Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-05 / 54. szám

Ki kell mozdulni a lóiéiból cm Öreg ember nem vén ember ,.Ha valaki nyugdíjba megy, nem fordíthat hátat sem a vi­lágnak, sem hazájának, sem hivatásának!” így fogalmazta meg a Fegyveres Erők és Testületek nyugdíjasklubjának — amelynek megalakulásáról egy hete hírt adtunk — vezető­sége azt, amit orvosok, gerontológusok ekként összegeznek: ha sokáig akarja valaki élvezni a „nyugalom” éveit, tanul­jon meg fiatalnak maradni. Somosi Ede, a nyugdíjasklub el­nökhelyettese bizonygatja: ha statisztikát készítenénk arról, hogy kik azok. akik rövidebb ideig örülhetnek gazdag, mun­kás éveik gyümölcsének, nyugdíjuknak, kétséget kizáróan kiderülne: azok, akik beülnek a kényelmes fotelba, s ottho­nukból, magányukból nem hajlandók kimozdulni. Megöregedni nem köny- nyü. S szellemileg és testi­leg frissnek maradni csak akkor lehet, ha <— a sem­mittevés csábításának ellen­állva — tartalmassá tesszük az éveket. Mert tartalmas­sá, sőt izgalmassá lehet szer­vezni, amikor végre sok minden pótolható, amire a munka mellett nem futott az időből. S éppen ebben segít a fegyveres testületek nyug­díjasainak klubja. Az idei tervekről beszél­getünk Somosi Edével, ám korántsem valamifajta ideig- óráig tartó programról, amely csupán egy évre szólna. Tu­lajdonképpen nem is az a legmegkapóbb elképzeléseik­ben, ami az összejövetelek, kirándulások , .rendjével” kapcsolatos. Nem mintha nem lennének imponálóak ezek a tervek is, hiszen pél­dául az első félévre három­napos kirándulást hirdettek meg a klub csaknem 140 tagjának a Cseh—lengyel Tátrába, kétnapos nyári Autóbusz-kirándul ást a Du- na-kanyarba, arról nem is szólva, hogy egy-egy napra ellátogatnak Bükkszékre. Garadna-Mókusviliábu, Bán­kúira és Egerbe is. Mondom, mindez rendkí­vül imponáló terv, de vala­hogy mégis inkább a klub­tagokkal — vagy éppen nyugdíjba vonulókkal — való sokirányú törődés az, ami a ác A fiatalsáp körében hó­dit az „overáll” divatja. (Ki­fejezetten vékony testalkatn­ak számára ajánlott.) A ké­pünkön látható modell vé­kony, műszálas szövetből ké­szült, tűzéssel díszítve. Muta­tós tavaszi öltözet. Üjabban rövid ujjas, cippzáras válto­zatban is terjed, nagymintás nylprintből vagy egyszínű jerseyből. legnagyobb értékét adja lé­tüknek. Az, hogy egymás gondjából részt vállalnak. Ha valaki dolgozni akar? A klub héttagú vezetősége saz aktívahálózat segít nyugdí­jas-állást találni. Ha klub­társuk beteg? Meglátogatják — rendszeresen. Nehéz lenne részletezni azt a sokféle „aprómunkát”, amit egymásért s önma­gukért. valamennyiük fiata­lon tartásáért tesznek a klubtagok, s a valóban áldo­zatkész vezetőség. És azokért; is, akik még nem jutottakéi köziéjük: felkeresik a nyug­díjban levőket, és azokat, akik még csak készülődnek a nyugdíjas életre. S jó előre megcsillogtatják az „öreg­kor” tartalmasabbá tételének módját, lehetőségét. Péntek este társas összejö­vetelt s közös vacsorát ren­deztek klubjaikban a fegyve­res testületek nyugdíjasai. A hangulatot emelte a FÉK táncklubjának klasszikus és modern táncbemutatója. (A három éve 16 taggal működő táncklubot dr. Ónodiné Ágoston Éva táncpedagógus vezeti, s ő gondoskodik a zongorakíséretről is.) A né­pi táncosok tájjellegű tánc­számokkal kedveskedtek. (Az ő vezetőjük Hernádiné Engi Zsuzsa, s népi zenekarukat Lakatos Kálmán vezeti.) Az összejövetel igen jól sikerült. Az éjszakába nyúló mulatsá­gon a nyugdíjas klub tagjai is kedvet kaptak a táncra (réva) A brazíliai diffeiibachia Egyre tiíbb lakásban ta­lálható meg a Diffenbachia exotica, ez a Brazíliából származó dísznövény. Leve­lei — amelyeken fényes zöld alapon fehér foltok tarkálla- nak — 30—40 centiméter hosszúra is megnőnek. Rend­kívül mutatósak. A diffenbachiák fejdug- vánnyal vagy törzsdarabo­lással szaporíthatok, a leg­szebb növények azonban fej­dugványból lesznek. A fej- dugványt négy-öt levéllel vágjuk le, a törzsdarabokat pedig úgy szabdaljuk, hogy két-három nyél maradjon rajtuk. A leveleket eltávolít­juk róluk, és fektetve he­lyezzük a dugványokat az edénybe, majd három centi­méternyi földdel betakarjuk, s jól megöntözzük. Szaporí­tását februártól augusztusig végezzük el. (Könnyen gyö­keresednek.) A szobalevegőt jól bírják, nagy fényt nem igényelnek, nem szükséges közvetlenül az ablak elé tenni őket. Ala­csony hőmérsékleten és erős fény hatására a levelek el­fakulnak. Kártevőik a levál­ás pajzstetvek. A levéltetvek ellen gyakori zuhanyozással védekezzünk, a pajzstetvek káliszappanos, vizes vattá­val dörzsölhetők le. A nö­vény laza. homokos lombföl­det igényel BARNA FERENC Akár a metró... Egy, a zaj ellen küzdő oá- rizsi laboratórium munka­társai megállapították, hogy az alvó férfi horkolása elér­heti a 70 decibeles szintet (ekkora zajjal érkezik a pe­ronhoz a metró szerelvé­nye). A zaj ellen harcolók en­nek megfelelően egy olyan berendezés különböző mo­delljeit dolgozzák ki, amely­nek az a rendeltetése, hogy az alvó orrán át lélegezzék, száját pedig zárva tartsa. Megharaptak a kutyás-cikkért Bocsánatot kérek Ezennel tisztelettel bocsá­natot kérek dr. Szegőváry Dénes nyugalmazott jogta­nácsostól (levelén az áll, hogy irányítószáma 3529, sa Jánossi F. u. 2. sz. alatt la­kik). Bocsánatot azért, hogy ma egy hete — mint, írja: témaszegénységemben! — a kutya-témát vettem elő, hol­ott „annyit értek hozzá, mint ő a trópusi paradicsommada­rakhoz”. Megértő elnézését kérem, amiért laikusságomban nem ismertem fel az egyik kutyá­ról közölt fényképen azt, hogy tulajdonképpen nem lánc (amit a tanácsi rende­let tilt) van a „fotómod el­lünk” nyakán, hanem fojtó nyakörv. Hálásan köszönöm levélírónk felvilágosítását, amely szerint „megnyugtat” afelől: mennyire „kényel­mes” ez a fojtó nyakörv a kutya számára. örömmel fogadtam dr. Szegőváry Dénes javaslatát, amelyben arra biztat: tanul­mányozzam a legújabb, a kutyákra vonatkozó jogsza­bályokat. Legnagyobb sajná­latomra ez idáig nem tud­tam megvalósítani javasla­tát), az említett jogszabályok ugyanis még nincsenek kodi­fikálva (jól mondom?), s éppen ezért az ajánlott szak­lapban is csak két hónappal később jelenhetnek meg. Igaza van levélírónknak abban is, hogy fehívta a fi­gyelmemet: Budapesten" már kijelölték azokat a parkokat, ahová a kutya is bemehet. Bocsánat, hogy magam is ezt forszíroztam, miskolci vi­szonylatban, igaz, nem a kutyák, hanem az emberek érdekében. Rosszul fogalmaz­tam, mivel azt kértem: a kerületi tanácsi hivatalok él­jenek a rendeletben biztosí­tott jogukkal, s néhány par­kunkból tiltsák ki a kutyá­kat. Ehelyütt igazítom hely­re magam: néhány parkból tiltsák ki a kutyáktól rette­gő, gyenge idégzétő embere­ket. De már megbocsásson tisz­telt levélírónk, ha nem ér­tem a korcs ebek iránti el­lenszenvét azok után, 'hogy levele elején a kutyákról ál­talában írta: az emberek leghűbb barátai. Vagy úgy kel} értenem: csakis a faj­tiszta, a pedigrés, a törzs­könyvezett ebek azok, ame­lyeket szeretni, védeni érde­mes? A korcs utódot kutyá­ba sem kell venni? Ami pedig a kutyaellenes- ségemet, az ezzel kapcsola-í tosan a szememre vetett „an- tihumanizínusomat” illeti: ebben lehet valami. Ugyanis egy kissé mintha túlzónak ta­lálnám a külföldi példáló- zást arról, hogy már vannak Zengő ruhák A divatkreátorok sutba vághatják a ruhatervezés hagyo­mányos kellékeit: az ecsetet, a festéket és a ... fantáziát. Bizo­nyos dr. Hans Jenny svájci orvos, termé­szetkutató, festő stb. áldozatos munkája nyomán megszületett a kimatika, az az új tudomány, amely af emberi és állati test­ben, az univerzum­ban és a mikrokoz­moszban tapasztalha­tó rezgéseket és hang- hullámokat láthatóvá teszi. Az újfajta in­gerek újfajta élményt jelentenek az ember számára, s ennek a különleges érzetnek a csábos hatását lova­golja meg az újmódi divatkreáció. Bizonyára roppan­tul érdekli olvasóin­kat, hogy nemrégen nyilvánosan is bemu­tatták a hangkép- kollekciót, s a model­leket — ugye, mi­lyen leleményes az ember? — zengő ru­háknak keresztelték el. Feltehetően az is foglalkoztatja a nyá­jas olvasót, hogyan terveznek ruhát a ki­matika felkent pap­jai. A receptet már csak azért is közre­adjuk, hátha valaki kedvet kap egy kis otthoni barkácsolás­hoz, elvégre úgyis hódít a „Csináld ma­gad!” mozgalom. Az akcióhoz szük­ség van egy lemez­játszóra, vagy egy magnetofonra, továb­bá egy 28 centiméter átmérőjű, kör alakú membránra, valamint egy kevés — a kor­pafű spóráiból szár­mazó — likódium porra. A port a membránra szórjuk és megszólaltatjuk a zenét. Középmagassá­gú hangnál a por go­lyó alakú halmocs­kákká csomósodik. Jelentős hangválto­záskor áramlatok, spirálok és porszökö- kutak keletkeznek. Crescendónál ja hal- mocskák középre gyűlnek, fortisszimó- nál porfelhők kelet­keznek. A különös alakú mintákat — kinek milyen tetszik — át kell menteni az ingnek, blúznak, tu­nikának szánt kelmé­re, s máris kész a zengő ruha. Tájékoztatásul kö­zöljük, hogy Bach d-moll toccatájának első tételében a 29. taktus középkori láncingre hasonlít, de aki jobban kedve­li Mozartot, s mond­juk éppen pizsamá­nak valót tervez, a2 ne feledkezzék meg a Kis éji zenéről. A va­riációk száma végte­len, hála a zeneszer­zők termékenységé­nek. Persze, felhasz­nálhatók a népdalok is, mondjuk a népvi­seletek kreációjához. Könnyű nyári ruhát feltétlen csak kön­nyűzenével dekorál­junk, s a menyaszo- nyi ruha únt fehér színét a Nászinduló­val tegyük élénkeb­bé. Persze, jól tudom én, hogy nem min­denkit ragad magá­val az új divatőrület. Biztosan akadnak majd olyanok, akik fittyet hányva a mo­dern időkre, a hagyo­mányos módon szí­nezett és mintázott ruhákban feszítenek majd. Az ilyenek magukra vessenek, ha megmosolyogják őket, és összesúgnak a hátuk mögött az utcán Nincs annál szörnyűbb, mint ódi­vatú ruhában pom­pázni. Ne felejtsék eV! Én időben szóltam. (brackó) HA ÍGY MEGY TOVÁBB . . . — Jé! Már nektek is van kutyabőrötök? országok, ahol a lakáskiuta­lásnál is beszámítják a csa­ládba a kutyát. (Levélírónk ' szerint egy dán dog — fél szoba.) Még egyszer bocsánatot ké­rek dr. Szegőváry Dénestől, s hasonlóképpen Nagy Bélá- né (Miskolc, Kandó Kálmán U- 24. sz.) levélírónktól is, aki szintén ebben az ügyben rótt meg, két és fél oldalas , levelében, _ (pár megátalko­dott ságom odáig terjed, hogy kissé eltűnődtem: bárha ilyen lelkes védelmezőkre ta­lálnának azok a nehéz vagy (Hídvégi Janos rajza) éppenséggel rossz körülmé­nyek között élő gyermekek is, akikről jó néhány alka­lommal cikkeztem már.) És végül: ünnepélyesen ki­jelentem, hogy nem vagyok „kutyaellenség”, s nem vala­mifajta „gyávaság” vezérelt, amikor. — levélírónk által kifogásolt, de megszokott — szignómat (réva) írtam a cikk alá. Bár ki tudja? Lehet, hogy a tudatalattim figyel­meztetett: „Ne írd alá a tel­jes neved, hátha valaki meg­harap a cikkért!”. RADVANYI ÉVA Költségvetési terv” A vőlegény gondja A lány — ha már meny­asszony — büszkén dicsek­szik új „státusával”, A fiú „szemérmeteskedve” Vallja be — ha muszáj! —, hogy már vőlegény. Különösen, ha távol van az ara. Holott nem kevésbé boldog, mint jövendőbelije. És persze nem kevesebb a gondja sem. Sőt! — Igaz, már nem olyan gondokkal birkózik a mai vőlegény, mint apáink ide­jén. Megélhetési gond, mun­kanélküliségtől való rettegés nem terheli. De higgye el: érezzük áhr mi is a család­fői tisztséggel járó felelős­ség súlyát. Az ifjú vőlegény, akivel beszélgetni alkalmam volt. 26 éves. Túljutott a „gyors elhatározások” — mondhat­nám úgy is: az elhamarko­dott döntések — korszakán. Érett/ felnőtt ember, aki a kérdésre: „Hogyan készül a házaséletre?” — nem vala­mifajta otromba tréfával vá­laszol. — Két éve „ismerkedem” a menyasszonyommal. Na­ponta találkozunk. Most már biztosak lehetünk abban: nem véletlen, hogy egymást választottuk. Ennyit az ér­zelmeinkről. Amióta pedig döntöttünk a házasságunk­ról, sokat számolunk is. Az én jövedelmem 2600 forint. A menyasszonyomé 1450. Ez elég kell. hogy legyen az in­duláshoz. „Alaptőkéjük"’ is van: 16 ezer forint. Ezt már közösen gyűjtötték össze. — Ehhez egyelőre nem. nyúlunk, ha tudjuk, inkább gyarapítjuk. Lakásra kell. Kezdetben ugyanis az én szüleimnél lakunk majd. Bár számoltunk azzal is, hogy esetleg nem tudunk „össze­szokni” velük. Ha netán za­varjuk egymást, elköltö­zünk. Tehát az albérletet is bekalkuláljuk egy időre. Később szövetkezeti lakast szeretnének. Kétszobást, amelyben helye lesz a gye­rekeknek is. Két fiút akar az ifjú vőlegény. Anyagi perspektívájuk négytagú csa­ládra „méretezett”. — Nem vagyok a túlzott spórolás híve. Nekünk is kell kell élni, egy kicsit szóra­kozni is. Nincsenek luxus­igényeim. Színház, könyvek, mozi, alkalmanként valami táncos-zenés mulatóban pár- pohár bor, könnyebb vacso­ra. De ennyi kell. Ügy szá­mítom, hogy havonta 500 fo­rintot fordíthatunk ilyen cé­lokra. Nagyon pontosak az ifjú vőlegény kalkulációi. Csodál­kozom a precizitásán. — Tulajdonképpen egyik barátom módszerét vettem át. Ö már házasember, s né­hány éve — a statisztikai hivatal felkérésére — sza­bályszerű háztartási köny­velést vezet. Még a tízfillé- ros kiadásokat is felírják, s így hónapról hónapra ellen­őrizhetik: volt-e olyasmi, ami felesleges a kiadások között. Ez adta az ötletet az én „költségvetési tervem­hez” is. R. ft.

Next

/
Thumbnails
Contents