Déli Hírlap, 1972. július (4. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-17 / 166. szám

magra termesztett hagymát (MTI fotó) Ai család panasza Nincs meleg víz a lakásukban Terjednek a nemi fertőzések Az utóbbi másfél évtizedben az egész világon, s így ha­zánkban is jelentékenyen megnőtt a nemi fertőzések száma. Az orvostudomány fejlődésének következtében ezek a meg­betegedések ma a múlthoz viszonyítva sokkal rövidebb idő alatt és nagyon jó eredménnyel gyógyíthatók, a szexológusok egybehangzó véleménye szerint ennek ellenére foglalkozni kell e problémával. Az ötvenes évek végén ugyanis egész Magyarországon mindössze 3500 körül volt a gonorrheas meg. betegedések száma, s ma csak Budapesten kétszer ennyien állnak kezelés alatt: országosan pedig mintegy 12 ezerre te­hetők az ilyen esetek. Míg 1982-ben mindössze ketten szen­vedtek korai fertőző szifiliszben, ma már néhány év óta esz­tendőnként háromszázan—ötszázan betegednek meg vérbajban. Özdon 192 család sürgeti az illetékeseket: „Csinálja­nak végre valamit, hogy le­gyen meleg víz a lakásban! Nem tudjuk fürdetni a gye­rekeket. nem tudunk mosni, mosogatni, rendesen tisztál­kodni.” A panaszok okára először az ózdi városi tanács műsza­ki osztályán kerestük a vá­laszt. Ál kell építeni a kéményeket? Bolyok falu helyén 1952- ben építette a BÁÉV a most már évek óta Özdhoz tartozó Béke lakótelepet. A város­gazdálkodási vállalat két éve megkezdte a lakások felújí­tásét. Ennek során gáztüze­lésűre alakították át a laká­sokat, s 192 család részére gázbojlereket vásároltak és szereltek be. Ekkor jött a meglepetés: a TIGÁZ — a megyei kéményseprő válla­lat szakvéleményére támasz­kodva — nem adott enge­délyt a gáz bekötésére. A lakásokban tehát ma már nincs hagyományos tü­zelőeszköz. de nem működ­hetnek az űj gázbojlerek sem. — A kéményseprők azt mondják: szűkek, gáztüzelés­re alkalmatlanok a kémény­sípok — mondja Dombi Sán­dor, a tanács műszaki osztá­lyának vezetője. — Szerin­tünk a keresztmetszel-szűkü­lést nem pontosan állapítot­ták meg. Július 6-án műsza­ki bejárást végeztünk a Le­hel vezér utcai lakásoknál, a kéményseprők azonban nem képviseltették magukat. Sürgősen meg kell vizsgál­ni. valamennyi lakásban al­kalmatlanok-e a kéménysí­pok gáztüzelésre. Ha igen. az összes kéményt át kell építeni: a lakótelep többi la­kásának rovására, százezrek­be kerül majd ez a munka. De lehet, hogy csak tíz la­kásban szűkek a kéménysí­pok . . Átnéztem a július 6-i mű­szaki bejárás jegyzőkönyvét. Lényege: a BÁÉV mossa ke­zeit. mivel 10—15 éve az előírt tervek szerint építették a kéményeket, s nem tehet­nek róla. hogy azok gáztüze­lésre alkalmatlanok. A TI­GÁZ a kéményseprő válla­latra hárítja a felelősséget: ha ők nemet mondanak, nem hajlandók bekötni a gázt. Végül a két vállalat, az ózdi tanács és a beruházási válla­lat — mintegy utolsó szal­maszálként — a jegvző- könyvben felszólítja a Bor­sod megyei Kéménvseorő Vállalatot: lakásonként álla­pítsa meg. rosszak-e a kémé­nyek? A 192 ózdi lakás ügyében felkerestem a megyei ké­ményseprő vállalatot is. — Mj már évekkel ezelőtt figyelmeztettük az illetékese­ket, hogy a Lehel vezér ut­cai lakások alkalmatlanok gáztüzelésre — mondotta Vi- szokai Tibor főmérnök. Szú­rópróbaszerűen nyolc-tíz la­kásban műszeres vizsgálato­kat végeztünk — az Ózdi Városgazdálkodási Vállalat képviselője jelenlétében —, valamennyi helyen kedvezőt­len eredménnyel. Volt olyan lakó, aki szinte könyörgött: ne adjunk engedélyt, nem akarnak felrobbanni... A félelem nem alaptalan: ha­sonló okok miatt az utóbbi időben több gázrobbanás is történt Borsod megyében. Mi vállaljuk a felelősséget?! A városgazdálkodási válla­lattól még nem érkezett hozzánk megrendelés a la­kásonkénti vizsgálatra. Ha kívánják, elvégezzük a vizs­gálatokat, de meggyőződé­sünk. hogy a kémények épí­tészeti hibája továbbra is fennáll majd. Még valamit: tudunk arról, hogy a Lehel vezér utca 3. szám alatti házban kísérletképpen — a mi véleményünk meghallga­tása nélkül — bekötötték a gázt, majd 24 óra múlva is­mét kikapcsolták . .. Sürgős megoldást! o o Megoldást kell találni! Százkilencvenkét család nem maradhat huzamosabb ideig meleg víz nélkül. Ha nem fogadják el a kéményseprők jelenlegi szakvéleményét, rendelje meg a városgazdál­kodási vállalat minél hama­rabb a lakásonkénti vizsgá­latot! S ha a kéményseprők továbbra is kedvezőtlen vé­leményt adnak, nem lehet mást tenni: át kell építeni a kéményeket. A megoldás an* nál is inkább sürgős, mivel a Béke lakótelepen újabb lakások várnak'renoválásra, gázbevezetésre. Nehogy azok­nak a lakói is úgy járjanak, mint akikről e cikkben szó van ... Diplomaátadás Dunaújvárosban Felsőfokú technikumból három évvel ezelőtt emelték főiskolai rangra a Nehézipa­ri Műszaki Egyetem duna­újvárosi kohó- és fémipari karát. Az iskola életében je­lentős eseményre került sor tegnap Dunaújvárosban: első ízben adták át az üzemmér­nöki diplomát 365 végzős hallgatónak. Áz ünnepélyes diplomaátadó ünnepélyen részt vett dr. Simon Sándor, a Nehézipari Műszaki Egye­tem rektora és dr. Nándori Gyula, az egyetem kohómér­nöki karának dékánja. A Dunaújvárosban végzett üzemmérnökök metallurgus, alakítás-technológus és üzem­gépész szakon szereztek diplomát. Jégkrémgyár épül A jugoszláv krémfagy­lalt nagy sikert aratott a ha­zai vásárlók körében. Az Élelmezésípari Tervező Vál­lalatnál most elkészítették annak az üzemnek a tervét, amelyikben ugyanilyen jó minőségű fagylaltot készít­hetnek a hazai üzemek is. A tervezők abból indultak ki, hogy a magas tejszíntartal­mú krémfagylalt alapanya­gát — a tejszínt — a hazai gazdaságok kitűnő minőség­ben állítják elő, és a rendel­kezésre álló alapanyaggal nagyobb bevételt érhetnek el, ha a tejszínt jégkrémmé dolgozzák fel. Az üzem be­ruházási költsége 15—18 mil­lió forint, ez az összeg azon­ban aránylag gyorsan, négy­öt éven belül megtérül. Az Élelmezésioari Tervező Vál­lalat több mezőgazdasági nagyüzemmel kezdett tár­gyalásokat a jégkrémgyár felépítéséről. Magyar cigaretta a moszkvaiaknak Több mint ötvenmillió ma­gyar cigarettát indít útnak a napokban a moszkvai Ba­laton étterembe a Mónim- pex külkereskedelmi vál­lalat. A tervek szerint az idén és jövőre kétszázmillió, Moszkvában is kedvéit ma­gyar cigarettát szállítanak a moszkvai Balaton étterem ellátására. Mi az oka a nemi betegsé­gek visszatérésének? — vizs­gálják egyre nagyobb appa­rátussal és körültekintéssel a’ nemi erkölcs és a nemi be­tegségek kutatói. Egyöntetű véleményük szerint az okok között első helyen áll. hogy bár a lakosság széles körére nem jellemző a szélsőséges nemi magatartás, az emberek egy része szokatlan gyakori­sággal és válogatás nélkül cseréli szexuális partnereit. Kimutatható, hogy a nemi fertőzések elsősorban szexuá­lis társulások révén terjed­nek, ahol is a férfiak átlag három, a nők átlag nyolc partnerrel érintkeznek a fer­tőződéstől a kezelésbe vételig terjedő néhány hét alatt. A megbetegedettek kapcsolatai­nak nagy részére az jellem­ző. hogy azok futó jellegűek, jóformán alig ismerik egy­mást. Iz ifjúság alábecsüli a veszélyt Az utóbbi négy évben na­gyobb arányú felmérést vé­geztek a nemi beteg-gondozó intézetek, s 30 ezer gonorr- heás betegen nyert tapaszta­lat alapján megállapították, hogy a szexuális csoporthoz tartozás azokra a személyek­re jellemző, akik tartós kap­csolatok kialakítására egyál­talán nem törekednek, illetve erre a személyiségfejlődés valamely zavara miatt egyál­talán nem, vagy csak korlá­tozott mértékben képesek. A szexuális társulásokban részt vevők többsége nem is képes érzelmeik egy személyre való koncetrálására, nincsenek határozott érzelmi igényeik, nem képesek kötődni szere­lemmel egy személyhez. Más szavakkal ez annyit is jelent, hogy korunkban fertőzést nem „kivételesen", „véletle­nül”, vagy ..tapasztalatlan­ságból” szerez valaki, hanem ellenkezőleg, a nemi fertőző­dés az általánostól jelentő­sen eltérő szexuális m-ipata”- tás és életmód következmé­nye. Igazolja ezt az a tény is, hogy a végletes nemi magatartásúak visszaeső be­tegek, újra és újra fertőződ­nek. A nemi betegség két em­ber zárt szexuális közösségé­ben nem létezhet, valakinek, egy harmadik személynek azt be kell hurcolnia. Aki tehát a szerelemben tartós kapcso­latokra, emberi szintű, me­leg érzelmi összetartozásra törekszik, s ösztönéletét úgy alakítja, hogy másnak nem okoz kárt, nem válik beteg­séghordozóvá. Sajnos, a fér­fiak egy része e kérdésben eléggé önző és felelőtlen, holott évezredeken át a férfi mindig féltő módon tudta védeni, őrizni szerelmi part­nerét. A szexológusok másik je­lentős megállapítása, hogy az ifjúság különösen alábecsüli a veszélyt: úgy véli. hogy a nemi kapcsolatokban minden óvatoskodás felesleges, mert ma e betegségek könnyen és gyorsan gyógyíthatók, a nem kívánt terhesség megszünte­tésére pedig megoldás a művi abortusz. A megfélemlítés minden szándéka nélkül ide kívánkozik egy tény: a ne­mi betegek között rohamosan nő a tizenévesek aránya. Ép­pen ezért semmi késedelmet nem szenvedhet az ifjúság­nak az iskolai tantervekbe is beiktatott, e kérdésre is kiterjedő felvilágosítása. Állandó érzelmi kapcsolatok Ténykérdés az is, hogy a ma emberének idegrendszere hallatlan igénybevételnek van kitéve. Az egyre foko­zódó urbanizációs körülmé­nyek, az erotizált légkör, a televízió elterjedése, vala­mint a mindenhová eljutó tömegkommunikáció óriási ingertömeget zúdít az em­berre. amelvek következté­ben csökken az emberek tartós koncentrációra való képessége. Mindezek gátol­ják érzelmi téren az állandó kapcsolatok kialakítását. A szakemberek szerint így fo­kozódhat a tendenciája a nemi partnerek gyakori cse­réjének, korunk új betegsé­gének. a promiszkuitásnak. Ez ellen védekezni kell és védekezni is lehet. De ter­mészetesen csak oly módon, ha elsajátítjuk és fejlesztjük az érzelmi kultúra alapjait, elsajátítjuk és megőrizzük az érzelmek kifejezésének em­berhez méltó anyanyelvét, s nem hagyjuk megfosztani magunkat a nő és a férfi között folyó párbeszédek legszebbikétől. A szerelmet, trónfosztása helyett, az őt megillető helyre kell állíta­nunk. Férfi és nő szexuális vonatkozásban úgy képes al­kalmazkodni a megváltozott körülményekhez, a technikai civilizáció korának megter­heléseihez, ha tudatosan tö­rekszik a mély emberi érze­lemre és kapcsolatra, a sze­relem boldogságára. KOCSIS ÉVA NYIKES IMRE Vadmalac nyomában A kocák malacostul óvakodnak ki a határba, s néha egy-egy magányos kan is megjelenik. Rácsapnak a gabona­táblákra, tapossák, rágják a kalászt, apróra őrlik a magokat, aztán kikö­pik. „Bagóznak.” S a megkárosított gaz­dák marokszámra szedik a „bagót” a kifordított rögök közül, a megdöntött, lehengerkedett szárak mellől... Hi­szen évek óta hiába turkál az avar­ban, hiába fújja, prüszköli a porha- n.yós fekete földet a vaddisznó. Alig talál eleséget. Nem terem elegendő makk az erdőben. Az idén több ezer forintos kárt mér­tek fel a zempléni. Huta-völgyi község­határokban is. Mert a kultúrterületek- re fanyalodott dúvad nem válogatós. Keresi a búzát, a lucernát, a kukoricát, a burgonyát ... A vadászok most nem szenvedélyből, inkább szükségből jár­ják a határt. Megritkítják, elriasztják a beszemtelenkedőket. A pufiikét az éjszakai vadleshez ké­szítet em magam me'!é A duplacsövű puskát a térdem közé szorítom, a tus mégis neki-nekiverődik a terepjáró GAZ fémaljának. A hörgő motor legyűri a sziklát, a patakot, a tengelytörő ká­tyúkat. Már jó néhány perce terepe- zünk Erdőhorváti felett, a Zempléni hegyvonulatok közé ékelődött határ­részben. Hazafelé baktató emberek, fá­radtan zötvögő lovaskocsik az alkonyt jelzik. . . . Aztán gyalogolunk. Előttem La- domérszky László vadász, Erdőhorváti­ba való szőlőművelő gazda. Szaporán puffogó gumicsizmája nyomába illesz­tem félretaposott félcipőm az egyre emelkedő dűlőúton. Néhány méterre a harsányzöld rengeteg. Oda bújt a nap is, a sűrűbe. Ladomérszkv megáll. Megtöltjük a fegyvereket. Áz egyik csőbe golyó ke­rül, a másikba „futó”, azaz sörétek. Szótlan, rituális mozdulatok, aztán újra vállra kerül a puska és tovább ... Az elhagyottnak látszó tanyán alko- nyi csend: szellő suhan, az idegesen fel ugató kutya közeledő lépteinkben tolvajt sejt. ... A búzatábla mellett magas gaz­ban telepedünk le. A puskák készen­létben a lábunknál, a csöveket vadász­lámpák szorítják. Kényelmesen elhe­lyezkedünk, mert hosszú és moccanés- talan várakozásra nyugtatjuk testün­ket. Éber szemmel, hegyezett füllel ülünk. Ladomérszky az orrcímpáját is mozgatja, disznószag után kutat... A leshelyünkről körbelátni. Oldalt az erdő, előttünk lapos lucernás, ahová esténként magányos rókácska jár ege- részni. A meredek hegyoldal vízmosás­sal végződik. A sűrű cserjék közt erecs- ke csörgedezik. A vaddisznókat az erdő vagy a vízmosás felől várjuk. Még öt perc sem telt el. Próbálgatom, mennyi ideig bírom ki moccanás nél­kül, s hogyan merevedhetnék szobor­rá, észrevehetetlenné ... Milyen erős akarat is kell ahhoz, hogy ne vakarjam meg viszkető orrom hegyét, mert akkor zizzen a fű, elárulja jelenlétünket az embermagas gazban. Csak a nyakamat mozdítom, a szememet forgatom, s lá­tom a fenyvest a szemközti hegycsú­cson, amint foszlánnyá szaggat nagy, komor felhőket... Ladomérszky egyetlen mozdulattal kapja vállához a puskáját. — Lőjön.... Lőjön! — suttogja, s már dörren is fegyvere. Kapkodok. S egy töredékmásodperccel előbb rántom meg a ravaszt. Nem hiszek a szemem­nek. Három hatalmas koca, tucatnyi növendékmalaccal, hatvan méterre mö­göttünk, nesztelen settenkedik a búza­táblához. Sajnos, túlságosan távol vol­tak, s túlságosan hamar vettek észre bennünket. Idegességemben, ámulatom­ban nem dupláztam rá. Későbbi máso­dik lövésem már csak a földet kapar­ja. Addigra eliramodtak. Malac visít. Felugrunk. Utána Hátha megsebesült. Vérnyomokat keresünk a fűben. A pi­ros lóherelevél árulkodik. Malac lehet. Jó, hogy nem koca. Vadászember nem lő anyaállatra. Még ha dúvad, akkor sem. Még nincs nyolc óra, s elég világos van. Megered a nyelvünk. Cigarettára gyújtunk. Távolabbi leshelvrő! vadász érkezik. Hármasban törünk az erdőbe a menekülők után. — Két héttel ezelőtt lőttünk egyet... Már két golyó benne volt. Végső erő­feszítéssel támadott... A harmadik lö­vés terítette le ... — futtában mondja Ladomérszky. Halljuk a távolodó konda csörtetését. Ha tényleg megsebesült a malac, ak­kor elmaradozik. Vérzik és nem' visít. Már nem kell futnunk, hogy utolér­jük ... SIMÁNYI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents