Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-05 / 54. szám
hurik Károlyra emlékeztek a birkózók Két diósgyőri aranyérmes! Mintha megijedtek volna... Jobb rajtot reméltünk Ferencváros — Dl TK 4:1 (2:0) j)c Védő a védő ellen. Ez is jellemző volt a mérkőzésre. Salamon itt ugyanis a Fradi beállásával, Bálinttal harcol a saját 16-osán belül. (Szabó István felvétele) A plakátok azt hirdettek, hogy a szabadfogású birkózók viadalán a válogatottak is indulnak. A sportcsarnok három szőnyegén azonban hiába T—''■'tiik őket: nem voltak 'Tem is lehettek, hiszen ibbick Várnában, az utóbbiak egy része Mongóliában, a másik csoportjuk Minszkben versenyzett! Az EB márciusra történt váratlan előrehozatala bizony fejtetőre állította az egész nem- re'közi, s vele a magyar bir- kózóprogramot is! A közönség mégsem csalódott. Mert nem volt! A lelátókon még egy tucatnyi szurkolót sem tudtunk összeszámolni, hiszen ki megy szombaton 11 órától birkózó versenyre?... Még focira sem! Helyes a szakosítás: Persze, nemcsak a nézők, meg a legjobb birkózók hiányoztak, hanem azok is, aki a „válogatott kötelező indulása” miatt —■ így szólt a kiírás — esélytelennek ítélve magukat a pontszerzésre, el sem jöttek Miskolcra! A mezőny még sem volt „mini”, mert 13 sportkör 67 versenyzője csak kötelességének érezte, hogy részvételével adózzon. Imrik Károly, az egykori harmincszoros válogatott birkózó, majd későbbi kitűnő nevelő-edző emlékének. A DVTK hajdani mestere ugyanis 12 felnőtt magyar bajnokot nevelt Diósgyőrött 1949-től négy évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig, s a jól megalapozott munka folytatása lett az azóta Sizerzett 4 bajnokság is. A harmadszor rendezett emlékverseny rangja azért a jelenlegi legjobbak nélkül is megmaradt, hiszen a korábbi neves birkózók közül többen is szőnyegre léptek. Itt volt például Trázsi, Kovács, Varga. Idei I. volt magyar bajnokok, Kalitzky, Szabó, Csizmadia, Veress, Urban dobogós versenyzők. Némi szépséghibát csak az jelentett. hogy például a 48 kg-os súlycsoportban egy, az 52 és + 100 kg-ban pedig háromhárom birkózó állt rajthoz. A legnépesebb mezőnyök, s egyben a legjobb küzdelmek is a 62, 74 és 82 kg-os súlycsoportokban voltak. A színvonalra pedig az a jellemző, hogy csak a viadal elején láttunk gyors, tusgyőzelmeket, páros leléptetés pedig egy sem fordult elő! A legörvendetesebb mégis az volt, hogy eltűntek a kötöttfogású birkózás jellemzői! Szinte mindenki az egylábas kiemelésre, vagy térdelésben a 4-es alakú lábkulcsolásra törekedett, s igen bátran alkalmazták a gáncsokat is. Igaz, még nem szovjet, vagy japán színvonalon birkóztak, de a szakosítás eredményei máris látszanak! Szepi szót toqadott — Szepi, lábra menj — adta az utasítást Farkasnak edzője, Guttmann József az Idei l. elleni mérkőzés előtt — és „ne feküdj el!” S a diósgyőri fiú annyira megszívlelte mestere tanácsait, hogy nagy hírű ellenfelét ő „fektette el”! Kétvállas győzelme aztán any- nyira fellelkesítette, hogy meg sem állt a dobogó legfelsőbb fokáig! Veress, a másik DVTKrs versenyző is aranyérmet szerzett, csak az övé „taktikai” ízű volt. Csizmadiával szemben kétvállas vereséget szenvedett, ám a győztes —, hogy klubtársa ezüstérmet szerezhessen — három tusgyőzelem birtokában sérülést mímelt, pedig még egy mérkőzése — melyet ha el is veszít, akkor is aranyérmes — hátra volt. Kizárták a versenyből!... S a csattanó: Veress legyőzte az „ezüstvárományost”, aki így csak bronzot kapott. A diósgyőri fiút pedig a siker a dobogó legfelsőbb fokára segítette! Persze az arany így is ugyanúgy csillogott! Jászkai és Zsigmond — mind- icettő diósgyőri — is szépen helytállt: bronzérmet - szerzett. dz eredmények:. 48 kg: 1. Mártha II. (Orosháza), 52 kg: 1. Varga (Debrecen), 2. Németh (Orosháza), 3. Gál (Csepel) , 57 kg: 1. Jámbor (Debreceni), 2. Mártha I. (Orosháza), 3. Juhász (Csepel), 62 kg: 1. Farkas (DVTK), 2. Surányi (U. Dózsa), 3. Juhász (Kecskemét), 68 kg: 1. Trázsi (Orosháza), 2. Szabó (Kecskemét), 3. Jászkai (DVTK), 74 kg: 1. Veress (DVTK), 2. Kalitzky (Csepel), 3. Magony (MTK), 82 kg: 1. Mészáros (Bp. Kinizsi), 2. Petrezselyem (Debrecen), 3. Csobánczi (MTK), 90 kg: 1. Balassa (Kecskemét), 2. Csábi (BVSC), 3. Varga (BVSC), 100 kg: 1. Kudelász (Bp. Kinizsi), 2. Csikós (Szeged), 3. Kovács (DVSC), + 100 kg: 1. Urbán (FTC), 2. Taricska (Debrecen), 3. Zsigmond (DVTK). MONOSTORI GYULA Berecz maqyar bajnok! A hét végén junior ökölvívóink legnagyobb erőpróbájára az OB egyéni versenyeire került sor a fővárosi Jég- színházban felállított szoritó- ban. A rangos viadalon a borsodiak legjobbjai is ott voltak, s nem kis meglepetéseket — számunkra igen kellemeseket — okoztak. Az elődöntők során a har- matsúlvú Szilágyi (Borsodi Bányász) óriási harcban legyőzte az országos vidék-bajnok kaposvári Horváthot, Lakatos (MÉMTE). pedig a pehelysúlyban három menetben át rohamozva,szinte szóhoz sem juttatta nagynevű ellenfelét, az Ű. Dózsás Kellnert Az MVSC „üdvöskéje” a válogatott kerettag Berecz •hatalmas ütéseit Galambos (Törekvés) csak egy percig(!) állta a könnyűsúlyban. Mindhárom borsodi fiú tehát döntőbe jutott, s nem sok hiányzott Takács (Borsodi Bányász) sikeréhez sem, aki minimális pontkülönbséggel maradt alul Benczikkel (Bp. Honvéd) — a legtechnikásabb öklözőnek minősített és bajnokságot nyert fiúval szemben. A döntőkben a három borsodi fiú közül Berecz ismét remekelt és fölényes biztonsággal nyerte magyar bajnoki címét! Lakatos (MÉMTE) és Szilágyi (Borsodi Bányász) is minden dicséretet megérdemel: ők ezüst éremmel tértek haza. A szabadfogású birkózó EB időpontjának váratlan előbb- rehozatala alaposan felborította a nemzetközi versenyprogramot is, s ez szolgáltatott okot arra, hogy a főpróbának számító várnai Dán Kolov emlékversenyt nagy sebtiben lebonyolítsák. A magyar válogatott tagjaként a diósgyőri Rusznyák A szurkolók egy része már akkor mérges lett, amikor még be sem lépett a stadionba. Kiderült, hogy a DVTK nem számított ilyen nags érdeklődésre. s a jegyek — a még üresen álló helyek ellenére — hamarabb fog' tak el, mint a közönség a pénztárak élői. Megnyugfato volt viszont, hogy a szurkolók pénteki kívánsága teljesült: működött az eredményjelző, s nemcsak a gólokat, hanem a góllövőket is kiírták. Persze, ebbe az örömbe is vegyült némi üröm. hiszen az öt névből csak egy volt diósgyőri! Régen volt annyi néző a stadionban, mint tegnap, a szerény becslések is 15 000-re taksálták számukat. (Fizető néző 10 116 volt.) A két csapat a következő összeál.ításban futott ki a pályára. FTC: Géczí —, Vé- pi, Páncsics. Bálint, Martos —. Juhász, Mucha —, Engelbrecht, Branikovits. Albert, Bartosik. DVTK: Veréb —, Kovács, Salamon, Hajas, Kol- láth —, Tamás. Földes!, Si- kora —. Fekete, Kiss, Vass. Kűről voll szó? Amíg a csapatok a meglepően jó talajú pályán melegítettek, Csanádi Árpád, az FTC edzője a rádió mikrofonján társalgott valakivel, A következőket mondotta: „Ha ezt még nem hallják a rádióhallgatók (Nem hallhatták, mert az adás még nem kezdődött el! a szerk.) is szőnyegre lépett a bolgár fővárosban, de — csak kétszer. Nem mintha erejéből nem tellett volna többre, de ezúttal nemcs?.k a versenytársak voltak az ellenfelek! Balszerencses sorsolással mindjárt az olimpiai helyezett török Demirtas ellen kezdett, akitől a második menet közepén egy féljármos, majd lábollós fogás után kétvállas vereséget szenvedett. Ezután a bolgár Sztoj- csev következett ellenfélként. Rusznyák a második menet végén 4:0-ra vezetett, amikor hidalni kényszerült. A három bolgár (!) bíróösz- szenézett és teljesen érthetetlenül gyorsan tust ítélt! A hazai szurkolók néma csendben vették tudomásul a rosszindulatú ítéletet. Ez azonbar a ténveken nem változtatott: Rusznyák elbúcsúzott a további Küzdelmektől. Totóeredmények 1. DVTK—FTC^ 1:4 2 2. Tatabánya—Csepel 0:0 x 3. Pécs—Szeged 2:0 1 4. Egj’etértés—Baba ETO 1:0 1 5. Várpalota—Dunaújváros 3:0 1 6. Kecskémé:—Bp. Spart. 8:2 1 7. Békéscsaba—Haladás 0:2 2 8. Ganz-M,—SZMTE 0:0 x 9. Szekszárd—Pénzügyőr 0:1 2 10. Atalanta—Sampdoria 0:2 2 11. Palermo—Bologna 1:1 x 12. Roma—Cagliari 0:0 x 13. Temana—Lazio 0:1 2 Pótmérkőzések: 14. Brindisi—Varese 1:0 1 13. Lecco—Ascoli 0:1 2 16. Perugia—Arezzo 0:0 x akkor neked elmondhatom, hogy nincs is itt! Az első edzésen megjelent, de azután kijelentette, hogy vagy ö, vagy én! Nem hajlandó velem dolgozni.” Azt nem sikerült \megtudni, hogy kiről volt szó, de gyanítjuk ... Somlai játékvezető — akiről el kell mondanunk, hogy egy-két kisebb hibától eltekintve. jól vezette a találkozót — pontosan 3 órakor adott jelt a kezdésre. Bátortalan kezdés Az első hazai támadást már az első perc végén láthattuk, de Földesi lesre futott. öt perc múlva is ő próbálkozott meg a gólszerzéssel, ám a 16 méterről kapásból leadott lövés több méterrel mellé ment. Egyre feltűnőbb volt, hogy a diósgyőriek a hosszú téli .szünet alatt sem tudtak lelkiekben megerősödni. Ilyedt, bátortalan játékuk váratlan, s nagyon meglepő volt. Egy negyedóra kellett ahhoz, hogy a szorongás valamelyest felengedjen. Ennek ellenére láttunk az első félidőben is egy-két ügye* próbálkozást, de ez nem volt elég a védélem tehermentesítéséhez. Nem is beszélve a gól.! övéiről! A Fradi sem játszott valami jól ebben az időben, s talán csak ennek köszönhető, hogy a DVTK egy félóráig nem kapott gólt. A 30. percben azonban Engelbrecht tefutotta Kol- láthot es beadását a berobbanó Mucha közelről vágta a hálóba, öt perccel később Juhász vitte fel a labdát, a fedezetlenül hagyott Brani- kovitsnak játszott, aki két lépést téve, 16 méterről bombázott a bal sarokba. Egy perccel később egy újabb FTC támadásnál — azután, hogy Kiss nem tudott' jó helyre passzolni az üres kapu előtt (Géczi rosszul futott ki) — Kolláth felvágta a 11-esen belül előre induló Albertet. A büntetőrúgást Branikovits végezte el, s a kapu baloldala felé küldött labdát Veréb bravúros vetődéssel kiütötte! A 2:0-ra végződött félidő után nagyon csendes volt a DVTK öltözője, s Verébtől is csak súgva mertük megkérdezni, hogy becsapta-e Branikovitsot? Ö bosszúsan csak annyit válaszolt, hogy ez sem változtat a helyzeten. Ez masabb voít Mármint a második félidő. Ha nem bosszantana az, ahogy a DVTK hátrányba került, azt. a kesernyés megjegyzést is komolyan mondhatnánk, hogy jobb lenne a félidei „eligazítást” a meccs előtt megtartani. A második félidőben ugyanis bátrabban, s jobban is játszott a DVTK; természetesen viszonylag. Elég hamar jött azonban az újabb hidegzuhany, s ismét azért, mert Kolláth megint nem tudta tartani En- gelbrechtet. A szélső beadását Veréb sem érte e], s Múcha három méterről talált a hálóba. A gól után Sikora és Kiss helyére Horváth és Tatár állt be. A következő percben Kovács sárga lapot kapott Bartosik „szereléséért”. A 14. percben újabb nagy hazai helyzet maradt ki. Géczi ismét rosszul futott ki, Vass már a kapus mögé került, de nem tudott betalálni az üres kapuba -r ketten is zavarták. A következő percben viszont Géczivel szemben állva jutott gólhelyzetbe, de Páncsics a 11-es ponton utolérte, s hátulról benyúlva elrúgta a labdát. Utána a szélsőt is Ez volt az egyetlen alkalom amikor kritikusabban vizsgáltuk Somlai bíráskodását. A DVTK egyre főbbet támadott. de a szerencsével is hadilábon állt. A?. 2á. perc- oen aztán megszületett „a oecsüle-gór'. Horváth Tatárhoz fejelt, majd a visszatartó labdát nagy erővel lőtte a jobb felső sarokba. 3:1. A 39. percben a bal oldali támadás végén Mucha, Albert befelé fordított átadásából ^állította be a végered- nfényt. Hosszadalmasabb értékelés helyett csupán annyit kell megemlíteni — ismételten — nogy érthetetlen volt az első félidőben mutatott bátortalan diósgyőri játék s úgy tűnik, a jövőben az ilyen időszakokat, mint amilyen a téli is volt, nemcsak a fizikai, hanem a lelki felkészítésre is fel kel' használni! HORVATH IRAMÁN ak Farkas „Szepi” fejreállítja ellenfelét, mert — ez is kellett az aranyéremhez! (Szabó István felvétele) \ Rusznyákot tusolták a bírók!
