Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-23 / 19. szám

Hetvenből — egy sem! Hihetetlen a cím, de — sajnos — igaz. A IÍVTK ugyanis *0 egyesület címére küldte el országos III. osztá­lyú nói törversenyének ki­írását. de a rendező sport­kör vívóin kívül egyetlen más szakosztály versenyzője sem utazott Miskolcra! A szakemberek a költség­vetés jelenlegi bizonytalansá­gával magyarázták a teljes részvetlenségel. mi mégis a sportág iránti érdektelenség­ben találjuk e példátlan esel okát. Igaz ugyan, hogy az ózdiak Szegedre utaztak a ju­nior vidék-bajnokságra, a + Erő, Iendület és mosoly az arcokon... A MÉMTE két kitűnősége, Fejes és Losonczi az ifjúsági párost nyerték — nagyon biztosan — a megyei bajnokságon. (Szabó István felvétele) sárospatakiak pedig ebben az osztályban nem minősítenek versenyzőket t de hogy a szomszédos megyékből és a fővárosból egyetlen szakosz­tály sem küldött vívónőt, az csak azzal a felfogással ma­gyarázható, hogy „piti ver­seny. kar a költségekért!’’... A négy résztvevővel rende­zett Versenyt két fordulóban bonyolította le a versenybíró­ság. mondván: ez a négy ví- vonő legalább néhány asszót vívjon. A viadal aztán ilyen formában érdekesen alakult, hiszen a második forduló után holtversenyben hárman állták az „élen’. Az újra ví­vás Erdei Katalin sikerét hozta, aki másik két ellenfe­lét legyőzve végül is 4 nyertes csőriével a tarsolyában lett a verseny győztese. Ugyancsak négy győztes asszóval máso­dik Lengyel Éva, harmadik pedig Korondan Katalin lett. A ..minősítő” verseny a kö­telező létszám hiányában ter­mészetesen nem adott minő­sítést, arra viszont jó volt, hogy’ a vívás szakvezetői el­gondolkozzanak azon: van-e ertelme ilyen körülmények között minősítő versenyeket a versenynaptarba betervez­ni. s azokra költségeket biz­tosítani? Borsod menye asztalitenisz bajnoksága MEMTE: tíz első hely Szombaton és vasarnap a MÉMTE népkerti tornacsar­nokában rendezték meg Bor­sod megye 1913. évi asztali- tenisz bajnokságát. Az első napon az ifjúsági, a másodi­kon a felnőtt bajnoki számo­kat bonyolították le. A MEMTE, DVTK. LMTK, M. Spartacus, B. Volán, MEAFC, Borsodnádasd, Ózdi Kohász. Sátoraljaújhely. Sá­rospatak közel 300 asztalite­niszezője 11 számban küz­dött a bajnoki címekért és a helyezésekért. Az ifjúságiak versenyén általában a vart eredmények születtek, tálán csak a fiú egyéni versenyben Két cselgáncsviadalon is éremeső Ilyen is ritkán adódik egy varosban. Két országos ver­seny azonos sportágban, két nap alatt, s mindkettőn, de különösen a fiatalabb kor­osztálynak viadalán „érem- hullas” a miskolciak számá­ra! A Fazekas utcai tornate­remben még az influenza sem tudta megakadályozni, hogy 106 judogiba öltözött ifjú ne lepjen 13 sportkör képvisele­tében a már előző napi vi­dék-bajnokságra lelerített há­rom tatamira. Különösen az ifjúságiak mezőnye volt né­pes, ahol 44 cselgáncsozó mérte össze tudását, erejét es ügyességét. S ebben a jó erőt képviselő mezőnyben is je­leskedtek a miskolciak. Sütő például a nehézsúlyban a vi­dék-bajnok Mikest két vasaa- rival verve nyert aranyér­met! Juhász