Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-04 / 129. szám

Csődöt mondott a védelem Kecskeméti Dózsa—MVSC 6:1 (4:0) Az Eger és Várpalota elleni mérkőzés kivételével az egész tavaszi idényben a csatársor tehetetlensége volt a téma az MVSC háza táján, s ha itt-ott el is hangzott dicsérő szó; az csak a védelmet illette. Az említett két mérkőzésen aztán úgy tűnt, hogy a zöld-fehér támadók mégis kilábaltak a hul­lámvölgyből, s az addig Is megbízhatóan működő védőkkel karöltve a hátralevő fordulókban kiharcolhatják a csapat számára a bentmardást... Most aztán azok mondtak csődöt, akikben eddig a legtöbben bíztak; a védők. ★ A tegnapi diósgyőri NB I-es mérkőzés kísérteties módon idézte egy korábbi ugyancsak sötétségben játszott DVTK— Komló mérkőzés emlékét. Ez a felvétel is félhomályban ké­szült, amelyen Makrainak mén sikerült elkanalazni a labdát Horváth és a későbbi gólszerző, Kiss elől. (Szabó István felvétele) Az előmérkőzés simán, ..békés” körülménvek közöt* zajlott le, s a múlt vasárnapi kisiklást feledtetni akaró diósgyőri tartalékcsapat Földesi. Tábori és Rnttkay góljaival 3:0-ra győzött a bányászok ellen. Fél 6 előtt néhénv nerccel jelent meg a játékoskijáróban Csernefalvy László játékvezető, két társával, akit ezen a mérkőzésen abból az alkalomból kö­szöntöttek. hogy 25. NB I-es találkozóját irányít ia. Ekkor még ő sem ieen gondolt arra, hogv «'”b:'e«imi mérkőzése ilyen rendkívüli körülménvek között, zajlik le. s nemigen hihette, hogy ilyen nem mindennaoi „élményként” vonul majd be ez a mérkőzés nályafutása történetébe. A játékvezető azonban mindvégig állta a sarat — a kényszerszünet után a szó szo­ros értelmében is — s minden lehetőséget megragadott arra, hogy a találkozó befejeződjék. Régen hellőtt, hivatás kezdő­dött akkor, amikor a csaoatok folytatták a játékot, s ez vi­szont a közönséget dicséri. Atlétika Juhász Budapest bajnok Vasárnap Budapest nemzet­közi atlétikai bajnokságának második napi küzdelmeit ren­dezték meg a Népstadionban. A versenyen ismét indultak a miskolci atléták is, s a lap­zártáig befutott jelentések egy arany- és egy ezüstérem­ről tudósítanak. A 3000 méteres akadály­futásban Juhász, az MVSC versenyzője 8:52,8 perccel szerezte meg az aranyérmet. A női diszkoszvetésben nagy küzdelemben szorult a máso­dik helyre a diósgyőri Nyit- rai, akit a lengyel Rosarie csak 6 centivel tudott túldob- ni. A győztes dobás 55,60 mé­ter volt, Nyitrai eredménye tehát; 55,54 méter. Őszintén szólva nem sok reménnyel néztünk a Helsin­kiben megrendezett kötött­fogású birkózó Európa-baj- nokság küzdelmei elé annak ellenére, hogy ez a fogás­nem a magyarok hagyomá­nyosan sikeres szakága. Mert a hagyományokból megélni nem lehet — azo­kat a más nemzetbeliek nem nagyon tisztelik — a csapat összeállítása pedig — eny­hén szólva is — rosszul si­került; előre sejttette a ku­darcot. Erről különben a „Némcsak bizalom kérdése” című cikkünkben az együttes összetételének nyilvánosságra hozatala után mi is írtunk. Igaz, mi főképpen Nagy István kiküldetésének jogos­ságát vitattuk —, később a fővárosban tartott sajtótájé­koztatón Matura Mihály is elismerte, hogy Juhász jobb —, de azt is megírtuk, hogy a „túlságos vérfrissítést sok­nak találták a válogatók". Nos, mindkét véleményünket — sajnos — alátámasztották a magyar birkózók által „pro­dukált” eredmények. A Nép­sport munkatársa azt írta; „A magyar küldöttség lehor- gasztott fejjel távozott szom­baton este a Jégstadionból, Matura Mihály, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke csak ennyit mondott; Huszadszor találkoztak Bclg- rádban Európa legjobb fel­nőtt ökölvívói egymással, s a 148 főnyi mezőnyben — bár csonka csapattal — a ma­gyarok is ott voltak a pén­teki nyitó ünnepségen. A szorítóha lépett verseny­zők egyharmada (!) újonc, és ez némiképpen már meg is határozza az EB színvonalát. Az eddigi értesülések szerint kevés volt az igazán jó mér­kőzés, de hát még csak a se­lejtezők folynak. Az összecsa­pásokhoz „méltó” a bírásko­dás is eddig, mert a magyar Sermer kivételével szinte alig akad olyan vezető- vagy pon­tozóbíró, akit ne vádoltak volna „rövidlátással”. A magyar gárda tagjai kö­zül szombaton hárman lép­tek kötelek közé, tegnap pe­dig csupán nézőkként szere­peltek fiaink. A középsúlyú, Igaz, a „hírős” városba nem éppen kedvező előjelekkel in­dultak el az MVSC labdarú­gói, hiszen Rapcsák egész hé­ten ínhüvely-gyulladással bajlódott, s nem is végezhe­tett speciális kapusedzéseket —, a kapott értesülések sze­rint a hat gól ellenére sérü­léséig mégis ő volt a csapat egyik legjobbja — István is térdfájdalmakra panaszko­dott, s a begipszelt lábú ^Kar- cagit sem játszathatta az edző. Ennek ellenére az összeállí­tásból mégis úgy tűnik, hogy jobb csapattal állt ki a Vasút Kecskeméten, mint legutóbb a Várpalota ellen idehaza, — Hosszú évek óta nem szerepelt ilyen csúfosan kö­töttfogású EB-n együttesünk.’’ Valóban. Mert a 48 kg-os Seres ötödik és a 62 kg-os Réczi negyedik helyével nem nagyon lehet dicsekedni ak­kor, amikor a többi hat bir­kózónk „labdába sem rúgott!" Pedig a szőnyegre lépett gár­da tagjai között olyan nevek szerepeltek mint Dóncsecz, ' Steer, Pércsi. Mert Szőnyitől és a fiatal Kocsistól ha nem is vártunk sokkal többet — .bár ők is messze elmaradtak ■ a magyar bajnokságon nyúj­tott teljesítményüktől —, arra „lidércnyomásos” álmunkban sem gondoltunk, hogy ilyen tapasztalt, nemzetközileg is „jegyzett” birkózók a hajme­resztő baklövések sorozatát elkövetve simán kiessenek. Nagy István kiküldetéséről pedig korábban is megvolt a véleményünk. Mindenesetre a helsinki ku­darc valami olyasmit is sej­tet, hogy nemcsak a csapat­összeállítás körül akadtak hi­bák, de a formaidőzítés és felkészítés is hagyott kívánni­valót maga mögött. Persze, ennek boncolgatása, a mér­legmegvonás nem a mi fel­adatunk; mi csupán — mint korábban is — a vélemé­nyünket vetettük papírra. (monostori) újonc Rapcsáknak semmi esé­lye sem volt a kétszeres ju­nior Európa-bajriok szovjet Lemesevvel szemben, s Papp László edző fel is adta a má­sodik menet után a kilátás­talan küzdelmet. Rapcsák te­hát kiesett. Könnyűsúlyban ezüstérmesünk, Orbán László ezúttal is bizonyította kivéte­les technikai tudását, s szem­re is igen tetszetős öklözéssel 5:0 arányú győzelmet aratott a görög Kukurisz ellen. Har­matsúlyban Rácsai, a másik újonc megmutatta „oroszlán- körmeit”. Óriási csatát vívott a magasabb, nagyszerű izom­zatú bolgár Milevvel, s csak a harmadik menet döntött a tapasztaltabb Balkán-bajnok javára. Így Rácsai is elbúcsú­zott a további küzdelmektől. hiszen a csapat motorja, a csupaszív Marosi is beszállt a küzdelembe. Rajta nem is múlt — a megkérdezett kecs­keméti szakvezetők, s az MVSC szövetségi képviselője csak őt dicsérte maradékta­lanul a csaoatból —. ám a védők „jóvoltából” mégis fél- tucatszor rezdült a miskol­ciak hálója. A nagy nevek nélkül, csu­pa fiatal játékossal kiálló Kecskeméti Dózsának csak az első negyedórában volt méltó ellenfele az MVSC. Ekkor Demkó és Lukács előtt is nyílt gólszerzési alkalom, ám a kecskemétiek kapuia érin­tetlen maradt. Már ebben az időszakban kitűnt, hogy a zöld-fehér együttes hátsó alakzata milyen lassú és mennyire bizonytalan. A fia­tal kecskeméti csatárok több­ször is lefutották a miskolci védőket, de Rapcsák egyelőre hárítani tudott. Aztán a 15. perctől kezdve megindult a gólgyártás. Az első félidőben négyszer zörrent a miskolciak hálója — köztük a harmadik gól 11-esből esett —, aztán a fordulás után is még kétszer. A becsületgól is csak a befe­jezés előtt négy perccel szü­letett meg Demkó lövéséből. Általában az első negyedórá­tól, s a hajrá utolsó percei­től eltekintve, a Dózsa jelen­tős fölényben játszott, s bár­mennyire is rosszul esik le­írni — a szemtanúk állítása szerint —, az eredmény meg­felel a játék képének! Ez pe­dig azt jelenti, hogy a re­mény a bentmaradásra telje­sen szertefoszlott, s jövőre NB Il-es mérkőzéseket lát­hatunk a Kubikban. Az MVSC: Rapcsák (Ser­főző), Krompaszki, Herr, Molnár, István — Szabó, Ma­rosi — Lukács, Béres (Lo­cher), Demkó, Krisztián ösz- . szeleteli! együtteséből man:- I déktnlanul csak Marosi, s a sérüléséig jól védő Rapcsák dicsérhető. M. Gy. Az NB I-es asztalitenisz csapatbajnokság során tegnap az utolsó fordulót játszották le élvonalbeli együtteseink. A MEMTE lányai a fővárosban a Postás ellen küzdöttek a bajnoki pontokért, míg a fér­fiak itthon a Ceglédi VSE-t fogadták. CEGLÉDI VSE—MÉMTE 14:11 NB I. férfi. A pont nélküli miskolci csapatnak döntő jelentőségű volt ez a találkozó. Győze­lem esetén az őszi szezon­ban még fennállt volna a bentmaradás esélye. Rosszul indult a találkozó, 5:3-ra, majd 8:3-ra a vendé­gek vezettek. Ezután jött fel a Munkás, és míg a ven­dégek egy mérkőzést nyer­tek, addig a miskolciak öt­ben bizonyultak jobbnak. (9:8). A következő forduló­ban Egervári nyert Lukács ellen 9:9, de ugyanebben a pillanatban Szabó vesztett Bodrogival szemben, 10:9. Sorsdöntő mérkőzések követ­A két együttes a még nor­mális körülmények között le- iátszott első félidőben is na«v küzdelmet vívott egymással, bizonyítva, hogv joggal ne­veztük sorsdöntőnek a talál­kozót. keztek, G. Bíró Tálast győz­te le, majd a döntő játszmá­ban Réthi dr. 20:16-os állás­ról győzött Dubéczi ellen. Ezzel szemben a hazai ver­senyzők közül ismét csak Beleznay nyert. 12:10-re ve­zetett a Cegléd, amikor az utolsó három találkozóra asztalhoz álltak a játékosok. Valamennyi mérkőzést a miskolciaknak kellett nyerni ahhoz, hogy a két bajnok1 pont itthon maradjon Ez sajnos nem sikerült, már az első mérkőzésen megszüle­tett a vendégek győzelme, miután Bodrogi megszerezte csapatának a 13. pontot. A MÉMTE pontszerzői Beler- nay 5, Dubéczi és Egervári 2—2, Szabó és Tálas 1—1 voltak. MÉMTE—BP. POSTÁS 13:12 NB I., NŐI A fővárosi csapat kezdett jobban, az első forduló után 4:l-re sikerült a vezetést megszerezniük, majd újabb két Postás-győzelem után A mérkőzésen a két csaoat fi kö97.t s^°rer>elt*e+^. DVTK: Szabó — Kovád. Sa­lamon, Kolláth — Gól, Várá­éi — Kiss. Tatár. Horváth. Görgey. Fekete. Komlói Bá­nyász: Buús — Tallósi. Ko­már 6:1 lett az eredmény. A váratlan, nagyarányú és gyors vezetés nem szegte kedvét a MÉMTE lányai­nak. 7:4 után Tálasné dr., Brilla és Molnár győzelmé­vel egyenlített a Munkás. A további találkozókon ismét a Molnár, Brilla, Tálasné dr. hármas volt eredményes és csak ők tudták megakadá­lyozni a budapesti csapatot, hogy a találkozónak ebben a részében nagyobb előnyt sze­rezzenek. ll:ll-es mérkőzés­állásig a két fiatal, Ditrói l. és Czimma még nyeretlen volt. Viszont ekkor a veze­tést éppen Ditrói I. szerezte meg csapatának. Márton le­győzésével. 12:ll-es MÉM- TE-vezetésnél ismét Czimma vesztett 12:12! Az utolsó mérkőzésen, ami a két pon­tot eldöntötte. Tálasné 2:0- ra verte Rozsnyót és meg­szerezte csapatának a győz­tes pontot. A Munkás győ­zelmeit Molnár 5. Brilla 4, Tálasné dr. 3, Ditrói 1. 1 szerezte. D. Z. vács, Tihanyi, Göcsei, Mak- ray — Bordács, (Horváth L.), Juhász, Tresch, Dárdai (Ben- csik), Pál. Két nagy helyzet A diósgyőriek már az első negyedórában eldönthették voLna a találkozót, hiszen több gólt ígérő támadást is vezettek és két nagy gólhely­zetet is kidolgoztak. A kom­lóiak kapusa azonban tegnap délután igencsak Fortuna ke­gyeltjének bizonyult, hiszen ha már végképp nem tudott védeni, akkor a labda fölé- szállt. A 8. percben például Fekete kétszer is belőhette vol­na a labdát, de másodszorra föléemelt, majd a 14. perc­ben Tatár 10 méterről a ka­pust találta el. A félidő kö­zepén a komlóiak is vezettek néhány ígéretes támadást, de némi szünet után az utolsó negyedórára a DVTK ismét magához ragadta a kezdemé­nyezést. Többször is előfor­dult, hogy a komlói védők nem tudtak hárítani, de ki­pattant róluk a labda, míg végül a .38. percben Kiss a kapuba lőtt egy ilyen, ez eset­ben Buúsról visszapattant labdát. Már a szünetben sejteni le­hetett, hogy a második félidő lebonyolítása veszélybe ke­rül, hiszen egyre közelebb jöttek a már korábban is fe­nyegető viharfelhők, s egyre közelebb csapkodott a villám. Félórás „viliámszünet” A második félidő 4. percé­ben Csernefalvy félbe is sza­kította a találkozót, s ezt kö­vetően jó félórás „totózás” következett az öltözőben és nézőtéren egyaránt. Szinte az utolsó percben sikerült a ta­lálkozót folytatni, s a „vízi­labdává” alakult labdarúgás most már csak küzdelmet je­lentett. Éppenhogy be lehe­tett fejezni a mérkőzést a tel­jes besötétedés előtt. A foly­tatás 41 percében drámai küzdelmet vívott a két csa­pat, elsősorban a talajjal, hi­szen a labda sokszor meg­akadt a lassan már bokáig érő tócsákban. A Diósgyőr ennek ellenére növelhette volna előnyét, de a komlói kapus — többször csak a sze­rencse segítségével — min­dent hárított. Lantos Mihály, a vendégek edzője csupán azért bosszankodhat, hogy a DVTK fölénye ellenére is lett volna alkalmuk az egyen­lítésre, de a 71. percben Tresch mintegy 14 méterről fölélőtt. A nagy küzdelemben egy sárga lapot is kiosztott a játékvezető, ezt Bencsik kap­ta Kiss inzultálásáért. Döntés Szegeden? Ha nehezen is. de sikerült a létfontosságú két pontot megszerezni, és ez azt jelenti, hogy a DVTK elkerüli az utolsó helyről. A diósgyőriek hátránya a pécsiekkel szem­ben egy, a SZEOL-lal és az Egyetértéssel szemben tét pontra csökkent. Ügy tű­nik, hogy a Tatabánya teg­napi bravúros pontszerzésé­vel, s az SBTC nagyarányú győzelmével már kilépett a kiesőjelöltek klubjából. Egy­re valószínűbb, hogy a végső döntés Szegi 're marad, hi­szen az azt megelőző találko­zón, az Üjpesti Dózsa ottho­nában a SZEOL-nak nem le­het pontszerzési esélye. A DVTK tehát változatlanul nagy feladat előtt áll. hiszen a legvalószínűbb variáció az. hogy a Videoton-mérkőzésen sikeresen túljutva. Szegeden is győznie kell a bennmara­dásért. HORVATH KALMAN Kudarc a birkózó EB -n Orbán győzött Vereség a kiesési rangadón Ismét győzött a női csapat Ha nehezen is, de sikerűit DYTK-Komló 1:0 (1:0)

Next

/
Thumbnails
Contents