Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-22 / 118. szám

Csökken az örökbefogadási kedv Mesterséges megtermékenyítés A Megyei Vezető Kórház tudományos bizottsága által rendezett kétnapos andrológiai kerekasztal-beszélgetés során a férfimeddőség témáján belül sokat foglalkoztak a tudomá. nyos szakemberek — orvosok, pszichológusok, szociológusok — a nemzőképtelenség okaival, gyógyítási lehetőségeivel. Megkülönböztették a ve­leszületett és a szerzett meddőséget. Az előbbinél elsősorban a fiziológiai és szervezeti rendellenességek­kel foglalkoztak, s megálla­pították: az ilyen jellegű fejlődési hibák sikeres se­bészeti korrigálására — amennyiben lehetséges — még egész fiatal gyermek­korban van lehetőség. (Ál­talában az 5 éves kort tart­ják ideálisnak, amikor a gyermek még nem került is­kolai közösségbe.) Felnőtt férfikorban — az eddigi ta­pasztalatok szerint — a mű­téti beavatkozás eredmé­nyessége 10 százalék. Több sikerrel kecsegtetnek azok az esetek, amikor csu­pán — hiánypótlásként — hormonkezelésre van szük­ség. És ez vonatkozik több­nyire a szerzett meddősé­gekre is. Ez utóbbiak túl­nyomó többsége belgyógyá­szati, ideggyógyászati okok­ra vezethető vissza. (Gyulla­dásos eredetű nemzőképte­lenséget találtak például a vizsgált esetek 20 százaléká­ban. Gyakori a pszichés túl­terheltség, vagy a túlzásba vitt nemi élet miatti nem­zőképtelenség is. Az esetek között volt, akinek kapcso­latai csökkentését javasolták a gyógyuláshoz.) A gépjár­művezetőknek. traktorosok­nak — akiknél szakmai ár­talomként keletkezhet med­dőség — azt tanácsolják: ve­zetés közben óránként tart­sanak szünetet, sétáljanak néhány percig. Kísérletek az utód pótlására A szólásmondás — nem minden alap nélkül — azt tartja, hogy a nő két do­logért hajlandó mindent el­követni: azért, hogy ne le­gyen gyermeke, és azért, hogy legyen. Az andrológu- sok most ezt így módosítják: az egymáshoz ragaszkodó gyermektelen házaspárok — tehát a férjek is — hajlan­dók mindent elkövetni azért, hogy gyermekük legyen. Az utód pótlását korábban állami gondozott gyermekek örökbefogadásával igyekez­tek megoldani. Az utóbbi évtizedben azonban csök­kent az örökbefogadási kedv. 1960-ban 3260 gyermeket adoptáltak hazánkban, a múlt esztendőben azonban már csupán 1210-et. Ezzel szemben — azok körében, akiknél a feleség termékeny — egyre nagyobb az érdek­lődés a mesterséges megter­mékenyítés iránt. Az emberi inszemináció a második világháború idején kezdett elterjedni Ameriká­ban. (Főként a japán fron­ton levő férjek igényelték az utód biztosítására.) Újab­ban az NSZK-ban van el­terjedőben, ahol már sper­ma-bank is működik. Ha­zánkban jelenleg csupán korlátozott számú kísérlet­re van engedélye egyik egészségügyi intézményünk­nek. Mert mielőtt — az igé­nyeknek megfelelően — sza­bad lehetőséget teremtünk rá. szükséges a jogi feltéte­lek tisztázása. Készül a törvény i avas lat i Az andrológusok kerek- asztal-beszélgetésén részt vett a Legfelsőbb Bíróság egyik tagja is. Elmondotta: a jövendő gyermek érdekében szükséges a mesterséges megtermékenyítés törvényes szabályozása. Nálunk a há­zasságtörés önmagában nem bontó ok. De komoly és alapos válóperi ok lehet a férj tudtán és beleegyezésén kívül megvalósított inszemi­náció. Más kérdés, ha a há­zaspár közös akarattal vál­lalkozik a családot ilyen módon benépesíteni, hogy a gyereket — vagy gyereke­ket — legalább az egyik félhez vérségi kapocs fűzze. Jelenlegi törvényeink értel­mében azonban a férj a gyermek megszületését kö­vető egy éven belül még így is megtámadhatja az apasági védelmet. Az inszeminációs törvényi — éppen az igények miatt — foglalkoztatja az Igazság­ügyi Minisztérium törvény- előkészítő osztályát. A Jó­zsef Attila Tudományegye­tem jogi karát bízták meg a javaslat kidolgozásával, ame­lyet majd a törvényalkotási bizottság elé terjesztenek. (Folytatjuk) RADVANYI ÉVA Erdők a közjóért Erdők a közjóért címmel ötnapos országos tanácsko­zás kezdődött tegnap a Ma­gyar Tudományos Akadémi­án. 300 szakember részvéte­lével. A természet- és a környe­zetvédelem ■ egyik legfon. tosabb célja az erdők nö­vény- és állatállományá­nak megóvása. A növény- és állatfajok száma világ­méretekben gyors ütemben csökken, és az a ve­szély fenyegeti az emberi­séget, hogy összeszűkül, el­szegényedik az új fajták előállításához szükséges ge­netikai alap, s így gátolja a növénytermesztés és állatte­nyésztés fejlesztését. Hasz­nos lenne, ha hazánkban minden erdőgazdaság arbo­rétumot alakítana ki. ahol a környező vidék fellelhető növényfajtáit összegyűjte­nék és gondoznák. Az érté­kes magyar vadállomány megóvása érdekében a ter­vek szerint felhasználják majd a számítástechnikát is, amellyel az utódok tulajdon­ságát lehet előre jelezni. A fásításnál, erdőtelepítés­nél ezentúl nagy gondot for­dítanak arra. hogy nagyobb városaink körül több zöldte­rület legyen. A szakemberek széles körű vitán elemzik az erdővédelemmel kapcso­latos soron levő feladatokat. A tanácskozás ma folytatja munkáját. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamarában a bajor gazdasági miniszter előadást tart és fogadást ad. Balatonalmádiban meg­kezdődött a népzenekutatók nemzetközi tanácskozása. ^ Békéscsabán ülést tart a Magyar Közgazdasági Társa­ság statisztikai osztálya. ^ Esztergomban, a városi ta­nács székházában bemutat­ják a kömyei ásatások eddi­gi leleteit, Győrött bol­gár népi iparművészeti ki­állítás nyílik. ^ Gyulán folytatódnak az Erkel Fe­renc diáknapok eseményei. ★ Kaposvárott vendégsze­repei a szolnoki Szigligeti Színház együttese. Szé­kesfehérvárott folytatódik a a számítástudományi konfe­rencia. Ballag már a vén diák ... Sőt: ballagnak a „legvénebbek” is. A Nehézipari Műszaki Egyetem, de a környéke is vidám tanszékké alakult szombaton. A tantárgyak között nem sze­repelt a stílustan. A vidám tanszéken ez is helyet kapott. Stílusosan az ügyes emelőtargonca segíti vinni a súlyt. A bal­lagó végzősöket. A búcsú kedvesen vidám szomorúságát. (Vadas Zsuzsa felvétele) Gépkocsit nyerhetnek Az Országos Takarékpénz­tár május 25-én és 26-án Salgótarjánban, a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pont színháztermében rendezi a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek idei második, sor­rendben 48. sorsolását. A sor­soláson az 1973. január 31-ig váltott és április 30-án még érvényben volt 5000 és 10 000 forintos gépkocsi-nyeremény- betétkönyvek vesznek részt. A húzás első részét, a vidé­ken váltott betétkönyvek sor­solását pénteken délután 15 órai kezdettel tartják. Szom­baton reggel 9 órai kezdettel pedig a Budapesten váltott be­tétkönyvek nyereményeit sor­solják. A kétnapos húzáson összesen 594 gépkocsi talál gazdára, s ezzel az eddig ki­sorsolt nyereményautók szá­ma 13 630-ra emelkedik. Az 5000 forintos betétkönyvekre összesen 415, a 10 000 forin. tosokra 179 autó jut. A vi­déken váltott gépkocsi-nye- reménybetétkönyvek