Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)

1973-04-24 / 95. szám

Mennyire! mäs weit ez... Különösen a második félidőben ment jól DVTK—Honvéd 0:0 3k Ez is helyzet volt! Hajast Kelemen az utolsó pillanat­ban becsúszva szereli a 0:0-ra végződött DVTK—Bp. Hon­véd mérkőzésen. (Szabó István felvétele) Már az első percben formás támadási vezetett a diós­győri csatársor, s ez megadta a mérkőzés „alaphangját”. Igaz. Váradi ekkor fölé lőtt, s később sem sikerült bevenni Bicskei kapuját, mégis mennyire más volt ez a 0:0, mint amit a Pécs ellen játszott a DVTK! Tökéletesen egyet­értünk laptársunk címével (Észak-Magyarország: A szezon legjobb játékával), hiszen a Diósgyőrt valóban régen láttuk így játszani. Már csak bravúr segíthet BKV Előre—MVSC 1:0 (1:0) Lehet, hogy ez a mérkőzés volt az MVSC „hattyű* dala”?... Józan mérlegelés után — bármennyire is rosszul esik — csak azt lehet mondani; szinte bizonyosra vehető. Papíron ugyan még mindig van esély a bentmaradásra, hiszen ki­lenc forduló lejátszása után zárul az NB I. B 1972 73. évi bajnoksága, de... És itt idézni kell Szentmarjay edző sza­vait, melyeket a fővárosi, sorsdöntőnek ígérkező mérkő­zésre történt elutazás előtt mondott. — A bentmaradáshoz 31—32 pont kell, mert hihetetlenül tömör a mezőny második fele. De tudunk-e mi ilyen já­tékkal. mint amilyet tavasszal produkálunk, még 12—13 pontot szerezni?... Aligha... Csak hajiás van a mécs­eseinken, de hiányzik az, amit „focinak” nevezhetnénk. Sorozatban pedig pontokat „kibekkelni” nem lehet! Lehet, hogy az „országos rangsorban” csupán kétcsil­lagos színvonalú volt ez a ta­lálkozó (ezt viszont a Nép­sport adta), de mi nyugodtan vallhatjuk magunkénak Prei- ner Kálmán mérkőzés utáni véleményét: „Régen láttam ilyen jó mérkőzést!” — mon­dotta a vezetőedző. Ezt mondták a szurkolók is! Amikor lefelé ballagtunk a tribünről, egy idősebb néző mondta mellettünk társának: „Igaz, ez is csak 0:0 volt, de legalább fociztak!” Igen, fo­ciztak, s méghozzá váratla­nul higgadtan, nyugodtan, s nyoma sem volt a korábban oly sokszor tapasztalt kapko­dásnak, idegeskedésnek. BP. FOKÉRT HSE— MÉMTE 14:11 NB I. NŐI A fővárosban lejátszott ta­lálkozón kevés eséllyel állt asztalhoz a misKolci csapat. Ennek ellenére a mérkőzés első részében sikerült veze­tést szerezni (3:2), de még a második forduló után is 5:5 volt az eredmény. Ezután a fővárosi csapat két pont előnyhöz jutott és ezt a mér­kőzés végéig tartani is tud­ta. Többször adódott egyen­lítési lehetőség, de a kínál­kozó alkalmat nem használ­ták ki a MÉMTE lányai. 9:8-as állásnál Brilla vesz­tett. majd ugyancsak egy pont különbségnél (10:9) Czimma nem tudott nyerni. Molnár ezúttal is a tőle meg­szokott játékot nyújtotta és valamennyi ellenfelét legyőz­te. A várakozáson felül jól játszott Ditrói I., aki két mérkőzést nyert. Ugyancsak két-két mérkőzést nyert Bril­la és Tálasné dr., Czimma nem szerzett pontot csapatá­nak. Azt írtuk címünkben, hogy különösen a második félidő­ben ment jól a játék — ter­mészetesen a DVTK-nak. Nos, az első félidőre sem le­hetett különösebb panaszunk, s erre a szögletarány is ele­gendő bizonyítók: a fél idő­beli 0:2-ről 10:2-re alakult a találkozó végére. De van egyéb „bizonyítékunk” is: a kapura lövések aránya az első félidőben 3:2 volt a Honvéd javára, a második félidőben viszont a DVTK „nyerte” a lövőversenyt; 7:4 arányban! S ehhez még az is hozzátar­tozik, hogy a diósgyőri lövé­sek sokkal veszélyesebbek voltak — gondoljanak csak arra, amit Horváth zúdított CSEPEL—MÉMTE 15:10 NB I. FÉRFI A gyenge rajtot vett mis­kolci férficsapat újabb pont­szerzési lehetőséget hagyott kihasználatlanul. Ezúttal már a második olyan találkozót veszítik el ebben a bajnoki évben, amit tavaly győze­lemmel zártak. A mérkőzés első részében, különösen Ta­las Bánkúti elleni meglepő győzelme után már minden­ki a két pont megszerzésé­ben reményekedett. A foly­tatás azonban elmaradt. Elő­ször Egervári szenvedett vá­ratlan vereséget az ifjúsági korú Horváth ellen, majd Tálas sem bírt a nemrég még ózdi színekben versenyző Lo- tallerrel.. 12;10-es csepeli ve­zetésnél még egy rövid időre felcsillant a remény, hogy a Munkás játékosai a maguk javára fordítják a találkozó sorsát. A hátralevő három mérkőzésen viszont mindhá­rom miskolci játékos a döntő játszmában vesztett, és ezút­tal sem sikerült javítani az ez évi gyenge mérlegén. A MEMTE pontszerzői Belez- nay 5, Dubéczi 2, Tálas, Tósa Egervári 1—1 voltak. rá, — s csupán Bicskei kü­lönleges reflexei mentették meg a vendégeket a góltól. És a helyzetek aránya? Az első félidőben 4:1, a máso­dikban 6:0 (!) volt a DVTK javára. Az adatok is igazol­ták tehát mindazt, amit a szakember, s a szurkoló mon­dott a diósgyőriek szombati játékáról. Mégis nyerni lehetett vol­na — amit egyébként meg is érdemelt volna a DVTK. Em­lékeznek rá ugye, am i kor a 16-oson belül kezezést rekla­máltak a DVTK támadói. Nos, Somlaira egyetlen szó panaszunk nem lehet, való­színű nem látta ezt az esetet az egyébként jól működő bíró! Az első érintés ekkor ugyanis valóban rálőtt labda volt, de a DVTK játékosai jól látták — Hajas is mondta az öltözőben —, hogy a Hon­véd védő (Lukács ?) még egy­szer érintette kezével a lab­dát, s akkor az már nem le­hetett véletlen! Az is igaz természetesen, hogy a helyzeteket mégis csak be kellett volna lőni. s az is, hogy ez a játék feljo­gosít a legszebb reményekre. Ha ismételni lehet, akkor nemcsak a következő hazai, hanem a soron levő két ide- genbeni mérkőzést tekintve is lehetne reménykedni — alkar a Vasas, akár az ETO ottho­Amikor tegnapelőtt hetve­nedik születésnapján köszön­töttük Filácz Gyulát, a me­gyei birkózó szövetség elnö­két; arra kért bennünket, hogy tolmácsoljuk meghívá­sát a miskolciaknak: minél többen jöjjenek el szomba­ton és vasárnap a városi sportcsarnokba, biztatni a borsodi és miskolci birkózó­kat az országos kötöttfogású vidékbajnokságon, Belépődíj sem volt, a verseny is izgal­masnak, színvonalasnak ígér­kezett, mégis kongott a lelátó az ürességtől. Ha csak leg­alább annyi néző lett volna, ahány birkózó indult — ta­lán már nem is bántuk vol­na. De még annyian sem néz­ték végig a tíz súlycsoport­ban versenyző 10 7 birkózó küzdelmét. És a biztatás hi­ányzott is, hiszen a miskolci mérleg jobb is lehetett vol­na; akkor talán Piricz is „el­éri a dobogót”! így azonban csupán két diósgyőri birkózó iratkozott fel az érmesek lis­tájára, s ráadásul egy súly­csoportban. A többieknek csak helyezésekre — vagy még arra sem — tellett. A verseny színvonala ki­elégítő volt. Az új szabályok alkalmazása valóban felgyor­sította. izgalmasabbá tette a mérkőzéseket. A bírák mind­egyiké azonban még nem tu­dott a Helyzet magaslatára emelkedni! A verseny egyik vezetője arról panaszkodott hogy még mindig lehetetlen feladat egy ilyen eseményre is semleges, érdektelen bírá­kat szőnyegre állítani. A szakembereknek első­sorban Seres Ferenc és Rácz. valamint az ezüstérmes Ko­vács birkózása tetszett a leg­jobban. nekünk viszont a diós­győri Berdóé, áld az egyetlen aranyérmet szerezte váro­sunknak. sőt: megyénknek. Az 1973. évi kötöttfogású birkózó vidékbajnokság ér­mesei és miskolci helyezett­jei: Az első pont a Kubikban MVSC—DVSC 5:5 (3:3) Az első két forduló mérkő­zéseinek sikertelensége után nem sokan bíztak a bajnok­jelölt DVSC-vel szemben ab­ban, hogy éppen ezen a ta­lálkozón szerzik meg a vas­utas kézilabdás lányok az NB I. B-ben első pontjukat. Ám a sportban minden le­hetséges, mint ahogyan a rajt alkalmával idehaza váratla­nul kikaptak az ugyancsak újonc ellenféltől is. Ezúttal mindkét csapat el­sősorban a védekezésre töre­kedett, s ez magyarázza a szokatlanul kevés gólt is. A miskolciak kilépős 6-os fala, s a debreceniek védekezése is ugyancsak zártnak bizo­nyult. A hazaiak az első per­cek után ugyan ügyesen hú­zogattak a védőfal előtt, s tá­voli átlövésekkel is kísérle­teztek, de a pontatlanság kö­vetkeztében ritkán zorrent a háló. Szünet után a vasuta­sok középen erőltették a tá­madásokat, ott pedig nagy­szerűen „blokkoltak” a deb­receniek. így is ziccerhelyze- tek alakultak ki, melyek el­dönthették volna a mérkőzés sorsát, ám az eléggé idegesen játszó miskolci lányok sorra hibáztak. Ami viszont örven­detes tény, az az, hogy a fia­talok egyre nagyobb önbiza­lommal játszanak, s most már jól beilleszkednek a csa- patba. Góldobók: Czikó (4), Gom­bás (1). 48 kg: 1. Seres F. (Szondi), 2. Ambrus (Kaposvár), 3. Fa­ragó (Nagykörös), ... 5. To- molya (DVTK). 52 kg: 1. Rácz (Szondi), 2. Trenka (Du­naújváros), 3. Ábrahám (Győ­ri D.) ... 5. Back (Papp J. SE). 57 kg: 1. Rádi (DVSC), 2. Sárosi (Nagykőrös), 3. Kolo- zsi (DVSC). 4. Piricz (DVTK). 5. Siroki (DVTK). 62 kg: 1. Réczi (Kiskunfélegyházi Va­sas), 2. Lázár (DVSC), 3. Mis­kolci (DVSC). 68 kg: 1. Fo­dor (DVSC), 2. Kovács (Szon­di), 3. Mucsi (Szondi), ... 5. Szombathy (DVTK). 74 kg: 1. A sajtótájékoztatón elhang­zottakat — sajnos — a BKV Előre elleni „kiesési rangadó” is alátámasztotta. Hajtottak, küzdöttek, de alig „játszottak” valamit a miskolci fiúk és ez természetszerűleg kevés a si­kerhez. Különösen a vészes gólszegénység, a csatárok bá­tortalan játéka, a háló meg- zörrentáséhez szükséges ön­bizalom hiánya volt ezúttal is szembetűnő. Most sem si­került bevenni az ellenfél ka-/ púját, s a tavaszi nyolc for­duló során lőtt három (!) gól minden magyarázattól beszé­desebben igazolja a zöld- fehér gárda jelenlegi utolsó helyezését... Van olyan csa­táruk is, aki ősszel csak öt találkozón szerepelt, de rú­gott három gólt. Most ugyan­ez a fiű nyolc mérkőzésen jó­formán még kapura sem lőtt! Azonban nem egy labdarúgó jár a csapatban hasonló „ci­pőben". Szombati számunkban azt írtuk: a hangulat inkább el­szánt, mint derülátó. És a mérkőzés is ezt a kedélyálla- potdt tükrözte. Feltűnően ide­gesen és nagy hibaszázalék­(Szabó István felvétele) Seres L. (Kiskunfélegyháza), 2. Varga (Dunaújváros), 3. Tóth (PVSK). 82 kg: 1. Ber- dó (DVTK), 2. Gonda (PVSK). 3. Porteleki (DVTK). 90 kg: 1. Szabó (Dunaújváros), 2. Soós (Orosháza), 3. Dancsó (SZVSE), ... 5. Gabóczi (Papp J. HSE). 100 kg: 1. Szabari (Jászapáti), 2. Csontos (Sza­muely SE), 3. Paulovszky (Szondi),... 5. Hajdú (DVTK) + 100 kg: 1. Rozsos (DVSC), 2. Nagy (Eger), 3. Bobák (Jászapáti). H. K. kai harcolt a két együttes a létkérdést jelentő bajnoki pontokért, amit jelzett a sok szabálytalanság is. Locker a 31., Kása a 79. percben ka­pott sárga lapot, de kijárt volna a hasonló kártya egy­két Előre-játékosnak is!... A gól sem akcióból, hanem büntetőből esett. A 20. perc­ben Bácskái doktorhoz került a labda a 16-oson belül. A fővárosi csatárt Kása és Lo­cker egyesült erővel szerelte, miközben a rutinos szélső nagyot „esett”. Vízhányó já­tékvezető azonnal a 11-es pontra mutatott és Józsa nem is hibázott.. Az első félidőben a nagy erőbedobással küzdő fővárosi csapat támadott többet, ám igazi gólhelyzete csak egy akadt. Varga elől azonban Serfőző mentett. Szünet után a miskolciak kezdeményeztek többet, mégis kétszer csak a kapufa mentette meg hálóju­kat az újabb góltól. Előbb Halácsi, majd Józsa találta el a felső lécet. Ezután Lukács megszerezhette volna az egyik pontot, de holtbiztos gólhely­zetben „kivárt” és az Előre védői a lövés előtti pillanat­ban szerelték. Az „utolsó szalmaszálnak’* tűnő mérkőzésen Serfőző — Locker (István), Herr, Kosa, Gergely, — Szabó, Molnár I., Krompaszky — Lukács, Demkó (Karcagi). Krisztián szerepelt, akik közül csupán Serfőzőt és Krompaszkyt il­leti végig jó teljesítményéért dicséret. (monostori) Fáztak az atléták Rendkívül csípős, hideg, szeles idő fogadta a megyei atlétikai válogatón részt vevő nyolc egye­sület több mint másfélszáz atlé­táját a Kubik ..pályapróbás” via­dalán. a kellemetlen időjárás alaposan rá is nyomta bélyegét, a versenyzők teljesítményeire, hiszen a csupa futószámokból álló válogatón közepesnél jobb időeredmények alig akadtak. Küzdelmes, jó versenyt is csak az 1500 m-es férfi összecsapás hozott, ahol igen szoros verseny­ben dőlt el a helyezések sorsa. A női versenyszámok eredmé­nyei: it)0 m síkfutás: l. Karcsai (MVSC) il.8 mp, 2. Bakk (MVSC), o. Pankovics (MVSC). 400 m sík­futás I. futam: l. utri (DVTK) 64.2 mp. 2. Szendi (MVSC). 3. Szőj ka íDVTK). II. futam: l. Paulin (DVTK) 66.5 mp. 2. Bár­dos. 3. Kovács (mindkettő l. sz. Szakközépiskola). 1500 m síkfu­tás: 1. Fodor (105. sz. ITSK) 6:07.5 p. 2. Szemán (105. sz. ITSK). A férfi versenyszámok eredmé­nyei: íoo m síkfutás: l. Farkas (Földes G.) 11.3 mp. 2. Veres (DVTK), 3. Fáklya (KVSE). 400 m síkfutás I. futam: 1. Fáklya (KVSE) 55.8 mp. 2. Farkas (Föl­des G.), 3. Csipke ÍDVTK. II. fu­tam: 1. Prekop (Földes G.) 57.5 mp. 2. Poldcsik (MVSC). 3. Re- pási (Földes G.). 1500 m síkfu­tás: 1. Farkas (DVTK). 4:18.1 p. 2. Szénégető (KVSE). 3. Miskolci (MVSC). 3000 m síkfutás: 1. Ju­hász (MVSC) 8:39.1 p. 2. Vansz (DVTK). 3. Vincze (MEAFC). Totóeredmények 1. Tatabánya—Komló 1 2. Pécsi MSC-MTK 1 3. Győri MÁV DAC—SZMTE l 4. Békéscsaba—Dorog i 5. Vasas Izzó—Váci Híradás 2 6. K. Rákóczi—K. Táncsics 1 T. Zalaegerszegi D.—Sabaria x %. Kiskunhalas—Szegedi Dózsa x í). Hajdúböszörm.—FÖSPED x 10. Szolnoki MÁV—SZVSE 2 11. Napoli—Bologna x 12. Sampdoria—Cagliari 2 13. Verona—Torino x PÖTMERKOZES : 14. Esztergom—Gyöngyös 0 Asztalitenisz IYB I/ Kettős vereség naban! HORVÁTH KÁLMÁN Ha csak annyi néző lett volna... Bérlő bajnok, Porteleki harmadik Országos vidékbajnokság, 1073 tje ..Testvérharc” ... A kötöttfogásúak országos vidékbajnok­ságán két DVTK versenyző vívta a döntőt. Igaz, ez a döntő végül is döntetlen lett, ám ez a Portelekit éppen kiemelő Berdónak bajnoki címet, klubtársának pedig bronzérmet hozott.

Next

/
Thumbnails
Contents