Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-16 / 64. szám

■m + Lányok a mezőn... A városi mezei futóbajnokság leány serdülő A kategóriájának mezőnye már szélszóródott, de a célig még jó néhányszor változott az élboly sorrendje. Az indulók alapos felkészültségét dicséri, hogy végül is centimétereken dőlt el a helye­zések sorsa. (Szabó István felv.) Sportot a sportért... Kicsik és nagyok a pályákon jubiieumi lóverseny o DiGtP-fcen A Diósgyőri Gépgyár ener­giagazdálkodási főosztályán a KISZ-, a szakszervezet és a Magyar Honvédelmi Szö­vetség szervezete között hasznos együttműködés ala­kult ki, aminek alapja a ta­valy három évre megkötött szerződés. Az. együttműködés a 25 éve megalakult MHSZ jubileuma alkalmából meg­rendezésre kerülő sportver­senyeken is kétségtelenül érezteti gyümölcsöző hatá­sát. amire máris van példa. A jubileumi versenysorozat keretében a szövetség tarta­lékosai klubjának rendezésé­ben lebonyolították a lég­puska lóversenyt, amelynek díjait a főosztály KlSZ-szer- vezefe és szakszervezeti szer­vei biztosították. A szerve­zés és széles körű propagan­damunka eredményeként a főosztály dolgozói közül 115- en vettek részt a versenyen. A gazdaságvezetők és a tö­megszervezetek vezetői is ott voltak a versenyzők sorai­ban. akik közül az első és a második helyre Veres Mik­lós, illetve Vásárhelyi László került, egyaránt 75—75 kör-_ egységgel (helyezésük sor­rendjét a 10-es találatok alapján határozták meg), a harmadik helyen pedig — 73 köregységgel — Szilágyi Géza végzett. A DH tippjei 1. MTK-Ferencváros x 2. DVTK—Csepel 1 3. VM Egyetértés—ZTE 1 4. Rába ETO—Videoton x 5. Salgótarján—Tatabánya x fi. Békéscsaba—Dunaújv. x 7. Szekszárd—Szolnok x 8. Várpalota—Győri mAV DAC x 9. Savaria—Fűzfő 1 10. Székesf. MÄV—Győri D x 11. Atalanta—Bologna i 2 12. Internazionale—Milan 2 13. Palermo—Lazio 2 PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Kisterenye—Vasas Izzó 1 1». Váci Híradás—Leninváros 1 16. Bp. Törekvés—Nagybá. 1 »Tegnap Miskolcon .jelen­tősebb sportesemény nem volt” — mondaná a helyi „hivatalos” kommentátor, ha — lenne ilyen. Az egyszerű mondat hallatán sok ezren bosszúsan vonnák össze a szemöldöküket, s joggal! Igaz ugyan, hogy NB-s szakosztályaink nem léptek bajnoki jellegű találkozón küzdőtérre, de a város jó né­hány létesítményében, a hi­vatalos ünnepségeken kívül, fiataljaink sporttevékenység­gel is igyekeztek a 125 évvel ezelőtti dicső elődök, a már­ciusi ifjak emlékét idéző na­pot eseménydúsabbá tenni... Számukra tehát ugyancsak jelentősek voltak azok a sportesemények, ha — nem is érték el az NB-s színvona­lat. * Hideg, csípős idő — me­leg, vidám hangulat... Va­lahogy így lehetne jellemez­ni a 3. számú Szakközépis­kola tegnapját. És ez utóbbi­nak sok összetevője volt! Már az intézet előcsarno­kában „pezsdítette a vért” a tanulók beat-zenekara, a fo­lyosókon jövő-menő diákok és tanárok „ráhangolását” a nap legjelentősebb sportcse­megéjére — a Műszaki— Humán tanár kispályás foci összecsapásra — pedig csak elősegítette a tornateremből kidübörgő „Hajrá E!” kiabá­lás. A falak mellett szoron­gó szurkoló sereg azt. hogy „Negyedik” rfiár hozzá sem tette a biztatáshoz, mert a rop- és kosyrlabdadöntőn mindkét sportágban ez a gárda volt a íinalista. Mert­hogy ők az iskola ..sportosz­tálya”!... Meg is nyerték mindkét találkozót annak rendje-módja szerint — röp­labdában 37:21, kosárlabdá­ban 38:30 arán}rban — mivel ez így dukál. Aztán jött a nagy záróak­kord: a két tanárcsapat locimeccse — a kapuban egy-egy tanárnővel!... A nagy esélyes a Humán csa­pata volt. hiszen a két. test­nevelő mellett az „ász”, az igazgatóhelyettes — aki két plakátot saját kezűleg raj­zolt! — is tagja volt az együttesnek. Hanem a Mű­szaki-gárda nem volt erre tekintettel (lehet, hogy most akarták „leverni a port” a Humánról, meg az igh-ről?), meg Ilike is jobban védett, mint Sárika, s így az új bi­tumenes pályát ők „avatták fel” a fagyos szélben még inkább csípős hangon bízta­tó diák szurkológárda üdv­rivalgása közepette. Hatszor találtak be az ellenfél kapu­jába, míg az ő hálójuk csak négyszer zörrent. ★ „Hajrá kicsik” — zengett- zúgott a biztatás a sport- csarnok lelátóiról, melyet az ünnep örömére — no, meg a pályán küzdő évfolyamtár­sak kedvéért — jócskán megtöltöttek a Herman Gim­názium tanulói. Hanem a biztatásnak csak félig lett foganatja: az elsős leány­kosarasok 29:28-ra „lelép­ték” a másodikosokat! A fel­sős fiúkézilabdázok (III— IV. évfolyam) aztán „bosszút álltak”, mert az alsós váloga­tottat meg ők intézték el .„játszi könnyedséggel” 13:10 arányban. Aztán újabb négy kézilab­da-mérkőzés következett, de ezek már igazi tétre menő összecsapások voltak. A KISZ városi bizottsága által a X. VIT tiszteletére felajánlott díszes serlegért vívtak óriá­si küzdelmet a miskolci MüM-intézetek leánycsapa­tai, melyből a 101-es ITSK gárdája került ki győztesen. A 171-eseket 7:6, a 100-as csapatát pedig 11:8 arányban győzték le ... És az elnyert serlegnek örültek a lányok jobban, mint igen sok eset­ben az NB-s labdarúgók egy-egy létfontosságú mér­kőzésen aratott győzelem­nek! * A Szabadság gőzfürdő fe­dett medencéjében sem volt hétköznapi a tegnap délután. Pedig csak háziversenyre került sor. de ez amolyan „vizsga” volt. A szeptember­ben alakult MVSC uszó- sportiskola kis ..békái” — 6—7 éves úszópalánták — bizonygatták az 50 méteres versenyek során, hogy az egy hét múlva sorra kerülő első „érmes-versenyükre” jól felkészültek. Még „nemzet­közi” összecsapás is volt, hi­szen az egyik versenyszám­ban a Miskolcon lakó Al- Hakim Aida volt az ellenfe­le a magyar „béka-kislá­nyoknak”! Egyelőre Krasz- nai Jutka és Varga Jutka jobban „lubickol” az arab csöppségnél, de lehet, hogy néhány év múlva már ko­molyabb visszavágóra kerül majd sor — valamilyen igazi nemzetközi úszóvers'enyen. * Ezek után nyugodtan zár­hatjuk sportösszefoglalónkat azzal, hogy „Tegnap jelentős sportesemények zajlottak le Miskolcon, bár azokat nem NB-s szakosztályok vivták”. #lert akiket láttunk, azok a sportot a sportért űzik!... És ez ad igazi jelentőséget tevékenységüknek. (monostori) Soha ennyi induló/ Kozepiskolasok a páston ,.A csőrié vesztésre áll” cí­mű, néhány héttel ezelőtt irt cikkünkben többek között az­zal foglalkoztunk, hogy a ví­vóutánpótlás bázisát a kö­zépiskoláknak és az egyetem­nek kellene adniuk. Ak­kor sem a nyilatkozatot tevő szakvezető, sem mi nem gon­doltuk. hogy ilyen rövid időn beiül örvendetes visszhangja lesz az írásnak. Irsa Tibor, a megyei vívó szakszövetség vezetője boldo­gan újságolta tegnap: — Soha még ennyi induló nem volt megyei középiskolás vivóversenyen, mint ameny- nyien a hét végén pástra lép­nek. Hirtelen nem is tudom, hány iskolától, de nem keve­sebb, mint 180 (!) nevezés ér­kezett hozzánk, s most az a kellemes gondunk, hogy mi­ként bonyolítsuk le ezt a méreteiben szokatlan tömeg­versenyt. Ilyen szinten csaK „száraz” . fegyverekkel lehet vívni — de hol veszünk any- nyi versenybírót, amennyi szükséges ehhez a nagy lét­számhoz? ... Igaz soha ne le­gyen nagyobb gondunk! Valóban nehéz feladatnak tűnik a verseny megrende­zése, hiszen a sportcsarnok nagyterme, ahol egyszerre több páston is folyhatnak a küzdelmek, csak szombaton áll rendelkezésre. Természe­tesen , ezen a napon azokat a számokat bonyolítják ie, amelyekben a legtöbb induló lesz. A női egyéni tőrversenyt már szombaton délelőtt 10 órakor elkezdik (44 induló!), * majd a hat csapat összecsa­pásaira kerül sor. Délután 15 órától a férfi tőrözők lépnek pástra (28 induló), s a három csapat is eldönti a bajnoki cím sorsát. Ugyanakkor az általános iskolás leány-tőrö- zők is bizonyítják majd tudá­sukat, felkészültségüket, akik párhuzamos versenyt vívnak egymással, a középiskolások mellett. Vasárnap reggel 9 órától a férfi kardozók egyéni és csapatversenyeire kerül sor az edzőteremben, mivel a nagyterem küzdőterét a csel- gáncsozók veszik birtokukba. A kardversenyen 26 fiú küzd az egyéni bajnokságért, a csapathelyezések" sorsát há­rom együttes dönti el. A szakemberek pedig bizonyá­ra árgus szemekkel figyelik majd a küzdőket, s jó né­hány név kerül be a kis no­teszekbe. M. Gy. iM'mdeníéle Az állatok szimpátiája Az állatpszichológia az utóbbi időben egyre többet foglalkozik az állatok intelli­gencia-vizsgálatával. Megál­lapították. hogy a patkány intelligensebb, mint a macs­ka, a macskának pedig több e^ze van, mint a kutyának. Viszont a kutya igen köny- nven teremt kapcsolatot az emberrel. Az állat-pszicholó­gusok úgy fogalmaznak, hogy a kutj'a szó szerint „belelát az ember leikébe”. Azt mondják, hogy ezt a képességét a kutya 64-féle különböző jellel, fejtartással, farkcsóválással, ugatással vagy lábának felémelésével jutattja kifejezésre. A pszichológusok olyan megfigyelésekre utalnak, hogy a kutya napokkal előbb megérzi, ha gazdái közül va­laki elutazik. Jóval előbb, mintsem csomagolni kezde­nének. Ha a családtagok kö­zül valaki megbetegszik, a kutya pontosan megérzi, mi­kor fordul rosszabbra az ál­lapota. Mind.en kutyatulajdonos tudja, hogy az állatok bizo­nyos emberek iránt az első másodpercben vagy határo­zott ellenszenvet, vagy épp ellenkezőleg. rokonszenvet éreznek. A macskák ezt kü­lönösen látványosan adják tudtul: prüszkölve-karmolva ugranak neki mindenkinek, akit nem kedvelnek. A kígyó születése A mérgeskígyók egyik legveszedelme­sebb fajtája a Kau­kázuson túl élő gur- za. mely rögtön szü­letése után veszedel­mes marásra képes. A szovjet tudósok részesei voltak a ritkán meglesett pil­lanatnak: a kígyó születésének. A taskenti Állat­tani és Parazitoló- ííiai intézetben egy fészekalja tojást ned­ves fürészporban, :>0 Celsius fok körüli hőmérsékleten tartot­tak. A tojások nőni kezdtek, rostos hé­juk egyre sötétedett, s a negyvenedik nap táján a „bébi-kí­gyók*’ megmozdul­tak, csavarodni kezd­tek. Végül egy he­ves lökés megre- pesztette a tojáshé­jat — a kígyó feje és nyaka előbukkant a tojásból. S már abban a pillanatban kimutatta méregfo­gát: az egyik tudós közelítő ujjara azon­nal lecsapott. Mi­után kiadta mérget, sietősen visszahúzó­dott a tojásba, de hamarosan újra elő­bújt. Korábban úgy hitték, hog>v a kígyó marásra csak pár nappal születése után, az első vedlés befejeztével képes. Az ifjú gurza 24 óráig még a feltört tojásban marad, s a köldökzsinóron ke­resztül felszív min­den maradék tojás- sárgáját. Amikor el­hagyja a tojást, hossza körülbelül 23 centiméter, súlya pe­dig 20 gramm. Lámpát vett — bombával együtt Amikor Patrice Anson, aki szenvedélyes asztalilám- pa-gyűjtő, meghívta jó barát­ját, egy hadmérnököt, hogy eldicsekedjék új szerzemé­nyével, egy masszív, henger alakú alapzaton nyugvó, ere­deti formájú lámpával, a hadmérnök elsápadt és siet­ve távozott a műgyűjtő la­kásából. Hamarosan megér­kezett egy utászkülönítmény. A ház lakóit gyorsan eltá­volították, és a legnagyobb óvatossággal kivitték a lám­pát. A dolog nyitja az, hogy a párizsi „bolhapiacon” vá­sárolt lámpa alapzata egy fel nem robbant német rob­banóbomba volt... Ez túl nehéz volt! „Fölemelem, ha addig élek is!” :+: „Ejnye, de nehéz ez a vasrúd .. ie „Még szerencse, hogy nem nyomott agyon ...” (A képsor a torontói súlyemelő világbajnokságon készült.)

Next

/
Thumbnails
Contents