is nagyszerűen cselgáncsozótt a 65 kg-osak súlycsoportjában, s csak bal- szerencséjének tulajdonítható, hogy a végén meg kellett elégednie a bronzéremmel. Hasonlóan szerepelt Kőmű­ves és Debreczeni is a 85 kg-osaknál. A serdülők összecsapásai szép küzdelmeket hoztak. A nagy létszámban indult mis­kolciak nagyszerű fegyver­tényt hajtottak végre, hiszen a kilenc súlycsoport ered­ményhirdetésekor hat arany­érmet a hazaiak nyakába akasztottak. Ebben a korosz­tályban még öt ezüst- és öt bronzéremmel is gyarapodott a miskolciak vitrinje. Első­sorban Simárszky, Birk, Schulhoff és Tóth teljesítmé­nyét illeti az érmesek közül is dicséret. Az úttörők versenye átütő hazai sikert hozott. Minden súlycsoportban miskolciak álltak a dobogó legfelső fo­kára! Ezen felül is külön örömet jelentett a szakembe­rek számára, hogy a legifjab­bak, korcsoportjukhoz viszo­nyítva meglepően jó techni­kai képzettséget árultak el. Szegedi, Hoffman, Varga, Szombathi és Angyal telje­sítményét kell elsősorban di­csérni. Kár, hogy a pécsi sportiskoiasok a nevezes el­lenére sem jöttek el, mert részvételük minden bizony­nyal emelte volna a verseny színvonalát. Az ifjúsági viadal győztesei: 55 kg: Szabó (Tatabányai Bá­nyász), 65 kg: Koch (Tatabányai Bányász), 75 kg: Vancsa (Deb­receni Dózsa), 85 kg: Pápai (Ta­tabányai Bányász) nehézsúly: Sütő (MVSC). A serdülő verseny győztesei és miskolci helyezettjei: 40 kg: 1. Sehulhofi’ (MVSC), 2. Hoffman (MVSC), 3. Varga és Tóth (mind­kettő MVSC). 44 kg: 1. Juhász, 2. Molnár, 3. Flórusz (mindhárom MVSC). 48 kg: 1. Térjék (MVSC). 52 kg: 1. Reisz (SZEOL) ...3. Kalas (MVSC). 56 kg: 1. Simár- szki (MVSC), 2. Pirk (M. AFTT). 60 kg: 1. Gazdag (Szolnoki Kili­án SE). 2. Oprável (M. AFIT), 3. Petiik (MVSC), 64 kg: 1. Szentirmai (Szolnoki SE), 2. Szvo- boda (MVSC). 68 kg: 1. Soffián (MVSC), nehézsúly: 1. Toth (M. AFIT). Az úttörő verseny miskolci érmesei: 29 kg: 1. Varga (MVSC) 32 kg: 1. Szegedi (M. AFIT). 2. Kerekes (MVSC), 3. Bartha (MVSC) és Nagy Máté (M. AFIT). 35 kg: 1. Hoffman. 2.. Angyal, 3. Nagy és Szantali (va­lamennyien MVSC). 38 kg: .1. Varga (MVSC) ... 3. Kassai (MVSC). 41 kg: 1. Szombathi (MVSC), 2. Midi (MVSC), 3. Mol­nár (M. AFIT). 45 kg: 1. Angyal 2. Balogh. 3. Stefanovics és Kó- tai (valamennyien MVSC). 49 kg: 1. Barati. 2. Körömi, 3. Bordás (mindhárom MVSC), 58 kg: 1. Mihálykó (MVSC). M. GY. keltett némi meglepetést a serdülő korú Vincze (MÉM­TE) győzelme. Brilla (MÉM­TE) a lányoknál megismé­telte a városi bajnokságban elért hármas győzelmét. Az ifjúságiaknál valamennyi bajnoki címet a MÉMTE versenyzői szerezték meg. Borsod megye 1973. évi Ifjúsági asztalitenisz bajnokai, fiit egyé­ni: 1. Vincze. 2. Losonczi, 3. Fejes és Kriston (valamennyi MEMTF), leány egyéni: 1. Bril­la, 2. Ditrói 1., 3. Czimma (mind­három (MEMTE) és Széles (ÖKSE). ifi leány páros: 1. Bril­la—Ditrói T. (MÉMTE), 2. Széles —Fikár (ÖKSE), 3. Répási—Jerszi és Czimma—Ditrói lf. (mindkét pár MÉMTE). fiú páros: 1. Fejes —í.osonczi (MÉMTE), 2. Gárdns —Makra (DVTK, M. Snariacus). 3. Gyöngyösi—Sarkadi (ÖKSE) es Kriston—Vincze (MÉMTE1, ve­gyespáros: 1. Fejes—Brilla. 2. Vincze—Czimma. 3. Kriston— •lerszi és í.osonczi—Ditrói I. (va­lamennyi MÉMTEI. Vasárnap délelőtt a felnőt­tek álltak asztalhoz, a MÉM­TE két válogatottjának Mol­nárnak és Beleznaynak tá­volléti mtnd a férfiaknál, mind a nőknél nyílttá tette a versenyt. Izgalmas, színvo­nalas mérkőzések követték egymást, sok meglepetéssel. A vára'lan eredmények so­rát a férfi párosban a ser­dülő korú Vincze—Kriston (MÉMTE) nyitotta meg. a legjobb négy közé jutásért a bajnoki címre is esélyes Szabó—Tósa kettőst ütötték el a továbbjutástól. A férfi egyéniben egymást követték a vaskos meglepetések. A verseny egyik esélyese Tálas (MÉMTE) már a legjobb 16 között elbúcsúzott. A jó na­pot kifogó Bartha 11. (M. Spartacus) győzte le. aki a következő fordulóban lgnácz (DVTK) ellen is diadalmas­kodott és a legjobb négy kö­zé keni 11 A bajnoki címet régen látott jó játékkal Tósa (MÉMTE) szerezte meg, klub­társa Dubeczi előtt. A nők­nél Brilla (MÉMTE) ismételt, es a szombati naphoz hason­lóan ismét három aranyér­met nyert. A MÉMTE a megszerezhető 11 bajnoki címből tízet mondhat ma­gadnak. Borsod megye 1913. évi tel non asztalitenisz bajnokai, női egyé­ni: 1. Brilla. 2. Tálasné dr, 3. Ditrói I. és Czimma (valameny- nyt MÉMTE). férfi egyéni: Tósa, 2. Dubéczi. 3. Egervári (mindhárom MEMTE) és Bariba If. (M. Spartacus), női páros: 1. Brilla—Tálasné dr., 2. Ditrói I.— Czimma (valamennyi MEMTE), 3. Széles—Ditrói II. (OKSE, MÉM­TE) és Gábor—Gál (B. Volán), férfi páros: l. Tálas—Egervári (MEMTE), 2. Dubéczi—lgnácz (MEMTE, DVTK), 3. Kriston— Vincze (MÉMTE) és Oprável— Palotás (M. Spartacus), vegyes­páros: 1. Tósa—Brilla, 2. Tálas házaspár. 3. Dubéczi—Ditrói II. és Egervári—Ditrói I. (valameny- nyi pác MÉMTE). Oregfiúk baj­noksága: 1. Kovács (Drótgyár), 2. Jámbor (MEMTE). 3. Prókai, 4. Gnzi (mindkettő B. Volánt. A versenyt megelőzően Korpádi Árpád a megyei asztalitenisz szövetség elnöke az elmúlt év legsportszerűbb versenyzőinek értékes tiszte- letdíjakat adott át. A sport- szerűségi verseny győztesei: felnőtt nők: Ditrói Éva (MÉMTE). felnőtt férfiak: Oprável János (M. Sparta­cus). serdülő és ifjúsági fiúk : Fejes Zoltán (MÉMTE). ser­dülő és ifjúsági leány: Sze­les Mária (ÖKSE). D. Z. „Delfinek álltak rajlkőrc Ózdon Az úszóknál nincs téli szü­net. A múlt heti „béka”-ver- seny után most a „delfinek” álltak rajtkőre Ózdon, a II. területi seregszemle első for­dulójában. Azaz, csak azok szálltak vízbe, akiket nem döntött ágyba az influenza. A területi jelleg ellenére is lanulni mindenhol lehet Mexikóvárosból rövid hírben jelenti a TASZSZ: nyolc mexikói edző indult Magyarországra, hogy Budapesten tanul­mányozzák a magyar edzési és felkészítési módszereket atlé­tikában, kézilabdában, labdarúgásban és vízilabdában. É sportágak hazai színvonalát s a nemzetközi élvonal mögött „elfoglalt” helyünket tekintve — a vízilabdán kívül — sokan, jó pesti zsargont használva, felteszik a kérdést: „jönnek, de minek?" S bár a mexikói sport fejlettségéhez viszonyítva mi ezekben a sportágakban némiképpen tényleg előbbre járunk, mint ők; mégis az az igazság, hogy a vízi­labdán kívül a másik háromban vajmi kevés tanulnivalójuk lesz a vendégeknek, ha céljuk a jelentős előbbrelépés. Mert ha lenne, nálunk sem folynának parázs viták e sport­ágak korszerűtlen és eredménytelen felkészítési módszereit illetően és nem sürgetnék egyre élesebben a legrövidebb időn belüli változtatásokat... Mert lassan e sportágakban már mi mehetünk tanulni — Mexikóba! csupán a borsodiak vettek részt — 28 fővel — a verse­nyen, mivel a hajdúságiak nem jöttek el. A programban ezúttal is hosszútávú számok szerepel­tek. Néhány távon a kevés versenyző ellenére is szép küzdelmeket láttak a nézők, s jó eredményeket értek el a részvevők. A győzelmi arány ezúttal nem a várakozásnak megfelelően alakult, mert a nyolc versenyszámból három­ban a helyiek, ötben pedig az MVSC úszói léptek fel a dobogó legfelső fokára. A leányverseny eredményei: 800 m gyors: t. Sallay (MVSC) 12;38.2 p., 2. Havasi (OKSE). 3. Riba (M. Postás). — 400 m hát; 3. Havasi H, 7:36.3 p, 2. Havasi E., 3. Sápi (mindhárom OKSE). — 800 m mell: 1. Heiling (OKSE) l€;45.4 p., Riba (M. Postás), 3. Saliga (ÖKSE). — 200 m pillan­gó: 1. Havasi H. (OKSE) 3;38.1 p.. 2. Riba (M. Postás), 3. Ha­vasi E. (OKSE). — 200 m ve- gycsúszás: 1. Sallay (MVSC) 3:12.9 p.. 2. Havasi H. (OKSE). 3. Havasi E. A fiú verseny eredményei: 400 m hál: 1. Pászti 8:14.8 p., 2. Kar­dos, 3. Kiss (mindhárom MVSC). — 800 m mell: 1. Fabriczius (MVSC) 14:40.1 p., 2. Tóth (OKSE), 3. Pászti (MVSC). — 200 m vegyesúszás: 1. Kropkó (MVSC) 3:24.4 p., 2. Fabriczius (MVSC), 3. Tóth (OKSE). Légyűzö süveg Manapság Ausztráliában több mint százfajta légy él. A házak ajtaját és ablakát szúnyogháló védi. A turista­utak szervezői indulás előtt mindig meggyőződnek arról, van-e az utasoknál elegendő légy irtó krém és. spray. Ausztrália belterületén még ma is járnak az emberek légyűző süveggel. Ez egy szé­les karimájú kalap, amelyre vékony spárga segítségével dugókat akasztanak. A fej minden mozdulatára meg­mozdulnak a dugók és távol- tartják a legyeket. Ilyen az óbolgár naptár Az óbolgár naptár a mondák szerint öt­ezer éves múltra te­kint vissza. Szer­kesztői bizonyára ki­tűnő csillagászok voltak, alaposan megfigyelték a Föld Nap körüli keringé­sének ciklusát, A régi kínai és indiai naptárakkal ellentét­ben az óbolgár nap­tár az évszakoknak megfelelő négy rész­re oszlott. Mindegyik negyedév három hó­napból állt: az első hónapban 31, a <•»!>- bibén 30—30 nap volt. A hónap hetekre, a hét napokra oszlott. Minden negyedev első hónapja — az­az a január, az áp­rilis, a július és az október — mindig vasárnappal, a má­sodik hónap szerdá­val, a harmadik pe­dig péntekkel kezdő­dött. Ezt két egysze­rű művelettel sike­rült elérni. A tél legrövidebb napján ünnepelt újévet ki­kapcsolták a normá­lis időszámításból és ,,különleges” nap­ként ünnepelték. Ugyanígy tettek — esak négyévenként —­a másik „felesleges” nappal, amelyet ugyancsak kizártak a naptárból: ilyenkor a Nap ünnepét ülték meg, mint az év leg­hosszabb napját. Az óbolgár kalen­dárium sajátossága volt az, hogy külön, időegységként tartot­ták számon a 12 éves ciklusokat. Egy-egy ilyen cikluson belül minden évnek más nevet — állatnevet — adtak. Számon tartották például a medve évét, a tyúk, a kutya és a sertés évét. Öl, mert húsevő Több állatfajta céltalanul is gyilkol. Az oroszlánok pl. akkor is legyilkolják a gnut, ha torkig vannak hússal. A narválokat (fogas delfin) biz­tos pusztulás fenyegeti, ha a jégtáblák közé szorulnak, mert ebben az esetben a je­gesmedvék martalékává vál­nak. Egy alkalommal a kuta­tók 21 narváltetemre bukkan­tak. Tekintettel arra, hogy ez a téli időszakban történt, fel­tehető, hogy a jegesmedvék fokozatos fogyasztásra szán­ták őket. Előfordul azonban az Is, hogy a medve irtózatos pusz­títást visz végbe a lazacok között. Százszámra öli meg a halakat, de húsukból mind­össze néhány harapásnyit fo­gyaszt. A 'többit otthagyja. Nagyon kevés olyan állat van, amely „éléskamrát” ren­dez be magának. E kivételek közé tartozik a leopárd, amely rendszerint magas fa­ágak között helyezi el tar­talékát. Valamikor úgy vélték, hogy a húsevő állatok csak akkor ölnek, ha éhesek. A vizsgála­tokból azonban nyilvánvalóan kiderült, hogy a könnyű zsákmány mindig ingerlőén hat a húsevő állatokra. Már Eötvös kutatta Kevesen tudják, hogy Szeged környékén maga Eötvös Loránd kezdte meg a gravitációs méré­seket még az 1909—1911 közötti időben. Később. 1941—1942-ben az Állami Geofizikai Intézet foly­tatott itt méréseket. A felszaba­dulás után a MASZOLAJ szak­embereinek mérései hívták fel a figyelmet újból erre a területre. Nem sokkal később, 1959-ben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szeizmikus üzemének ku­tatásai bővítették a területek mé­lyének kincsére utaló ismerete­ket. Ezután kezdődött meg a részle­tező kutatás. Az első felderítő fúrást 1964 decemberében tűzték ki az Algyő I. elnevezésű pon­ton, csak ezt követően, 1965 nüár- ciusában kezdték meg a vízku­tatók néhány kilométerrel ar­rébb. a nevezetes „termálvízkút” fúrását. Amikor ugyanitt az em­lékezetes olajkitörés bekövetke­zett, a nagy szenzáció közepette szinte senki sem figyelt oda, hogy a terület tulajdonképpeni első olajkútjának fúrásában már 1500 méter körüli mélységnél tar­tottak. A fókakölykök védelmében Jack Davies kanadai hala- szatügyi miniszter bejelen­tette, hogy az ez év már­ciusára tervezett fókavadá­szat a Szent Lőrine-öbölben elmarad. 1970-ben ezen a te­rületen a kereskedelmi tár­saságok 50 ezer, a magános vadászok 40 ezer fiatal fókát ütöttek agyon. Ebben az évben a 90 ezer fókabébi közül legalább 50 ezernek biztos az élete. A ti­lalmat ugyanis a magánvadá­szokra nem terjesztették ki. A miniszter ugyanakkor azt is kilátásba helyezte, hogy a jövő évben már megtartják az irgalmatlan vadászatot. Sőt, megerősítette, hogy az úgynevezett tengeri frontsza­kaszon továbbra is szabad az öldöklés. A kanadai állatvé­dők szervezett akcióra ké­szülnek a miniszter intézke­dései ellen. Ha mar itt vannak Müllerék ugyan nem laknak itt, de azért jó, hogy jöt­tek ... én sem érzem valami jól magam ^Ae Eulenspieg°l karikatúrája}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents