Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-30 / 125. szám

„Megfogják” a pénzt Míg újraépítik az üveghutát — Esküszöm, megéreztem, hogy baj van itthon, Életemben először töltöttem üdülőben a szabadsagomat. Harkányfürdőbe mentünk a feleségemmel — házasságunk harmincadik évét ünnepeljük idén —, s aznap éppen a Pécsen lakó fiamékáí látogattuk meg, akkoriban vártuk az unokánk érkezését. Va­lahogy nem találtam a helyemet. Csak sürgettem az indulást. S az üdülőben már várt a rossz hír: idehaza felrobbant az V-ös számú olvasztókemence ... jfr Baranyi Antalné vágóbrigádja a megrendelők által kért „fazonra szabja” az építési üveg­táblákat. A TÜZÉP például eternitpala „helyettesítésére” rendeli az ütésálló üvegpalát. (Ágotha felv.) Sokba kerül az állatvédelem Lakásgondok a kutyamenhelye Kardos Imre. a Miskolci Üveggyár igazgatója ma már nyugodtabban emlékezik az április 11-én történtekre. Ak­kor éjjel azonban — s még jó pár éjszaka — nemigen aludt egy szemhunyásnyit sem, holott később .,szelí­dült'’ az itthoni újság: nem robbant a kemence, „csak” kilyukadt, s majd az utolsó cseppig elfolyt száztonnanyi olvadt üveg. Azt talán mon­dani sem kell, hogy az igaz­gató másnap reggel már in­dult haza. Mi lesz a nyereséggel? Az ilyenfajta üzemzavar mindig és mindenütt keserű­séggel, méreggel jár. Hanem az ittenieknek éppen a leges- legrosszabbkor jött. Hiszen a múlt évtől már olyan szépen ívelt — ívelt? ugrott! — fel­felé a termelés, hogy öröm volt ránézni a gyári grafi­konra. — Elképzelheti: 1971-ben alig valamivel több mint 83 millió forint értékű volt a termelésünk. (Bár ez is hatal­mas szám, hiszen csaknem két és félszerese a tíz évvel korábbinak.) De tavaly — pár százezer forint híján — a 140 milliót hoztuk. Éhre az esztendőre meg úgy tervez­A Művelődésügyi Minisz­térium elkészítette a felső­oktatási intézmények kultu­rális nevelő munkája irány­elvének tervezetét, amelynek célja, hogy a hallgatókban felkeltse és fejlessze az ön­művelés igényét, gyarapítsa általános műveltségüket, rá­ébressze a közművelődésben ráiuk háruló feladatokra, fe­lelősségükre. A tervezet megvitatására tegnap a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temen országos konferencia kezdődött, amelyen részt vesznek lengyel, NDK-beli, román és szovjet művelődés- ügyi szakemberek is. A két- nanos' tanácskozást dr. Prthö György, az agrártudományi egyetem rektora nyitotta meg, majd dr. Széchi Éva, az Országos Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség el­nöke tartott előadást. El­mondotta többek között, hogy az irányelv-tervezetben foglalt feladatok elérésének nélkülözhetetlen feltétele az erre alkalmas művelt nép­ben. nemzetben gondolkodni tudó, szocialista értelmiségi réteg felnevelése. Bár egye­Sportolj velünk, pajtás! A Magyar Úttörők Szövet­sége, Miskolc városi elnök­sége „Sportolj velünk, paj­tás!” címmel vetélkedőt ren­dez június 3-án fél 9 órai kezdettel a miskolci sport- csarnokban. tűk. hogy 153 milliót produ­kálunk. És tessék! Bizony az első napokban nemigen volt ok arra. hogy rózsás elképzeléseket táplál-1 janak az idén tervezett 33 milliós nyereségről. Legfel­jebb azon töprengtek, mit is tehetnének, hogy kevesebbet ..vigyen” el belőle az ötös kemence. Aztán a kollektív bölcsesség mégis felsei tün­tette a kihunvóban levő op­timizmust. — Ügy döntöttünk: nem töltjük az időt azzal, hogy kivitelezőt keresünk a ke­mence újjáépítéséhez. Hi­szen vannak régi, kipróbált szakembereink, s ráadásul olyan kőműves brigádunk, hogy párját ritkítia. Felépít­jük a magunk erejéből az új hutát. » 47 ezer — 6 kőművesnek Roppant precíz tervezés­szervezés következett. Nem túlzás! Percre kidolgozták az építés minden mozzanatát. S már a tervezésbe is bevon­ták Kora József kőműves szocialista brigádját. — Külön szerződést kötöt­tünk velük: ha június 25-re felépítik az új kemencét, 47 ezer forint üti a markukat — egy összegben. Ha pedig ko­rábban sikerül, akkor ahány nappal hamarabb lesznek ké­szen. annyiszor száz forint­tal többre számíthatnak — fejenként. S a hattagú brigád a mun­ka megkezdesd követő har­te mein ken, főiskoláinkon el­végzik ezt a feladatot, de önmagukban teljes mérték­ben nem tudják megoldani. Ezért válik egyre fontosab­bá az e kereteken kívüli ne­velőmunka és öntevékenység. — Újságban volt a hir­detés. hogy külföldi munká­ra betanított betonozókat ke­resnek. Jelentkeztem Bécs- be. Szerződést kötöttek ve­lünk. A szerződés szerint, amíg az útlevélre vámunk kell, itt Miskolcon dolgo­zunk. Változó munkahelyen. A szerződésben az állt, hogy a fizetésünk havi ezernyolc­száz forint. Családosok is vannak közöttünk. Április tizenegyedikén kezdtem dol­gozni a Miskolci Építőipari Vállalatnál. Április végén kaptam 500 forint előleget. Május 12-én 242 forintot. Hu­szonnegyedikén 860 forintot. Itt a papír ... Mutatta a papírt és azt is, amit abban nem ért: a szer­ződéstől függetlenül teljesít­ményben számolták' el a ke­resetét. Az 1800 forintos fi­zetés kilenc forint negyven filléres órabért jelentene. Akárhogy számol, nem jön madik napon bejelentette: vállalják, hogy június 22-én délelőtt 10 órakor átadják felfűtésre az új ötöst. A há­rom nap csaknem egymillió forint termelési értéket je­lent a gyárnak. — Az igazsághoz tartozik, hogy csak pusztán a saját erőnkből nem tudnánk meg­oldani ilven rövid idő alatt az új huta felépítését. A testvérvállalatok rengeteget segítenek. A tokodi, az oros­házi. a mosonmagyaróvári, de főként a sajószentnéteri üveggvár önzetlenül támo­gat bennünket. Vállalták, hogy soronkívül legyártják (ha van. kölcsönadják) a ke­mence építéséhez szükséges, különleges minőségű fenék- és kádköveket. A Magnezit- ioari Művek a téglát szállít­ja. a Miskolci Cementioari Gépiavító Vállalat pedig rendkívüli programozással készítette el a vasszerkezetet. Megnyitották a gyárkaput A huta újjáépítése már sí­nen volt, hanem még min­dig ott maradt a gond: mit tehetnének azért, hogy ne kelljen lemondani a jókora summáról, amit a szénen in­dult 1973-as év ígért? Vagy legalábbis, hogy minél keve­sebb vesszen belőle. — A tavalyi s idei bér­emelések nvomán végre ..bémvugalom” van a gvár- ban. Igencsak rosszul esnék mindenkinek, ha kevesebb kerülne a nyereség-boríték­ba, mint ahogy elképzeltük. Meg kell tehát „fognunk” a pénzt! És kitaláltak valamit, ami­vel sikerül. Munkába állítot­tak egy úgynevezett szabad­téri vágóbrigádot, amelynek egyetlen feladata: a gvári készletben elfekvő építési üvegeket megrendelési mé­retre vágni. És megnyitották a gyárkaput a lakosság szá­mára: hetenként kétszer — hétfőn és csütörtökön — bár­ki odamehet, akár 10x10 cm-es üvegdarabért is. így még a selejtből is pénzt csi­nálnak. — így értük el, hogy az üzemzavar ellenére csaknem hárommillió forinttal túltel­jesítettük az első négyhónapi tervet. S ráadásul úgy. hoev száz forintot 60 forint 77 fil­lérből „csináltunk”. ki az órabér. Olyan is volt közülük, aki a levonások miatt csak tíz-húsz forintot kapott május 12-én. — Becsaptak minket — mondta. — Csak azt akarták, hogy a nehéz kubikmunkára embert kapjanak. Olcsó em­bereket. — Mentek reklamálni? — Nyolcan-tízen végigjár­tuk az összes irodát. Minde­nünnen kizavartak, küldtek máshova. Az utazásról meg semmi. Én már voltam bent. Valami olyat beszéltek, hogy néhányan csak azért jelent- 'keztek, mert túl akarnak len­ni a határon. Na, akkor azért mentem, hogy nem kell ne­kem Bécs. Megyek én ide a szomszédba, Csehszlovákiába is. Rólam ne gondolja senki, hogy tízért... — Mit mondtak? — Hogy várjak nyugod­tan ... Telik a második hó­nap. Amikor reklamáltunk a 25 éves a záhonyi vasúti csomópont Ünnepség volt tegnap Zá­honyban. az ottani vasúti csomópont fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Az idén már naponta 40 000 tonna áruforgalmat bonyolit le ez a nagy kiter­jedésű átrakókörzet. De a huszonötödik év nem a vég­állomása a vasúti csomópont fejlődésének; 1975-ben 14,8 millió tonna, 1980-ban pedig 18 millió tonna áru átraká­sára kell alkalmasnak lennie a záhonyi vasúti üzemnek. A tegnapi ünnepségen ad­ták át a pályafenntartási fő­nökség új üzemi és központi épületét, a gépesített rako­dási főnökség szerviztelepét, Feffiyeslitkén pedig 40 sze­mélyes óvodát és új kocsi­javító műhelyt avattak. pénzért, azt is mondták, hogy mi nem dolgozunk, csak ten- günk-lengünk. Nézze a ke­zem! A tenyerét mutatta. Az avasi lakásépítésekig hosszú az út. — Az életem? Huszonhat éves vagyok. Dolgoztam öt évet a vendéglátónál, két évet a hűtőháznál. Tegye hozzá a katonaidőt. Most öt hónapja alkalmi munkából éltem. — Miért? — Mindig jobbat akartam, de csak öt általánost végez­tem. — Miért? — Sorra jöttek a kis test­véreim. Én voltam a pesztra. Apám szakmunkás volt. Ha nem hal meg, akkor kiverte volna belőlem is, de így nem volt, aki hajtson. Amit ta­nultam, azt a katonáéknál tanultam. — Büntetve volt? Haragudott a kérdésért, pedig a kérdést a sorsa kí­nálta. Végül megvallotta: — Egyszer. Garázdaságért, öt hónap. Tíz éve lassan. El­múlt. Akkor még nem bér­házban laktunk, hanem ti­zenegy család egy udvaron. Egy nagy szoba volt, meg a Rossz idők járnak a korcs kutyákra: az utóbbi hóna­pokban sok „gazdi” — alig­hanem az adózási kötelezett­ség miatt — kitette a szűrét négylábú barátjának. A kó­bor kutyák számának emel­kedésével egyenes arányban nőttek az állatvédők gondjai. Mint Pásztor Endréné, a Magyar Országos Állatvédő Egyesület központi irodájá­nak vezetője mondja: tavaly egész évben 830 talált és felajánlott kutya került hoz­zájuk, az idén már az év el­ső harmadában 461. — A gazdátlan kutyák számának emelkedésével egyidejűleg megnehezedett a gondjainkba vett kutyák to­vábbadása. így azután a fó­ti állatmenhelyen máris nagy a zsúfoltság. A nagyobb szá­mú védenc etetése-ellátása konyha. Ha nem jövünk el onnan, minden másképpen lett volna. — Most? — Bérházban. Itt van rriin- den, gáz is, fürdőszoba is, de az az udvar szétszéledt a vá­rosba. Érti? Itt magában van az ember ... Mielőtt kérdeztem volna, megígértem: megírom, amit mond. Rábólintott: — A vállalatot is? — Azt is, de őket is meg­kérdezem. És a választ is megírom e cikk folytatása­ként. Huszonhat éves. Volt valaha KISZ-tag? — Igen. A katonaságnál. Aztán már nem kérdezfék. — Minek a rövidítése ez, hogy KISZ? — Azt nem tudom meg­mondani. — Külföldi munkára je­lentkezett? — Igen. * A beszélgetést itt abba­hagytuk. Este újra találko­zunk. Folytatni, amibe be- lekezdtünk. BARTHA GABOR pedig komoly anyagi gondot jelent, hiszen mi kizárólag az egyesületi tagdíjra és az állatbarátok adományaira tá­maszkodunk. A kisebb kutyákat kettesé­vel, vagyis társbérletben he­lyezik el egy-egy ólban. Megfelelő méretű kifutót azonban nem tudnak min­den kutyának biztosítani, ezért a létszámfölöttiek egy részét kénytelenek láncon tartani. A problémákat teté­zi, hogy most készült el és rövidesen benépesül a fóti macskamenhely, amelynek „üzemeltetése” szintén az egyesület költségvetését ter­heli. Korábban sokan az egyesület szemére vetették, hogy csak a kutyákkal tö­rődnek — most ez a „vád­pont” elesik. A kutya—macs­ka költségek egyidejű előte­remtését az áldozatkész ál­latbarátok remélik, s a Csongrád megyei területi cso­port mintájára csoportokat szerveznek' a többi megye- székhelyen. Eddig ugyanis csak levelezési kapcsolatot tudtak tartani a vidékről tagnak jelentkezett állatba­rátokkal. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Haza­fias Népfront székházában sajtótájékoztatót tartanak a 900 éves Tokajról. 4c Békés­csabán képzőművészeti kiál­lítás nyílik. 4c Dunaszigeten (Győr megye) megkezdődik az országos bányász-kohász egyesület tudományos ülés­szaka. amelyen olasz, belga és finn szakemberek is részt vesznek. 4c Szegeden alaku­ló ülését tartja a Dél-alföldi Idegenforgalmi Intéző Bi­zottság * Tatabányán ven­dégszerepei a Mikroszkóp Színpad együttese. 4c Táp- lánszentkereszten (Vas me­gye) gabonakísérleti állo­mást adnak át rendeltetésé­nek. Kulturális nevelés a felsőoktatásban RADVANYI ÉVA És ha igaza van? Hol nincs igaza magának, Jóska? Kérdőjelek. Egyetlen beszélgetés jegyzetei. Egy riportnyi sztori, amely leíratja a kérdőjeleket. Sok rossz érzéssel beszél­getett ma hajnalban az autóbuszra várva. A jegyzetfüzettől meg­lepődött, aztán, immár megfontoltabban, de tartalmában válto­zatlanul elmondta még egyszer rosszkedvének okát: nekem is. Hajnalban beszélgettünk, nyolckor már nyomdában lesz a kéz­irat. hogy lássa: nincs igaza, amikor azt mondta, hogy nálunk nem lehet ilyenről írni. Lehet. Nem így élnénk, ahogyan élünk, ha nem lehetne.

Next

/
Thumbnails
Contents