Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-16 / 64. szám

Épül a cementgyár Népgazdaságunk egyik je­lentős beruházása az új hejó- csabai cementgyár, amely évi 1.6 millió tonna 500-as port- landcementet állít majd elő. Több mint ezren munkálkod­nak annak érdekében, hogy időben megkezdődhessék a cementgyártás. Az átadas idő­pontja a tervek szerint 1975 vege. A több milliárd forin­tos beruházási program jelen­tős állomása az idei év. hi­szen 650 millió formt értékű építést, szerelést kell elvé­gezniük a BAÉV, a 31. sz. Építőipari Vállalat, s a többi — köztük számos külföldi — kivitelező, fő- és alvállalkozó dolgozóinak. Mint ismeretes, az építkezés fölött a KISZ Borsod megyei Bizottsága védnökséget vállalt. Szerdán a HCM-ben védnökségválla- lasi operatív bizottság ala­kult. amelynek feladata a védnökségben részt vevő több száz KISZ-fiatal munkájának összefogása. (Képünkön: ha­talmas vastraverzekbol épül a klinkertároló.) (Agotha Tibor felvétele) Reggeltől estig A „naoy” SZÍK-han A Szemere utcai megállónál megtelik a busz. Az SZTK-nál csaknem kiürül. Azért akad olyan is, aki gya­log jön, »agy hozzák, jobban mondva tolják. Krómozott kerekű kocsin érkeznek a ..gipszlábúak". A csak egész­ségügyi gépkocsik részére fenntartott parkolóhelyen gyakran váltják egymást az l-s és a C-s rendszámú gépkocsik. Afc első ostrom reggel hat­kor kezdődik a Csabai kapui rendelőintézetben, a „nagy" SZTK-ban. Hangos szavak, indulatok nélküli különleges vetélkedő ez a kis ablaKok előtt a sorszámért, és a po­kolian meleg folyosókon egy-egy ülőhelyért. Aki dél­előtt jön, az már hiába fá­radt. A belgyógyászat III. feliratú ajtó előtt délután újra találkoztam azzal a zöldkabátos lánnyal, aki dél­előtt fél 9-kor hiába próbáit szerencsét. Nem kapott s >r- szamol. A délelőtt a lazas jövés­menés ideje, a kora délutáné a csendes szemlélődés. A reggeli forgatagban (csak a WC előtt nem állnak sorba) fel sem tűnik a folyosókat, ajtókat es ablakokat szün­telenül tisztító, fényesítő, ta­karítók serege. Annyi ember megfordul itt, mint egy jó­kora állomáson, s mégis, rend es tisztaság mindenütt. A növények frissen öntözött földben pompáznak, s ra­gyog a falak műmárvány bo­rítása is. Érdekes, hogy • itt csak az ajtók fehérek. A fa­lakat rózsaszinre, halvány­kékre. sárgára meszelték. Barátságosabb így. Az orvosok, asszisztensek köpenye hagyományosán fe­hér. Észrevették mai1 az egészségügyiek „egyenruhájá­nak” furcsa tulajdonságát? A nők az utcán divatos vi­seletnél egy kicsivel hosz- szabb köpenyt, a férfiak a szokásosnál néhány ujjnyi­val rövidebb nadrágot hor­danak. Íratlan szabály, hogy az asszisztensek (a tizen- és huszonéves lányok) szinte kivétel nélkül fatalpú lábbe­lit hordanak. Klumpát és fa­papucsot. Visszhangzik tőle a folyosó. Ha egy-egy lágy vegigcsattog a kövön, ötven száz szempár kíséri. A zaj nem bántó, inkább nyugtató. Megtöri a várótermek mono­ton csendjét. Hogy híd ilyen nagy csend lenni ott. ahol egy falunyi beteg ember vár sorára, ami­kor valami sajog, s a száj szívesen elmesélné ki tudja hányadszor már; hogy itt fáj; hogy a múltkor is kap­tam egy jó kis kenőcsöt; hogy a doktor ur azt mond­ta, ősszel már táncolni fo­gok, hogy' így, hogy úgy . . Égj' diák a fizikákon/vét lapozza. Két lány Ludast ol­vas. Egy sokdioptriás. botos bácsi a Sportot mazsolázza. Egy' nagymama korú hölgy' köt valamit, a méretből ítél­ve az unokának készül aján­dék. Idősebb férfi gyújtatlan cigarettát morzsolgat niko­tintól sárga ujjai között. Lát­hatóan ideges. Az épületben tilos a dohányzás. A legtöbben azonban sem­mit sem csinálnak. A sem­mibe néznek, y'árnak. Nincs szánandóbb a beteg ember­nél. s nincs halasabb a gyó­gyuló páciensnél. Dél van. Az előcsarnok órája háromnegyed nyolcat mutat. Szusszanni lehet. Ahogy emelkednek a sorszá­mok, úgy' fogynak a betegek. Az orvos hátradől a székén, derekát nyújtóztatja, rágyújt. A délutáni betegek egy­korúi érkeznek. Jóval keve­sebben vannak,'mint a haj­naliak. A sorszámot fél 2-kor osztani kezdik, a rendelők ajtói kettőkor, fél háromkor nyílnak meg. — Kérem a következőt. Tessék levetkőzni. Most is pontos volt Sándor bácsi. Egy mosoly', pár közvetlen szó. A „törzsvendégeknek” kijár a tisztelet. Három körül tizedannyian sincsenek mint délelőtt. Egyedül a munkaalkalmas­sági vizsgálatnál nagy'obb a nyüzsgés, ök a leghangosab­bak, a legtürelmetlenebbek. Ök nem betegek. A villanyóra még mindig háromnegyed nyolcat mutat. Odakint egyre hosszabbak lesznek az árnyékok, s ide- benn egyre ritkábban berreg a lifthívó csengője. A folyosókon feltűnnek a vödröt lóbáló, felmosóron­gyot hozó takarítóasszonyok. BRACKÓ ISTVÁN Szakmái kapnak Több mint kétszáz jelen­legi tanuló munkájára szá­míthatnak hamarosan a Mis­kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnál. Rajtuk kí­vül 30-as, 35-ös csoportokban betanított munkások tesznek szakmai vizsgát a vállalatnál. REFLEKTOR Ma Budapesten a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesületben vitát rendeztek a hús-, a tej- és a takar- manyprogramról. — Kitünte­téseket nyújtottak át az MHSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából* * Debrecenben 19 új Volán­autóbuszt adnak át rendelte­tésének. + Egerben, a KISZ Heves megyei Bizottságának ülésén a KISZ-taglétszám alakulásáról, a MTESZ és a KISZ együttműködéséről tár­gyaltak. jf: Oroszlányban új ligetet és emléktáblát avat­nak március 15. tiszteletére. ^ Tatabányán, a MEDOSZ megy'ei bizottsága a mező- gazdaságban dolgozó nagy- családosok és gyermekeiket egyedül nevelő szülők élet- körülményeinek alakulásáról tárgyalt. „Szerelem e környéket és benne az embereket” Fél öt: szállingózni kezde- denek az első vendégek. Több meg a házigazda, mint az idegen. A körzetben sok a nyugdíjas, idős ember, ök az elsők. öt óra tájban jönnek a dolgozók. A vízügyi igazgató­ság terme lassan megtelik. A beszélgetőket figyelem. Mon­datokat jegyzek fel. A vár­ható vitára készülök így. — Az a baj — mondja megfontoltan egy Ö6Z hajú bá­csi —. hogy a mi körzetünk­ből sokan elmentek már. Bontják a környéket, és aki lakást kap . . — Sajnálkozás van a hangjában, magyaráz­kodva meséli később, hogy ő itt is volt gyerek. Vila nélkül Öt óra tíz: kezdődik a 8-as választási körzet jelölő gyű­lése. A levezető elnök dr. Kállai László. Az előadó dr. Sass Tibor. Az arcokat fi­gyelem előadás közben. Eredmények, feladatok, gon­dok. Az előadó hamar elér az országostól a város gond­jaihoz. Néhánvan jegyeznek. Utcanév, városrész neve hangzik. Aki nem jegyez, az is bólogat, hiszen közvetlen azokról van szó. amiket kar­nyújtásra elérhetünk, napon­ta látunk. Dr. Sass Tibor javaslatot tesz a jelölt személyére. Rö­viden ismerteti Tóth Tibor életét, munkáját. Rendőr al­ezredes, a megyei rendőrfő- kapitánysag helyettes vezető­je. A városi párt-vb tagja. 1968 óta tanácstag. Ugyanitt, eben a körzetben. Más javaslat már nem ts hangzik el. Kévés a felszó­laló is. Őszintébb volt az elő­adó, .semhogy vitatkozni kel­lene vele, tudottabbak a gon­dok. semhogy ismetelni kel­lene őket. ■Szavazás. Ellenszavazat nincs. A jelölt néhány mondat­ban megköszöni a bizalmat. Arról beszél, hogy sokkal több gond van ebben a kör­zetben, mint amennyiről itt szó esett. És ha megválaszt­ják. akkor e gondok orvos­lásához kéri a választók se­gítségét. Közelről látni... Vége a jelölő gyűlesnek, de az emberek nehezen indul­nak el. Néhánvan Mikla Bé­lát veszik körül, aki nem eb­ben a körzetben lakik, egy utcával arrább. de a környék k0zh>7*or>o0-,o miatt szólt, ez­ért jött el immár a második jelölő gyűlésre. Gyűrűbe fogják Tóth Ti­bort is. Gratulálok, ismerő­sök, régi választói. Most lát­szik: valóban több a gond. mint amiről a gyűlésen szó volt, és a beszélgetés közvet­lenségéből érzik, hogy' miért volt vita nélkül való a jelö­lés. A régi tanácstag, egyben az új jelölt csendesen mond­ta a gyűlés után: — Mire gondolok? Ha beszel­nem kellene valamiről, akkor azt mondanám el, ahogy a mindennapi munkámhoz se­gít a tanácstagi munka. Itt közelebbről látok, ér­tek meg bizonyos dolgokat. És ez jó. Persze kettőzötten igaz. hiszen nekem, a tanács­tagnak is segített a napi munkám tapasztalata. Azt mondtam, hogy' sok a gond. Ha megválasztanak. nem unatkozhatunk majd. És vé­gül, hogy miért vállalom” Szeretem ezt a környéket fes szeretem benne az embe­reket. B. G. Viharágyú helyett fény-morze Ülést tartott a Magyar Me­teorológiai Társaság tegnap a MTESZ Anker közi helyi­ségeben. Az ülés részvevői ér­tékelték a társadalmi szerve­zet elmúlt évi munkáját, amelynek során a legszenv- nyeződés hatásainak vizsgá­latán kívül a Balaton mete­orológiai jelzőrendszerének Lajhóné igazsága Tegnap estig a nevét sem tudtam, s köszönni sem köszöntünk egymásnak még soha. De ismerősömnek tekinthe­tem a barna szemű fiatalasszonyt — családjával együtt —, hiszen életük részben az utcán zajlik. Kényszerű és szégyenlős kitárulkozás ez, mint a be­tege az orvos előtt. Ajtajjuk az utcára nyilik, egy hajdani üzlethelyisegben lakik a Lajhó család a Vörösmarty ut­cában. A lakás egy. legfeljebb négyszer ötméteres helyiségből áll. s mégis há­rom gyereknek, két felnőttnek ad ott­hont. Ablakomból odalátok hozzájuk. Távolságban legfeljebb száz méter vá­lasztja el egymástól a két otthont, mi­nőségben száz év. Nálunk hideg és meleg vizet kínálnak a csapok, ők az utcai kútra járnak. A mi lakásunkat radiátor fűti. ők egy vedlett tűzhellyel bajlódnak. Mi hosszan szellőztetünk ebed után. hogy kiűzzük az étel szo­bánkba szivárgó — alig észrevehető — illatát, az ö falukra soha nem hervadó ■sötét virágokat ültetett a száradó ru­hák gőze. Nem a szánalom fillérjeit csörgetem, és még kevésbé akarok hivalkodni. Csak Lajhoné igazát alátámasztani. Tá­maszra szorul, ez az igazság Már­mar el tudtam hinni, hogy nem. És akkor . . . Friss az élmény, tegnap esti. Tanács­tagjelölő gyűlés zajlott a megyei könyv­tárban. A demokrácia soha meg nem unható, s ezért mindig új izével szánk­ban, országcpitésröl, városfejlesztésről beszélgettünk. Felelősséggel, a jóvónk­ról. Valaki azt latolgatta, hogyan le­hetne közelebb hozni egymáshoz az új bérházak lakóit, mit kellene tennünk, hogy gyorsabban fejlődjön barátsággá, vagy legalább jó szomszédsággá az „alig köszönő"-viszony. S akkor, a tűz­helymeleg. friss-cipómeleg. parnameleg hangulatban felállt egy férfi, és azt mondta: örül, hogy a Vörösmarty utcai bérház környékéről „kisöpörték’’ a ci­gánycsaládokat. Megdermedtünk. Percek teltek el, míg haragvó morajjá oldodott a te­remben a döbbenet. Választunk. Az Alkotmány neveben, a Demokrácia nevében, az Egyenlőség nevében. S akkor valaki azt hiszi, azt mondja, hogy a földhözragadt kis ha­zak lakói nem szép új otthonba köl­töztek. hanem kiúzettek a magyar la­kók szomszédságából. Még fogalmazgattuk magunkban a haragos választ, amikor a hátsó sor­ban felemelkedett Lajhó Józsefné. Bár vissza tudnám adni most magával ra- - gadó monológját, melyet hallgatva a férfi irigyelte szomszédját, a nőt, ki — mert nem köti a konvenció — zseb­kendőjéért nyúlhatott. De bevallom, meg sem merem kockáztatni a szó sze­rinti idézést. Félek, hogy toliamat fél­revezeti az indulat. Nem harag, fájdalom csendült ki a fiatalasszony szaraiból. Nem .. vissza­utasította", „kikérte" az általánosító, s npelysegesen sértő „cigányozást”. Nem. Életükről beszélt. Férjéről, aki becsü­letesen és nagyon sokat dolgozik. Na­gyobbik gyermekéről, aki jó tanuló. A kicsikről, kikért a nap minden percé­ben aggódnia kell, hiszen küszöbüket alig egy méter választja el a forgalmas úttesttől. Arról, hogy micsoda erőfe­szítés egy asszonynak ilyen körülmé­nyek között, néhány negyzetméteren otthont, tiszta, rendes, erkölcsi erőt, tartást adó otthont teremteni a csa­ládnak. Mivel szolgált ő rá a vádakra? — kérdezte mindannyiunktól, s e kérdés a szégyen nyúlós izzadságát sajtolta ki bőrünkből. — Én is szeretném szép lakásba ha­zavárni a férjemet, szeretném, ha egész­séges száraz falak között játszhatnának okos. szép gyermekeim. De tudom, hogy sokan várunk lakásra, sok a tanács gondja. Nem is akartam szólni itt. De most muszáj volt! Ha nem szólok, nem tudtam volna hazamenni, nem tudtam volna tovább élni. Nem várta meg a vita réget, nem várhatta, hiszen három apróságot ha­gyott az égrenyilö lakasbav. Ezért siet­tem papírra vetni: a tanacs I. kerületi hivatala megígérte: a lehető legrövi­debb időn belül lakást kapnak. Jeléül annak, hogy Lajhóné mögött nem né­hány szimpatizáns, hanem egy egesz társadalom áll. BÉKÉS DEZSŐ korszerűsítésén is fáradoztak. A társaság szakemberei mar elkészítették a Balaton automata szélmérő rendszeré­nek prototípusát. Ennek lé- ny'ege. hogy a tó körül kü­lönböző pontokon felállított berendezések azonnal jelzik a siófoki obszervatóriumnak a légmozgás változását es így a korábbinál rövidebb idő alatt eszre lehet venni a vihar kö­zeledtét. Eddig ugyanis min­den i’igyelőállomás telefonon jelezte, hogyan erősödik a szél, s ezért gyakran csak 15 —20 perc múlva értesíthette az obszervatórium a vízirend­őrséget a közelgő viharról. A meteorológiai társaság ajánlatokat készített a vihar­jelző korszerűsítésére is. A viharágyúk csak a vihar kö­zeledtét jelzik, s nem tudni pontosan, mikor vonult el a vész. Ezért a társaság szak­emberei azt javasolták: a lö­vések helyett fényjelzést ad­janak. A kiemelkedő ponto­kon elhelyezett, messzire vil­logó jelzés hatásosabb figyel­meztető, mint a lövés zaja, vagy' a rakéta. Ha eláll a szél, ezt morzejelekkel közölhetik. Fény-viharjelző működik pél­dául a Genfi tavon is, s az idei nyáron előreláthatólag a Velencei-tónál is kipróbáljak. Uj buszok, villamosok A Miskolci Közlekedési Vállalat a IV- ötéy'es terv­időszak hátralevő három évé­ben 61 millió forint értekben 15—15 daranr csuklós és szóló buszt, valamint 12 darab csuklós villamost kap.

Next

/
Thumbnails
Contents