Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

Szovjet műszerei Mint arról tegnap már be­számoltunk, a MTESZ mis­kolci székházában VaLaskó László, a MTESZ megyei el­nökségének tagjá megnyitot­ta a szovjet műszeripari ki­állítást. A kiállítás igazgató­ja, J. M. Kulibin elmondot­ta, hogy ez az első ilyen jel­legű szovjet műszeripari be­mutató Magyarországon. Cél­ja: megismertetni hazánk szakembereit a világ 70 or­szágába eljutó szovjet mű­szerekkel, amelyek kitűnően helyettesíthetnek számos nyií- gati, tőkés valutáért vásárolt műszert üzemeinkben. V kiál­lítás a Szabadság téren fel­állított két szovjet autóbusz­ban tekinthető meg. A bemu­tató ma délután zárul. Kevesebb üzemi baleset az LKM-ben Jelentősen javult a bal­eset-elhárítási és munkásvé­delmi tevékenység az év el­ső hat hónapjában, a Lenin Kohászati Művekben. Az el­ső fél év eredményei — az előző év azonos időszakához viszonyítva — biztatóak. Kü­lönösen csökkent az üzemi balesetek következtében ki­esett munkaórák száma. A helyzeten még az a kény­szerintézkedés sem sokat vál­toztatott. hogy a fluktuáció következtében megürült he­lyekre gyakorlatlan dolgozók kerültek, akik nagyobb bal­eseti veszélynek voltak ki­téve. Felnőtt fe||el az iskolapadban Tanulni Szolgáltatiáz Őszirózsák a villanyoszlopon Az éles kanyarban parton felfelé kell nagy ívben fordul­ni. Az úttestet nem túl mély árok választja el a füves, me­redek domboldaltól, amelyen ötven méterenként betonból villanyoszlopok sorakoznak. A part derekán, egy villanyosz­lopon őszirózsa csokrok fogják a pillantást. Alul sárgára her­vadt mái' az egyik, ám fölötte messzire fehérük a friss cso­kor. — Itt, ahol ezek a virágok vannak, halt meg a napokban egy fiatalember. Motorral csapódott neki az oszlopnak. A szülei kötik a csokrokat ide. talán figyelmeztetőül, más mo­torosoknak — mondta az utasom, amikor az oszlop mellé értünk. Önkéntelenül csökkentem a gázt. Augusztus 31-én, 12 óra 45 perckor vesztette életét a 19 éves Lipcsik János az edelényi temető-kanyarban. MZ-mo- torjával — amelyhez még csupán a gyakorló vezetői enge­déllyel rendelkezett, kisodródott az úttestről, s ott lelte ha­lálát. A sajószentpéteri fiatalember elektrolakatos volt az Edelényi Bányaüzemben. Nyilván nem régen vette a motort, első kereseteit rakosgatta össze, hogy megszerezhesse... Mondják: az édesanyja viszi az oszlophoz a csokrokat. S akik ismerik a történetét, óvatosabban hajtanak mostaná­ban arrafelé. sohasem késő Ma már nem lehet egész életre megtanulni egy szakmát. Az egyre gyorsuló tudományos-technikai fejlődés lerövidí­tette egy adott időpontban megszerzett, adott mennyiségű és minőségű tudásanyag elévülését. Semmi garancia nincs arra, hogy egy mostani szakmunkás-bizonyítvány, vagy diploma tíz-tizenöt év múlva is használható lesz. Az sem bizonyos, hogy aki most, mondjuk lakatosként kezd dolgozni, lakatos­ként megy nyugdíjba. Az egyik oldalon tehát, mint egyre sürgető társadal­mi igény merül fel a gya­korlati élettel lépést tartó, képzés szükségessége, a má­sik oldalon pedig — idézve a Népszabadság vasárnapi ve­zércikkét — „Szépítés nélkül el kell ismerni a tényt: a felnőttoktatás — a hiányos alapiskolázás pótlása, és az ezen alapuló szakképzés is — válságos állapotban van.” Majdnem a fele nem végzett általánost A munkásműveltségről, a munkástovábbképzés lehető­ségeiről beszélgettünk Árvái Bélával, a Lenin Kohászati Művek személyzeti és okta­tást főosztályának vezető­helyettesével. Ha a továbbképzés egyál­talán felosztható’ általános műveltséget adó, és szakis­meretet adó képzésre, akkor mindenképpen az elsővel kell kezdeni. A nagyüzem IS és fél ezer dolgozója közül több mint hétezernek nincs meg a nyolc általános iskolai vég­zettsége. Alapismeretek nél­kül pedig aligha újítható meg a korábban szerzett, egyre gyorsabban avuló szakmai tudás. Így aztán mindenfajta érdek azt indokolná, hogy ne csökkenjen azok száma, akik már felnőtt fejjel ülnek be az iskolapadba, pótolni a mulasztásokat. Sajnos, a sta­tisztika mást mutat. Tíz év­vel ezelőtt még 400—500-an jártak az LKM-ből a dolgo­zók iskolájába. Az elmúlt tanítási évben csak negyve­nen. A termelés aulomatizálódik Az iskolai látogatottság csökkenésének oka, hogy so­kak számára közömbössé vált a hiányzó ismeretek pótlása. Nem javultak a képzettség szerinti bérarányok, hiszen — .az országos statisztikák is ezt igazolják — a differen­ciálásnál elsősorban a mun­kakörülményeket és a fizikai megterhelést vették figye­lembe. Az LKM-ben évenként 3— 4 ezer ember tanul. Az isme­retszerzés skálája az analfa­béták számára szervezett tanfolyamtól az egyetemi ok­tatásig terjed. A termelés- szerkezet változásának meg­felelően középtávú oktatási terv készült. A technológiák korszerűsödése miatt a ter­melésben közvetlenül részt vevők aránya némileg csök­ken, növekszik viszont a ter­melés előkészítésében és az üzemfenntartásban dolgozók aránya, A foglalkoztatottak összetételének módosítását többek között áz indokolja, 'hogy öt év alatt 10-ről 30 százalékra növekszik az au­tomatizált munkaműveletek hányada. Például a nemesacél-hengermű Az új technológiákhoz új szakemberek kellenek. (Érde­kes, hogy míg tízegynéhány évvel ezelőtt a specializáció jellemezte a szakemberkép­zést, ma egyre inkább az in­tegráció.) Az új nemesacél­hengermű dolgozói például (hengerészek, villanyszerelők, TMK-so-k) háromhónapos tanfolyamra a Szovjetunióba utaztak tanulni, mert eddigi szakismeretükkel nem tudták volna kezelni az új gépeket. Hazatérésük után ők már nem olyan hengerészek, vil­lanyszerelők, TMK-sok lesz­nek, mint korábban. Űj tudá­suk nem elsősorban mennyi­ségi, hanem minőségi pluszt jelent számukra. Az üzemben egyre több a két-háromszakmás, univerzá­lis ember. A leggyakoribb áz esztergályos-lakatos, villany­szerelő-lakatos párosítás. A kvalifikált munkás kiemelt bért kér. de nem mindig kap. Még aligha tekinthető meg­oldottnak a tanuló munkás anyagi ösztönzése. Persze a pénz nem minden, de kevés csak az öntudatra apellálni ott, ahol a legtöbb gazdál­kodási mutatót: a termelést, a nyereséget forintban feie­zik ki. (brackó) A KISZÖV és a városi ta­nács vezetői véglegesen meg­állapították az új belvárosi szolgáltatóház helyét. A komplexumot a Búza téren építik fel az ugyancsak itt épülő szövetkezeti áruház szomszédságában. A szolgál­tatóházban kilenc ipari szol­gáltató szövetkezet kap ott­hont, köztük fodrászok, sza­bók, a szűcs ktsz, a cipő­szalon, a fényképészek és a vízvezetékszerelők és egy központi javító diszpécser- szolgálat is. A tervek sze­rint a szolgáltatóházat 1975- ben adják át. Miskolci szerelők Aqcsernyőn Ágcsemyőn, a szomszédos Csehszlovákiában a belső sze­relési munkákat végzik a körloggiás munkásszállóban a Miskolci Építőipari Vállalat szakemberei és az alvállal­kozók. Befejezéshez közeled­nek a külső burkolási mun­kákkal is. Az épület átadá­sát jövő év áprilisára ígérte a Miskolci Építőipari Vál­lalat, de olyan jól haladnak, hogy talán még az idén meg­nyithatják a szálló kapuit. Száguldás közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a közlekedés veszélyeiről. Csak akkor döbbenünk rá. hogy a gépjármű „veszélyes üzem”, amikor szemünk láttára törté­nik szerencsétlenség. ..; Mögöttem egy szürke Skoda rohant. Messziről adta a hangjelzést. A cél és az idő sürgethette, nem győzte kivár­ni, míg egy jókora gödröt kikerülök. Százkilométeres tem­póval előzött, s csupán centiméterek választották el a két kocsit a koccanástól. Pár száz méterrel járt előttem, amikor észrevettem: égnek a stopplámpái. Még akkor is csikorgót! a fékje, amikor mögé értem. Távolabb — az erős fékezés oka: egy autóbusz és egy teherautó az árokban. Vezetőik fűcso­mót téptek az árokpartról, s „megrajzolták” segítségükkel a helyszínt biztosító vonalat. A Skodás férfi .szinte lépés­ben vezetett. És még kilométerekkel távolabb sem folytába a száguldást. Most már nem volt sürgős az útja. Az előtte és mögötte haladó autósok is visszakapcsolták a sebességet. Az első fél évben, csupán Borsodban, 37 halálos áldozata volt a közúti közlekedési baleseteknek. S több mint félezren sérültek meg a hat hónap alatt Pedig ez a csendesebb idő­szak statisztikája. RADVÁNYI ÉVA Az ev végéig M Átadják a Metro kelet-nyugati vonalát A kelet-nyugati Metro második — a Deák tér és a Déli pályaudvar közötti — it szól hozzá, hogy... ... milyen jól szerepelt a magyar olimpiai csapat? — Ez magának jó? A szerénységnek is van határa, uram! — De a szerénytelenségnek is! Kü­lönben könnyű kritizálni. Ha magára bízzák a válogatást, talán jobb csapa­tot küld? — Arra mérget vehet! — Szeretem az ilyen embereket, akik mindenhez értenek, sőt mindenhez lob­ban értenek. Eszembe juttatja azt a nyugdíjas bácsit, aki a Népkertben zsebsakkján befejezett minden függő­játszmát, s bebizonyította öreg haverja* inak, hogy ha ő lett volna Szpasszkij, akkor sohasem győzött volna Fischer. — A sakkhoz nem értek. — A többihez viszont ért, igaz? No, okkor, mondja meg nekem, kiket vá­logatott volna — például — az atléta­csapatba?! — Rúdugrónak a saját igazgatómat. ,— Az igazgatóját? Miért? — Húsz éve dolgozom a vállalatnál, s azóta minden termelési tanácskozáson arról beszél, hogy most majd megint magasabbra állítjuk a mércét. Szerény becslésem szerint az a mérce ma már a fellegeket súrolja. — No, de át is ugorja az az igaz­gató? — Persze. Az év végi értékelések sze­rint úgy emeltük a színvonalat, ahogy kellett, s mindig, de mindig igazgatónk jár — akarom mondani: ugrik — az élen. — Jó, legyen. Rúdugró az igazgató. De ki vesse a súlygolyót? — Ha úgy kérdezi, hogy ki vesse el a sulykot, — akkor legalább ilyen jó jelöltem van. Olvastam a minap az új­ságban, hogy az egyik kereskedelmi vál­lalatnál már hosszú évek óta mindent, de mindent a vevőkért tesznek. — Tehát még egy igazgató a csapat­ban. — Dehogy! Egy újságíró. — Hármasugrásban sem jeleskedünk. — Volt kollégám, Brahovácz. e sport­ágban nemzetközi klasszis. Kontírozó könyvelőként dolgozgatott mellettem, míg egy napon hipp-hopp. három fize­tési kategóriával ugrott feljebb. — Jó volt a rohama. — A rohama? Járni is lusta. Jó volt uram, a dobbantó léc. — Valami külföldi? — Magyar. Úgy hívják, hogy Braho­vácz és kollégám nagybácsija. Ö egyéb­ként nem kontírozó könyvelő! — Bokszolóink +- ezt maga is elis­merheti — tisztességesen helytálltak. — Túl tisztességesen! Egy jó kis övön aluli ütés — amikor a bíró nem látja — aranyérmet jelenthet. — Erre is van jelöltje? — Egy egész csapatra való. Sőt, olya­nokat is tudtam volna ajánlani, akik torvívóinknál százszor jobban szurkál- nak, piszkálnak, szabadfogású birkózó­ink pedig elbújhatnának bármelyik, csúcsforgalomban edződött miskolci mögött. — S mondja csak, maga milyen sport­ágban jutott volni ki Münchenbe? — Müntyenbe uram, Müntyenbe! Természetesen, mint súlyemelő. — Ezzel az alakkal? — No, látja, és is ezt szoktam kér­dezni a feleségemtől, amikor kezembe nyomja a piacon a bevásárlási szaty­rokat, kosarakat. De szerinte csak sze­rénykedtem. ö pedig tényleg mindent jobban tud. BÉKÉS DEZSŐ szakaszának építésében rész­vevő több mint 30 vállalat tervszerűen dolgozik. A Kossuth Lajos téri mély­állomás már elkészült, csak a tereprendezés van hátra, amelyhez a következő na­pokban látnak hozzá. A Moszkva téri mélyállomás építői szeptember végére fe­jezik be a munkát. Az Or­szágos Szakipari Vállalat em­berei most az állomást dí­szítő elemeket helyezik el. A felszínen már kibontakoz­tak a Metro fogadócsarnoká­nak legyezőre emlékeztető körvonalai. A vállalatok, ha kell a szakiparos gárda át­csoportosításával biztosítják a Batthyány téri állomás de­cemberi befejezését és még ez év vége előtt átadhatják a Metro kelet-nyugati vona­lát. REFLEKTOR Ma Budapesten tanácsko­zást tartanak a Kohó- és Gépipari Minisztériumban a Dolgozz hibátlanul munka­versenyről. + Budafokon dél­után borárverést rendeznek. Debrecenben megnyitották a 7. Hajdú-Bihar megyei műszaki napokat, jjc Fehér- gyarmaton új szerelőcsarno­kot adnak át a Metripond mérleggyár telepén. * Győ­rött mezőgazdasági gépbemu­tatót rendeznek. ★ Komá­romba csecsen-ingus küldött­ség érkezik. ★ Sarkadon az országban elsőnek megindult a répafeldolgozási idény. Visontára ..bevonult” az or­szág legnagyobb bányagépe külszíni kiejtésre.

Next

/
Thumbnails
Contents