Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-14 / 38. szám

jfr A jövő héttől már aligha akad olyan élvonalbeli együttes, amely ilyehi .,szerelésben játszik, Ekkor már ugyanis tétre menő küzdelmek is lesznek, hiszen folytatódik az MNK! Aztán már itt is a rajt: március 4., amikor újra a bajnoki pontokért küzdhetnek a lab­darúgók. (Szabó István felvétele) Sűrűn hullottak a gólok Ali 275 ezer dollárért küzd Holnap este Las Vegasban Cassius Clay nehézsúlyú ökölvívó ex-világbajnok a profi Europa-baj nők Joe Bugnerral találkozik. A je­lentések szerint Muhammad Ali 97.5 kg-ot nyom az. ösz- szecsapás előtt: hosszú ideje nem volt ilyen könnyű a ringbe lépéseket' megelőzően. Lehet hogy ezért, de a szak­értők szinte egyöntetűen őt tartják az összecsapás esélye­sének. a magyar származású és angol színekben versenyző 22 éves Joe Bugnemak nem sok sanszot adnak. Az angol öklöző 99 kg-os súllyal várja a találkozót. Amennyiben Ali győz. 275 ezer dollár üti a markát, egy esetleges Bug- ner-siker 125 ezer dollárral növeli az angol öklöző va­gyonát. Olajosódik az MVSC gépezete Különleges világnap, vagy kicserélték a zöld-fehérek NB I. B-s keretét?... Ezen töprengtem, amikor a Kubik körlelátója feletti sétányon elzakatolt mellettem a zöld és piros melegítőbe öltözött másfél tucatnyi legény, akik­nek futóteljesítményét Siklósi „Csiga” árgus szeme, no meg a kézben tartott stopperóra ellenőrizte. — Kár a töprengésért — adta mosolyogva a magyará­zatot a másodedző —, csak a „váltó műszakot” készítem elő, mivel Szentmarjay mes­ter meg Zoller „Csicsa” már az edzőpályán „ügyködik” a nagyokkal meg az ifivel. Szenlmarjay zsörtölődik... Valóban nagy ügybuzga­lommal dagasztotta .a salakot a huszonkét fiú. Különösen a piros melegítés ,,egy-beliek” voltak elemükben, akik vil­lanymozdonyhoz hasonló energiával rohamozták a zöldben játszó ifisták kapu­ját. Rapcsák, aki a kicsik hálóját őrizte, röpködött, tor­nászott, kézzel-lábbal hada­kozott, s gyakran maga mögé nyúlt. A labdáért. Mert azt igencsak sűrűn küldözgették az „egybeliek” a zöldek ka­puja felé. — A Szabó fiú minden labdájának „szeme” van — dörzsölgette örömmel a kezét az egyik néző. — Csak néha „behunyja” — célzott a sárra szomszédja —, meg mintha inkább Kar­cagit „favorizálná”, pedig mái' itt a Lukács is. Ez utóbbiban volt valami, mert a játékot vezető Szent­marjay edző akkor is a síp­jába fújt, ha nem történt sza­bálytalanság. Magyarázott, újrajátszatott. Meg tréfásán mérgelődött is. — Gyula, a „frizurád” min­denét — korholta a sáros labda elől enyhén kopaszodó fejét lehúzó Krompaszkyt —, a meccs végén száz fejelést csinálsz! Persze, „osztott lapot” a többinek is bőven, csak a pöttömnyi Demkó 11-nek és Jónásnak veregette meg oly­kor elismerően a vállát. Mert annak ellenére, hogy Kósáék szigorúan őrködtek, a két gyerek néhányszor — külö­nösen a második 45 percben — igencsak „megkeverte” őket. Jól be is gyakorolta a kezdést mind a két csapat. Sűrűn potyogtak a gólok. ...de azért optimista — Tetszett a játék — mon­dom a kellemesen meleg sportirodában a már civilbe öltötzött edzőnek —, de csak 45 percig! A mester előbb megkavarta a feketéjét, aztán hamiská­san hunyorított. — Persze, mert akkor az „elképzelt” csapat játszott. De hát a többieknek is lehe­tőséget kell adni, mert még mindig nem ütőképes a gárda. — Hogy-hogy? Hát nem erősödtek? — Dehogynem! Szabó meg Serfőzö komoly nyereség, de a támadósor kialakítása most is gondot okoz. Mert idegen­ben sem akarunk már pon­tokat „kibekkelni”. Gólokat kell rúgni és győzni! Károlyi „Joci”, úgy is mint egykori kapus, de főként mint sportköri elnök a mennyezet felé vetette tekintetét. Szent­marjay pedig „vette a lapot”. — Ne onnét várd az „ál­dást”, hanem a gyepre kell küldeni öt olyan csatárt a ti­zenegyből. amelyik felnő a védelemhez. — Apropó — vetem közbe —, még mindig beszélnek a Cergely-ügyről. — Megoldottuk — mondja az elnök —, s azt hiszem, megnyugtatóan. Megmondtuk a fiúnak, hogy nem tartunk rá igényt. Menjen vissza a DVTK-hoz, mert a két klub közötti jó viszony még egy ígéretes labdarúgónál is töb­bet ér. S ez az álláspont követésre méltó példa .. . Mert ilyen is van ám a labdarúgásban! MONOSTORI GYULA Di Stefanóé az elsőség A Sportske Novosti jugo­szláv lap körkérdésben sza­vaztatott meg egykori lab­darúgókiválóságokat arról, hogy véleményük szerint ki volt az utóbbi harminc év legjobb játékosa. Íme a vá­laszok: Böbék: Puskas Kubala: Bican (a prágai Slávia volt kitűnősége) Helmuth Schön: Di Stefano Ramsey: Pelé Di Stefano: Moreno (River Plate). Miljanics: (a Crvena Zvez- da volt edzője): Di Stefano. Meazza: Pelé. Dr. Lakat Károly: Puskás Helenio Herrara: Di Stefano Pelé: Elmindo (brazil) A szavazás eredményeként tehát hét vokssal Di Stefanóé az elsőség. Második Pelé há­rom szavazattal, harmadik Puskás két szavazattal. No, persze, ezen is lehet vitatkozni. Az időjárás hét végi tréfája Működik az új sífelvonó Bánkúton A hét végén sokakkal tré­fát űzött a természet. A ki­rándulók többsége ugyanis a városban mért, csaknem plusz tízfdkos hőmérséklet­nek megfelelően öltözködve indult a hegyekbe. A rázó­sabbakat — mielőtt elérhet­ték volna úticéljukat — visz- szafordulásra kényszerítette a hideg. Akik viszont maka­csul folytatták útjukat, nem bánták meg: Bánkúton s környékén valóságos sípara­dicsomba csöppentek. Az idei, meglehetősen sze­szélyes, enyhe télben az em­berek szeme teljesen elszo­kott a hó látványától. Nem kell tehát külön bizonygatni, hogy milyen újdonság volt gyereknek s felnőttnek egy­aránt a nyolc-tíz centiméte­res hótakaró. A várva várt áldásnak azonban a kirándulóknál is jobban örültek a sízés szerel­mesei. A legutóbbi hét vége volt az első alkalom arra, hogy kipróbálják a hónap elején üzembe helyezett sí­felvonót. A csaknem fél kilo­méter hosszúságú berende­zést azonban egyelőre csak azok vehették igénybe, akik rendelkeznek a használatá­hoz szükséges felszerelések­kel. Az új sífelvonó eredetileg szombaton és vasárnap mű­ködött volna, ám a sípálya látogatottsága megkívánta, hogy hét közben is elindítsák. Eddig csak csütörtökönként használhatták a síelők, de — amint dr. Molnár Adorjántól, a megyei síszövetség vezető­ségi tagjától megtudtuk — ha az igények úgy kívánják, akár a hét minden napján elindíthatják a berendezést. Az erdészettől előrelátha­tóan a jövő héten megkapják a sífelvonó használatához szükséges felszereléseket: de­rékszíjakat, kampókat, vil­lámzárral ellátott köteleket stb. Így a jövőben minden síző igénybe veheti a fel­vonót. V. Oy. A borsodi diákok az ország legjobbjai között A középfokú tanintézetek országos bajnokságában va­lamennyi labdajátékban be­fejeződtek a megyei selejte­zők, sőt már a továbbjutott csapat párosítását is nyilvá­nosságra hozták. Borsodból nemcsak a me­gyei győzteseket, hanem kézi- és kosárlabdában a második, fiú röplabdában és labdarú­gásban pedig még a harma­dik helyezetteket is besorolták az ország legjobb 24 együt­tese közé. Így megyénket összesen 19 csapat képviseli a nagy seregszemlén! Persze, annak még jobban örülnénk, ha az országos elődöntőbe (a 12 közé), majd pedig a dön­tőbe (a legjobb hat vetélke­dőjébe) minél több csapa­tunk kerülne. Különösen fon­tos lenne ez kosár- és röp­labdában, melynek országos döntőit Miskolcon rendezik majd a tavaszi szünetben. A középdöntőkbe — melyet visszavágó alapon bonyolíta­nak le — kézilabdában a fiúknál két miskolci — a 2. sz. Szakközépiskola és a Gép­ipari Szakközépiskola —, a leányoknál pedig a leninvá- rosi és mezőcsáti gimnázium csapatai képviselik a borsodi színeket. Kosárlabdában a két nem két-két korcsoport­jának mezőnyében a Kilián­nak négy, a Földesnek három együttese indul! A röplabdás fiúk közül a miskolci 3. sz. szakközépiskola, az ózdi 102. sz. ITSK és a Sátoraljaúj­helyi Gimnázium, míg a leá­nyoknál a miskolci 3. sz. Szakközépiskola és a Zrínyi Gimnázium csapatának játé­kosai lépnek háló mellé. A labdarúgókat az ózdi Ipari Szakközépiskola, a miskolci 2. sz. Szakközépiskola és a leninvárosi gimnázium együt­tese képviseli. Ez utóbbiak, valamint a kézilabdázók és a Kilián ko­sarasai kedvezőnek tűnő sor­solást kaptak, míg a röplab- dázók és a Földes Gimná­zium két kosárlabdacsapatá­nak párosítása alig megold­ható feladatokat ró a játéko­sokra. De hát a sportban minden lehetséges!... A középdöntő két forduló­ját kosár- és röplabdában március 3-ig, labdarúgásban március 31-ig, kézilabdában pedig május 5-ig kell lebo­nyolítani. M. <*. Mi lehet mögötte? Mármint a mögött a hirdetés mögött, amely olyan kecseg­tető ajánlatot közöl munkavállalók szamára Svédországban, ami — ahogy mondjak — ..nem is igaz”. Mert mit ígér a hirdetés? — Munkást keresek, aki udvarházamban dolgozna. Nem rendezek fogadásokat és nincs zongorám. Naponta csak há­romszor tudok húst adni az étkezéshez, ezzel ellentétben busás jövedelmet és jó ágyat kínálok fel. Ha valaki meg tud különböztetni egy tehenet egy televíziós készüléktől és haj­landó reggel halkor felkelni, akkor jelentkezhet. Nem ígérem azt. hogy családtagként kezelem majd, hanem annál sokkal jobban. Mi lehet ott, milyen szörnyűség, ahol ezt ajánlják? (máté) Alagutat vegyenek A nyugatnémet vasútigaz- gatóság 1965 óta hasztalanul keres vevőt egy közepesen használt állapotban levő alag- útra. A Stuttgart—Crailsheim vonalon levő schweickheimi alagútról van szó. A vasúti közlekedés e veteránja ugyan­is munkanélküli lett, amikor a vonalat villamosították és kétvágányúvá szélesítették ki; olcsóbb volt új alagutat fúrni, mint a végit átépíteni. A veterán alagút árát 250 ezer márkában állapították meg, de közölték. ..hogy ha komoly érdeklődő akad. ak­kor az ár kérdése felülvizs­gálható”. Az alagút, mint a vasúti szakemberek állítják, borraklárként vagy esetleg sampinyongom ba-telepként még jó szolgálatot tehet. Ha 1973 közepéig nem je­lentkezik vevő, akkor az öreg alagutat be kell temetni: ugyanis már omladozni kezd, ez pedig veszélyezteti a meg­épült új alagutat. Mireille Mathieu titka (Remo Forlani írja a Paris Match-ban a világhírű francia sanzonénekesnőről.) Sokat utazom a vi­lágban, de még so­hasem találkoztam senkivel, aki egyet­len Mireille Malhieu- lemezt vásárolt vol­na. És lemezei mégis fogynak. Méghozzá százezerszámra. Ki vásárolja meg? Ti­tok. Egy titokkal több. Mert ennek a csöppnyi (155 centi­méter magas és 45 kilós) asszonypalán­tának az egész élete csupa titok. Minden sztár, ha csak egy kicsit is ad magára, legalább egy, keltő, tíz „imádót” tud fel­mutatni. Va.ion ki tudna akárcsak a leg­kisebb felvilágosítás­sal is szolgálni Mi­reille kancsolatairói? Semmi kétség afelől, hovv a mai Mireille már nem az a fel­húzható baba, akit Mr. Stark, Johnv Hallvdav felfedezője távirányított az Edith Piai baráti köre ál­tal rendezett verse­nyen, nem ugyanaz a Mireille, aki ezen a versenyen teslhosz- szal győzött Geor­gette Lemaire elölt. Azt mondhatnánk, hogy tiszta és üde mosolya „ártalmat­lan” nőisége miatt ideális televíziós be­mondó alkat, igen ám. de a legidáli- sabb tv-bemondók sem érnek cl táblás házat az Olvmpiá- ban, ahol pedig Mi­reille óriási sikert arat. A bemond ónok nem játszanak film- szerepet. Mireille nő­dig — Linó Ventura és Francoise Fabian oldalán — szerepet kapott Lelouch egyik filmjében. Fgvik ne­ves tv-bemoodónőnk sem hozta lázba az amerikai Leruert és Loewel, hogy Mi- reille-re bízza a Colotte „Gigi” című regényéből készült musical énekes-tán­cos főszerepét. A szerződést ugyan még nem kötötték meg, de már foly­nak a tárgyalások. Külön nehézséget je­lent, hogy Mireille nem beszél „ameri­kaiul”. Minthogy azonban ez a töré­keny teremtés min­dig is szívósan dol­gozott, semmi kétség afelől, hogy gyorsan és jól elsajátítja mindazt, amire a darabban szüksége lesz. Én pedig továbbra is ámulok azon, hogy milyen bűvös hatást gyakorol a tömegek­re ez a törékeny francia kislány, aki sohasem lesz ön­gyilkos, soha it?m ül éjszaka repülőgépre, hogy valahol a vi­lág másik sarkában, újságírók jelenléte nélkül találkozzék szíve választottjával, soha nem fényké­pezted magát mez­telenül és rózsaszínű tapétás ■ szobájában komoly könyveket olvas. Üvegházi aratás ★ A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Növény­nemesítő Kutatóintézetében a közelmúltban adták át ren­deltetésének a fitotront, ahol különleges klimakamráícban tetszés szerint szabályozhatják a fényt, a hőmérsékletet és a páratartalmat. Az új tudományos intézmény kamráiban „nyár van”, kalászba szökkent a búza, egyik-másik fajtája pedig már aratásra érett. (Fényes Tamás felvételt)

Next

/
Thumbnails
Contents