbb megfigyelték, ta­nulmányozták volna egy-egy ilyen lakótelep életét, töb­bek között azt, hogy miként közlekednek ott az emberek, s ehhez alkalmazkodva, ezt ..kiszolgálva” tervezik meg a parkok útjait. A kötet- értéke tehát az. hogv meggyőzően érvel az „emberekre szabott” tervezés mellett. TÓTH PÁL Bélyeggyűjtés Manapság Is ‘soka* lépnek be a. szervezett bélveggyüjtők tábo­rába, s mindjét olyan kifeje­zésekkel találkoznak, amelyek eddig ismeretlenek voltak szá­mukra. Ezúttal a maximum-la­pok (carte-maximumok) fogal­mával szeretnénk megismertetni rovatunk azon olvasóit. akik Sfrr’íkezdték meg a bélyegek Fr?fAYÍwet* J?z a meghatározás valójában harmas gyűjtési ágat jelent, amelyben a képeslap, a ní!ye«, és a hé^Szés gyűjtése egyesül. Franciaországból ered, a két világháború közötti idők­ből. „Előfutárai” az ún. TCV képeslapok (TCV — Timbré coté vue — bélyeg a képoldalon), melyek gyűjtésének 1900—1925 között szintén sok híve volt. A modern maximafila 15C0 őta van fellendülőben, bár azelőtt is sok híve volt. Az első maximafila egyesület 1922-ben Franciaország­ban alakult. Ugyanitt dolgozták ki 1946-ban az első korszerű car­te-maximum szabályzatot A szo­cialista országok közül a MA- BEOSZ az első között karolta fel ezt az új gyűjtési ágat Az újonnan megjelenő bélye­gek évi kiadásonként történő vásárlása kezd tért hódítani. Külföldi bélyegűjságokban a ke­reskedők gyakran hirdetik el­adásra ilyen módon egyes or­szágok bélyegeit. Egy osztrák bélyegúlság összeáUította néhány ország évi kiadásainak átlagárait és megállapítja, hogy 150 forint alatti összegért 14 európai or­szág. 300 forint alatti összegért ugyancsak !4 európai ország bé­lyegei szerezhetők meg: a töb­bieké ennél drágábban. v. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents