Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-08 / 57. szám

mmmm t(t Módosítsuk a közmondást: „Leány a gáton”... A DVTK sátorcsarnokában megrende­zett fedettpályás atlétikai versenyen a leány 40 méteres gátfutás mezőnye az utolsó aka­dó lyolcat veszi. (Szabó István felv.) (Minden léte Mézeshetek — tizenhat éven át A floridai Bakers/leidben egy bizonyos Sidney Turnton nevű úr vagy 16 esztendeje kibérelt egy víkendházat, ahol „mézesheteit töltené .el” A ház tulajdonosának nemrégiben eszébe jutott, hogy Turnton úr nyilván túl van már a mézesheteken, éppen ezért vissza akarta kapni a házát. Tévedett. Keresetét a bíróság azzal utasította el, hogy Turnton úr éppen „mézesheteit tartja a házban”. Igaz, hogy már a negyedik feleségével. (máié) Oshaiakat árulnak Párizsban több he­lyütt lehet kapni olyan mészkőlapokat, amelyekben a föld őskorából származó állatok kövülete ta­lálható. Az új divat elindítója Michel Cachoux, aki közvet­len kapcsolatban áll egy szenvedélyes kö- vületgyűjtővel. Ez utóbbi Amerikában megvásárolt egy ee^sz kopár hegyvo­nulatot, amelyből ezerszámra „termeli ki” a különböző ős­lények kövületeit. Gyűjtőnk rábukkant egy olyan mészkő­lapra, amelyben egy 120 millió éves hal kövülete található. Speciális eljárás se­gítségével sikerült a kőlapot kettészelnie, így a lap egyik felé­ben a teljes halkö- vület, a másikban pedig annak lenyo­mata található. Elő­fordul, hogy 500, 1000 vagy még en­nél is több munka­órára van szükség ahhoz, hogy az 50 millió éve köbe me­revedett halak háti és hasi uszonyait sértetlenül napvilág­ra hozzák. A halak barnás színe nem valamiféle mestersé­ges lakkozás ered­ménye, hanem ter­mészetes bitumen, amely megóvta az állatokat a felbom­lástól. Ezek az 50—100 millió éves csodák számos amatőr gyűj­tőben felkeltették az érdeklődést a kövü­letek iránt. A piacon már megjelentek a ha­misítványok is. Az eredeti — 3000—10 000 frankot érő — kövü­letekkel szemben 40 —500 frankért is kí­nálnak eladásra mes­terien hamisított halkövületeket. Vakondok segítenek a régészeknek Nem rossz ez a csapat, Bizonyítani akarnak a MtAFC rö — Figyelj, pajtás — adta a tanácsot a röplabdázók Avas Kupájának döntője előtt az NB I-es DEAC-edző az egy osztállyal alacsonyabb szinten doLgozó debreceni kollégájának —, mert ezek­kel a kék-fehér legényekkel ugyancsak meggyűlik a ba­jotok ! Novak Gyula, aki szintén hallotta a tanácsot, elmoso­lyodott. Mert az ő fiainak, a MEAFC játékosainak szól­tak az elismerő szavak. S nem alaptalanul, hiszen az ugyancsak NB 11-es ellenfél­lel szemben aratott 50:18-as „kiütéses” győzelem önma­gáért beszélt. Jó lecke volt — Egy évig „ettük a ke­serű kenyeret” — mondta később az öltözőben a fiatal edző — mert hosszú NB-s múlí után 1972-ben csak a megyei bajnokságban játsz­hattunk. Jó lecke volt ez. s ez annyira eredményesnek bizonyult hogy nemcsak a megyei bajnokságot nyerték meg 100 százalékos teljesít­ménnyel hanem a debreceni osztályozó akadályait is si­kerrel vették .. Persze, az igazsághoz az is hozzátarto­zik. hogy javult a közösségi szellem, az edzesmorál, meg a mérkőzéseken a jatékt'e- gyelem is. És ebben nem kis része Van az új szakosztály­vezetésnek, amely mindent megtesz a csapatért: ám olykor-olykor nem hiányzik az atyai szigor sem. Ez utób­bit példázza az Avas Kupán történt eset is: az egyik leg­tehetségesebb (ORT-valoga- tott) játékos — mert néhány percet késett — csak civil­ben nézhette társait! Pedig vele talán dobogóra kerültek volna most is', mint a főis­kolai bajnokságon, ahol NB-s ellenfelek előtt — Pécs, DEAC. DASE, Gödöllő. BDF —, a MAFC és a TF mö­gött bronzérmet szereztek!... Futballszerda itthon és kill földön \ véletlen variációi Lóverseny az alagsorban Az Eszakmagyarorszagi Állami Építőipari Vállalat MHSZ-lövészklubja légfegy­veres lóversenyt rendezett a vállalat munkásszállójának alagsorában a szálló lakóinak részvételével. Tóth György, a munkásszálló gondnoka nagy segítségei nyújtott a honvé­delmi célokat szolgáló vetél­kedő előkészítésében. A ver­senybírói tisztet Forgó Ist­ván. a klub edzője és Sinket Lajos KISZ-fiatal töltötte be. A légpuskás versenyt Mó­ricz István nyerte meg, a második és harmadik helye­zett Sinka Lajos, illetve Pó­lónkat László lett. A légpisz­toly os verseny első három helyezettjének sorrendje: Gecse Ernő, Csurka József és Móricz István. Teljesítmé­nyéért mindegyikük okleve­let kapott. nemigen esünk még egyszer hasonló hibába. A hiba gyökerét jóval ko­rábban kell megkeresnünk. Nóhánv „menő” akadt a csapatban, akiknek fegyel­mezetlensége, öncélú csillo­gásra törekvése vagy nem­törődömsége nemegyszer 14:1-ről (!) is vesztésre fordí­totta a játszmát, majd a mérkőzést. 1971 őszén ugyan már megkezdte a rendcsiná­lást a szakvezetés, de a hat győzelem kevés volt a bent- maradáshoz. „Megváltak” hát az NB II-től — de négy játékosuktól is. Javult a fegvelem — Az újjászervezett csa­pattal mindent elölről kezd­tünk — folytatta Novak Gyula. — A heti két edzés­ről pedig a háromra tértünk át és a régi sablonjáték he­lyett a sokmozgásos, a „har- monikázó” stílust igyekez­nünk meghonosítani. Ez utóbbit nemcsak a fia­tal csapat összetétele köve­telte meg. hanem a korsze­rűségre törekvés is. Nincse­nek igazán nagy ütőink, te­hát a gyors, pattogó labda­játszásra kellett áttérniük. Két feladó a szélen, középen a hosszú séncolók, s a hát­só játékosok befutása — ez képezi most a hadrendet. És A véletlen úgy hozta, hogy teg­nap egymás után volt módunk megnézni a vasárnapi Megyeri úti bajnoki mérkőzés mindkét részvevőjét. Igaz, az összeha­sonlítás és ezen keresztül — ha lehet erről beszélni — az esé­lyek latolgatása rendkívül nehéz, hiszen merőben más körülmé­nyek között játszott a két együt­tes. A véletlen lehetőség abból adó­dott, hogy a KVSE vezetőinek kérésére az utolsó pillanatban — tegnap délben — (lapzárta után) módosították az edzőmérkőzés programját és eldöntötték, hogy a DVTK—Kazincbarcika mérkő­zést nem Barcikán, hanem Diós­győrben játsszák le tekinteti el a pályák állapotára. A Vegyész­nél csak salakos pályán lehetett volna játszani, a Diósgyőr azon­ban ezt nem engedhette meg ma­gának. mert a késői „füves pre­mier” így is megbosszulta ma­gát. Mind a Vasas, mind pedig a Ferencváros ellen ugyanis -- és ez erősen befolyásolta az ered­ményeket! — már 15—20 percnyi játék után érezte a DVTK já­tékosainak jó része a puhább füves talaj hatását: zsibbaclás, görcs jelentkezett idő előtt, s csak a második félidőre múlt el úgy-ahogy. A véletlen tehát módot adott volna az összehasonlításra, de a „tét” ezt szinte lehetetlenné te­szi. Lehetetlenné, mert kifejez- hetetlen a különbség egy BEK- ta Iá lkozó és egy edzőmérkőzés között; meri egészen más 70 ezer, mint 70 néző előtt játsza­De így helyes ez. mert csak a következetesség teremfhel biztos alapot a jövőnek. A középmezónybeu... Az újonc gárda április 1-én rajtol az NB II-ben. A csa­patbeosztás már ismeretes; a mezőny erősnek, nagyon kiegyensúlyozottnak látszik, — Mit várhatunk a MEAFC-tói? — Elsősorban becsületes helytállást. Bizonyítani akar­juk, hogy ott a helyünk az NB-s csapatok között — mondta gondolkodás nélkül a fiatal edző — A csapat gerincét Bartha, Czine, Do­monkos, Hídvégi, Lanczák, Siklósi és Szabados alkotja, de jók a többiek is. A kö­zépmezőny „jogos” ennek a gárdának1 Nem rossz ez a csapat. MONOSTORI GYULA ni: mert nem tudni, hogy a „kí­sérleti” avagy a „bajnoki” csa­pat volt-e tegnap a DVTK-pá- lyán. (Utalunk itt arra, hogy tegnap megint az előkészítő idő­szak fiatal csapata játszott — a jövő együttese —, nem pedig az amivé vasárnapra a Fradi el­len visszaalakult!) A véletlen egyébként nem sok szerepet játszott a torinói és a diósgyőri pályán. Az Újpesti Dó­zsa ugyanis a Celtic elleni talál­kozóra emlékeztető színvonalon játszott, természetesen a „pont­szerző” feladatnak megfelelő vé­dekező modorban. Még így is íöbb veszélyes helyzetük volt a lila-fehéreknek, akik az utolsó percig nagy akarással, nagy erő­vel küzdöttek. A Juventus ott­honában elért 0:0 nagy siker, de azt is jelentheti, hogy a DVTK ellen vasárnap egy fáradt csa­pat lép majd pályára. Diósgyőri szemmel nézve — és a sportban ilyen is van — ez előny. és még inkább az lenne, ha a Dózsának már a jövő szerdán kellene fo­gadnia a visszavágóra érkező Ju­ventus*. (Március 21-én játszanak ismét.) A véletlen szerencse nem rit­ka fogalom a pályákon. A Dózsa azonban — most kí-*önösen úgy tűnik —, túl jó csapat ahhoz, hogy ebben vasárnap bízni le­hetne. Az olasz bajnok pályáján pontot szerezni majdnem egyet jelent annak a rangnak a visz- szabódításával, ami egykoron egy szinten mérlegelte a két ország labdarúgását. És ebből egyenes a következtetés a DVTK­DVTK—KVSE 2:112:1) A diósgyőri stadionban le­játszott edzőmérkőzésen a következők szerepeltek: DVTK Szabó (Vereb) — Kovács, Salamon. Koliláth (Hajdú) — Tamás (Gál), Föl- desi, Hajas — Fekete, Oláh, Tatár, Somodi. KVSE: Fü- löp — Moklar. Ködmön, Er_ dősi. Szipka, Kopa, Mikula, Simkó, Kálmán, Ráczi, Cser- venka. A bareikaiak a DVTK-hoz hasonlóan nehezen ismer­kedtek a füves pályával, s ennek következményeképpen két gyors gólt kaptak. Már az első 15 percben 2:0-ra ve­zetett a DVTK. Az első diós­győri gólt Földesi rúgta, a másodikat Oláh fejelte. A Kazincbarcika egyre jobban belemelegedett, s még a fél­idő vége előtt Ráczi pontos lövésével szépített. A máso­dik félidőről csupán annyit lehet elmondani, hogy a bar­eikaiak kitűnően lassították a játékot, tartották a lab­dát, no meg azt, hogy gól nem esett. nak nincs veszte ui való ja! Nyu­godtan próbálkozhat az edző, nyugodtan küzdhetnek a diós­győri fiúk, hiszen vasárnapi el­lenfelükkel szemben a fő fel­adat a becsületes helytállás. A vesztenivaló hiányának tudata pedig olyan ‘elki többletet ad­hat, ami hozzásegítheti a csapa­tot az újpestiek megszorításá­hoz. Ha ezt sikerül elhinniök, s így eredményt is tudnak elérni, az már nem a véletlen műve lesz. HORVÁTH KÁLMÁN Tegnap a másik hatom par is játszott a BEK legjobb négy csa­pata közé jutásért. Két további találkozón az európai labdarúgás színvonalának egészét is fémjel- zo négy csapat mérte össze ere­jét. Megszületett a szenzáció is: az Ajax Amszterdam 4:0 arány­ban „lelépte” Beckenbauer együttesét a Bayern Münchent, megfosztva ezzel a nyugatnéme­teket a továbbjutás reményétől. A zord kijevi időjárás miatt a sokkal délebbre fekvő Ogyesz- szában fogadni a Real Madri- dot a Kijevi Dinamó. A Real is azt produkálta, amit a Dózsa — 0:0-ra végzett —. és így a spa­nyol bajnok is a legjobb négy közé elsősorban várhatók listá­jára iratkozott fel. A negyedik mérkőzés semmit sem döntött el, hiszen: Spartak Trnava (cseh­szlovák) — Derby County (an­gol) 1:0. A II. századból származó településre bukkantak az északkelet-buigáiriai Pavlike­ni városától alig két kilo­méterre. A kerámiaégető ke­mencékből, a rabszolgatar­tók és rabszolgák lakhelyéül szolgáló hely iségek bői és más épületekből arra követ­keztetnek, hogy nagy kerá­mia készítő telep került nap­világra. Az ásatásokat sajá­Megrenditö élményben volt ré­sze egy idősebb bajor hölgynek, aki szokásos reggeli sétáját vé­gezte Nabburg városka temető­jében. Midőn az egyik frissen ásott sfírgödörhöz ért, egy „föl­döntúli” hang arra kérte, sza­badítsa ki fogságából. Az asszony minden bátorságát összeszedve a sír pereméhez lé­pett és lenézett; a városka sír­Bocsok ★ A bremerhaveni állatkert jegesmedvéje novemberben ikreknek adott életet. Azóta most először mutatták meg a bocsokat az állatizert láto­gatóinak. Kx, módszerrel — a vakon­dok „segítségével” végzik. Amikor ugyanis a régészek­nek az irány követésében kételyeik támadnak, a va­kondok mutatják az utat. Ahol a vakondtúrások körül cserépdarabokat találnak, ott folytatják a feltárást, mert egészen bizonyos, hogy eze­ken a helyeken hamarosan értékes leletekre bukkannak. ásója nyújtogatta kétségbeesve kezét a szabadító felé. Aki előző nap temetéshez készítette elő a terepet, de a nap folyamán le­öntött számtalan korsó sör megtette hatását és a férfi be­leszédült a maga ásta gödörbe. Azonmód el is aludt és csak a hűvös hajnal ébresztette a der­mesztő valóságra. Egyre tovább élünk A leghosszabb életre ma a norvégok, a svédek és hol­landok számíthatnak, mert honfitársaik átlagosan 73—74 évig éltek. A svájci és a dán állampolgárok már csak 72, az angolok, a franciák és a kanadaiak 71. a japánok és az észak-amerikaiak 70 (a fehér amerikai 71, a színes 64) évig élnek. Ezzel szem­ben az átlag indiai alig éri meg a 42 évet és ezzel még nem is utolsó a listán! A Szovjetunióban az átlag­életkor jelenleg 70 év — a cári Oroszországban azonban még csak 32 volt, körülbelül annyi, mint a középkorban. Ugyanekkor — tehát az első világháborút megelőző idők­ben — a svédek az 52 évnél, a britek 50-nél. az ameri­kaiak 49-nél, a franciák pe­dig 47-nél tartottak. A né­metek átlagéletkora ez idő tájt 42 év veit. Részegen a sírgödörben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents