Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-14 / 38. szám

A fiatalok fórumán Fiatalok Mtsk&keri— Miskolc a fiatalokért A fiatalok fóruma legkö­zelebbi összejövetelét február 19-en tartja a Bartók Béla Művelődési Központ színház­termében. A diósgyőri szak­munkásképző intézetek és kö­zépiskolák fiataljai találkoz­nak ekkor. A Fiatalok Mis- kolcert — Miskolc a fiatalo­kért mozgalom tapasztalatait, eredményeit vitatják meg. A Miskolc című filmet is leve­títik. Beszélgetésükre meg­hívlak Bérezi Bélét, a városi tanács elnökét. Németh Ti­bort, a városi KISZ-bizottság első titkárát. JVopy Zoltánt, a 116-os számú Szakmunkás- képző Intézet kollégiumának igazgatóját és Mandtty Józse­fet, az LKM KISZ-titkárát. * Ez is ritka szakma. Készül a munkadarab a sárospataki „malomkő-gyárban”. (Kovats Tibor felvétele) A fogyasztók érdekeit védik Ellenőrzés, társadalmi munkában Párt-vb ülés a DIG ÉP ben Ma reggel 8 órakor kezdő­dött meg a Diósgyőri Gép­gyár párt-végrehaj tóbizottsá­gának ülése. Először a párt- csoportok tevékenységéről, munkájuk további javításá­ról volt szó. Ezt követően a pártbizottság es a végrehaj­tó bizottság elmúlt évi ha­tározatai végrehajtásáról szó­beli tájékoztató hangzott el. Megvitatták a vállalati szak­munkásképzéssel kapcsolatos határozati javaslatot is. Kevesebbet állnak a vagonok Népgazdasági szinten több száz millió forintra rúg az az összeg, amelyet a különböző vállalatok fizetnek büntetés­ként a vasúti kocsik állása miatt. Az utóbbi időben a kocsiálláspénz csökkentése érdekében jelentős erőfeszí­téseket tesznek Borsod megye nagyüzemei. A Borsodi Vegyi Kombinát például 1971-ben még 2.3 millió forint kocsi­álláspénzt fizetett ki, tavaly már ,,csak” 878 ezer forintot. A másfél millió forintos meg­takarításban jelentős szere­pük volt a szocialista brigá­doknak, amelyek mindent megtettek a ki- és berakás zavartalanságaért, a szállítás folvamatossagának biztosítá­sáért. Tisztelet a hősöknek Ma, amikor városunkban s megyénkben a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők napját ünnepeljük és szere­tettel köszöntjük a vietnami nép ünnepségünkön részt vevő képviselőit, tisztelettel emlékezünk a hősökre, akik vérükkel vívták ki a tüzszüneti egyezményt. Ebből az alkalomból tekintsük át a dél-vietnami ellenállók fegyveres erővé szerveződésének történetét. Az Ellenállás Dél- Vietnami Veteránjainak Társasága 1960 márciusában ..vala­hol Dél-Vietnamban'’ felhívást adott ki az amerikaiak által Dél-Vietnamra kényszerített rendszer ellen. E rendszer 1954-ben jött létre, s „egyetlen feladatának” tartotta mind­annak elszabotálását, amiben a francia csapatok Dien Bien Phu-nál elszenvedett veresége után a genfi egyezményben megállapodtak. A megállapodást a vesztes Franciaországgal kötötték meg, a szószegést viszont az USA által támogatott új rendszer kö­vette el. Ám 1960. december 20-án megalakult a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front, amely megkezdte az ellenállás szervezését, élére állt a bábrezsim elleni fegyveres harcnak. Tizenöt hónap múlva, 1962 áprilisára az ország egyharmadá- ban már a DNFF volt hatalmon. A fegyveres ellenállás történetében 1965. március 22. a kö­vetkező jelentős dátum. Ezen a napon a szabadságharcosok felrobbantották az USA saigoni nagykövetségének épületét, s ugyancsak e napon jelentették be a már felszabadított területen, hogy a háború folytatása az amerikai imperialis­tákkal szemben megmásíthatatlan szándéka a DNFF-nek. Alig két hónappal később óriási robbanás rázta meg Bien Hoa amerikai légitámaszpontot; 450 méteres lángoszlop tört fel, két órán át hallatszottak a szünet nélküli robbanások és 350 amerikai katona, valamint 149 repülőgép pusztult el. Ezt követte 1968-ban a híres Tet-offenzíva, amelynek során az ország két legnagyobb városában fegyveres felkelés robbant ki. A szabadságharcosok harminc repülőtérre csaptak le, Saigonban megtámadták a parlamentet, a kormányfői rezi­denciát, az amerikai nagykövetséget és a rádió épületét. Később második szakasza is volt az offenzívának. amely azt is eredményezte, hogy Johnson amerikai elnök bejelentette: nem jelölteti magát a következő elnökválasztáson, és elren­delte a részleges bombázási szünetet. Egy hónap múlva alakult meg a Dél-vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetsége, a DNFF hazafias nép­frontja, majd rá egy esztendőre a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány, amelynek vezetésével a szabadsághar­cosok kivívták a mostani tűzszünetet. Most, amikor a tűzszünet aláírása után elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amelyet a sajtóban már többször a „Vietnam utáni korszakinak neveztek, annak az örömünknek is kife­jezést adunk, hogy a megtisztelő felkérésnek eleget téve. a mi fiaink is közvetlenül közreműködhetnek a tüzszüneti meg­állapodás betartatásában. M. I. Jó szóval fizetnek Fedrász a szociális otthonban A fogyasztok erdekeit vé­dő önkéntesek hadserege csaknem félezer tagot szám­lál. Valamivel kevesebb, mint a korábbi években, de a mis­kolci társadalmi ellenőrök az elmúlt esztendőben rekord­számú vizsgálatot végeztek a kereskedelemben. Megelőző es leleplező tevékenységük nyomán a városi tanács ke­reskedelmi osztálya kétszáz esetben kezdeményezett íele- lősségrevonást, s a szabály­sértési feljelentések alapján a fogyasztok megkárosítói csak­nem 32 ezer forint pénzbír­ságot fizettek ki. A próbavásárlások eredménye Az elmúlt évi munkát teg­nap értékelte a társadalmi Minden jót Flórika! Albert Flórián Miskolcon vendegszerepel 1 Igaz a hír ? — kérdeztük Balogh Károlyt, a Miskolci Vendéglátóipar! Vállalat szervezési osztály­vezetőjét. — Igaz. Flóri már vissza­igazolta vendégszereplését: ugyanis két farsangi műsor főszereplője lesz. — Hol és mikor? — Február 23-án. pénte­ken este fél 8-kor. az Ott­honban. másfél óra múlva. 9 órakor pedig a Katowicé­ben. Egyébként, hogy meny­nyire bizonyosak vagyunk Miskolcra jövetelében, már igazolja a farsangi est mű­sorának címe is. Minden jót Flórika! — Kik lépnek fel még raj­ta kívül? — Máté Péter, a Vidám­fiúk. Sebestyén Ági táncdal- énekes, Németh Vilién tán­cosnő. Konferál: Keleti Pál. A zongoránál pedig' Havasi Viktort láthatjuk. ellenőri albizottság. A vál­lalatonként szerveződött el­lenőri csoportok vezetői azt vitatták meg. hogyan fokoz­ható a vásárlók érdekeit védő — s különben nem a leghá- lásabb — munka hatékony­sága. Az elmúlt évben egyhar- maddal nőtt az ellenőrzések száma, s növekedett a sza­bálysértési feljelentések nyo­mán kiszabott pénzbírság összege is. A több mint négy és félezer vizsgálat színhe­lyének a fele az élelmiszer­kereskedelem volt, s az étter­mekben, büfékben 1400 alka­lommal fordultak meg a tár­sadalmi ellenőrök. Ez aligha véletlen, hiszen ezek a he­lyek a kereskedelem legexpo­náltabb területei. Az „önkén­tesek” ott voltak a próbavá­sárlásoknál. gyakran felke­resték a piacokat, de nem hiányoztak az éjszakai ellen­őrzésekről sem. Munkájuk­nak egy részét a reklamációk és a lakossági bejelentések felderítése tette ki, de az ide­genforgalmi szezonban kérés nélkül is ellátogattak Tapol­cára es Lillafüredre. Kohászok, gépgyáriak A társadalmi ellenőri cso­portok közül a legnagyobb létszámú a Lenin Kohászati Müveké, ötvennégy kohász- ellenőr (vagy ellenőr-kohász) nevéhez több mint ezer vizs­gálat fűződik. Csaknem ugyanekkora apparátussal dolgozik a DIGÉP és a városi KISZ-bizottság csoportja is. Mint minden évben, az idén Í6 megjutalmazzak a legszor­galmasabbakat. Az ' elmúlt esztendőben ketten-ketten kapták meg a Társadalmi Munkáért emlékerem arany-, illetve bronzfokozatát. A ki­tüntetések mellett, jutalom­ként tízezer forintot osztot­tak ki a kiemelkedő munkát végző társadalmi ellenőrök REFLEKTOR Ma Budapesten a Parla­mentben kibővített ülést tar­tott a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Elnöksége. ★ Hajdúszoboszlón tanácskoz­nak a Hetek — hét megye élelmiszer kiskereskedelmi vállalatainak vezetői, k Ka­posvárott ülést tartott az or­szággyűlési képviselők So­mogy megyei csoportja. Á Nagykanizsán évzáró közgyű­lést tart a dél-zalai tsz-ek területi szövetsége. * Pé­csett Petőfi-emlékünnepséget rendeznek. * Salgótarjánban aláírják a Nógrád megyei Tanács és a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem szocia­lista együttműködési szerző­dését. vjc Szombathelyen ta­nácskozást tartottak a háztáji termelés fejlesztésének lehe­tőségeiről. — Az öregség esak akkor csúnya, ha elhanyagolja ma­gát az ember — mondja Cse- kö Rózsi néni. aki szép fri­zuráját nézegetve, a szobá­jába igyekszik vissza. Akik elmennek mellette a szociá­lis otthon hosszú folyosóján, mind megnézik, s megkérde­zik, hogy itt van-e még a fodrász. Az idős nénin kí­vül többen is vannak 80—90 évesek, akik kicsinosittatjak magukat, ha tehetik. Egy hónapban egyszer csak köszönő szóval kell fi­zetni a fodrásznak, a föld­szint 10-es szobában. Jeges Jánosné fodrász kisiparos szabadnapjait — most mar negyedszer — az idős embe­reknek ajándékozza. Már reggel kinyitják a csöppnyi helyiség ajtaját, és ha kell, este 7-ig is készülnek a fri­zurák. — Sok a jelentkező, es egy idő óta sorszámot is adunk, előre megszervezzük ezeket a napokat, hogy a fodrásznak erre már ne le­gyen gondja — jegyzi meg valaki a várakozók közül. — Kapcsolatunk ennél ré­gebbi keletű a szociális ott­honban élőkkel — fogad Je- gesné. —* Már korábban el­határoztam, hogy vállalom néhány, itt élő kisiparos pat- ronálását. Reggel óta melegítenek a búrák. minden percet ki­használnak a fodrászok. Je- gesné egy segéddel és két tanulóval dolgozik, 30—33 frizurát készítenek el egy nap alatt. — A rendezettség, a tiszta­ság érzése jó kedvre hangol­ja az embert — hálálkodik két nénike. akik veszik a ka­bátjukat. és ma a szokásos­nál is hosszabb sétára in­dulnak a városba. — Milyen frizurát kérnek itt a vendégek? — A hullámos hajat sze­retik a legtöbben, mert ezt könnyű rendben tartani, fé­sülni. Amíg a fodrászok dolgoz­nak, az otthon mindennap­jairól esik a legtöbb szó, no meg az emlékekről. Van. aki tolókocsin, vagy mankóval jön ide. A szép frizurákért köszönő szóval fizetnek. (nagy) Születésnapi intermezzo Amint belépett a cukrászdába, egy pillanatra megáll, körbenéz. Kabátját a fogasra akasztja s leül a sarokban levő asztalhoz, amit az imént kinézett ma­gának. Fiatal fiú. Normalis külsejű, „annak ellenére”, hogy se korszakán, se pofa­szakáll, még csak hosszú haj sem öreg­bíti. Szóke és pirospozsgás. Az ilyenekre mondják: tejfelesszájú. Ül türelemmel, ajkával csücsörít, hangtalanul fütyörész. Gondtalan jó­kedvvel néz ide-oda. Ismerkedik kör­nyezetével. A gyakorlott szem rögtön észreveszi: nem presszójáró típus. — Tessék — lép hozza a felszolgálonö. — Egy sört kérek. — Tud olvasni? — A fiú meghökken. — Persze. De nem kérek se könyvet, se újságot. Sört kérek. — Ne szellemeskedjen! — Mérgesen csattan a hang. — Ott a tábla a falon, olvassa. — A fiú a táblára néz, hallgat. — Na majd segítek. „Ittas egyéneket és 18 éven aluliakat kiszolgálni tilos!” — De én nem vagyok ittas! — Még szép. Csakhogy a tizennyolcat se töltötte be, igaz? — A fiú jobbja a kabát belső zsebe felé nyúl. de valami­féle hirtelen gondolat félúton meg­állítja. Magát megadóan elmosolyodik. — Igaz ... — Nahat! — szól diadalmasan a fel- szolgálónö. — Nahát! — ismétli afeletti örömében, hogy elejét vette a bűnnek. S neki van ipaza. Az am, csakhogy akkor miért nem mozdul az a kötök! Mert nem mozdul, egyáltalán nem vette komolyan az ark- angyali elűzetést, sőt még inkább oda­fészkeli magát a kis négylábúra. Meg­nézi az óráját, vállat von. majd mellén ráérősen összefonja karjait. Nézelődik, csücsörít és hangtalanul fütyörész. A szemtelenje! — Nem ért a szép szóból?! — formed rá a felszolgálónő, miközben egy újabb forduló alkalmával elhalad mellette, baljában ügyesen egyensúlyozva a meg­rakott tálcát, amit most — úgy tűnik — legszívesebben a fiú fejére boritana. — Megmondtam, hát mire vár? — A tizennyolcadik éviemre — feleli a fiú habozás nélkül, s alig észrevehető grimaszt csal arcára a nevethetnék, a kamaszok olyasféle fintorát, amitől az érettebb korosztály általában a plafonra szeretne maszni. Ha menne a dolog. De nem megy. különösen tálcával a kézben nem. — Nahát! — sziszegi a hölgy vérvö­rösre gyúlva s már korántsem az előbbi diadalérzettöl, inkább a lehetetlenseg mérgétől fütve. Aztán gondol egyet: — Tudja mit, kisfiú, ha már mindenáron itt akar ücsörögni, hozok két krémest. Fizetem. Aztán szépen elpárolog. Jó? — Nem. Egy üveg sört kérek! De ké­rem máris! — Máris? Jó. Máris hívom az üzlet­vezetőt. Elrohan, s kisvártatva csakugyan az üzletvezetővel tér vissza. — Hány éves? — Tizennyolc. Tessék. —■ A fiú át­adja a személyit. A főnök félhangosan olvassa a bejegyzést: — 1955. február 9 ... De hiszen maga ma ... Miért bosz- szantotta hát fel a kartársnöt!? —- Azt kérdezte: betöltöttem-e. Akkor még nem. Öt perccel ezelőtt töltöttem be. Délután fél ötkor születtem. Kapom a sört? És .. . és két krémest is ... Pimasz-kedvesen mosolyog. Tekintete nyílt. Mintha azt mondaná: csao, gye­rekkor, jónapot nagykorúság! Belepillant igazolványába, aztán zse­bébe teszi. Most először néz maga elé kissé komolyan. Nem is hallja, amint a felszolgálonö eléje téve a rendelést, a fülébe súgja: — A két krémes az enyém.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents