Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-07 / 288. szám

*

Játszani is engedd!

Kísérletinek nevezték azt az iskolát, ahová a televízió vasárnap délután elkalauzolta nézőit. A kísérlet abból áll, hogy az elsős kisdiákok reggel fél nyolctól délután cjtig nemcsak a tanórákon vesznek részt, hanem leckéjüket is elkészítik, és pihenésre, játékra is jut idő. A füzetek, könyvek a foglalkozás végén a padokban maradnak, nincs éjszakába nyúló körmölés, biflázás. A kisdiákok számára öt órakor befejeződik az iskola.

Szép, szép, de mi ebben a kísérlet? Hiszen ez a logikus, erre más országokban évtizedekkel ezelőtt rájöttek. Unalomig ismerjük az angol „college-okról” szóló beszámolókat, tudjuk, hogy a nagy hírű brit iskolákban hatéves kortól az érettségiig a kollektív tanulásra, a diákok teljes, szellemi és fizikai aktivizálására helyezik a hangsúlyt.

Lehet, hogy túlzó a párhuzam, de az Üllői úti „mintais- kolások” láttán azok az elsősök jutottak eszembe, akik délutánonként — az új iskola, új napközijének, vadonatúj padjaira borulva — alszanak. Igen alszanak, méghozzá a legkényelmetlenebb és legegészségtelenebb testtartásban. Alszanak, mert csecsemőkoruktól megszokták, hogy minden délután lefekszenek és alszanak. De az iskolában nem lehet aludni. Az iskolában kemény padok vannak, amelyekben reggel nyolctól délig többnyire karba vagy hátAi tett kézzel és lehetőleg hangtalanul kell ülni.' Déltől estig van a napközi újabb — kemény székekkel. Kiabálni, rohangálni, ne adj’ isten, verekedni itt sem lehet. Lehet tanulni — csendben, többnyire egyedül. Lehet hallgatni a napközis tanító nénit, aki — a reménytelen küzdelem közben, hogy féken tartsa a természetüktől, koruktól fogva fékezhetet- leneket — megpróbál mesélni, bábszínházát játszani, nem sok eredménnyel. Végül nagy nehezen eljön a délután, megjönnek a szülők és hazaviszik a holtfáradt, nyűgös gyerekeket. hogy otthon elkezdődjön az újabb tortúra a leckekészítéssel, kikérdezéssel.

Nyolc óía a munkára, nyolc óra a pihenésre — valljuk, ha felnőttekről van szó. Hát a kicsik? A hat-nyolc-tízéve- sek, akiktől nyolc óra „munka" — iskola, napközi — után elvárjuk, hogy paca nélkül kerekítsék a köröket, hiba nélSvejk civilben

Nem a külsőn múlik

kül mondják a verset. Ök íáradhiafcatlanok? Az idegorvosok, gyermekpszichológusok a megmondhatói, hogyan emelkedik a neuraszténiás páciensek száma az iskoláskor kezdetével.

Tudjuk, hogy túlterheltek, fáradékonyak a diákok, különösen igaz ez a legkisebbekre. Mégis felépítünk olyan iskolákat, amelyben már az avatáskor szűkek a napközi termek, ahol az udvaron nem lehet futkározni.

Miért nem lehet naponta legalább egy órára minden kisiskolást kivinni valamelyik közeli parkba? Miért áltatják magukat azzal a felügyelő pedagógusok, hogy ha a gyerek csendben van, qkkor jól érzi magát?

Az Üllői úti otthoniskola még sokáig csak kísérleti marad. Milliók kellenek tömeges megvalósításához, jól képzett pedagógusok százaira, a ma épülőknél sokkal tágasabb komfortosabb iskolákra van szükség.

De legalább ilyen fontos lenne, hogy a játékhoz, futká- rozáshoz szokott apróságokból ne akarjunk egyik napról a másikra minimális foglalkozást igénylő, karba tett kézzel ülő minta-iskolást faragni. (A legjobb persze az lenne, ha később se...) így talán milliók nélkül is megvalósulna valami az Üllői úti mintaiskola ideáljából.

1 PUSZTAI ÉVA

Varga Gyulától búcsúztam el a színészklubban (lehűteni próbálta magát a táncpróba és a színpad között) és két p>erccel később Svejk- kel találkoztam a színpadon. Katz tábori lelkész jelenetét próbálták. A színész levette a zakóját és fejére csapta (biztosain csapta, úgy az igazi) Svejk sapkáját. Nem ettől lett ugyan a „derék katona”, Hasek korfestő, értelmesen naív, tiszta emberségű típusa, de ő volt megmásíthatatlan ul.

— Nem vagyok jókedvű ember — mondta Varga Gyula —, társaságban sosem mesélek viccet. Kollégái tudják, hogy szívesen tréfál olykor, de a színpadon, dühöng, és százszor újrakezd dolgokat.

Néhány mozdulat próbájának két újrakezdése között,

Hasznos ember-e

Ismerek, olyan véleményt, mely szerint „ki kellene irtani az összes újságírót az egész földkerekségről”. Ez akkor hangzik el, amikor valakit megbírálnak és rendszerint attól a személytől származik, akit megbíráltak. „Érdekes emberek ezek az újságírók” — szokták mondani az esetben, amikor a hírlapíró szerényen, magánemberként akar viselkedni. „No- lám-lám, végre ezt is észrevették ezek a firkászok” — vallják akkor, ha valakiről vagy valamiről elismeréssel ír a „firkász”. Soha nem hallottam azonban, hogy az újságíró munkáját, tevékenységét a várható népgazdasági haszon szempontjából emlegették volna. Mert ilyen oldala is van ennek a szakmának. Erre egy szerény példával szeretném felhívni a figyelmet.

Azon az őszi borús napon azt a feladatot kaptam, hogy írjak riportot egy kiváló teljesítményt nyújtó brigádvezetöről. Már az első pillanatokban — ahogy kezet fogtunk — olyan érzésem támadt, hogy veszélyben a riport. Keserves, fájdalmas arccal nézett rám, szemmozgása pedig ingerültséget, idegességet tükrözött. Kelletlenül, száját alig kinyitva, röviden válaszolhatott kérdéseimre. Először arra gondoltam, le akar rázni. Az emberek egy része tudniillik nem szívesen veszi, ha munka közben zavarják, még akkor sem, ha újságíró jött, és nem temetni, hanem dicsérni. Feladatomhoz híven azonban hajthatatlan maradtam és — kérdeztem. Persze, ő is hajthatatlan maradt és — álig-álig válaszolt. Észrevehető módon egyre idegesebb lett, míg• Megemlékezés magunkról — a magyar sajtó •apján.

t • / ! in*

az újságíró r

nem elérkezett az a részemről nagyon várt pillanat, amikor felnézett, sőt a szemembe nézett, és feje tetejére tolla a sapkát. Hirtelen az az érzésem támadt

,v hogy nyertem.

Tévedtem.

A brigádvezető a földhöz csapta a szerszámot és elkiáltotta magát (helyszűke miatt rövidítve és csak a következőket idézem):

— Az istenit!... Hát nem akarja észrevenni, hogy fáj a fogam?!

Észrevettem. Beláttam. Hiszen a brigádvezető is ember. Fájhat a foga. Zavaromban megkínáltam egy véletlenül éppen nálam levő fájdalomcsillapítóval és gyorsan elbúcsúztam. Nem tartóztatott.

Kerestem egy másik munkást, aki szívesen elbeszélgetett velem egy teljes órát, majd elballagtam. Nem mondhatnám, hogy a jól végzett munka örömével, de ballagtam. Amikor a felvonulási épület mellett mentem el, a nyitott ablakon keresztül az én fogfájós brigádvezetőm hangját hallottam. Hangosan ezt mondta a cimborájának, miközben jót ivott egy kannafedőből:

— Mégis csak hasznos lények ezek az újságírók. Elállt a fogfájásom, s így nem kell elmenni az orvoshoz. Nem esek ki a munkából. Nyugodtan dolgozhatom...

Mindjárt magamra vettem a dicséretet és mi tagadás, jólesett. És ahogy tovább ballagtam, egyre inkább hatalmába kerített az érzés: nem is végeztem rossz munkát. Nem jöttem hiába. Még talán a riport is jó lesz.

ORAVEC JANOS

mint a gumilabda pattan és rugózik a színész, aki a Cir- kuszhercegnőből azért maradt ki, mert csaknem mozgásképtelenné tette az isiász, aki a Segítség, nyertem nem egy előadását fogcsikorgatva játszotta végig.

Megáil, és hévvel vagy kedvetlenül, de vitatkozik saját magával, a rendezővel, a többiekkel, a szereppel. Egészen addig, míg nem eléggé félszeg a mozdulat, kifejező a gesztus.

Negyedórája még alig ka- pjott levegőt (Hasek Svejk a hátországban című három- felvonásos zenés játékában sokat, és főként tánclépés- ben kell mozogni), most úgy lendül mafla társai után félreérthetetlen mozdulattal a lába, mintha ez lenne a legtermészetesebb mozdulata.

— Le szeretnék móndani a táncos dolgokról, nem kedvelem a könnyű sikert — szól a színész szentenciája. Elképzeléseim vannak Svejk- ről, színpadon sosem láttam. Ez a musical — Bodrogi Gyula, Szenes Iván, Aldobo- lyi Nagy György és természetesen Hasek szerzőnégyes a biztosíték — siker lesz. Én megkínlódom vele. Nem a tánclépések, a szerep miatt.

A Makláry Zoltán-féle figurák a szerinte neki valók, a „testhez álló” szerepek. Izgatja, hogy alkatilag korántsem olyan, mint az ismert, és eddig elképzelt Svejkek. Meghízni nem tud, nem is kell. Nem a külsőn múlik. De azon a bizonyos belépésen, azon a bizonyos mozdulaton, azon az átváltozáson. A próba és előadás után letörölt verejtéken, az egymás idegeit pattanásig feszítő dühöngésen. Nem is kell ezt a közönségnek látni.

(makai)

Magyar—román könyvkiadás

Dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes vezetésével tegnap küldöttség utazott Bukarestbe a magyar —román közös könyvkiadási megállapodás aláírásának 20. évfordulója alkalmából.

Kivándorlás

Hollywoodból

A filmsztárok egyre nagyobb számban hagyják ott Hollywoodot és telepednek le más városokban. Távozásuk oka: a szmog, vagy a rabló- támadástól, emberrablástól való félelem. Néhány újabb

távozás: Dustin Hoffmann — New Yorkba, Frank Sinatra és Kirk Douglas — Palm Springsbe, John Wayne — Newportba, Joseph Cotten — Londonba költözött.

iiiúH-ia

KEDD

Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12735: Melódiakoktel. —. 13.45: A közélet fórumain. — 14.05: Behár György dalaiból. — 14.13: A

Gyermeikráciió műsora. — 15.10: Gulyás I/ászló: Első szerelem.

— 15.24: Rádióiskola. — 16.00: A

világgazdaság hírei. — 16.05:

Kongresszusi Ifjúsági Művészeti Hét. Nyári történet. Koppányi György rádiójátéka. (Ism.) — 10.51: Barlay Zsuzsa énekel. — 17.05: Tallózás a világsajtóban.

— 17.20: Bemutatjuk új felvételünket. — 17.29: Atlasz. —18.00: Könnyűzenei híradó. — 18.30: A Szabó család. — 19.25: Népi zene. — 20.20: Pearl Harbor története. Dokumentumműsor. — 20.48: Budapesti operaesték

Klempererrei. Boros Attila műsora. — 22.20: Gésák. Részletek Jones—Monkton operettjéből. — 22.50: A pocakos útitárs. Aziz Neszisz török író humo*eszkjé- nek rádióváltozata. — 23.00: Bemutatjuk a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának új félvétedét. — 23.15: Erre tán- ' col a világ. — 0.10: Wolf-dalok.

Petőfi rádió: 12.00: Szimfonikus zene. — 14.00: Randevú kettőtől hatig. — 18.10: A színház- történész mondja. Jelrendszerek a színművészetiben. — 18.25:

Hangverseny a stúdióban. — 19.10: Horváth István cigányda- lofcat énekel. — 19.25: Ligeti

György: Dux Aeterna. — 19.34:

A Biblia világa. I. Mi a Biblia? . (Ism.) — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.25: Új könyvek.

— 20.28: A város. Ingmar Bergman rádiiójátéka. — 21.39: A gazdasági növekedés anatómiája. I. rész. — 21.54: Osajbók Terézia XIX. századi miagyar dalókat énekéi. — 22.10: Szeretsz iskolába járná? Riportműsor. (Ism.) — 22.25: Zenekari muzsika.

Miskolci rádió: A megye életéből. — Az esztendő várható eredményei a Fémlemezipari Művek sátoraljaújhelyi gyárában. — A levéltárban. — Hang- szerszélék. — Mennyit végeztek el eddig a tananyagból? — Az orosz nyelviskola egyik foglalkozásán. — A lehetőségek és a módszerek tükrében. Szellemi tartalék a Tervező Vállalat munkájában. — Korunk ötletei, praktikus újítások. — Operarészletek.

Televízió: 14.00: Iskolatévé. — 17.15: Híreik, -r- 17.20: Zsebtévé.

— 17,55: Tíz perc. Játék a tűzzel. — 18.10: A párttal, a néppel. Az elmúlt négy év ifjúsági krónikája. — 18.40: A fa élete, halála után. Rövidfilm. — 18.50: Napilapok, hetilapok. — 19.05: Reklám. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-hínadó. — 20.00: Verdi: Traviata. Operai ilm. — 21.45:

Tv-'híradó. — 21.55: A nagybőgő története. Csehov művének tv- változata.

Bratislavai televízió: 14.00: Iskolaévé. — 16.55: Hírek. —17.00: Francia nyelvlecke. — 17.55: Bizalmas levelek. — 18.40: Esti mese. — 19.00: Tv-híradó. —

19.25: A Tv-híradó jegyzete. — 19.30: Vidám gyerekek. A moszk- vaá pop-dal együttes műsora. — 19.55: Versenytársakat keresek. Vetélikedősorozait. — 21.00: Tv- játék. — 21.50: Tv-híradó.

Filmszínházak- A kalóz menyasszonya (színes francia, 18 éven felülieknek) f4, hn6, 8. Béke. — A betyárkapitány (magyarul beszélő színes román) f3, f5; Zab- riskie Point (színes amerikai, 16 éven feaüűáeknek!) f7. Kossuth.

— Heintje (színes NSZK). «. Filmklub. — Gyöngyvirágtól lombhullásig (színes magyar) í'5, f7. Fáklya. — A halhatatlan légiós (színes magyar) Í7. Petőfi. — Kapaszkodj a fellegekbe I—II. rész (színes magyar— szovjet, dupla helyárral!) csak 5. Ság vári. — Hahó, öcsi! (színes magyar) 5, 7. Szikra. — Kísért a múlt (szovjet) 4, 6. Táncsics.

Miskolci Nemzeti Színház: (f4):

Macbeth (Petőfi ifjúsági bérlet).

Kiállítások: Miskolci Galéria

(11—19 óra között): VI. Miskolci Országos Grafikai Biennale.

— Miskolci Képtár (10—18 óra között): Krakkói Grafikai Biennale. — Libresszó (13—20 óra között): Laczó József fotókiállítása.

SZERDA

Kossuth rádió: 8.18: Annié Schlemm és Kurt Böhme énekel. — 9.00: A nagy temető. XVH. rész. — 9.20: Kedvelt régi melódiák. — 10.06: „Nyitnikék.”

— 10.40: Zenekari muzsika. — 11.30: A Szabó család.

Petőfi rádió: 8.05: Népdalok, néptáncok. — 8.45: Tallózás a világsajtóban. (Ism.) — 9.00: Zenekari muzsika. — 9.40: Lakáshelyzet 1971-ben. (Ism.) — 10.00: A zene hullámhosszán. — 1L55: Néhány perc tudomány.

Televízió: 9.31: Lövés a szorosban. Szovjet—kirgiz film. (Ism.) — 11.05: Nyitott boríték. (Ism.) — 11.50: Bernadette Devlin. Angol d okumentumfilm. (ism.)

alias

Magyar Pamutipar Budapest, IV. kér. Üjpest, Erkel u. 30. felvesz 15. életévüket .--.öltött lányokat szövő, fonó, cérnázó, csévélő betanulóknak. Szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy levélben a gyár munkaügyi osztályán.

A Nehézipari Műszaki Egyetem 5—6 hónapos időtartamra leltározókat alkalmaz. Jelentkezés az egyetem pénzügyi osztályán. Telefon: 13-691, 155 mellék.

Pénteken este városba befelé jövő villamosban maradt egy vörös nylonszatyor, mások számára értéktelen iratokkal és feljegyzésekkel. Kérjük a megtalálót, szíveskedjék jutalom ellenében a III. rendelőintézet portáján leadni.

A Magyar Édesipar

I

Keksz és Ostyagyára

t