Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-30 / 125. szám

Gyűjtik a mézet Június 3-tól közlekedik a „Cracovia” A kormány által tavaly létrehozott Országos Telephely­forgalmi Központnál elkészült az ország ipartelepítési tér­képe. A térkép még nem végleges, az adatokat május vé­géig egyeztetik a megyei tanácsokkal. Az azonban már bi­zonyos. hogy Miskolc is a további iparfejlesztést igényló városok között szerepel. Az OTK térképére az igények nem­csak a földrajzi elhelyezkedés szerint kerültek fel, hanem aszerint is. hogy egy-egy város mennyi fölös munkaerővel rendelkezik; azaz mit tesz a ..kalapba”, hogy az ipart ide­csalogassa. Lapunk tegnapi számában közöltük az új vasúti me­netrendet. A „Cracovia” nem­zetközi gyorsvonat indításá­nak első napja — közlemé­nyünkkel ellentétben — jú­nius 3. Ettől kezdve szep­tember 29-ig naponta köz­lekedik oda-vissza a Krakkó — Miskolc — Debrecen — Szeged közötti járat. A ■ Miskolcon több új körze­ti orvosi rendelő épül az elkö­vetkezendő időkben. Az idén a Győri kapu, jövőre Diós­győr. 1975-ben az összekötő városrész és 1976-ban az Moszkvában a fővárosi egészségügyi szolgálat javas­latára újabb 186 iparvállala­tot zárnak be és telepítenek a város határain túlra. A szovjet főváros valamennyi gyárát gáz- és porfelfogó ké­szülékekkel szerelték fel; 1500 objektumban szén he­lyett gázzal tüzelnek. ENSZ- adatok szerint Moszkva leve­gője jóval tisztább, mint New Yorké és Nyugat-Európa nagy fővárosaié. ______ Krakkó — Miskolc — Bu­dapest — Keszthely vonalon június 14-től szeptember 2-ig közlekedik oda-vissza a gyors. Az előző járaton két kocsiban, az utóbbin Krak­kótól Kassáig négy, s innen még további négy kocsiban lehet átszállás nélkül a vég­állomásig utazni. Avas-dél lakótelep kap új körzeti orvosi rendelőt. A Győri kapuban, a diósgyőri városközpontban és az Avas­dél lakótelepen új gyógy­szertárat is létesítenek. Ma már valamennyi szov­jet városban szigorúan ellen­őrzik a levegő és a talaj tisztaságát. Az egészségügyi szolgálatok minden olyan üzem működését betilthat­ják, amely a megengedett normáknál nagyobb mennyi­ségű. káros anyagot juttat a környezetbe. Az egészségügyi inspekció jóváhagyása szük­séges az új lakónegyedek építési terveihez is. „Akácos út, ha végig­megyek rajtad én ...” Nem vagyok mulatós kedvemben, különben sem hiszek a dal­nak, amelyben pacsirta szólt a fán. A pacsirta nem tesz ilyet, éppúgy nem dalol a fán, mint ahogy a giliszta sem citerázik a levegőben. Ha mégis idéztem a dalból, az azért van, mert az akác­virág több mint egyszerű virág. Minden népnek van kedvenc fája, fenyője, nyír­fácskája. Miénk az akác. Az Alföldön, de kiváltképpen annak homokkal birkózó nyíri tájain, úgy tartja a köz­hit, hogy az akácfa a legoko­sabb fa. Megmutatja az idő­járást, az ébredéséből tudni a nyarat, a búcsújából az erős vagy gyenge telet. Az akácvirág bősége pedig ter­mést jósol. Nyit az akác. Il­latfelhőkkel üzen a város­nak, gazdagon nyit, így hát jó termést ígér. Hozzánk is elérkezett hát a méhész­idény, hiszen az . akácméz mezőgazdaságunk egyik va­lutája. És a méhészek már felkerekedtek, valóságos ka­ravánok követik az akácvi­rágzást déltől északig, nyu­gattól keletig. Jó szüretet kí­vánunk a méhészek vándor­szárnyas munkásainak. (Vadas Zsuzsa és Fehérváry Ferenc felv.) Persze, Borsodnak, és kü­lönösen Miskolcnak nem na­gyon kell csalogatni. Az ipartelepítést legjobban ma­ga az ipar vonzza. Nem vé­letlen, hogy az OTK-nál je­lentkező hatvan vállalat és üzem az iparilag fejlett me­gyék felé kacsingat, s az Al­földön alig néhány akar le­telepedni. Az iparfejlesztés sarkalatos l^rdése, hogy lesz-e elegendő munkáskéz? Egy tavaly végzett felmérés szerint Miskolcon 16 ezerre tehető a háziasszonyok szá­ma, s a városi tanács mun­kaügyi osztályának becslése szerint a főzőkanál mellől négyezer asszony szólítható el. Az OTK szakemberei óva­tosabbak voltak, mert prog­nózisukban csak kétezres tar­taléksereggel számoltak — főként nőkkel. Azt persze aligha kell bizonygatni, hogy gyakoraltilag kimerültek a város munkaerőtartalékai, hiszen több bejáróra mór nem lehet számtíani, s a fia­talok éppen annyian van­nak, hogy a nyugdíjba vo­nuló öregeket pótolják. A háziasszonyokra lehet tehát csak számítani, de az ő munkába állásuk­nak sok feltétele van. Mindenekelőtt a könnyű, női munka, továbbá az, hogy a gyerekeket el lehessen helyez­ni óvodába, bölcsődébe. Is­merve a miskolei gyermek­intézmények előtti sorban állást és ismerve az orszá­gos, összehasonlító statiszti­kát, nem állítható, hogy a nők „felszabadítása” egyik napról a másikra megoldható lenne városunkban. Nem titok, hogy a miskol­ci üzemek elől nem hiányzik a munkásfelvételt hirdető tábla. Ahogy vannak divatos szakmák, ugyanúgy akadnak hiányszakmák is. Így példá­ul kevés a martinász, öntő, olvasztár, vasbetonszerelő, ács, állványozó, bádogos és természetesen mindenütt „hi­ánycikk” a segédmunkás. Ezt a hiányt tartósnak és nehe­zen leküzdhetőnek kell ítél­nünk, hiszen megegyezik a pályaválasztó fiatalok orien­tációjával is; azaz éppen a hiányszakmák iránt gyér az érdeklődés. A két dolog ter­mészetesen összefügg, csak­úgy. mint a segédmunkás­probléma két oldala. A miskolci Pályaválasztó és Továbbképző Tanács teg­napi ülésén hangzott el, hogy néhány évvel ezelőtt a pa­mutfonóban milyen furcsa helyzet állt elő, illusztrálva a bérezés és a szakképzés el­lentmondásait. Nyáron álta­lános iskolát, végzett lányo­kat alkalmaztak, segédmun­kásként, hogy majd ősszel — addigra megismerkednek az üzemmel — ipari tanulók le­gyenek. Igen ám, csakhogy a többség nem volt haj­landó beülni az iskola­padba, mondván, hogy a segédmunkás-fizetés több mint háromszorosa az ösztöndíjnak. Az eddigi hagyományoknak megfelelően, az idén is nyári építőtábort szervez a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem KIS'Z- bizottsága. Szovjet, NDK és bolgár egyetemisták is részt vesznek a nagyszabású mun­kaakcióban. Javában folyik az itthon és külföldön dolgozó egyetemis­ták munkájának szervezése. s egy tizenéves lánynak sem mindegy, hogy mennyit költ­het ruhára, cipőre. Ez természetesen a dolog­nak csak az egyik oldala, s aligha kétséges, hogy a két lehetőség közül melyik a he­lyes, melyik nyit nagyobb lehetőséget. Persze az is tény — és most ismét a pályaválasztási ta­nács egyik felmérésére uta­lunk —, hogy a fiatalok kép­zettsége pillanatnyilag ma­gasabb az igenyeltnél. Az anyagi és munkahe­lyi körülmények sok he­lyen nem ösztönöznek » tanulásra, vagy a meglevő ismeretek finomítására. Bizony legdön­tőbb a morális érv, amely a fiatalokat az iskolapadba ül­teti. Társadalmunk számára nem közömbös, hogy milyen bizonyítvány lapul- a kék- zubbonyosok, fehérköpenye­sek zsebében. Az azonban mindenképpen helytelen, ha — az iparkórszerűsítés és automatizálás helyett — több pénzzel és szép szavak­kal olyan „hórukk-munkák­ra” biztatjuk a fiatalokat, amelyek száz-kétszáz évvel ezelőtt is kenyeret adtak, de amelyek ma már, a számító­gép és a holdrakéta korában anakronizmusnak tűnnek. A hazai épitötá borozok júli­us 2-től augusetttö 25-ig négy turnusban a Léhi és a Hejő- menti ÁG, a BÁÉV, az ÉÁÉV munkáját segítik. Gazdag programmal várja az építő­tábori parancsnokság az ér­kezőket. Kirándulások, aka­dályverseny, vetélkedők nyúj­tanak szórakozást a dolgozo lányonak, fiúknak. Az elmúlt években kiváló munkát végzők az idén ju­talomképpen a Szovjetunióba, az NSZK-ba, Hollandiába és Csehszlovákiába utazhatnak háromhetes nemzetközi tá­borba. Több fős csapat utazik majd Bulgáriába is. Az itthon végzett munka értéke évente több százezer forintra rúg. Ennek tetemes részét mindig a miskolci épít­kezéseken való segéd-kezes adja és fogja adni az idén is. Ahogy az elmúlt években, reméljük, az idén is meg lesznek elégedve fiataljaink munkájával. Könyv, pénz és ajándéktárgyak mellett -a szegedi szabadtéri játékokon való részvétéi és EXPRESS- beutaló lesz a jutalom. Kopásálló sínek A közelmúltban kezdte meg — kísérleti jelleggel — az LKM a korábbinál kopás- állóbb: 100 kilogramm/négy- zetmilliméter szakítószilárd­ságú vasúti sínek előállítá­sát. Legutóbb a KGST tudo­mányos tanácskozásán, Mag- deburgban — ahol Marosvá­ri László képviselte a kohá­szatot — e gyártmány kü­lönösen felkeltette a szak­emberek érdeklődését. Berber oroszlán — dobbal Üj szolgáltatást ve­zettek be Miskolcon, a Vörösmarty utcai sávház környékén: hívásra ágyhoz megy a cirkusz. Sőt, akkor is ágyhoz megy, ha a jobb sorsra érdemes lakó nem hívja. A porond . harsány ze­néjére merőlegesen álló betonfalak, abla­kok jószerivel meg sem szűrik a trom- trom-trombiták har­sány zenéjét. Ha oda­figyel az ember — mit tehet mást? —, a kikiáltó szövegéből azt is tudja, milyen szám következik. És nem mindegy, hogy mi következik. Az állatszámokat har­sány ostordurrogás kíséri, az izgalmas légi attrakcióknál pe­dig vésztjóslóan pe­reg a dob. Van aki jegyet vált, s van aki altatót. Az utóbbiak is „szóra­koznak”, mert a ma­gyar gyógyszeripar nem veszi számításba a nyugtatok adagolá­sánál az ilyen szom­szédságot. Tény, hogy dupla adag Tardyl el­fogyasztása után is csak olyan állapotba kerültem az elmúlt este, amit „félálom- nak” szoktak nevezni. ■ Egyszeresük lebbent a függöny, s tompa puffanással ágyamnál termett egy hímorosz­lán. — Kit tetszik ke­resni? — kérdeztem a tőlem telhető leg­nyájasabb hangon, és természetesen berbe­rül, mert a plakátok­ról tudom, hogy on­nan származott késő esti látogatóm. Nem válaszolt. Csak nézett azzal a két nagy szemével és időnként megnyalta a száját. — Netán éhes ura- ságod? Ajánlhatok egy kis Ráma marga­rint, mondhatom ki­tűnő minőség, tetszik tudni, osztrák licenc alapján gyártjuk. Mordult egyet. — Tehetünk rá mondjuk barackdzse­met is. Űjabb morgás. — Lovacska sajnos nincs a fridzsiderben. Mert itt, a belváros­ban — sajna — tilos a háztáji gazdálkodás, állattenyésztéssel mo­mentán nem foglal­kozhatunk. Kifejezetten fenye­gető, mély hördülés. — Nem akartam megbántani, isten őrizz. Az, hogy önök itt vannak, természe­tes. Egy berber orosz­lán, táncos lábú mac­kó, okos kacsa és minden egyéb szár­nyas, avagy négylábú artista urasig semmi­képpen sem sorolható az állatok közé. Ré­szünkről a megtisztel­tetés. Maradjanak csak minél tovább, és érezzék jól magukat. Lehasalt. . Eleinte azzal nyugtattam ma­gam, hogy fáradt, s egyszerűen itt akar éjszakázni nálam. Ám aztán felrémlett az agyamban, hogy a nagy ragadozók tá­madás előtt így lela­pulnak. S ha még verdesnek is a farkuk bojtjával, akkor már­is az örök vadász­mezőkön érezheti ma­gát a préda. Nos, az én berberem verde­sett. Ám nem a pad­lót, hanem azt a ha­talmas dobot, amit — most láttam csak — magával hozott a menazsériából. Bumm, bumm, brummadratta, bumm, bumm, bumm! — dü­börgőit egyre na­gyobb hangerővel és egyre sebesebben a szörnyű zeneszerszám. Éppen úgy, mint né­hány napja mindig, amikor megkörnyé­kezi szememet az álom. — Kegyelem! Ke­gyelem! — nyögtem. Mindhiába. Támadóm hasalt, s szemében gyilkos fénnyel do­bolt, dobolt. Hogy meddig tar­tottak a rémület órái, nem tudom. A ször­nyű látogató olyan váratlanul tűnt el instrumentumával együtt, ahogy jött. Odatámolyogtam az ablakhoz. Már az ut­cán sem láttam. El­vegyülhetett a tömeg­ben, mely éppen ak­kor tódult ki a sátor­ponyva alól. Félek, hogy holnap ismét eljön. Előbb- ut óbb meg kell ól­mom. Vagy ... Vagy megadom neki annak az illetékesnek a la­káscímét, aki úri nagyvonalúsággal en­gedélyt adott egy új' szolgáltatás bevezeté­sére: hívásra ágyhoz megy a cirkusz. Sőt, hívás nélkül is. BÉKÉS DEZSŐ Uj körzeti rendelők, gyógyszertárak Tiszta levegő... Egyetemisták építőtáborban A DH városfejlesztési Pf • Ipartelepítési térkép * Divatos és „hiány-szakmák’ IJlIIJlCI • 1© ezer háziasszony

Next

/
Thumbnails
Contents