tulaj­donosai között 334, a buda­pestiekére pedig 260 sze­mélyautót sorsolnak ki. Az összevont nyereménylis­tát a május 27-i lapok köz­ük. Majdnem ingyen? Egyszer volt Miskolcon cipővásár A sor hosszú. Sokan vár­nak bebocsátásra. Százan, ezren? A borsodi asszonyok, lányok sorban állnak a Mis­kolci Áfész Kossuth utcai székházában berendezett al­kalmi üzlet előtt. Félelmetes a kép, riasztó a tömeg. So- ha-vissza-nem-kívánt időket idéz. Az emberek cipőért állnak sorba. Olcsó cipőért. Ugye ismerős, a május 14-én kezdődött akció frappáns szlogen-je? „NŐI CIPŐK, MAJDNEM INGYEN”. Körössy Béláné nyugdíjas: — Hármat vettem, negy­ven forintért .párját. Százhu­lV Fóliasátor (Ágotha felv.) Hálvánerntendós a miskolci vízvezeték IV. fl város egyre szemjasabb A miskolci vízügy regé­nyének még nincs vége. A vízellátás jelenlegi állapota, gondjai, a fejlesztés dilem­mái és a jövő perspektívái szinte mindennapos témát adnak a város lakóinak. Kü­lönösen a „vízhiányos” idő­szakokban. Ha tehát most. befejezésképpen a mai Mis­kolc vízügyét tömören jelle­mezni akarnánk, azt morld- hatnánk. hogy eredményei, létesítményei egy nagyváros­hoz méltóak, de gondjai is egy naggyá növekedett város tipikus problémái. Forrásból, folyóból Történetünk egyik fősze­replője, Pazár István vala­mikor azt mondta, hogy Mis­kolc vízellátásában még jó néhány évtizedig a tapolcái források játsszák a főszere­pet. Igaza volt; mert a vá­ros vízellátása ma elsősorban ezekre a forrásokra épül. De igaza volt azoknak is, akik amellett kardoskodtak, hogy a Szinva-forrás vizét fel kell használni. 1970-ben ezek a források már a tapolcai víz­termelés .ötven százalékát produkálták. Igaz, hogy köz­ben átmenetileg eltűnt a lil­lafüredi vízesés, viszont a víz a város bármely pontjára eljuthat anélkül, • hogy drága átemelő berendezéseket kel­lene építeni. Ám azok sem tévedtek sokat, akik fél év­százada úgy vélték, hogy a folyók vize fogja majd a vá­rosnak ezt az egyik legna­gyobb gondját enyhíteni. Igaz, közben a Sajó' annyira elszennyeződött, hogy vízért valamivel messzebb kellett elmenni, egészen a Hernádig. Mindez azonban az eredeti koncepció lényegén mit sem változtat. A Hernád menti csúcsvízmű felépítése való­színűleg éppen olyan jelen­tős állomása lesz a fejlődés­nek, mint az, amikor Duduj- kán az első csöveket lefek­tették. Ez legalább finom o Ötven esztendeje az akkor nem egészen hatvanezer lel­ket számláló Miskolc lakói­nak mintegy harmada része­sülhetett a vezetékes víz ál­dásaiból. De mint láttuk, az is többet volt zavaros és él­vezhetetlen, mint iható. Ma­napság a lassan kétszázezres nagyváros lakásainak kilenc­ven százalékába jut el az egészséges ivóvíz. Mégpedig — és ezt a szerző saját ta­pasztalatai alapján állítja — igen jó viz. Aki ivott már például csapvizet Ózdon, Bu­dapesten, Siófokon vagy Deb­recenben, az tudja csak iga­zán értékelni a miskolci vi­zet. Feltéve persze, ha bősé­ges a csapadék, s a kilence­dik emeleten is folyik a csap. Mindenesetre tény az, hogy a húszas évek közepéig mindössze 33 kilométer hosz- szú vízvezetéki csőhálózatot fektettek le. 1961 és 1969 kö­zött, vagyis nem egészen egy évtized alatt ennek körülbe­lül a háromszorosát; ponto­san 113 kilométernyit. És miközben a város lakossága az 1924. évihez képest meg­háromszorozódott. a vízveze­téki csőhálózat hossza a tíz­szeresére nőtt. Nagy kincs a víz, s nagy gond, ha nincs. Ma naponta átlagosan több mint hetven­ezer köbméter