Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-30 / 125. szám

Ne a sport bői, hanem a sportért / Montreáltól Diósgyőrig Kérdéseinkre dr. BecU Sándor államtitkár válaszolt Tegnap Miskolcra látogatott dr. Beekl Sándor államtitkár, az Országos Testnevelési és Sport- hivatal elnöke, megyénk or­szággyűlési képviselője. Az OTSH elnökét Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke, a Bor­sod megyei Tanács elnökhelyet­tese fogadta. Beszélgetésük té­mája az Elnöki Tanács azon rendelete volt, amely intézkedik a sportvezetés áliami irányításra való átszervezéséről. Dr. Beekl Sándor miskolci látogatása so­rán alkalamt talált arra is, hogy a Déli Hírlap, s laptár­sunk, az Észak-Magyarország sportrovatvezetőinek kérdéseit meghallgassa, s azokra válaszol­jon. Először a magyar sport előtt álló legfontosabb felada­tokról érdeklődtünk — s azért is adtuk az interjú címéül azi, hogy „Montreáltól Diósgyőrig”, mert az OTSH elnöke a beszél­getés során kitért a kiemelt egyesületek, s így a DVTK sze­repének fontosságára is. Megtartani előkelő helyünket Először arról beszélt dr. Beekl Sándor, hogy az elké­szült müncheni értékelésre alapozva most a montreáli olimpiára való készülés irányelveinek megfogalmazá­sán dolgoznak. Részletes terv készül, amely az egyesüle­tekig lebontva határozza meg a célokat a sikeres szerep­lés érdekében. Az alapvető cél természetesen az, hogy Magyarország megtarthassa előkelő helyét a világ spor­tolóinak legjelentősebb erő­próbáján. A közeljövőben sor kerül a Magyar Olimpiai Bizottság újjászervezésére, s az új testület vitatja meg, s fogadja majd el ezeket az irányelveket. A részletfelada­tok között első helyen szere­pel a Münchenben gyengébb eredményt elért sportágakkal való fokozott foglalkozás. Ilyen például az atlétika, amelynek jövőbeni fejleszté­sére kidolgozott terv a ve­zetést is kibővítve igyekszik biztosítani, hogy a sportok királynője Magyarországon, illetve a magyar olimpiai csa­patban is visszanyerje rang­ját. A következő olimpián is indítani akarjuk a magyar versenyzőket minden olyan sportágban, ahol remény van az eredményes szereplésre. Nem az olimpiai témánál, de ehhez tartozóan szó esett a kiemelt sportegyesületek helyzetéről is. Az ŐTSH el­nökének az a véleménye, hogy a város és a megye sportegyesületei nagyobb tá­mogatást kell hogy nyújtsa­nak a DVTK-nak. hiszen lát­niuk kell, hogv az egyesület kiemelése elsősorban az olimpia érdekében történt. Mindezeket akkor említette meg, amikor Borsod megye értékeléséről kérdeztük. Bor­sod tavaly első lett a me­gyék pontversenyében, s kü­lönösen örvendetesen fejlő­dik a sportélet az új váro­sokban. Labdarúgásunk helyzete Szinte természetes, hogy külön „fejezetet” szenteltünk a labdarúgásnak. Az ország első számú sportvezetőiének megítélése szerint a labdarú­gás a korábbinál is nagyobb figyelmet érdemel, s kellő alapossággal, megfontoltság­gal kell előkészíteni azokat a változtatásokat — beleért­ve a bajnoki rendszert is —, amelyek a jelenlegi helyzeten segítenek. Tudomásul kell venni, hogy nem tartozunk a világ élvonalába. Ennek sok összetevője van; a hibák éppúgy gyökereznek a múlt­ban. mint a jelenben, kezdve a krónikus „klasszishiány­tól” az utánpótlás képzéséig. A klubokon belül is hiányzik a szisztematikus nevelési rendszer, s a vezető edzők rendszerint csak nevükben azok, Hozzátette: a labdarú­gás helyzetét akkor is így, reálisan kell értékelni, ha netán a svédeket is legyőzve bejutnánk a VB döntőiébe. Szemléletbeli változásokra is szükség van. Erre ismét égv példa: nem is egy klubnál vannak tartaléksorban olya­nok, akik másutt erősségként jöhetnének szóba — csiroán azért, hogy mást ne erősít­senek. Befejezésül az OTSH elnö­ke kifejezte azt a kívánságát, hogy szeretné, ha a megye nagyobb szerepet vállalna az élsportolók nevelésében, a mostaninál több kitűnő ver­senyzőt adna a válogatott keretek számára. Különösen tetszett a beszélgetés részt­vevőinek, amikor a sport fej­lődésével kapcsolatos remé­nyeit így összegezte: „Sze­retném. ha a jövőben azok száma lenne egyre több. akik nem a sportból, hanem a sportért akarnak élni”. H. K. Nehezen pörgött a hajtókar Nagy várakozással tekin- teitek a kerékpársport hívei az új rendszerű területi hár­mas csapatbajnokság küzdel­mei elé, hiszen azon az ösz- szevonás következtében új szakosztályok versenyzőinek is rajthoz kellett állniuk. A várt vendégek közül azon­ban — az egyébként is ide­tartozó MVSC, DVSC és Hajdúböszörményi Bocskai mellett — csupán a szolno­kiak jelentek meg a 186-os km-kőnél. Nem csoda, hogy a sze­gedieket, békéscsabaiakat el­riasztotta a rossz idő. hiszen az olykor viharos ellenszél­ben valóban komoly telje­sítményt jelentett a hármas csapatoknak kiszabott 75 km teljesítése. A versenyen — a kiegészítő vaskerekes számo­kat is figyelembe véve — így is 60-an indultak. A legnagyobb érdeklődés a felnőttek viadalát kísérte. Az útvonal ugyan nem volt ne­héz, mégis alaposan megiz­zadtak a versenyzők, hiszen az ellen-oldalszél egyáltalá­ban nem tette könnyűvé a hajtókar pörgetését. Az idő­eredmény — 1 óra 50.26 perc — is azt bizonyítja, hogy a győztes MVSC gárdájának (Négyesi, Szikszói, Csathó Péter) ugyancsak meg kellett „szenvednie” a sikerért. Má­sodik helyen az MVSC II. futott célba. A juniorok ver­senyét a szolnokiak nyerték a hajdúböszörményiek előtt. Itt az MVSC nem indított csapatot. Az ifjúságiak 75 km-es távját némi meglepe­tésre a DVSC versenyzői fu­tották le a leggyorsabban, megelőzve a Nagy, Csathó Tamás, Kuruc (MVSC) hár­mast. Harmadik helyen a szolnokiak érkeztek célba. A vaskerekesek 20 km-es ser­dülő versenyét Botos (DVSC) nyerte. Miskolci versenyző nem került a helyezettek kö­zé. Az úttörők 20 km-es via­dalán Bartos (MVSC) dia­dalmaskodott. Iskolások ballagó menete, állandó gyalogos járókelések, autós forgalom, „túra-kerék­pározás” ... Ezek jellemez­ték a Kilián lakótelepen megrendezett háztömb körüli kerékpáros versenyt, mely csak annyiban különbözött a szó szoros értelmében vett házibajnokságtól, hogy ezút­tal az MVSC versenyzői sza­bályos versenyöltözékben ül­tek gépeikre. Ugyanis más szakosztályból nem voltak versenyzők. Az pedig, hogy az egyes kategóriák futamai a „túra-kerékpározás” jelle­get öltötték; annak „köszön­hető”, hogy a résztvevők az állandó utcai forgalom mi­att saját testi épségükre — no meg a járókelőkére — vi­gyáztak, s nem fejthették ki teljes tudásukat. Csupán a versenykerekes ifjúsági Csathó Tamás teljesítménye és versenyzése volt figye­lemre méltó. A viadalt egyéb­ként pontozásos részhajrák alapján rendezték. A versenykerekesek ered­ményei: (15 kör, 5 részhaj­rá). Felnőttek: 1. Négyessy 25 p. Juniorok: 1. Csathő P. 25 p„ 2. Szikszai 20 p., 3. Hubai 15 p. Ifjúságiak: 1. Csathó T. 25 p., 2. Nagy 20 p„ 3. Kurucz 15 p. Vaskere­kesek versenye (12 kör, 5 részhajrá). Ifjúságiak: 1. Sol­tész 25 p. Serdülök: 1. Mező­vári 25 p., 2. Lakatos 20 p., 3. Kelemen 15 p. Úttörők: 1. Bartos 25 p., 2. Rubinszky 14 p., 3. Gáspár 8 p. Kedves epizódja volt a versenynek, hogy a szakosz­tályi kerékpározók után a nézők közül önként jelentke­zett, saját minikerékpárral rendelkező gyerekeket is el­indította a rendezőség két versenyző „felvezetővel” egy 1 körös viadalra. A legkiseb­bek összecsapásából (tízen voltak) Szabó Ferenc került ki győztesen, a 10 éven fe­lülieknél (négyen versenyez­tek) Martin István haladt át elsőként a célvonalon. M. Gy. VB-szín helyek Alfonso Senjor, a bogotai Millionarios Klub elnöke be­terjesztette a FIFA végrehaj­tó bizottságához Kolumbia kérelmét az 1986. évi világ- bajnokság megrendezésére vonatkozóan. A Junge Welt közlése szerint az 1990. évi VB iránt Japán érdeklődik, és szinte biztosnak látszik, hogy az 1978-as argentin VB-t európai világverseny követi; 1982-ben Spanyolor­szágban. ------------­Sárga lap as MLSZ-nek A labdarúgással kapcsolatosan tegnap nyilvánosságra ke­rült határozatok nem kis meglepetést okoztak, sőt: megkér­dőjelezték, hogy ezek után miként őrizhető meg a bajnokság tisztasága. Az MLSZ vezetősége ugyanis úgy döntött, hogy — a Ma­gyarország—Svédország VB-selejtező mérkőzés előkészületeire való tekintettel — elhalasztja az NB I. 29. fordulóját. Az eredetileg június 6-ra tervezett utolsó előtti fordulóból így utolsó lesz, hiszen azt június 20-án, szerdán (!) kell leját-* szaru. Elöljáróban leszögezzük: szó sincs arról, hogy mi nem tartanánk szükségesnek minden lehetőt megtenni annak érdekében, hogy legyőzzük a svédeket, s ismét ott legyünk a labdarúgó VB 16-os döntőjében. Csupán az intézkedés mi­kéntje okoz meglepetést, de az annál inkább! Mert: az említett 29. forduló eredetileg is azért lett volna hétközben, hogy utána elegendő idő (7 nap) álljon Illovszky rendelkezésére. Azt azonban már semmi sem indokolja — különös tekintettel a bevételre is —, hogy az új játéknap is szerdára essen. A válogatottakat nem akarják túlerőltetni (!) — kapnak még három napot —, ugyanakkor a bajnokság hajrájában küzdőket — most már indokolatlanul — arra kényszerítik, hogy négy nap alatt két-két fontos találkozón döntsék el a bajnokság és a kiesés sorsát. De ez még nem minden! Az intézkedés következtében ugyanis az utolsó fordulóra marad a Komló—Pécs mérkőzés (minden rosszindulatú gyanúsítás távol áll tőlünk, de indok­ként ide írhatjuk a Népsport, az OTSH lapja tegnapi egyik cikkének néhány sorá$: „A magyar labdarúgás jövője szem­pontjából nyomatékosán le kell szögezni — még nem késő. hiszen három forduló hátra van —, hogy a klubvezetőknek Csak nekik? A szerk. — nem szabad elnézniök futballis­táik furcsa játékfelfogasát, a különös eredményeket.”) Az intézkedés a DVTK-t is érinti, hiszen elesik attól a nagyon is valószínű lehetőségtől, hogy hazai környezetben vívja meg utolsó nagy csatáját a kiesés ellen. A döntés ugyanis így Szegedre marad, s könnyen elképzelhető, hogy azon a talál­kozón dől el: a kettő közül melyik mond búcsút az NB I- nek. A helyzet így természetszerűleg a Szegednek kedvez. (A SZEOL egyébként Újpesten játszotta volna utolsó mér­kőzését!) A sárga lapot azonban mégsem ezekért a tényékért mutat­juk fel, hanem azért, mert egy kiegészitő intézkedés kapcsán az MLSZ saját szabályával ellentétesen intézkedett. Egy ko­rábbi döntés kimondja: a végküzdelmek tisztaságának meg­őrzése érdekében az utolsó három forduló találkozóit egy- időben kell megrendezni. És ennek ellenére — a Cselik— Tatabánya KK-döntő miatt — engedélyezték, hogy az Egyet­értés—Tatabánya, találkozót — amely a kiesési harcban még korántsem közömbös mérkőzés — az eredeti napon, tehát (nem június 20-án, az utolsó fordulóban, hanem) június 6-án, szer­dán játsszák le! Ezek után végképp nem értjük, hogy miért nem lehetett a június 24-i vasárnapot utolsó játéknapnak ki­jelölni (a Tatabánya így is. úgy is vasárnapi mérkőzés után játszotta volna a KK-döntőt!), amikor egyébként is ezen a napon fejeződik be az 1972/73. évi bajnokság a többi osztály­ban. Eredetileg a tegnap nyilvánosságra hozott válogatott ke­rethez is akartunk néhány megjegyzést fűzni, helyünk azon­ban elfogyott. így csupán jelezzük (tudva, hogy a csapat­összeállítás nem a mi feladatunk!), hogy a „frissítés” is oko­zott számunkra némi meglepetést! Példaként két apróság: Zámbó kiállítás (s valószínű eltiltás! ?) után került a keretbe; és Dunai II. is ott található ismét, korábbi igen közepes és gyenge bajnoki, illetve válogatott szereplései után! HORVÁTH KÁLMÁN Rákhalász Viktor Zaporozski rákhalász örül a gazdag zsákmánynak. (S. Beljavi felvétele) Milyen magasan repülnek a fecskék? Torsten G-ustavsson svéd fizikus olyan műszert talált :fel, amellyel mérni lehet a madarak repülésének magas­ságát. Gustavsson a műszer­rel már több érdekes felfe­dezést tett. Kiderült, hogy a galambok 1700 méter magas­ságot érnek el, a fecskék viszont 4000 méter magasba is felemelkednek. Mindeddig úgy vélték, hogy a fecskék nem repülnek 300 méternél magasabbra. A puszták vízen „úsznak” A pusztákon és az aszályos sztyeppéken a Kazah Tudo­mányos Akadémia tudósai 80 édesvizű föld alatti „ten­gert” fedeztek fel. Most dol­gozzák ki a köztársaság me­zőgazdaságában való felhasz­nálásuk módszerét. A jelen­legi ötéves tervidőszakban (1971—75) újabb hatalmas aszályos földterületek vízel­látását oldják meg. Tovább bővülnek az öntözött terüle­tek a Volga mentén, Ukraj­nában, és szovjet Közép- Ázsia köztársaságaiban is. A kakukkok dalpárbajával nyert Ray Goodwin nyer­te a szabad termé­szet hangjainak fel­vételére rendezett ez évi, ötödik versenyt. Ez a verseny egyike azon különös vetél­kedőknek, melyeket Angliában állandóan megrendeznek. Goodwin azoknak a természetbarátok­nak kicsiny csapatá­hoz tartozik, akik szabad óráikat azzal töltik, hogy erdőkön és mezőkön vándo roinak, miközben fej hallgatót húznak a fejükre, s érzékeny mikrofonokat fordí­tanak a tájba; az állatvilág tűnő hang jaiia vadásznak. Goodwin g y őzt es maguetofonszalagját. 200 benyújtott szalag közül választották. Köztük számos hatá­sos hangdokumen­tum is szerepelt. A zsűri öt tagját töb­bek között olyannyi­ra lenyűgözte egy nőstény mérges vipe­ra sziszegésének fel­vétele, hogy Amey hangvadásznak is dí­jat adományoztak. Méltatták ezen felül „tiszteletet ébresztő bátorságát”. Amey náza közelében egy keskeny úton majd­nem belebotlott egy napozó viperába. Mikrofonját gyorsan »elakasztotta a mér­geskígyó feje fölé 10 cm-nyire és felvétel- állította magneto­fonját. A vipera ide- oda ringott, mint a kobra, a mikrofon után kapkodott és éles sziszegést halla­tott. Goodwin tavaly is díjat nyert. A győ­zelmet egy salátale­velet rágcsáló csiga felvétele hozta meg. Ebben az évben az 1. díjat kapta meg, egy kereken 1500 márka értékű felve­vő berendezést. Két hím kakukkmadár magnetofon felvéte­lét nyújtotta be, ame­lyek egy nőstény előtt szabadtéri dal­párbajt vívtak. A verseny madárka­tegóriájának két fő díját is elnyerte a kakukk párzási kiál­tásával és a rozsdás csaláncsúcs, egy ki­csiny vándormadár énekének felvételé­vel. Goodwin Anglia nyugati részén te­hénpásztor és négy éve rögzíti a termé­szet neszeit szórako­zásképpen. Ha dol­gozni megy, magá­val viszi felvevő be­rendezését. Gőzmotoros autó Vám Graken ausztráliai mérnök kéthengeres gőzmo­torral működő, petróleum- meghajtású autót készített. Egyszeri feltöltéssel a kocsi 1600 kilométert tud megten­ni és elérheti az óránkénti 320 kilométer sebességet. Az autó motorja századannyira szennyezi a levegőt, mint a nyolchengeres kocsié. A gőz­motor maximális teljesítő- képessége 400 lóerő, a szük­séges vízkészlet pedig 45 li­ter. Graken gőzmotorja Die­sel- és egyéb üzemanyaggal is működhet. Orgona süketek számára A világ első — süketeknek szóló — orgonáját szerelték fel az egyik zürichi templom­ban. A svájci szakemberek által megkonstruált orgona rendkívül erős rezgést kelt és így még a teljes süket em­bereknek is részük van zenei élményben. Az orgona ké­szítői kihasználták azt a tényt, hogy az orgona h ingja a levegővel együtt nemcsak a fülhöz jut el, de az ember egész testét eléri.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents