Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-18 / 297. szám

¥ Oévbúcsúztató A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri üzemegységében évek óta hagyomány, hogy az üzem gazdasági és társadal­mi vezetői, a szocialista bri­gádvezetők. a művezetők és csoportvezetők íehár asztal­nak közösen búcsúznak az óesztendőtől. A rendezvényre az idén december 29-én ke­rül sor. Noha a búcsúztatót fehér asztal mellett rendezik, felhasználják az alkalmat arra, hogy értékeljék az idei esztendő eredményeit és meg­beszéljék a jövő évi felada­tokat is. Villanybojler, siaszinyeg Borsos László miniszter- helyettes vezetésével tegnap hazaérkezett Szófiából az a belkereskedelmi küldöttség, amely részt vett a magyar— bolgár kereskedelmi munká- csoport ötödik ülésszakán. A tárgyalások eredményei­ről Borsos László többek kö­zölt a következőket mondotta az MTI munkatársának: — A két küldöttség tárgya­lása eredményes volt. Megál­lapodtunk, hogy a következő esztendőben mennyiségében és minőségében egyaránt to­vább bővítjük az áruk vá­lasztékát. Bulgáriából például villanybojlert hozunk majd be, mégpedig a kisebb laká­sokba is kitűnően megfelelő 80 literes fürdőszoba-vízme­legítőt. Eddig is kedveltek voltak a bolgár szőnyegek, most tovább bővül választé­kuk: a modern lakások be­rendezésének szép darabjai lehetnek a bolgár suba- és gépi szőnyegek egyaránt. Di­vatos kötöttáruk és számos műszaki cikk egészíti ki a bolgár áruválasztékot. Mi pe­dig műanyag háztartási és műszaki cikkeket ajánlottunk cserébe a bolgár piac válasz­tékának gazdagítására. Vasutas bríoádvezetők tanácskoznak A miskolci MÁV-központ gazdasági és társadalmi szer­veinek vezetői és a harminc szocialista brigádvezető hol­napután tanácskozást tart. Megvitatják az igazgatóság ez évben végzett munkáját s a jövő évi feladatokat. Szó lesz az úgynevezett 49-es számú hivatalos lapról is, amely a M^V Vezérigazgató­ságának a vasúti dolgozókkal kapcsolatos legújabb rendel­kezéseit tartalmazza. Megbe­szélik, hogy a brigádok mi­képpen tudnának még több segítséget nyújtani a külte­rületeken dolgozó, fizikai munkát végző szocialista bri­gádoknak. y^c Szombaton, a déli órák­ban a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének pártmun­kás-küldöttsége Zvonko Li- kernek, a JKSZ Elnöksége tagjának vezetésével három­napos látogatásra Borsod megyébe érkezett. Dr. Bod­nár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta őket, és ismertette velük a megye fejlesztési célkitűzéseit, a IV. ötéves terv időszakában megvalósítandó feladatokat. Jelen volt a fogadáson Vas­kó Mihály, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnö­ke, Tóth József, a SZOT El- nölcség tagja, az SZMT ve­zető titkára, Dudla József, a megyei KISZ-bizottság első titkára és Hegyi Imre, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra is. A küldöttség tagjai tegnap délelőtt Miskolc központjá­val ismerkedtek, majd Agg­telekre utaztak, délután pe­dig a sportcsarnokban meg­tekintették a labdarúgó te­remtorna mérkőzéseit. Ké­pünk a mérkőzések szüneté­ben készült: balról a máso­dik Zvonko Liker, a jobb széleit Veres Sándor, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője. A küldöttség maÓzd- ra utazott. (Szabó István felvétele) Fiatalok a sípályáért A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság a Bükk hegység „tetején” a bánkúti turistaház szomszédságában mintegy négy hektárnyi terü­leten „taroita le” az erdőt. Ezen a részen ugyanis az ide­genforgalom fejlesztésének terve szerint egy öt-' és egy hétszáz méteres lesiklópályát építenek. Tegnap több mint félszáz KISZ-fiatal „nagytakarítást” rendezett a fáktól megtisztí­tott területen. Munkájuk eredményeként a közeli na­pokban hozzáfoghatnak a te­rep egyengetéséhez, a felvo­nó szereléséhez. Előrelátható­lag január végén vehetik bir­tokukba az új sípályát a téli sport kedvelői. Tanulnak a KISZÖY középvezetői Négyhónapos továbbképző tanfolyamon vesznek részt a KISZÖV megyei bizottságá­nak középvezetői. Az elő­adásokra, amelyek a munka­lélektan, az irányítás, a jog­ügyi, munkaügyi és közgaz­dasági kérdések széles körét ölelik fel, kéthetenként kerül sor. Ma délután egy buda­pesti munkapszichológus elő­adását hallgatja meg a to­vábbképző tanfolyam mint­egy 60 részvevője. Szibéria a jövő földje (L) Elektromos napok Szibéria és a jövő: ez a két fogalom kezdettől, Szi­béria felfedezésétől együtt jár. Lomonoszov, a nagy orosz természettudós azt ír­ta, hogy „Oroszország nagy­sága Szibériából fog kinőni”. Lenin száműzetése idején is­merkedett meg ezzel a ha­talmas földrésszel, és a fék­telenül hömpölygő szibériai folyók láttán fogalmazódott meg benne az ország villa­mosításának gondolata. Az­óta is és most is, de még holnap is a jövő, az ígéret földjeként emlegeti minden­ki Szibériát, aki megismer­kedett gazdagságával, lehe­tőségeivel, népeivel. Fényt és meleget teremteni — Korunk emberének éle­téhez, munkájához, a nagy tervekhez, a komplex iparo­sításhoz, a gazdag természeti kincsek kiaknázásához elő­ször is energetikai bázist kellett és kell itt megterem­tenünk — mondotta L. K. Zmanovszkih, az irkutszki területi tervbizottság elnöke. — Csakis így lehet megte­remteni a vas- és acélgyár­tást, a nemesfémkohászatot, csakis így telepíthetünk erre gépipart, csakis így lehet ér­tékesíteni a végtelen szibé­riai erdőrengeteg kitűnő fá­ját, csakis így fejleszthetjük ki vegyiparunkat, saját és a népgazdaság ellátását szolgá­ló könnyűiparunkat, mező- gazdaságunkat. Egyszerűen szólva, fényt és meleget kell először teremteni az élethez, a további munkához. R szénért csak le kell hajolni Az Angarát, a Bajkál-tó- ból fakadó folyót eddig két helyen „vámolták” meg: Ir- kutszknál és • Bratszknál. A bratBZki vízi erőmű nemrégen még a világ legnagyobb erő­művének rangjával dicseked­hetett. — A krasznojarszki erőmű üzembe helyezése után má­sodik helyre szorultunk — mondotta Lev Alekszejevics Ablogin elektromérnök, az erőmű igazgatóhelyettese, mi­közben végigsétáltunk az 517 méter hosszú. 21 méter ma­gas, zúgó turbinákkal, gene­♦ Az erőmű mellett már felépült az új város, Bratszk, amely­nek kétszázezer lakosa van rátorokkal berendezett gép­teremben. — A kommunista munka üzem címmel kitün­tetett állomásunkról sok helyre jut el az olcsó villa­mos energia. így többek kö­zött Uszty-Iljimbe is, ahol most épül az Angarán a har­madik erőmű, és szomszéd­ságában, a KGST-tagorszá- gokkal, így az önök hazájá­val is közösen, egy hatalmas cellulózgyár. De ezek az óriások sem elegendők az igények kielé­gítéséhez. A vízi erőművek mellett, ebben a hazánknál nyolcszor nagyobb megyében, több új hőerőművet is épí­tenek. Tehetik, hiszen a ki­tűnő minőségű és nagy mennyiségű kőszénért szinte csak le kell hajolni; nagy­részt külszíni fejtéssel jut­nak hozzá. S a legújabb ku­tatások szerint, úgy látszik, önellátók lesznek a korszerű energiahordozók, a szénhid­rogének, a kőolaj és a föld­gáz tekintetében is. Az atomenergiáról szólva a területi tervbizottság elnö­ke elmondotta, hogy ez még itt túl drága vetélytárs, hi­szen Szibéria nagyon gazdag olajban, földgázban, szénben, és vízi erőművek építésére al­kalmas folyókban. Ez azon­ban egyáltalán nem zárja ki, hogy 10—15 esztendő múlva — amikor a tudósok mun­kája nyomán olcsóbbá válik az atomenergia — nem mű­ködnek majd itt atomerő­művek. Milyen lesz 2000-ben? Akagyemgorodokban, a Tu­dósvárosban is a jövő fog­lalkoztatja az embereket. Méghozzá nem is a legköze­lebbi, hanem a távolabbi. Arra a kérdésre: milyen lesz Szibéria 2000-ben? — Gurij Marcsuk akadémikus, a Szov­jet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának alelnö- ke, a számítógép-központ igazgatója többek között ezt mondotta: „A kétezredik év Szibériáját úgy képzelem el. mint egy hatalmas, rendkí­vül bonyolult, tökéletesen automatizált iparral és nép­gazdasággal rendelkező terü­letet”. De mindehhez, Szibéria jelenéhez és jövőjéhez ha­talmas mennyiségű villamos energia szükséges. Ez itt az élet, a munka alapja. Ezért nevezi a nép az erőmüveket Szibéria elektromos napjai­nak. (Folytatjuk) ORAVEC JÁNOS Télapó-ünnepség a BÉM-bcn „Pótszékes” telt ház. volt tegnap délelőtt a Borsodi Ércelőkészítő Mű nagyter­mében, ahol mennyezetig Közgazdászok tanácskozása Ma tanácskozást rendr.z a Magyar Közgazdasági Társa­ság miskolci szervezete. A résztvevők előadásokat hall­hatnak hitelpolitikánk és be­ruházáspolitikánk időszerű kérdéseiről. Az előadásokat vito követi. Az elmondhatatlan A barátság vonatán ... de mit is tehetnének ők hatan? A legjobb esetben is csak elmondhatják az élmé­nyeiket. — Beszélek, beszélek, aztán elmegy a kedvem, mert nem tudom igazán elmondani, amit akkor gondoltunk, hit­tünk, amit a leningrádi szál­lodaszobában beszélgettünk, amit... — Tervezek élménybeszá­molókat, de félek is tőle, mert azt hiszem, nagyon sok időnek kellene eltelnie ah­hoz, hogy rendszerré legyen bennünk mindaz, amit lát­tunk ... Valóban: mit is tehetnének ők hatan, akik idén novem­ber hetedikén a leningrádi utcán vonultak fel. egy ba­rátságvonat utasaiként, há- romszázadmagukkal ? — Egyszer majd megpró­bálom elmondani, hogy mi is szoktunk ünnepekre készü­lődni, mi is felvonulunk, ben­nünk is ünnep az ünnep, de... „Egyszer megpróbálom el­mondani.” A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában ezerötszázan dolgoznak. Ta­valyelőtt ketten, tavaly is ketten jártak a Szovjetunió­ban. Idén április negyedikén megalakult náluk a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tag­csoportja. EzerötSzázan a tag­jai, és az idén novemberben elinduló barátságvonaton már hatan kaptak helyet. ♦ ♦ — Valamikor majd el kell érnünk odáig, hogy legalább egyszer mindenki vonatra szálljon, érezze a határátlé­pés különös és semmihez sem hasonlítható izgalmát, és utá­na döbbenjen rá, hogy a szov­jet határon túl sem más a vi­lág, de mindennek különös íze van ... — Jártunk egy huszonkét holdas temetőben. Leningrad hős védőinek a temetője az. Megkoszorúztuk az emlék­művet. Egy fiatal házaspár előzött meg minket. Az otta­ni szokások szerint az akkor házasulok mindenkit meg­előznek, megelőzhetnek. Az ünnepélyes „igen” után né­hány percre eljöttek a teme­tőbe. Nekünk ez különös, majdhogynem érthetetlen — nekik természetes. — November hetedikén fel- vaoultunk. Különös érzés volt. Nem szaladgáltak kö­rülöttünk a rendezők, senki sem izgult. A tömeg mégis úgy ment, mint egy lassú, nagy folyó, amelynek útját senki sem másíthatja meg. — Még a vonaton is arról beszélgettünk, hogy miért van ott minden múzeumban annyi ember, hogy szinte mozdulni sem lehet. Az Er- mitázs képei... Idézem a mondataikat, de adós vagyok a nevekkel. Hárskúti Ferenc, a gyár MSZMP-csúcsvezetőségének megbízott titkára, Jónyer László és Masur László,' a gyár dolgozói. Külön-külön beszélgetünk, de első monda­taikkal mind azt a november hetediki felvonulást mond­ják. — És így nőnek fel a gye­rekek, ebben a hangulat­ban ... — Tudtuk mi azt, hogy ab­ban a leningrádi temetőben minden leningrádinak nyug­szik valakije. A hatszázezer háborús halott közül minden leningrádinak lehet egyetlen halottja, de akik a háború óta nőttek fel, gzoknak egyet­len nagy figyelmeztetés az a temető. Mintha erőt adna ... Később hármasban beszél­getünk már. És a témánk ez rharad. Az elmondhatatlan. — El kellene jutnunk ad­dig, hogy legalább minden brigádból legyen egy ember, aki járt odakint... Kérdezgetem a terveket. A tagcsoport megalakulása so­kat tágított a lehetőségeken. Ha sor kerül az élménybe­számolókra, akkor sokan lesz­nek. akik szeretnék végigjár­ni ugyanezt az utat. Közben? — Itthon mindenkinek azt mondanám, hogy milyen tisz­ta városok azok. Eldobtam valamit, és felvette a mögöt­tem levő ember, és ő dobta a kukába. — Ilyenkor jöttünk rá. hogy nemcsak az emlékeiket sze­retik ... — Én úgy mondanám, hogy az életüket szeretik az emlé­keikben is. Az elmondhatatlan lassan elmondhatóvá lesz. és semmi mást nem sajnálok, csak azt. hogy nem vagyunk legalább •százan abban a szobában. B. G. érő, csillogó fenyőfa várta a dolgozók gyerekeit. Az üzem munkásainak mintegy 80 szá­zaléka a környező falvakból jár dolgozni; tegnap —mun­kásjáratok híján — sok csa­ládnak Putnokról. Szalonná­ról már a kora reggeli órák­ban el kellett indulnia, hogy odaérjenek az ünnepség kez­detére. Karon ülő csöppsé­gek, óvodás korúak, vidám tizenéves lányok, fiúk boldog zsibongással töltötték meg a termet, s várták izgatottan a Télapót. A gyár párt-, társadalmi és gazdasági szerveinek ve­zetői kívántak kellemes ka­rácsonyt és boldog új évet a több mint hatszáz résztvevő­nek. A kedves szavakat ..bo­rítékkal" is megtoldották. 47 — elsősorban többgyerme­kes szülő között — 30 ezer forint értékű vásárlási utal­ványt osztottak ki. Az ünnepség fénypontja a Télapó érkezése volt. Leve­títettek néhány színes ' mese­filmet. majd Pongó néni. az üzem portása bejelentette: fenyőkkel díszített kis autón, rengeteg szaloncukorral meg­érkezett a Télapó. Bendzsák Katika, a csöppnyi óvodás verssel köszöntötte: ..Télapó, már nagyon vártunk, hogy találtad meg a gyárunk ... ?” S a Télapó hat mázsa sza­loncukrot osztott szét a sok száz kisgyereknek, akik csil­logó szemmel, boldogan ci­pelték a kilós dobozokat.

Next

/
Thumbnails
Contents