vizet iszunk meg. Ezt a hatalmas mennyi­séget nem könnyű előterem­teni; de még több kell, mert a város egyre szomjasabb. TÓTH PÁL szat fizettem összesen. A ci­pőboltban ennyi pénzzel szó. ha sem állnak velem. Igaz, reggel öt óta vagyok itt. Most kilenc óra. Elfáradtam egy kicsit. A tegnapi első vásárló, szintén egy nyugdíjas néni, hajnali fél kettőkor érke­zett. A sor végén állók szörnyülködnek, az elöl ál­lók bizonygatnak. Egy férfi a bámészkodók közül: — Erre csak az asszo­nyok képesek. A férfiember inkább mezítláb járna, sem­hogy kitegye magát ilyen tortúrának. És különben is, nem hiszem, hogy ennyire szegények lennénk ... A szomszédos bérházak erkélyén fürtökben lógnak a kíváncsiskodók. Van is mit nézniük. Valaki megjegyzi: — Cirkusz ez, kérem. Én szégyellem magam. Nem lett volna szabad így falheccelni az embereket... Aztán hirtelen izgatott moraj fut végig a soron.-Ki­nyitották az ajtót! Leírha­tatlan a kép. Az asszonyhad harci sereggé változik. Nyomják, taszigálják egy­mást. Szitkok röppennek, fi­gyelmeztető kiáltások csat­tannak. Cirkusz ez, a javá­ból. Könnyes, kacagtató tra­gikomédia. Egyszerre negyven-ötven vásárlót engednek be. Oda­bent, a valaha jobb napo­kat látott, sebtében eláru­sítóhellyé berendezett szín­házteremben valamivel nyu- godtabb a hangulat. (A szö­vetkezetnek a városban nincs cipőboltja.) Csak a gyerekek sírnak eszelősen. Ők semmit sem értenek az egészből. Novek hajosnét Bükkszent- keresztíől csábította Miskolc­ra a vásár híre, s nyolchó­napos csecsemővel a karján reggel hét órakor fogott sort a Kossuth utcában. — Most 11 óra van. Meg­érte? Ezt kérdezem Váradi Lász­iónétól is, aki terhesen, első gyermekét várva csaknem négy órán át várakozott. Már harmadszor van itt, de csak most sikerült bejutnia, az olcsó cipők paradicsomá­ba. Most sikerült bejutnia, mert most nem lett rosszul, öt pár cipőt vett, 188 fo­rintért. A cipók divatjamúl­tak, egyszerűek. — Megérte? Mellettünk termetes asz- szonyság hadonászik. Tíz pár cipőt kér.# A szín és a méret nem érdekes. — Kofa. Eladni viszi. 'Az ilyeneket ki kellene tiltani innen — súgnak össze az ölükben, karjukon gyereket tartó asszonyok. Egyik nap, zárás után, egy cipősdobozra írt üzenetet ta­láltak az eladók. Az „Egy röstellkedő vásárló” aláírású levél így fejeződött be: „ ... az a felelős vezető, aki ezt igy rendelte, semmi szakértelemről nem tett bi­zonyságot. Sőt, büntetésből megérdemelné, hogy egy nap reggeltől estig sort álljon, s az ajtótól újra kezdje, ahányszor csak sorra kerül.” Tóth József, a szövetkezet elnöke: — Sok elmarasztalás ért bennünket a cipővásár miatt. Nem számítottunk ekkora sikerre, ha ezt egyáltalán si­kernek lehet nevezni. Az üzleten a szövetkezetnek alig van haszna. Reklámnak szántuk az akciót, hogy ki­csit javuljon a Miskolci Áfész megtépázott hírneve... Az árut a Minőségi Cipő­gyártól kaptuk, mint export­ból visszamaradt, elfekvő, eladhatatlan készletet. Ezek a cipők nem divatosak, nem cseréljük őket. s reklamálni sem lehet. Ügy hiszem, a szándék helyes volt, de nem számítottunk ilyen tumultu­ózus jelenetekre. Ha sejtet­tük volna akkor nem vá­gunk bele. De most már nem lehet abbahagyni. .. Legkö­zelebb majd valamelyik nagyüzemen belül rendezünk ilyen vásárt. De addig ezt végig kell csinálni. Az elnök reggelenként nyugtatót vesz be. Irodájá­nak ablaka éppen a kordon­nal védett bejárat fölött van. BRACKÓ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents