Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-18 / 297. szám
¥ Oévbúcsúztató A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri üzemegységében évek óta hagyomány, hogy az üzem gazdasági és társadalmi vezetői, a szocialista brigádvezetők. a művezetők és csoportvezetők íehár asztalnak közösen búcsúznak az óesztendőtől. A rendezvényre az idén december 29-én kerül sor. Noha a búcsúztatót fehér asztal mellett rendezik, felhasználják az alkalmat arra, hogy értékeljék az idei esztendő eredményeit és megbeszéljék a jövő évi feladatokat is. Villanybojler, siaszinyeg Borsos László miniszter- helyettes vezetésével tegnap hazaérkezett Szófiából az a belkereskedelmi küldöttség, amely részt vett a magyar— bolgár kereskedelmi munká- csoport ötödik ülésszakán. A tárgyalások eredményeiről Borsos László többek közölt a következőket mondotta az MTI munkatársának: — A két küldöttség tárgyalása eredményes volt. Megállapodtunk, hogy a következő esztendőben mennyiségében és minőségében egyaránt tovább bővítjük az áruk választékát. Bulgáriából például villanybojlert hozunk majd be, mégpedig a kisebb lakásokba is kitűnően megfelelő 80 literes fürdőszoba-vízmelegítőt. Eddig is kedveltek voltak a bolgár szőnyegek, most tovább bővül választékuk: a modern lakások berendezésének szép darabjai lehetnek a bolgár suba- és gépi szőnyegek egyaránt. Divatos kötöttáruk és számos műszaki cikk egészíti ki a bolgár áruválasztékot. Mi pedig műanyag háztartási és műszaki cikkeket ajánlottunk cserébe a bolgár piac választékának gazdagítására. Vasutas bríoádvezetők tanácskoznak A miskolci MÁV-központ gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői és a harminc szocialista brigádvezető holnapután tanácskozást tart. Megvitatják az igazgatóság ez évben végzett munkáját s a jövő évi feladatokat. Szó lesz az úgynevezett 49-es számú hivatalos lapról is, amely a M^V Vezérigazgatóságának a vasúti dolgozókkal kapcsolatos legújabb rendelkezéseit tartalmazza. Megbeszélik, hogy a brigádok miképpen tudnának még több segítséget nyújtani a külterületeken dolgozó, fizikai munkát végző szocialista brigádoknak. y^c Szombaton, a déli órákban a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének pártmunkás-küldöttsége Zvonko Li- kernek, a JKSZ Elnöksége tagjának vezetésével háromnapos látogatásra Borsod megyébe érkezett. Dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta őket, és ismertette velük a megye fejlesztési célkitűzéseit, a IV. ötéves terv időszakában megvalósítandó feladatokat. Jelen volt a fogadáson Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Tóth József, a SZOT El- nölcség tagja, az SZMT vezető titkára, Dudla József, a megyei KISZ-bizottság első titkára és Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára is. A küldöttség tagjai tegnap délelőtt Miskolc központjával ismerkedtek, majd Aggtelekre utaztak, délután pedig a sportcsarnokban megtekintették a labdarúgó teremtorna mérkőzéseit. Képünk a mérkőzések szünetében készült: balról a második Zvonko Liker, a jobb széleit Veres Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A küldöttség maÓzd- ra utazott. (Szabó István felvétele) Fiatalok a sípályáért A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a Bükk hegység „tetején” a bánkúti turistaház szomszédságában mintegy négy hektárnyi területen „taroita le” az erdőt. Ezen a részen ugyanis az idegenforgalom fejlesztésének terve szerint egy öt-' és egy hétszáz méteres lesiklópályát építenek. Tegnap több mint félszáz KISZ-fiatal „nagytakarítást” rendezett a fáktól megtisztított területen. Munkájuk eredményeként a közeli napokban hozzáfoghatnak a terep egyengetéséhez, a felvonó szereléséhez. Előreláthatólag január végén vehetik birtokukba az új sípályát a téli sport kedvelői. Tanulnak a KISZÖY középvezetői Négyhónapos továbbképző tanfolyamon vesznek részt a KISZÖV megyei bizottságának középvezetői. Az előadásokra, amelyek a munkalélektan, az irányítás, a jogügyi, munkaügyi és közgazdasági kérdések széles körét ölelik fel, kéthetenként kerül sor. Ma délután egy budapesti munkapszichológus előadását hallgatja meg a továbbképző tanfolyam mintegy 60 részvevője. Szibéria a jövő földje (L) Elektromos napok Szibéria és a jövő: ez a két fogalom kezdettől, Szibéria felfedezésétől együtt jár. Lomonoszov, a nagy orosz természettudós azt írta, hogy „Oroszország nagysága Szibériából fog kinőni”. Lenin száműzetése idején ismerkedett meg ezzel a hatalmas földrésszel, és a féktelenül hömpölygő szibériai folyók láttán fogalmazódott meg benne az ország villamosításának gondolata. Azóta is és most is, de még holnap is a jövő, az ígéret földjeként emlegeti mindenki Szibériát, aki megismerkedett gazdagságával, lehetőségeivel, népeivel. Fényt és meleget teremteni — Korunk emberének életéhez, munkájához, a nagy tervekhez, a komplex iparosításhoz, a gazdag természeti kincsek kiaknázásához először is energetikai bázist kellett és kell itt megteremtenünk — mondotta L. K. Zmanovszkih, az irkutszki területi tervbizottság elnöke. — Csakis így lehet megteremteni a vas- és acélgyártást, a nemesfémkohászatot, csakis így telepíthetünk erre gépipart, csakis így lehet értékesíteni a végtelen szibériai erdőrengeteg kitűnő fáját, csakis így fejleszthetjük ki vegyiparunkat, saját és a népgazdaság ellátását szolgáló könnyűiparunkat, mező- gazdaságunkat. Egyszerűen szólva, fényt és meleget kell először teremteni az élethez, a további munkához. R szénért csak le kell hajolni Az Angarát, a Bajkál-tó- ból fakadó folyót eddig két helyen „vámolták” meg: Ir- kutszknál és • Bratszknál. A bratBZki vízi erőmű nemrégen még a világ legnagyobb erőművének rangjával dicsekedhetett. — A krasznojarszki erőmű üzembe helyezése után második helyre szorultunk — mondotta Lev Alekszejevics Ablogin elektromérnök, az erőmű igazgatóhelyettese, miközben végigsétáltunk az 517 méter hosszú. 21 méter magas, zúgó turbinákkal, gene♦ Az erőmű mellett már felépült az új város, Bratszk, amelynek kétszázezer lakosa van rátorokkal berendezett gépteremben. — A kommunista munka üzem címmel kitüntetett állomásunkról sok helyre jut el az olcsó villamos energia. így többek között Uszty-Iljimbe is, ahol most épül az Angarán a harmadik erőmű, és szomszédságában, a KGST-tagorszá- gokkal, így az önök hazájával is közösen, egy hatalmas cellulózgyár. De ezek az óriások sem elegendők az igények kielégítéséhez. A vízi erőművek mellett, ebben a hazánknál nyolcszor nagyobb megyében, több új hőerőművet is építenek. Tehetik, hiszen a kitűnő minőségű és nagy mennyiségű kőszénért szinte csak le kell hajolni; nagyrészt külszíni fejtéssel jutnak hozzá. S a legújabb kutatások szerint, úgy látszik, önellátók lesznek a korszerű energiahordozók, a szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz tekintetében is. Az atomenergiáról szólva a területi tervbizottság elnöke elmondotta, hogy ez még itt túl drága vetélytárs, hiszen Szibéria nagyon gazdag olajban, földgázban, szénben, és vízi erőművek építésére alkalmas folyókban. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy 10—15 esztendő múlva — amikor a tudósok munkája nyomán olcsóbbá válik az atomenergia — nem működnek majd itt atomerőművek. Milyen lesz 2000-ben? Akagyemgorodokban, a Tudósvárosban is a jövő foglalkoztatja az embereket. Méghozzá nem is a legközelebbi, hanem a távolabbi. Arra a kérdésre: milyen lesz Szibéria 2000-ben? — Gurij Marcsuk akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának alelnö- ke, a számítógép-központ igazgatója többek között ezt mondotta: „A kétezredik év Szibériáját úgy képzelem el. mint egy hatalmas, rendkívül bonyolult, tökéletesen automatizált iparral és népgazdasággal rendelkező területet”. De mindehhez, Szibéria jelenéhez és jövőjéhez hatalmas mennyiségű villamos energia szükséges. Ez itt az élet, a munka alapja. Ezért nevezi a nép az erőmüveket Szibéria elektromos napjainak. (Folytatjuk) ORAVEC JÁNOS Télapó-ünnepség a BÉM-bcn „Pótszékes” telt ház. volt tegnap délelőtt a Borsodi Ércelőkészítő Mű nagytermében, ahol mennyezetig Közgazdászok tanácskozása Ma tanácskozást rendr.z a Magyar Közgazdasági Társaság miskolci szervezete. A résztvevők előadásokat hallhatnak hitelpolitikánk és beruházáspolitikánk időszerű kérdéseiről. Az előadásokat vito követi. Az elmondhatatlan A barátság vonatán ... de mit is tehetnének ők hatan? A legjobb esetben is csak elmondhatják az élményeiket. — Beszélek, beszélek, aztán elmegy a kedvem, mert nem tudom igazán elmondani, amit akkor gondoltunk, hittünk, amit a leningrádi szállodaszobában beszélgettünk, amit... — Tervezek élménybeszámolókat, de félek is tőle, mert azt hiszem, nagyon sok időnek kellene eltelnie ahhoz, hogy rendszerré legyen bennünk mindaz, amit láttunk ... Valóban: mit is tehetnének ők hatan, akik idén november hetedikén a leningrádi utcán vonultak fel. egy barátságvonat utasaiként, há- romszázadmagukkal ? — Egyszer majd megpróbálom elmondani, hogy mi is szoktunk ünnepekre készülődni, mi is felvonulunk, bennünk is ünnep az ünnep, de... „Egyszer megpróbálom elmondani.” A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában ezerötszázan dolgoznak. Tavalyelőtt ketten, tavaly is ketten jártak a Szovjetunióban. Idén április negyedikén megalakult náluk a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja. EzerötSzázan a tagjai, és az idén novemberben elinduló barátságvonaton már hatan kaptak helyet. ♦ ♦ — Valamikor majd el kell érnünk odáig, hogy legalább egyszer mindenki vonatra szálljon, érezze a határátlépés különös és semmihez sem hasonlítható izgalmát, és utána döbbenjen rá, hogy a szovjet határon túl sem más a világ, de mindennek különös íze van ... — Jártunk egy huszonkét holdas temetőben. Leningrad hős védőinek a temetője az. Megkoszorúztuk az emlékművet. Egy fiatal házaspár előzött meg minket. Az ottani szokások szerint az akkor házasulok mindenkit megelőznek, megelőzhetnek. Az ünnepélyes „igen” után néhány percre eljöttek a temetőbe. Nekünk ez különös, majdhogynem érthetetlen — nekik természetes. — November hetedikén fel- vaoultunk. Különös érzés volt. Nem szaladgáltak körülöttünk a rendezők, senki sem izgult. A tömeg mégis úgy ment, mint egy lassú, nagy folyó, amelynek útját senki sem másíthatja meg. — Még a vonaton is arról beszélgettünk, hogy miért van ott minden múzeumban annyi ember, hogy szinte mozdulni sem lehet. Az Er- mitázs képei... Idézem a mondataikat, de adós vagyok a nevekkel. Hárskúti Ferenc, a gyár MSZMP-csúcsvezetőségének megbízott titkára, Jónyer László és Masur László,' a gyár dolgozói. Külön-külön beszélgetünk, de első mondataikkal mind azt a november hetediki felvonulást mondják. — És így nőnek fel a gyerekek, ebben a hangulatban ... — Tudtuk mi azt, hogy abban a leningrádi temetőben minden leningrádinak nyugszik valakije. A hatszázezer háborús halott közül minden leningrádinak lehet egyetlen halottja, de akik a háború óta nőttek fel, gzoknak egyetlen nagy figyelmeztetés az a temető. Mintha erőt adna ... Később hármasban beszélgetünk már. És a témánk ez rharad. Az elmondhatatlan. — El kellene jutnunk addig, hogy legalább minden brigádból legyen egy ember, aki járt odakint... Kérdezgetem a terveket. A tagcsoport megalakulása sokat tágított a lehetőségeken. Ha sor kerül az élménybeszámolókra, akkor sokan lesznek. akik szeretnék végigjárni ugyanezt az utat. Közben? — Itthon mindenkinek azt mondanám, hogy milyen tiszta városok azok. Eldobtam valamit, és felvette a mögöttem levő ember, és ő dobta a kukába. — Ilyenkor jöttünk rá. hogy nemcsak az emlékeiket szeretik ... — Én úgy mondanám, hogy az életüket szeretik az emlékeikben is. Az elmondhatatlan lassan elmondhatóvá lesz. és semmi mást nem sajnálok, csak azt. hogy nem vagyunk legalább •százan abban a szobában. B. G. érő, csillogó fenyőfa várta a dolgozók gyerekeit. Az üzem munkásainak mintegy 80 százaléka a környező falvakból jár dolgozni; tegnap —munkásjáratok híján — sok családnak Putnokról. Szalonnáról már a kora reggeli órákban el kellett indulnia, hogy odaérjenek az ünnepség kezdetére. Karon ülő csöppségek, óvodás korúak, vidám tizenéves lányok, fiúk boldog zsibongással töltötték meg a termet, s várták izgatottan a Télapót. A gyár párt-, társadalmi és gazdasági szerveinek vezetői kívántak kellemes karácsonyt és boldog új évet a több mint hatszáz résztvevőnek. A kedves szavakat ..borítékkal" is megtoldották. 47 — elsősorban többgyermekes szülő között — 30 ezer forint értékű vásárlási utalványt osztottak ki. Az ünnepség fénypontja a Télapó érkezése volt. Levetítettek néhány színes ' mesefilmet. majd Pongó néni. az üzem portása bejelentette: fenyőkkel díszített kis autón, rengeteg szaloncukorral megérkezett a Télapó. Bendzsák Katika, a csöppnyi óvodás verssel köszöntötte: ..Télapó, már nagyon vártunk, hogy találtad meg a gyárunk ... ?” S a Télapó hat mázsa szaloncukrot osztott szét a sok száz kisgyereknek, akik csillogó szemmel, boldogan cipelték a kilós dobozokat.
