Déli Hírlap, 1972. augusztus (4. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
Húsz éve é" a Iáiig Jubileum a klinkerhen Húsz évvel ezelőtt gyújtották be a Hejőcsabai Cement- és Mészmű kükerkemencéit. A német gyártmányú berendezések kezelésére annak idején a régi mészégetők jelentkeztek. akik azelőtt olyan mostoha körülmények között dolgoztak, hogy ahhoz képest ez az üzem megváltás volt számukra. Pedig a több emeletnyi magasságban izzó égetőkemencék etetése különösen a nyári időszakban emberfeletti erőfeszítést kíván. / klinker üzem ma is a cementgyár lelke. — Ahol port, mármint cementet termelnek, ott még a legzártabb üzemi egységek sem mentesek a szállongó, finom portól — jelzi Balatoni István üzemmérnök, aztán kabátokat, köpenyeket húzunk magunkra az induláshoz. A por még a lift érintkezői közé is behúzódik, s így olykor váratlanul emeletek között akad el veiünk a felvonó. A koksztól felfűtött „pódiumon'’ csak a jövevények köhögnek, a féimeztelenül síirgölődők már nem. Ahol ilyen nehéz a levegő, sajátos beosztással kell vele élni. A hőmérséklet a kemencék ajtajánál 60 fok körül van. Az izzadság felveszi a levegő porát, a berendezések forró lélegzete perzseli a bőrt Mégis nagyon kevesen mennek el innen, pedig a folyamatos korszerűsítések ellenére is a klinker égető a legmostohább munkahely. — Mi csak egyetlen új helyre mennénk el, akár holnap is, az új gyárba, amelyik itt épül mellettünk. Ott tovább egyszerűsödik a ke- n-encések dolga és kevesebb lesz a por is. — Meddig tüzelnek még ezek az égetők ? — Mindössze néhány évig, aztán leszerelik őket. Megszolgálták már az árukat — mondja Orgona Tibor. — Évente 400 ezer tonna cementet ad a gyár és a legfontosabb alapanyagot innen viszik tőlünk. Márton Péter brigádvezető karvastagságű vasdorongra támaszkodik, amelynek a kiélesített vége négy méterrel odább fekszik a porban. — Néha előfordul, hogy az égetésre kerülő anyag odaég a kemence falára. Csak ezzel lehet leszedni. De ennek a súlya nem elég az odapörkölődött mészkő, kohósalak és agyagőrlemény lekaparásához. Még egy tízkilós kalapács is jár hozzá, azzal biztatjuk a stangát. Na és a kesztyű sem nélkülözhető. mert a kemencében azonnal átforrósodik a vasrúd. — Hogyan viselkedtek az elmúlt húsz év alatt ezek a kemencék? (Agotha felv.) — Beépítésükkor sem voltak egészen korszerűek, és most már kicsit öregek, elavultak, egyre többször szorulnak javításra. Bajt még nem hoztak ránk. csupán egyszer fújt ki az egyik kemence és a tüzes por, meg a forró levegő megperzselte munkatársunk arcát. Hátunk mögött körös-körül kivert ablakok, a kereteket még csak tenyérnyi cserepek sem „díszítik”. Télen üvegezünk, nyáron, ahogy beköszönt a kánikula, mind kitörjük. Ezek nem nyitható ablakok és a két tűz között csak úgy bírjuk, ha van egy kevéske huzat. is. A száraz torkú kemencé- sek a hideg tejet szeretik a legjobban. Alkalmasint persze kiegyeznek a szódával is. A port és a meleget csak heti 40 órában kell elviselniük. Ennyi a munkaidejük. Mégis. aki néhány műszakot végigdolgozik itt a régi mészégetők között, nem akar máshova menni, könnyebb munkára. Mint ahogy a tűz is hűséges 20 éve a klinker - kemencékhez ... A „pódium” csak a TMK és a nagyjavítások idején hűl ki. — Ha ilyenkor vetődik ide valaki a brigádból — mondja Orgona Tibor — úgy érzi magát a hideg falak között, mint a hal a szárazon. NAGY JÓZSEF Falu a városban Szirma tulajdonképpen olyasféle gondokkal küszködik, mint a legtöbb, átalakulását élő magyar falu. Egy kicsit azonban mégis más a helyzete. Mert bár ez a körülbelül háromezer lelket számláló település jellegét tekintve község. status quo-ja szerint mégsem az: Miskolc része, közigazgatásilag a városi tanács II. kerületi hivatalához tartozik. A legtöbb falu fejlődésének irányadója: a virágzásnak indult termelőszövetkezete: itt ugyan jelentős szerepet játszik az Űj Élet. már csak azért is, mert közel a városhoz — pontosabban annak részeként jó üzlet számára a miskolci piac. az általános fejlődés — beleértve a szellemit is — mérvadója mégis az ipar. Ennek bizonyítására elegendő mindössze annyit megemlíteni: a szirmaink 65—70 százaléka a város gyáraiban. üzemeiben dolgozik. Talán nem sértődnek meg a szir- maiak. ha — a fejlődés ellentmondásosságának motiválása végett — megkockáztatom azt a kijelentést, hopy: az igényeket tekintve, egy kicsit „előre szaladtak’', de egy kicsit le is maradtak. Anélkül, hogy hibát vétettek volna. Egyszerűen a körülmények, a lehetőség az. ami meghatározó szerepet játszik fejlődésükben. Egy korábban kidolgozott fejlesztési terv szerint például Szirmán többszintes épületeket kellene emelni, s ugyanakkor nem tudnak mit kezdeni néhány szalmatetős régi házikóval: újjáépíteni nem lehet — felesleges költség volna —. a községrendezés ütemének gyorsítására pillanatnyilag pedig nincs elegendő anyagi fedezet. A városiasodás vágya, a ..i'tnosban élés" körülményei tüzelik az óhajt, sőt mi több. észrevehető már némi lokálpatriotizmus, némi ,.féltékenység” is —dehát az igény és a lehetőség csak lassan igazodik egymáshoz. A szirmaiak felpanaszolják, hogy: lám. a Martintelep már terjeszkedik Szirma felé. holott az volna rendjén. ha Szirma haladna errefelé — vagyis közelebb a városhoz. □ E néhány példáját az ellentmondásosságnak — mintegy a fejlődés ve lejé rója Icám — azért említettem, hogy utaljak rá: nem könnyű itt senkinek a dolga — légyen bármennyire buzgó is a serénykedésben —. aki vállalkozik rá. hogy szószólójuk legyen a szirmaiaknal: n hivatalos fórumokon. Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem a minap Szirmáról visszafelé jövet, ahol dr. Halmi Béla, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkáré, országgyűlési képviselő találkozott a tanács kerületi hivatala, a község s a termelőszövetkezet vezetőivel. Arról tájékozódott. mi az, vagyis inkább mik azok a gondok, amikben segítséget várnak tőle. képviselőjüktől, s miben nyújthat — a realitásoknak megfelelően — támogatást. □ Az ember — hiszen eléggé sok az ilyen példa — ezt tárná: no, most megrohanják a képviselőt kívánságokkal. eléje terítik a panaszlistát, gyötrődjék ö. mi pedig könnyitsünk magunkon. Erről szó sem volt! A termelőszövetkezet — ez volt most a fő téma — vezetősége. tagsága — sajnos, mindössze 93 tag és nagyobbrészt 50—60 év közöttiek itt is — nem szűkölködik a de- rekas munkában, de a bátor kezdeményezésben sém. Valamit — valamiért! S ha nem- sikerül, új megoldáson törik fejüket. Ebben az évben például sikerült a gabonatermés: viszont még csak szárba se szökkent az először vetett köménymag. Miért? Azt bizony egyelőre senki sem tudja. Odalett közel 300 ezer forintnyi bevétel ... Ez a kockázat. Pedig most kellene a pénz. hiszen ki kell cserélni az egész szarvasmarhaállo- mányt. Nem sikerült a sörárpa sem. Azaz. a termés jó. csakhogy akkora a kínálat sörárpából, hogy az ö termésük egy jelentős részét takarmányárpaként kényszerülnek értékesíteni . .. Sertés? Van. De már nem versenyképesek a ..sonkakombinátokkal’’. Ilyen okok miatt hagytak fel a baromfineveléssel is. A kertészet az, ami hozza a hasznot. S jó. hogy a vezetőség tovább szorgalmazza a zöldségtermesztést, amiből mindig hiány volt a miskolci piacokon — talán az idei nyarat kivéve. A piac bővülésével együtt bővül a kereslet is. — Felhívnám az elvtársak figyelmét a megnyíló vasgyári vásárcsarnokra — mondta dr. Havasi Béla. Jó ajánlat a tsznek. s jó lehetőség a vasgyári munkásoknak .. . Milyen érdekes is az élet. Vagyis inkább természetes a maga törvényszerűségeivel. A gépgyár egykori mérnöke — nem csupán a képviselői tisztség révén, hanem a párt aktív politikusaként is — kettős és mégis azonos érdeket képvisel: a szirmaiakét „hivatalból’’; a vasgyáriakét — most itt — önmagától értetődő kötelességként. A munkás-paraszt hatalom jegyeben, annak szolgálatában. A város vezetésében szerzett gyakorlata lehetővé teszi, hogy ésszerű és kivitelezhető tanácsot adjon a község és a tsz vízellátásának javítására, a telkek rendezésére, az általános fejlesztésre és így tovább. Aminek megoldását reálisnak véli, a segítséget is ígéri hozzá. De csak ehhez. Ami nem megy. őszintén megmondja. Hogy mikor épül meg „amúgy igazán’’ a városba vezető út? Egyelőre nem. Nincs pénz. Addig marad a toldozgatás ... A vízellátáson, azon igen. azon segíthetünk. S már jegyzi is noteszába: beszélni a Vízmüvek igazgatójával. Ez fontos! Ettől függ — többek között — a savanyító üzem működése is. És ami nem megy? Ami most rhég nem lehetséges? A rendeletek természetesen parancsot jelentenek. A szabályok megszegése tilos! Ami viszont azt illeti, nos . . . ..Egyszer — meséli —, amikor kezdő gépgyári mérnök koromban azt mondtam a munkásból lett igazgatónak, hogy ez nem megy. mert nem éppen szabályos. így válaszolt: A szabályok is — sok esetben — hagynak lehetőséget rá. hogy próbálkozzék az ember. Próbálkozzék úgy. hogy ne sértse meg és ugyanakkor cselekedjék úgy. hogy a munkásosztály érdekeit szolgálja. De vigyázz, mert ha nem sikerül. kétszeresen verik el rajtad a port. Egyrészt, mert megszegted a szabályt: másrészt pedig a munkásosztály kárára cselekedtél." Néha — talán a legtöbbször — megéri a rizikót, ha egy i'ezetö bátran, de körültekintően belevág nehéz munkákba. Sikerülnie kell! Ha nem. hát vállalja a felelősséget. Ha Pfdig igen . .. nos, a lelkiismerete nyugodt lesz. □ A bátor vállalkozások korát éljük. A szirmai beszélgetés is ezt a tényt erősítette meg. Kezdeményezni, törekedni józan számítással — ez az. ami előre visz. És voltaképpen mindegy, hogy — a Martintelep közbeiktatásával — s város közelít-e Szirma felé. vagy Szirma terebélyesedik-e Miskolc irányába. A fejlődés mottója: mindig és mindenütt a legésszerűbben cselekedni — az adott lehetőségek szerint. De egy kicsit a szívünkre is hallgasson az eszünk... CSALA LÁSZLÓ Alkotmányunk ünnepén Irta: Csótai János, az MSZMP Miskolc városi tiizottságámuk osztályvezetője Csodálatos gyöngyszem népünk nyelvében a kenyér és az élet szavak jelentésének egybeesése. Történelmi nát- tere is közismert: a vérzivataros századok során egyaránt kellett küzdenünk a megélhetésért, a kenyérért, illetve az életért, a nemzet fennmaradásáért. És évszázadok teltek el anélkül, hogy akár egyik, akár másik gyötrelmünk pillanatra is megszűnt volna, teltek el anélkül. hogy a kilátástalanság, a létbizonytalanság árnyéka dolgozó millióink feje felől elszállt volna. így volt ez a honfoglalás utáni idők testvérharcai idején csakúgy, mint a török hódítók 150 éves uralma alatt vagy a Horthy-terror negyedszázadig tartó nemzetvesztő éveiben. A reményt azonban sohasem adta fel, s ez a remény segítette, át népünket a 'eg- szörnyűbb megpróbáltatásokon is: ez adta számára az erőt ahhoz, hogy mindig újra és újra nekilendüljön jövőt építő munkájának. Országot építeni a semmiből. elismerést, tiszteletet ébresztő rangra emelkedni az európai kultúrnemzetek közvetlen szomszédságában mesterségesen fenntartott szégyenteljes elmaradottságából: ez a feladat várt dolgozó népünkre a felszabadulás után. Nagyszerű, de szinte lehetetlennek, látszó feladat volt! Lerombolt ország, szétzilált jogrend, kenyértelen- ség. tétova emberi gondolatok ejthették volna kétségbe a vállalkozókat, de ők szembenéztek mindezzel, s kezük munkája nyomán élet sarjadt a, romokon. Az élet és a kenyér mindennapivá tétele — a földosztás, az államosítás, a forint megteremtése — mellett megszületett új szocialista államrendünk legfőbb törvénye: az alkotmány, az államhatalmat birtokló munkásosztály és a társadalom többi tagjai közötti szerződés. Az 1949. augusztus 20-án elfogadott alkotmány az ország alaptörvényének erejével rögzítette a néphatalom eddigi vívmányait és nagy vonalakban kijelölte hazánk szocialista fejlődésének irányát. Ezt a fejlődési irányt követve érte el Miskolc dolgozó közössége is azokat a szép sikereket' amelyekkel — a tervgazdálkodás fegyelmezett megvalósítása eredményeként — ma joggal büszkélkedhet. Városunk lakossága is bizonyította, hogy az alkotmány a munka társadalmának megszületését, a kizsákmányolás száműzetését jelentette, és annak a társadalomnak a végtelen távlatait nyitotta meg. amelyben a nén munkáiéval teremtett, a néo alkotó munkáiéhoz szükséges termelőeszközök a dolgozók tulajdonában vannak. s munkánk eredményei az egész ország gyarapodását. boldogulását, felemelkedését szolgálják. A közelmúltban elfogadott alkotmánymódosítás már ennek a történelmi sorsfordulónak a sikereire éoült. a megmásíthatatlan alaptételt — ..minden hatalom a dolgozó népé” — az azóta eltelt 23 év eredményeinek figyelembevételével erősítette meg. Nem szabad azonban egyetlen percre sem megfeledkeznünk arról, hogy a kivívott hatalommal tudni kell élni. hogy a hatalommal való visszaélés veszélyét állandóan kerülni kell. Erős. szilárd jogrendet biztosít az alkotmány, de mindig feltételezi, sőt. megkívánja a kötelességek következetes vállalását is. Társadalmi előrehaladásunk és békés életünk védelme leghatásosabb fegyverének a szocializmus sikeres építését, a szocialista társadalmi rend erősítését tekintjük. ehhez pedig elengedhetetlen. hogy ki-ki a maga munkaterületén a tőle telhető legeredményesebben dolgozzék. De elengedhetetlen az egyéni és a társadalmi érdekek harmóniájának a megteremtése is: a történelemben először alakult ki olyan helyzet. amikor országunk valamennyi lakójának érdekei egybeesnek, azonosak, amikor a szocialista nemzeti egység létrehozásához minden feltétel adott. Ezeknek a feltételeknek az érvényesítésére. ennek a nemzeti egységnek a minél teljesebb kibontakoztatására kell tórekednünk. mindenekelőtt a társadalmi létünk biztonságát nyújtó két alapvető osztály — a munkásosztály és a parasztság — egységének további erősítésével. Mind a történelem haladó áramlatai, mind István király, Dózsa György, Petőfi, József Attila személyes példája, mind pedig előttünk álló közeli és távolabbi feladataink megkövetelik tőlünk ezt a magatartást, ennek az egységnek az erősítését. Népgazdaságunk negyedik ötéves terve — és abban a miskolci öt esztendőre szóló tennivalók — sem engednek egyetlen percnyi önelégült megtorpanást sem. Valóban sokat mondhatunk magunkénak, amire bátran építhetünk. de elengedhetetlen az eddiginél is szorgalmasabb és szervezettebb munka, a még korszerűbb vezetés ahhoz. hogy tervcéljaink teljesítésének arányában életszínvonalunkat tovább emeljük. A jól végzett munka örömével tekinthetünk a gombamódra felnövő új városrészekre. a kulturális és szolgáltató létesítményekre, de csakis ezek számának a gyors ütemű növelése, a tervezett vállalati terme'ési értékek elérése biztosíthatja a nyugodt. kiegvensúlvozott gazdaság; fejlődést, városunk lakosságának még szebb és még boldogabb életét. Van tehát mit ünnepelnünk. és van. amiért lelkesedjünk! A múlt és a jövő tlszakíthatatlan egységében értékeljük eddigi utunkat, és ez adjon erőt a további küzdelmekhez is. Ennek az egységnek a szellemében köszöntjük Miskolc város dolgozó népét alkotmányunk napján, mindenekelőtt azokat a veteránokat, akik a legnehezebbet vállalták: elindították a szocialista épí- 1est. Köszöntiük nagyüzemeink, vállalataink, intézményeink dolgozóit, a meghívásunkat elfogadó termelőszövetkezeti vendégeinket, a veteránok méltó utódait: a szocialista brigádok tagjait, köszöntjük városunk minden kommunistáját és minden becsületes pártonkívüli dolgozóját Szeretettel hívunk és várunk mindenkit a Majális parkba a hagyományos munkás-paraszt találkozóra. Ünnepeljünk együtt alkotmányunk tiszteletére. tegviik minél felszabadultabbá örömünket. és erősítsük további e’szánásunkat. valljuk mi is Garai Gábor költő soraival ......hogy biztos rév a lét. Hogy holnap is lesz munka és ebéd."
