Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-18 / 297. szám
3jf Alföld népe (Vigh Tamás szobra) (A Miskolci Téli Tárlat anyagából) Sarkantyú Simon kiállítása A szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központban tegnap megnyílt Sarkantyú Simon Munká- csy-díjas festőművész, a képzőművészeti főiskola tanárának tárlata. Sarkantyú Simon művei sok hazai kollektív és önálló tárlaton kívül szerepeltek már a többi között Párizsban, Moszkvában, Velencében, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, Stockholmban és Tokióban. Pannói díszítik például a Madách Színházat, a Szombathelyi Tanítóképzőt. A művész önálló tárlatát először mutatják be szűkebb hazájának, Tolna megyének székhelyén. A szekszárdi kiállításon negyvenkét festményét három héten át tekintheti meg a közönség. Működik a riadólánc Hogyan vakációznak a Miklós utcai úttörők? Az 10 már felkerült a fekete táblák Jobb felső sarkába. Csak négy napot kell iskolába járni, s a szünetet jelentő szó hat betűből áll. Az ünnepeket váró diák pedig kedves figyelmeztetőül a táblára írja azt, amit úgysem felejt el senki sem. És december 22-re felrajzolják a fenyőágakkal körbediszített teljes szót: VAKÁCIÓ! Aztán gyorsan és zajosan kiürülnek az osztálytermek, január 8-ig nincs tanítás. A 32. sz. Miklós utcai Általános Iskola tanulói, úttörővezetői, az önkormányzati tanács tagjai már összeállították a kéthetes téli szünet programját. Erről beszélgettem a hat rajtitkárral, s a csapattitkárral — felsötägo-: zatos lányokkal. Nagy izgalommal szervezik szilveszteri mulatságukat, amely december 31-én délután 3 órakor kezdődik. Műsort adnak, dalolnak, verseket szavalnak, zenét hallgatnak, aztán ötletes ajándékokkal lepik meg egymást. Olyan tárgyakat készítenek, amely- lyel kifejezik társuk jellemző tulajdonságát. Van, aki csigát kap majd, lassúságáért, van, aki tükröt majom-figurával, cicomázkodásáért... Az óév búcsúztatására meghívják barátaikat, szüleiket, tanáraikat. Januárban — még nem döntötték el, hogy melyik napon — Aggtelekre kirándulnak. Autóbuszt a DIGÉP ad. Közben pedig működik a riadólánc, az őrsi naplóban megrajzolt útvonalon. Az első láncszem az őrsvezető. Ezzel a módszerrel fél óra alatt az egész úttörőcsapat — háromszáz gyerek — riadóztat- ható. Mindenki a környéken lakik, a Győri kapui lakóteleptől a Marx térig. A rajok ugyanis városnéző sétákat rendeznek: meglátogatják Petőfi miskolci emlékhelyeit, s az új megyei könyvtárat. országot már bejárták, többen külföldi utazásokkal is dicsekedhetnek, de a várost még nem ismerik eléggé.! Kimennek Lillafüredre, a kohászati múzeumhoz, az őskohóhoz. Szeretnének meg- fürödni a tapolcai barlang- fürdőben. Néhányan közös színházlátogatást is beiktatnak a programba. A Mese a tűzpiros virágról című darabot nézik meg. S persze jó lenne egyszer-egyszer kimenni a „hegy alá”: ha leesik a hó. szánkózni, síelni a közeli dombokon. * Amikor mindezt egymás szavába vágva elmesélték nekem, az jutott eszembe, hogy ezek a programok mind olyanok, amelyek egyedül is megvalósíthatók. Miért kell ehhez úttörőcsapat, raj- és őrskeret? — Otthon nagyon jó — mondta az egyik kislány —, lehet olvasni, játszani, de nagyon egyedül van az ember. A többiekkel jobb A közös élmények emlékével kollektívává forrott úttörőcsapattal könnyebb lesz a második félév. 90 éve született „Ez a három szó: magyar zenei műveltség, sok évtizedre, talán évszázadra szóló programot jelent” — írta Kodály Zoltán 1945-ben. Egy tanulmánykötet előszavában pedig a zenei nevelés alapelvét a végsőkig egyszerűsítve így fogalmazta meg: „Ha egy szóval akarnák jellemezni a nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének”. És végül egy harmadik idézet: „Sok időt fordítottam arra, hogy kórusokat írjak gyermekeknek és iskolai énekeskönyveket állítsak össze. Azt hiszem, sohasem fogom sajnálni az időt, mely igy nagyobb művek írására elveszett. Ügy érzem, ezáltal ugyanolyan hasznos munkát végeztem a közösségnek, mintha további szimfonikus műveket írtam volna.’ Amikor a négy zeneoktatási intézet: az Egressy Béni, Állami Zeneiskola, az Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc- Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozata közös Kodály-hangversenyére sor került, mély értelmet Kodály Zoltán kaptak Kodály Zoltán szavai. Az elmúlt 27 év során a zene „mindenkié” lett; tömegméretűvé vált zenei nevelésünk. A december 15-i hangverseny színes műsorral áldozott Kodály emlékének. Az énekkari művek közül kiemelkedett a Lengyel László (Egressy Béni Zeneiskola Gyermekkara, vezényelt dr. Farbaky Gézáné), az Isten kovácsa (Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykara, vezényelt Sereg János), a Székely keserves (Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa, vezényelt Reményi János). A Zeneművészeti Szakközépiskola növendékzenekara Gombás Ferenc vezényletével a Gyermektáncokat, V. Váradi Emőke zongoraművésznő négy zongoradarabot, Hegedűs Gyula (fuvola)—Vogel Szilvia (zongora) három Epigrammát szólaltato.lt meg. Közreműködtek még: Bodnár Ildikó és Hajdú Gábor (orgona), Kovács Ilona (ének) és Nemes Tamás (gordonka). BARTA PÉTER (simányi) Nevet adunk a babának Könyv új szertartásunkról A minap Gyöngyösről kaptunk egy könyvet (szerzői ugyan csak kiadványnak nevezik), amely a Társadalmi névadó ünnepségek címet viseli. Jobb címet érdemelt volna, mert nem valamiféle praktikus útmutatóról van szó csupán, de hát akik kézbe veszik („a kiadványból Heves megye minden községe részére nyolc darabot biztosítottunk” — írja a kiadó), azok aligha akadnak fenn ezen. Mi különös lelkesedéssel fogadtuk, mert az e tárgykörben megjelent műveknél igényesebb, gazdagabb. A 5- ös formátumban, másfél száz oldalon szól — több „receptet” is adva — újmódi szertartásunkról, a névadó ünnepségről. Az előszó arról az örömről és felelősségről beszél, amellyel készült ez a könyv. S ezt érezzük mind a rövid tanulmányokból, mind a kilenc forgatókönyvből, ami helyet kapott a kötetben. Megtudhatjuk, hogy Gyöngyösön a névadók műsorának versenyszerű bemutatója előzte meg ennek a gyűjteménynek a megjelenését. Ami egyben azt is jelenti, hogy szomszédaink valóban nagy társadalmi fontosságot tulajdonítanak a tartalmában és formájában megváltozott családi ünnepeknek. „Azok a humanista törekvések, amelyek az emberi élet nagy ünnepeit már századokkal ezelőtt le akarták választani a vallási szertartási formákról, csak a közelmúltban válhattak valóra” — állapítja meg a bevezető tanulmány. S hogy mit jelent az új lehetőség, azt mindjárt egy örvendetes számadattal dokumentálja: „az elmúlt évek során mintegy 600 ezer különböző szocialista típusú családi eseményre került sor nálunk, ennek mintegy 60 százaléka az utóbbi négy évben volt.” Fontos hát, hogy tartalmában, eszmeiségében és természetesen külsőségeiben maradandó élményt jelentsenek ezek az ünnepségek, melyeknek tudatformáló hatása is szembetűnő. A kötet rövid társadalomtörténeti tanulmányai népszerű formában bizonyítják, hogy nem „új divatról” van szó, hanem szocialista társadalmunk humanista törekvéseiről. A korábbi névadókról szólva, lehántják az előző társadalmi rendszerekben kialakult szokások és szertartások misztikus burkát, sok mindent megtudhatunk a különböző ritusszimbólumok- ról és a vallásos célt szolgáló interpretációkról. Érdekes a személynevekről szóló összefoglaló, amely beszél a különböző korok di- vatneveiről (a XVI. században a János, Péter, István, György vezetett, ma már nem olyan gyakoriak, mint korábban), a nevekhez tapadt szólásokról (vigyázz Malvin, jön a kanyar), az excentrikus Taszilókról, Ubulokról, a XIX. század Alfrédjairól, sőt a Latin- Amerikában ma is honos Jézus névről, aztán a Dömötör Dömékről, meg a Balázs Balázs féle ritka kombinációkról. Ezt a tanulmányi egy érdekes — immár mai — névhasználati stilisztika egészíti ki, amely a névnapok dátumát is feltünteti, s útmutatást ad a nevek eredetére vonatkozóan is. Ezután retorikai tudnivalók következnek — az élő szó ereje, tartalmi előkészítés, nyelvi megformálás, a szónok viselkedése, majd a névadó ünnepségek beszédeinek tartalmi tudnivalói kapnak helyet. (Jó, hogy szószerinti beszédvázlatot nem közöl a könyv.) A szerkesztő, G. Molnár Ferenc nem feledkezett meg a művelődési otthonok és az ünnepséget rendezők gyakorlati és technikai feladatainak elemzéséről sem. A rendező munkáját több vázlatrajz is segíti. Az említett kilenc forgató- könyvből pedig már csak választani keÜ, sőt mindegyik gazdagítható a kötet végén szereplő hazai és külföldi költők tollából származó gyermekversekkel, dalokkal, mondókákkal. (Kiadta: a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda, Gyöngyös.) (gyarmati) Aranyliba Filmen viszonylag ritkán ábrázolt világ az, amelyet a tegnap esti Aranyliba című fcévédarabban láthattunk. Kuczka Péter, a forgatókönyvíró vallomása szerint kevesen látták, olyan nyitott szemmel kevesen élték át, mint Illés Béla, a film írója a Tanácsköztársaság utáni emigráció életét. Horthy különítményesei elől sokan kényszerültek külföldre; Európa nagyvárosai sokuknak adtak hosszú évekre szomorú otthont. Keresték a kapcsolatot a Szovjetunióval, a mozgalommal, várták az újabb harc lehetőségét. Elkezdődött az a negyedszázados korszak, amelyet üldözve és örökösen készenlétben itthon is, a határom túl is nehéz volt átélni. Nehéz idő — mondjuk. Akik átélték, tudják, hogy mennyire nehéz idők voltak azok, amelyek számunkra már a történelmet jelentik. Azokat a napokat és éveket emberek élték, akiket — ha megálltak a helyüket — együttesen hősöknek hívunk. De akik éppúgy nem voltak mentesek az emberi hibáktól, mint bárki. Gyűlöltek, civakodtak, szerettek, sokszor egyedül voltak, honvágyuk volt. Elvesztették lábuk alól a talajt — lehet, hogy örökre elbuktak —, vagy túlélték azt az időt; tettek a jövőért valamit, vagy eltűnték az évtizedek homályában — sokan voltak. Illés Béla a maga egészében látta és láttatja ezt a világot. Tudta a harc értelmét, és ismerte akkori útjait és lehetőségeit; a közös sors által egy útra kényszerített sokféle embert és emberi kapcsolatot. Tehetségének köszönhető, hogy ebből a korból úgy lesz irodalom, hogy tapinthatóan megőrzi a valóságot. Fényeit és árnyait, a különös világ élő alakjait. Az Aranyliba főhőse Bálint Géza (a filmben Bálint András játssza). Sorsa forradal- mársors. Ismeri a célt, vállalja a nehézségeket, nem téllé kijelölt útjáról, amelyen hűségesek és intrikusok, árulók, gazemberek és az eszméhez mindenáron hűek kísérik. Itt, ebben a világban is igaz, hogy a rossz mellett ott van a jó, hogy nincs olyan nehéz helyzet, amelyben ne lennének az élethez erőt adó, segítő emberi kapcsolatok. Van barátság és szerelem, bölcsesség és nem hiányzik a „vidámság csillogó arany- pora” sem. Nemcsak a forgatókönyvíró, Esztergályos Károly rendező is pontosan ismeri az író világát. Érzik a színészek is. A főszereplő mellett Bodnár Erika, Básti Lajos, Madaras József, Körmendi János, Molnár Tibor és a többiek. Valamennyi üknek szerepe van benne, hogy maradandó élmény részeseként tanultuk újra a történelem egy emlékezetes fejezetét. M. M. HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. (A tegnapi adás ism.) — 14.10: Lendvay Kamilió dalaiból. — 14.18: A cárevics. — 14.49; szind- bád-történetek. — 15.00: Hírek. Időjárás. — 15.10: Iskolarédió. Kollégiumi órák. — 15.50: Judit Raskin és Mario Lanza énekel. — 15.59: Hallgatóink ílgyelmébe. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Petőfi-kalendárium. — 16.09: Az élő népdal. — 16.19: Nyitányok. — 17.00: Hírek. Időjárás. — 7.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Üj operalemezeinkből. — 17.45: Van új a nap alatt! — 10.00: Játsszunk együtt! — 18.58: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Bemutatjuk új felvételünket. — 19.52: A Magyar Rádió és Televízió népizenekara játszik. Kemény Klió énekel. — 20.12: Szindbád. 1. rész. — 21.11: Hírek. — 21.14: A Bécsi Filharmonikusok hangversenye. Közben 22.00: Hírek. Sport. Időjárás. — 23.11: Táncdalainkból. — 24.00: Hírek. Időjárás. — 0.10: Furulya- és clmbaiommu- zsika. Petőfi rádió: 12.00: Boross Lajos nép; zenekara játszik. Molnár Ferenc énekel. — 12.30: Román művészek operafelvételeiből. — 13.00: Hírek, Időjárás — 13.03: Sonsok dióhéjban. — 13.20: Három Vivaldi-versenymü. — 13.43: Időjárás- és vízállásjeientéa. — 14.00: Kettőtől hatig... A Rádió kívánságműsora. — 18.00: Hírek. Időjárás. — 18.05: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 18.20: Rádióegyetem. ötmillió voltos lövedékek az atommagba. — 18.45: Közkívánatra! — 18.45: Novobáczky Sándor: Vadházasság. — 18.57: Interpelláció humor-ügyben — 19.01: A sevillai borbély. — 19.25: Á la carte... — 19.49: Reklám. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika, II. — 20.25: Üj könyvek. — 20.23: Mozart operáiból. — 21.10: Tánczene. — 21.35: Reklám. — 21.40: Régi magyar mulatságok. A tánc. — 22.00: Zenés játékokból. — 23.00: Hírek. Időjárás. — 23.15: A hét zeneműve. Csajkovszkij: IV. szimfónia. — 23.45: A brüsszeli Pro Musica Antiqua együttes Ma- chaut-felvételeiből. — 24.00; Hí rek. Időjárás. Miskolci rádió: A hét első napján. — Szocialista brigádvezető s mikrofonnál. — Kórusmuzsika. — Művelődő Borsod. — Sport — Slágerkoktél. Bratislava! televízió: 13.50: Hírek. — 13.55: Svédország—-Csehszlovákia Jégkorong-mérkőzés. — 16.»: Pedagógusoknak. — 16.43: Pártoktatás. — 17.25: Szovjetunió —Finnország Jégkorong-mérkőzés. — 19.50: Híradó. — 20.10: A kedves hazug. Tévéjáték. — 21.50: Híradó. — 22.10: Musica viva. Filmszínházak: Hyppolit, a lakáj (magyar) f4. Béke. — Búcsúzz a tegnaptól! (színes angol) hn6. 8. Béke. — Az ellopott csata (színes NDK—csehszlovák) f3, 15, í7. Kossuth. — Csigalépcső (magyar) f5, f7. Filmklub. — A lovakat lelövik ugye? 15, f7. Fáklya. — A bűnügyi nyomozó (magyarul beszélő szovjet) í 5, fi, Petőfi. — Anna ezer napja (magyarul beszélő színes angol, másfélszeres helyárral)! 5, 7. Szikra. — Tombol a Hold! (magyarul beszélő színes angol) f5, f7. Táncsics. Kiállítások: Miskolci Galéria (11 —19 óra között): Miskolci Téli Tárlat. — Miskolci Képtár (10—18 óra között): Állandó kiállítás. — Libresszó (13—20 óra között): Bíró Klára fotói. KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. Időjárás. — 8.05; Műsorismertetés. — 8.14: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.18: Grabócz Miklós féld.: Lakodalmas dalok. — 8.29: Harsan a kürtszó! — 9.04: A Rádió Operaszínpada. Haydn- Aki hűtlen, pórul jár. Közben 10.00: Hírek. Időjárás. — 10.05: Magnóval a világ körül. — 11.01. Édes hazám. — 11.16: Zongoramüvek. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. Időjárás. — 8.05: Két Bach-kantáta. — 3.40: A Lipcsei Rádió fúvószenekara játszik. — 9.00: Hírek. — 9.03: Nótacsokor. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00; A zene hullámhosszán. — 11.45: Még nem késő. Bratislava] televízió: 9.00: Jegyzet — 9.25: A kedves hazug. Ism. — 11,05: Musica viva. Ism. — 11.35: Híradó. Apróhirdetés 16 éves betöltött lányokat szövőnőnek felvesz a PTM Angyalföldi Szövőgyára. A betanulási idő 8 hét, ezen idő alatt kb havi 1050 Ft bruttó fizetést és napi egy forintért ebédet biztosítunk. Lakást minimális térítés mellett adunk. Jelentkezés írásban a gyár munkaerőgazdálkodásáitt Bp., XIII., Szekszárdi u. 19—25«
