Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-02 / 1. szám
Szolidaritási gyűlés Bensőséges szolidaritási gyróáésre került sor újév napján a SZOT rózsadombi üdülőjében. A SZOT szociáltu- írsztikai irodájának szervezésében hazánkba látogatott mintegy 400 olasz szakszervezeti turista találkozott a Vietnami Demokratikus Köztársaság követségének képviselőivel. A lelkes hangulatú gyűlés végén Degli Innocenti, a CGIL központi bizottságának tagja, az ETLI alelnö- ke az olasz turistacsoport nevében 500 ezer lira ajándékot nyújtott át a vietnami nép megsegítésére. Petőfire emlékeztek Satlvesater napján az ország wrbb helységében megemlékeztek Petőí'i Sándor születésének 150. évfordulójáról. Kiskörösön 5000 fiatal fáklyásmenete vonult a költő szülőházához, majd ifjúsági nagygyűlést tartottak. Vasárnap délelőtt megkoszorúzták Budapesten a Március 15. téri Petőfi-szobrot. ^ Salakcsapolás az LKM-ben (Kováts Tibor felvétele) Küzdelmes éw után mm ' teljesítette tervét Gyenge rajt után jó befejezés. Egyetlen mondattal így lehetne jellemezni a Lenin Kohászati Művek 1972. évi „bizonyítványát”. S amit ez az egy mondat takar, arról a diósgyőri gyáróriás minden egyes dolgozója órákig tudna mesélni. A nagy tervek, elkeseredések s a nagy összefogások éve volt az 1972-es esztendő. Dr. Énekes Sándorral, az LKM vezérigazgatójával arról beszélgettünk, hogy mit is jelent a nagy múltú gyár történetében az eltelt időszak, miért tekinthető különösen küzdelmesnek, kudarcokban és si- - l«creJ^\pen - í» most búcsúztatott óesztendő? A« éf ekjén akadozott a termelés Arra a kérdésre, hogy mit tart a legnagyobb sikernek, s minek örült a legjobban az elmúlt évben, a vezérigazgató így válaszolt: — Sikerült teljesíteni a tervet. Sokszor leírt, frázissá sze- . üdített (vagy alacsonyított?) mondat ez, de az LKM-ben tudják az igazi értelmét. Az év első négy hónapjában akadozott a termelés. Az alapanyagok hiánya miatt fékezni kellett a feldolgozó üzemek teljesítményét. Félő volt, hogy az üzem olyan hátrányba kerül, amelyet az év végéig nem tud kiheverni. Nem titok, hogy néhányan azzal a javaslattal álltak elő: módosítsák, azaz csökkentsék a tervet. A szocialista brigádvezetők plénumán azonban megszületett a közös összefogásra, nagyobb erőfeszítésekre ösztönző elhatározás, s az idő és természete» sen az eredmények a dolgozókat igazolták. December 29-én a kohászat teljesítette az 1972. évi tervét, s a gyáróriás történetében először, több mint egvmillió tonna acélt hengereltek. Az fgvmihomodik tonna — Az. üzem történetében példa nélkül álló lelkesedés és áldozatkészség segített át a nehézségeken. Köszönet érte mindenkinek. Költőnek kellene lennem ahhoz, hogy úgy mondhassam el ezt. ahogy érzem, s ahogy szeretném. A kívülállónak nem solvat mondanak a tonnák és százalékok. Néhány adat közzététele azonban elkerülhetetlen, hiszen ezek a számok egy hősi eposznál is hívebben tükrözik a rekordok évének munkasikereit. Az 1971-es esztendőhöz viszonyítva a termelés 4 százalékkal, a tőkés export 20, a szocialista export 30 százalékkal, a nyereség 11 százalékkal nőtt. A vállalat létszáma egjvszázalékkal csökkent, vajPis a termelés növekedését a hatékonyság fokozásával érték el. A blokksor dolgozói az év vége előtt 16 nappal hengerelték le az egymilliomodik tonna acélt, a tőkés exportkötelezettsé- geknek 36 nappal előbb tettek eleget. A kollektíva először érte el, hogy hengerelt fazon- és kisbugatermelésből 600 ezer tonna fölött teljesített. E rekordteljesítmények értékét csak növeli, hogy csökkentek a fajlagos ráfordítások, így például az egy tonna nyersvas előállítására felhasznált kokszfogyasztás 10 százalékkal csökkent. Bérnövelés Egy év végi számvetésből nem hiányozhat a jövő terveinek körvonalazása. A megfogalmazás ismerős: így tovább, csak magasabb szinten. Az idén a tavalyi, amúgy is feszített termelési tervet az LKM dolgozói 4 százalékkal szeretnék túlteljesíteni, és — ez a „zsebbe vágó” kérdés — El százálékkal nagyobb nyereséget akarnak elérni. A íélok teljesítésének megvan a reális lehetősége, s a milden dolgozónak ezúton is tolmácsolt újévi jókívánságokat egy jó hírrel toldhatjuk meg: a Központi Bizottság határozatában az állami ipar munkásainak és művezetőinek átlagosan biztosított 8 százalékos bérnövelését az üzem négy százalékkal toldja meg. B. I. rr Ozbakvadászaí A verőíénves, szokatlanul enyhe időjárást kihasználva az idén több borsodi vadász- társaság ismét megrendezte a lassan már hagyományossá váló újév-napi őzbabvadá- szafát. A lomb.javeszteíi Tisza menti, valamint bodrogközi ligeterdőtyben az új év első napján ismét megszólaltak a vadászfegyverek. Többek között Mezöcsát, Tiszakarád környékén a kiselejtezett bakokat kapták puskavégre az új esztendő első vadászatán. A mádi por ellen A mádi or tómű, és természeteséit "Mád -lakásai felett korábban mindig hatalmas bentonit-porfelhő lebegett. A vállalat vezetősége mindent megtett a por lekötéséért. Az elmúlt tíz év alatt 19 millió forintot költöttek portalanításra, a levegő tisztítására. Az idén újabb négy-ötmillió forint áll rendelkezésre erre a célra. Több portalanító berendezést az üzem dolgozói készítettek el. Az első munkanapon Az újságolvasó ritkán őrzi meg a lapokat. Az újságok rövid életűek. Ha mégis kezünkbe kerül egy-egy régi lappéldány, csodálkozva tapasztaljuk, hogy mennyi minden történt velünk akár csak egyetlen esztendő alatt is. Csakugyan boldog volt-e az elmúlt esztendő? Mert tavaly ilyenkor is boldog új évet kívántunk egymásnak. Ügy hisz- szük, már az is jó dolog, ha ezt fenntartás nélkül megkérdezhetjük egymástól. Nem kétséges, hogy egyéni bajok, gondok tarkították, hogy voltak és vannak gondjai a miskolciak nagy családjának is. De talán mégis csak eltettünk magunknak néhány újságot; a Központi Bizottság új határozatait hírül adó példányt, az országgyűlési tudósításokat tartalmazó lapszámokat... Emlékezhetünk a külpolitikai közleményekre, melyekből nemcsak azt olvashatjuk ki, hogy „a mai korra a történelemben eddig még nem tapasztalt méretű társadalmi átalakulások jellemzők”, hanem azt is, hogy mennyire részesei vagyunk a történelmi, társadalmi változásoknak. Az a miskolci, diósgyőri munkás, aki a háború után az első vasúti síneket lefektette — s a fárasztó műszak után kerékpárra ült, Rogy a közeli falvakból élelmiszert szerezzen a családjának, s sokszor egyetlen órát sem pihenve ismét munkába állt, hogy a nagy család is boldoguljon — most pezsgővel köszönthette az új esztendőt. Karácsonyra minden család tagjai megajándékozhatták egymást, s ezek az ajándékok ma már nem jelképesek csupán. Igaz, koccintás közben is szó esett arról a nem éppen korszerű forgácsoló gépről, amin a gyerek kénytelen szakmát tanulni; a gyáriak elmondták egymásnak, hogy még mindig nincsenek egységes bértarifák, tudják, hogy Miskolcon hányán várnak lakást, hogy magasak az albérleti díjak, hogy még több munkásszálló kellene. Még talán az is elhangzik, hogy most már koccintsunk, mert januártól drágább lesz, ha köszönten! akarjuk egymást. De az emberek megtanultak politizálni! A kedvezőtlen dolgok mögött senki nem kutat praktikák után. Mindanv- nyian tudjuk: csak önmagunk teremtette lehetőségeink keretei között élhetünk, boldogulhatunk. S a lehetőség, amit teremtettünk, nem éppen szűkös. Hiszen akkor nem férnének bele új városrészek: lakások, üzletek, középületek. Nem jutna ösztöndíjra, rekonstrukciókra, iskolákra, könyvtárakra, nem jutna az épülő gyermekvárosra, 150 esztendős színházunkra, nem jutna a művészetekre. Boldog volt-e hát az elmúlt esztendő? Tegyünk sétát a városban, keressük elő bérjegyzékeinket, tekintsünk konyhánkba, kamránkba, esetleg vegyük elő betétkönyvünket, s így próbáljunk válaszolni. És ne tegyük félre az említett újságokat. Hiszen a Központi Bizottság, az országgyűlés értünk és rólunk beszél. A határozatokat csak mi érvényesíthetjük! Agyunkban, karunkban hordjuk a változás, a jobbítás lehetőségeit. Ezek a lehetőségek nem korlátlanok, de boldog új esztendőt ígérnek. Egy nagyvárosnak nagyobbak a gondjai is. Szerencsére erősödik nálunk a közéleti gondolkodás; többen, többet vállalhatunk. Feladatainkhoz mérten rövid lesz ez az 1973-as esztendő is; de hiszen a munkát már ma megkezdtük, s nem kétséges. hogy jól, magasabb szinten tudjuk folytatni. Ma nem lehet ennél szebb és nagyobb kötelesség, GY B Jónak ígérkezik a sörellátás Az idei évben 6.2 millió hektoliternyi sört készítenek a gyárakban. Így az időjárástól függetlenül több sör jut ír Iqy szilveszterezt Mezőkövesd város Az Elnöki Tanács városi rangra emelte Mezőkövesdet. „Matyóország fővárosának” ünnepélyes várossá avatását április 4-én, hazánk felszabadulásának évfordulóján tartják. — És most merre? — néztünk egymásra a fotóriporter és én, nem kevés tanácstalansággal. Valóban nehéz volt eldönteni, hogy merre induljunk. Nyolc óra tájban a rande- vúzóké volt minden presszó, és benépesült az utca. Családok vonultak fonott demizso- nokkal, magányosak siettek palackokkal. A villanyrendőrnél kipakolták portékáikat a trombita-, kalap-, konfetti-, szerpentinárusok. A KIS HELYEK VARÁZSA Tíz órára kihalt lelt a város. Kihalt és így se csendes. Ha valaki nyitott füllel sétált, akkor minden nehézség nélkül hallgathatta a televízió műsorát. Csendes szilvesztert jósoltunk még féltizen- kettő tájban is. Igaz, a vendéglők, presszók ajtaját már becsukták; odabent elfogyott a hely. Tizenkettő előtt a Törpe sörözőben ültünk le. Itt nem voltak foglalt asztalok, ezért még hely is akadt. Hely és hangulat. Itt vártuk be az éjfélt. A kis helyek varázsa; az asztaloknál ülő, egymásnak idegen vendégek valósággal egy családdá lettek. A magyar nóták és a tánczene után tizenkét gongütés jelezte az éjfélt. Külön riportot lehetne írni arról az egy percről, amikor a Himnuszt énekeltük. Ki mire gondolt közben ? Szilveszterre, szilveszterekre. Idős bácsi mesélte utána, hogy 1943 szilveszterén egy futóárokban szilveszterezett. Egyetemi hallgató komolysága mögött érzett a várakozás. Utolsóéves, utolsó szilveszter volt, amit még diákként köszöntött. Szabó Károlyné üzletvezető a szilveszteri pezsgőspohárral a kezében arról beszélt hogy „idén” sztrapacs- kás és pacalpörköltös napokat rendeznek, két nagyon fiatal ember egymás kezét fogta és kérdeni se lett volna szabad, hogy mit várnak az évtől. Tizenkét óra öt perckor a telefon mellett álltam, és hallottam egy beszélgetést féri és feleség között. Fiú lesz? Lány lesz? Az ő szilveszterük a gyereké. MEGNYERTE A MALACOT Kint az utcán közben igazi szilveszter lett. Emberek lepték el az utat, még a gépkocsink hűtőjére is felmásztak, lépésben haladtunk. Nem volt idegen és nem volt ismerős, mindenki mindenki barátja lett. Kaptam csókot vadidegentől, kínált üvegből pezsgőt ember, akit sohase láttam. És dudált, tülkölt, fütyült dalolt az utca. A Polóniában éppen az újévi malacot sorsolták. Rich- valszky Mihály az üzletvezetői irodában számolt. — Azt hiszem, egyetlen helyünk sincs. Elfogyott eddig nyolcvan ropogós malacsült, ötven adag disznótoros, tíz szilveszteri tál. — A hangulat? — Nem az első szilveszter ez, amit látok, de eddig a legjobb. Ladó Katalin, a malac szerencsés nyertese vadidegenek jókívánságait hallgatta. Egy fiatal agronómus takarmány- keveréket ajánlott, egy szakács ételreceptet. .— Építésvezető vagyok — mutatkozott be egy vadidegen, ólat ha parancsol... — Én viszont építészmérnök — mondta az IBUSZ vendégeként érkezett „alkalmi mezőgazdász”. Három óra tájban jártunk a Palotaszállóban. Három zenekar játszott, csaknem ezer vendég, közöttük háromszáz beutalt szilveszterezett. Bárdos Róbert igazgatóhelyettes elégedett volt: — Akkor jöttem ide dolgozni, amikor a Déli Hírlap először megjelent. Ilyen hangulatot még nem éltem meg itt. Hát nézze! Néztük. „Lálnc-lánc, esz- terlánc” — játszotta a zenekar, és énekelték a vendégek. A táncolókból előbb kör alakult, aztán hosszú emberkígyóként kanyarogtak az asztalok között, magukkal vive mindenkit. Nem volt idegen és nem volt ismerős, csak jókedvű emberek voltak, új barátok, ismerősök lettek, talán szerelmek is születtek, de hát ezt kérdezni mi se mertük, Pezsgővel köszöntöttük az új évet, azt már a zárórára \ készülő Katowicében Milyen volt? No lám. a riport végén sem tudom. Olyan, amilyen szilvesztert az év végén megérdemeltünk: vidám. Olyan, amilyen évet kívánhatunk: jókedvű, gazdag és fegyelmezett. Olyan, amilyet egy' év múlva majd magunknak kívánhatunk. ' (bartha) majd a kereskedelmi hálózatba. Az év első és negyedik negyedében kizárólag hazai sörrel elégítik ki a fogyasztói igényeket. A második és a harmadik negyedévben, amikor a legnagyobb a fogyasztás, átmenetileg szükség lesz importsörökre is, de már nem olyan mennyiségben, mint tavaly, vagy 1971-ben. A hazai sörgyárak vezetői már megkezdték az igények részletes felmérését; tisztázzák a kereskedelem vezetőivel, hogy milyen megrendelésekre számíthatnak és a szállítási határidőket is egyeztetik. ■jr I j iootzaháh ok Január 1-én hatályba lépett négy új jogszabály: a kisiparosok új adórendszere, a bíróságokról, illetve az ügyészségről szóló törvény, valamint a polgári perreaad- tartás módosításáról szóló törvényerejű rendelet. A kisiparosoknak a bevallási iveket ezentúl a KIOSZ megyei és fővárosi adóközösségeinek kell benyújtani évente január 15-ig. Építkezések Több nagyszabású, a közlekedést javító építkezés és felújítási munka kezdődik, illelve folytatódik 1973-ban Budapesten. A nagyobb építkezések színhelyei: a Kálvin tér, a Vár-alagút. a Lánchíd és az Árpád úti felüljáró.
