Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-19 / 42. szám
I Nehéz esztendő után Tiszta lappal indul az áfész „A Miskolc és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet életében az 1972-es év az eddig végzett munka kritikus felülvizsgálatának, a következtetések levonásának, a kibontakozásnak és a rendteremtésnek nehéz esztendeje volt.” Ezzel a sokat sejtető, keserű mondattal kezdődik a szövetkezet igazgatóságának jelentése, amelyet szombaton terjesztett a küldöttgyűlés elé. Az ülésre invitáló díszes meghívó az ilyenkor szokásos programot ígérte, de aki egy kicsit is tájékozott volt a szövetkezet nehéz esztendejéről, az sejthette, hogy a mostani küldöttgyűlés nem a szokásos ünnepélyes — protokolláris összejövetel Demokratizmus és hajtóerő Társadalmunk fejlődését kétséget kizáróan példázzák, sót igazolják azok a — sokszor nagy erőfeszítések árán létrehozott — nagyszerű alkotások, amelyek megváltoztatták, s folyamatosan változtatják a három évtizeddel ezelőtt még a fejletlenek kategóriájába sorolt ország arculatát. Azt sem tagadhatja senki, hogy az utóbbi, körülbelül másfél évtized még gyorsabb fejlődését a mind jobban kibontakozó szocialista demokratizmus is elősegíti. Maga az a körülmény, hogy manapság -j— a gyakorlása mellett — mind többször és mind mélyrehatóbban választjuk beszédtémánkul a demokratizmust — igazol és egyben megmozgat. Megmozgat, mert hasznosan vitatkozunk, e vitákban előbukkannak a rejtett gondok s közös nevezőre jutván ezekben, újabb lehetőség nyílik rá: lépjünk tovább. Vitára késztet most engem is az a megfogalmazás, ami az egyik intézményünknél így hangzott el: milyen módszerekkel lehet fejleszteni a demokratizmust akkor, amikor üzemi, vállalati, állami vezetők kezében — a függőségi viszony révén — olyan eszközök vannak, amelyekkel túlságosan érvényesíthetik a maguk akaratát. „Az a vélemény, hogy a jelenlegi struktúra még sok esetben lehetővé teszi a hatalommal való visszaélést. Intézményesen korlátozni kellene ezeket a lehetőségeket.” Eme mindenképpen jóindulatú aggódás hosszabb és mélyebb polémiát érdemelne, mint amire néhány sor módot ad. Az alábbi fejtegetést csak gondolatébresztőnek szánom. A hatalommal való visszaélés lehetősége csakugyan fennáll. De miért kellene intézményesen korlátozni azt, ami nem általános jelenség, nem tendencia, nem jellemző, s ha van — és itt-ott valóban létezik! —, csak mint kivétel erősíti a szabályt? A vezetővé avatás szabályát! Hiszen ez a szabály olyan alapelveken nyugszik, amelyeknek betartása — a párt szigorú útmutatásaként — elvben eleve lehetetlenné teszi, hogy vezetésre, emberek irányítására alkalmatlan személyek kerüljenek fontos beosztásba. Mondom: elvben. Persze megtörténhet, hogy miután valaki „avanzsál”, megszédíti a siker, elfeledkezik a kapott bizalomról. (Szándékosan nem előlege- zett bizalmat mondok, mert szerintem nemcsak utólag kell' bizonyítani, hanem már a bizalmat is egy korábbi bizo- , nyitásra kell építeni.) Egyszóval — tegyük fel —, ha valaki összetéveszti a vezetést az uralkodással, s rossz irányban befolyásolja a környezetét — lehet-e fejleszteni a demokratizmust? Lehet! Mert a demokratizmus nem egyetlen emberen — vagy néhány emberen — múlik. A demokratizmus a közösség „lélegzete”, s ez a lélegzet vihart fújhat, ha vele szembe fordul egy-egy ember. Éppen a szocialista demokrácia jegyében és nevében adatik lehetőség rá, hogy azt, aki ezzel a szellemmel — és gyakorlattal — szembeszáll, a legkülönbözőbb módon és mértékben „megregulázzák”. Az intézményes — pontosabban általános — elv alapján! A párt a X. kongresszuson — de előtte és utána is — külön utasította — szabad legyen használnom ezt a szót — a pártt szervezeteket, a kommunistákat és .biztatta»a társadalmi' szervezetek«: mindenképpen fokoznák élétünk s-zöciálláttf" demokratizmusát. S ha valahol nem élnek a joggal, a lehé-” tőséggel, akkor egy esetleg kialakult állapot — átmeneti'' állapot — miatt ne a struktúrában keressék a hibaforrást és ne „intézményes intézkedés” után sóvárogjanak. Ott, helyben, a saját készülékükben keressék a hibát. Elsősorban a politikailag legérettebbek: a párttagok, akiknek kötelességük nemcsak egyetérteni a párt politikájával, hanem azt végre is kell hajtaniuk. S ha tudják, hogy nincs az a vezető, akinek nagyobb volna a hatalma, mint egy taggyűlésnek, akkor még a „legkisebb” beosztott se félhet az őszinte véleménynyilvánítástól, a jószándékú, elvi alapon álló kritikától. A párttagok politikai fórumain nincs vezető és beosztott, kisebb ember és nagyobb ember — ott „csak” egyenrangú emberek vannak: kommunisták. Ott lehet és kell vitatkozni, véleményt mondani, ott nincs függőségi viszony. Ott egyetlen fő feladat vari: kereken kimondani: végrehajtjuk a párt politikáját. S e politika része a szocialista demokratizmus is. Akkor alkalmazzuk helyesen, ha egységesen alkalmazzuk. Nem külön „fölfelé” és külön „lefelé”. Lényegét, tartalmát ismerjük meg még jobban s akkor talán „fölfelé”, arra a vezetőre se mondjuk rögvest — ha szigorú, következetes, mert. nemcsak a szakmájában eminens, hanem a párt politikájának végrehajtásában is kiváló —, hogy szembekerült a szűkebb közösséggel, mert... Mert esetleg szembe kellett kerülnie — a nagyobb közösség érdekében. Intézményessé kell-e tenni bizonyos korlátozásokat? Nem. A szocialista demokratizmust kell még általánosabbá tenni — a pártpolitika elveinek megfelelően! Függőségi viszony volt és lesz. Főnök—beosztott kapcsolat volt és lesz. Ez — ha kötődés s nem pediglen .taszítás jellemzi — nem csorbítja a szocialista demokráciát. Sőt erősíti. Nálunk ez nem strukturális kérdés. Elvi. S gyakorlati lesz — mindinkább az —, ha következetesen alkalmazzuk az elvet. Az elv helyes. Hogy miért az? Mert éppen az eddigi gyakorlat igazolta. Ez a jellemző, az általános, nem pedig a kivételes esetek. Akkor hát miért avatkoznánk be intézményesen egy jó irányú folyamatba, különösen ha tudjuk, hogy valóban folyamatról, a fejlődés folyamatáról van szó s nem arról, hogy egyik évről a másikra bekövetkezik a teljes változás. Persze a folyamatnak is van dinamikája. Ennek gyorsulása viszont attól függ; hogy a társadalmi léttel, a változó léttel — hogyan tart „lépést” az gmberi gondolkodás. CSALA LÁSZLÓ • Megvizsgálják a gépgyári nők helyzetét lesz. Lássuk először az eredményeket, illetve az eredménytelenségeket, számokkal elbeszélve. A Miskolcon és a Miskolc környékén levő 117 kiskereskedelmi üzlet forgalma az 1971. évi 336 millió forinttal szemben csak 312 millió forint volt. A szerénynek egyáltalán nem mondható terv 374 milliót tűzött ki célul. Egy év alatt: a kereskedők egyharmada kicserélődött, felére csökkent a felvásárolt termékek értéke, a leltárhiány 1,2 millió forintra nőtt. if sorozatos hiányok miatt a tervezettnél 167 leltárral többet vettek fel és 11 boltvezetőt leváltottak. Mivel ezé: a tényezők összeadódtak, és a végeredményben együtt jelentkeztek, a szövetkezet az előző évinél hatmillió forinttal kevesebb nyereséget ért el. Év közben, 1972. november 1-től az igazgatóság elnökét felmentették. A szövetkezet irányítását megbízott elnök látta el egészen mostanáig, a küldöttgyűlésig. Mi az oka, hogy egy jó hírű, gazdag szövetkezet idáig juthatott? Vajon csak a forgalom visszaesésének: esak egyes boltvezetők visszaélésének, csupán a gazdasági szabályzók szigorításának tudható be a visszaesés? Vajon milyen szerepe volt a szövetkezet anyagi és erkölcsi szétzilálásában a grandiózus terveket szövő, s gyakran erőn felül vállaló volt elnöknek? Kádár István, a SZÖVOSZ küldötte így vélekedett: — A gyors hálózatfejlesztést nem tudta követni a vezetés színvonala. Üres jelszóvá vált a tagokra és a szövetkezet érdekeire való hivatkozás. Még szerencse, hogy ilyen erős szövetkezetről van szó, s így megvannak a gyors konszolidáció lehetőségei. • • Hogy pontosan mekkora anyagi kárt okozott ennek a csaknem nyolcezres taglétszámú szövetkezetnek a veKevesebb kocsiálláspénzt űzettek f Jól dolgoztak az elmúlt évben a Borsodi Szénbányák központi osztályozó-, szállító és gépjavító üzemének munkásai. Beneveztek az Élüzem cím elnyeréséért indított versenybe, s vállalt feladataikat éoo ezer forinttal teljesítették túl. Többek között csökkentették a kocsiálláspénzt. s számos, a munkásvédelmi helyzetet javító intézkedést valósítottak meg. Az üzemrész munkájára jó hatást gyakorolt, hogy a tavaly még különálló üzemként működő osztályozóművet és gépjavítót a közelmúltban egyesítették. zetók gigantomániája, a vagyonvédelemre fittyet hányó irányítási módszere, a felvásárlás és értékesítés önös érdekeket szem előtt tartó megszervezése, az pontosan nem mutatható ki. De — amint az Szúnyog Albert, az áíész sajóbábonyi küldötte mondotta — nem az anyagi, hanem , az erkölcsi kár a nagyobb. hiszen a forintot a szövetkezet könnyebben ki tudja gazdálkodni. Szúnyog Albert több hozzászólóval együtt feltette a kérdést: miért nem figyelmeztették előbb az elnököt? Miért nem lehetett hamarabb álljt parancsolni a zsákutcába vezető gazdálkodásnak ? ^ szövetkezet tagjai most, a „jobb későn, mint soha” felemás értékű igazsággal vigasztalhatják magukat. A vezetők megkapták (egyesek szerint túl enyhe) büntetésüket. A felmentésen túl a volt elnöknek megvonták az 1972. évi nyereségprémiumát, valamint a korábbi, még az 1971. évi kiemelkedő gazdasági eredményekért kapott 18 ezer forintos különjutalmát. A gazdasági főosztályvezető nyereségének hatvan, a kereskedelmi főosztályvezető nyereségének 40 'százalékát tartották vissza. • • Fentebb azt írtuk, hogy nehéz éve volt az 1972-es esztendő a miskolci szövetkezetnek. Az idei esztendő sem lesz könnyebb, de most legalább tiszta lappal indulhatnak a .szövetkezetiek. Tóth József, a leendő elnök (a részközgyűléseken is jóvá kell hagyni a küldöttgyűlés jeLegutóbb, amikor a farsang ürügyén a népszokásokról írtam, néhány cédulám felhasználatlan maradt. Ezekre jegyezgettem fel a — néhol még ma is dívó — vaskosabb tréfákat. Ügy gondolom, nem számít ünneprontásnak, ha ezekről a gyakran vérre menő tél végi rituálékról is szólok. Szabó Pál írja egyik könyvében: „A ricsajban, a disz- nóságok özönében áll a fiatal házaspár a pitvar közepén, egymást átölelve, és sírnak, mint a gyerekek. Ügy szakadt le rájuk a zángó- zás, mint mikor kidőlt egy fal, vagy kettéroppant egy gerenda. Pedig tudhatták volna, hogy ez a szokás szinte törvény, ez alól nem lehet kitérni senkinek.” De hát mi is az a zángó- zás? És miért avatkozott bele a falu népe az ifjú pár életébe? lőttjét) csak ennyit mondott: — Köszönöm az előlegezett bizalmat, s ha mindnyáján akarjuk, akkor a szövetkezet egy-két év alatt egyenesbe juthat. Ami megtörtént, az most már ne keserítsen senkit, de mindenkinek szolgáljon figyelmeztető példaként. terv időszakában több mint 326 millió forintot fordítanak munkásvédelmi, szociális és kulturális célokra. Különösen fontos azoknak a munkahelyeknek a felderítése, amelyek fokozott veszélyforrás! jelentenek a munkavégzők számára. Két év alatt mintegy ezer ilyen veszélyforrást számoltak fel a különböző üzemekben. A balesetek csökkentését szolgálják azok a felmérések A sárréti falvakban szokás volt, hogy farsang táján az erkölcs ellen vétőket megcsúfolták, bűnüket kikiabálták, megszégyenítették óké*. Veszekedő, majd újra össze- békülő házasok voltak leginkább céltáblái ennek a maskarás macskazenének, amelyet Biharugrán, Szabó Pál falujában zángózásnak, Körösnagyharsányban csat- rangolásnak, Geszten pedig kikol’ompolásnak neveznek. A zángózás aznap este kezdődött, amikor híre fnent, hogy a haragos felek kibékültek, és a fiatalasszony visszatért a férjéhez. A zángózásban az egész falu részt vett, s a dudával, ostorral, kolomppal felszerelt menetet a „pap” vezette, aki válogatott gorombaságokkal illette az ügy szenvedő alanyait. Gyakran megesett, hogy a házaspár ideiglenesen más helyre költözött, vagy elrejtőzött, de ha otthon maradt, akkor a Választási közlemény Miskolc megyei város Ta- nácsálnak Végrehajtó Bizottsága felkéri azokat a Miskolcon állandó bejelentett lakással rendelkező választó- polgárokat. akik az 1973. évi január hóban történt összeírás és a választás napja közötti időszakban lakásukat megváltoztatják, hogy az illetékes kerületi hivatal titkárságán kérjék a választói névjegyzékből vaió törlésüket, illetve az új lakóhelyükön a névjegyzékbe való felvételüket. laszt: kik és miért sérülnek meg? Kiderült, hogy a fiatalok viszonylag sok balesetet okoznak. Ezért az ipari tanulókat és a kezdő szakmunkásokat fokozottan ellenőrzik : betartják-e a baleset- védelmi előírásokat. A vidékről bejáróik, noha arányuk az összlétszám alig egyötöde, a balesetek egy harmadát okozzák. A magyarázat: az utazás és az otthon végzett munka már eleve kifárasztja őket. háziak „felkészültek'’ a macskazenére. A verekedés ilyenkor szinte elkerülhetetlen volt. Feljegyezték, hogy Körösnagyharsányban egy ízben megvakult egy ember a csatrangolást követő csetepatéban. Mas vidéken nemcsak a hűtlenkedő házaspárokat, hanem a pártában maradt lányokat is kigúnyolták. Nagy szégyen volt ugyanis petrezselymet árulni a párválasztásra termett, vidám, féktelen farsang végén. Ezért aztán a lányokkal rönköt húzattak. s ez a szokás később úgy finomodott, hogy a hatalmas fatörzset a falu minden lakója húzta. Nevezetes még a Szabolcsban honos kongózás, amikor is a pártában- maradt lányok ablaka alatt, hangos csörömpölés közepette a csú- folódó versikét énekelték: „Akinek van nagy jánya, hajtsa ki a gulyára”. (brockó) A Diósgyőri Gépgyárban — a vállalati nöbizottság kezdeményezésére — felmérik a gyáregységekben és a főosztályokon dolgozó nők helyzetét. Számba veszik a nők I munkakörülményeit, a termelésben és vezetésben elfoglalt helyüket, anyagi-erkölcsi megbecsülésüket, szakképzettségüket, politikai aktivitásukat, kulturális helyzetüket. Felmérik a gyermek- gondozási szabadságról visz- szatérő nők helyzetét is. A tapasztalatokat a vállalati nő- bizottság megvitatja, majd javaslatokat tesz a gyár vezető testületéinek. is, amelye'k arra adnak váMegszégyenítés farsangkor Zángózás, csa BRACKO IST.VAN Átadták rendeltetésének Budapesten a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet élelmiszer-besugárzó üzemét. A sugárforrás köré modern szállító pályarendszert építettek. A szállító gondolák viszik a tartósítandó élelmiszereket a sugárforrás fölé. Az ionizáló sugárzás az élelmiszert tartósítja. Ki miért sérül meg? A DIGÉP-ben a IV. ötéves.
