Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-24 / 303. szám
KÉTSZER 24 ÓRA Karácsonyi ajánlatunk Lukas főhadnagy: Rózsa Sándor Bonviván prózai szerepben Ma este kiderülnek a nagy titkok, a karácsonyfa alatt ott lesznek a hetek óta rejtegetett ajándékok. Aztán bele lehet hallgatni az ajándéklemezbe, át lehet futni az ajándékkönyvet, ki lehet próbálni az ajándékvasutat, ' s máris itt az ünnepi vacsora. Holnap megint csupa jó dolgok lesznek, karácsonyi kocsonya, sült pulyka, kinek- kinek ízlése szerint, aztán el lehet menni vendégségbe, s még mindig ott a vasárnap. A mostani hét vége kellemes eltöltéséhez így aztán nem is kell sok ötlet, a lényeg; a karácsony adva van. * Egy dolog hiányzik sajnos, hóval rosszul állunk. Tegnap már Bánkúton is bokáig jártak a sárban, havat csas. lóitokban látni. Csak az edzett, jó síelőknek ajánljuk a bánkúti pályát, amelyet hó helyett jég borít. Kint a Blikkben egyébként egész héten ragyogó napsütés volt, s ha már a fehér karácsonyról le kell mondanunk, legalább a napfény vigasztaljon. A túrák kedvelői közül bizonyára sokan lesznek, akik az egyik ünnepnapot egy kis erdőjárásra szánják. S hogy azért mégse mondjunk le egészen a hóról, itt jegyezzük meg, hogy sok év tapasztalata szerint, karácsony másodnapján szinte minden esztendőben megnyílnak az égi dunnák. * A budapesti telefondoktor ezen a héten gyomrunk védelmében ad tanácsokat, s azt ajánlja, hogy álljunk ellent a csábításnak, s ne együk magunkat betegre. Szívesen vettünk volna egy olyan tanácsot ie, amely a mértéktelen tévénézés veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ezen a hétvégén ugyanis olyan bőségben kínálja a televízió és a rádió a jobbnál jobb műsorokat, hogy néző, s hallgató legyen a talpán, aki ellent tud áttni. Szombat reggel Saint-Exupéry bűbájos meseregényével, A kis herceg rádióváltozatával kezdődik a ■nap. Este ugyancsak a Kossuthon a Liliomfit mutatja be a Rádiószinház, a Petőfin pedig Juhász Ferenc Anyám című eposzának oratórikus változatát sugározzák. A Vígszínház 75 éves jubileuma alkalmából emlékműsor hangzik el vasárnap este a Kossuth Rádióban; az utóbbi évek legsikeresebb vígszínházi darabjainak részleteit hallhatjuk. A Petőfin BUÉK-ból a legjobbat címmel lesz Hofi-paródia, Kom- lós-jelenet, hallhatjuk Bárdi Györgyöt, Major Tamást és Kiss Manyit. * A tévé az ünnepek alatt sugározza az Egri csillagokat, lesz Különleges Ügyosztály, Vitray Tamás a lyoni műkorOrszágos színjátszó fesztivál Borsodban Az amatőr színjátszás eredményeinek népszerűsítésére Kazincbarcikán január 3—9-ig országos színjátszó fesztivált rendeznek, melyen 30 csoport mutatja be műsorát. A gyermekegyüttesek, diákcsoportok, egyetemi színpadolt, falusi együttesek és szakszervezeti csoportok mellett az Európa-szerte ismert, bmói Pirkó együttes is részt vesz a találkozón. + Jobba Gabit — akit most ..civilként’' mutatunk be — szombaton este láthatják viszont O. Henry Visszaeső bűnös című tévéfilmjében. csolya világbajnokság gálaműsorát vezeti, Mikes György elnökletével újabb összejövetelt tart a Humoristák Klubja, Halász Judit, Váradi Hédi és Zsolnai Hédi karácsonyi sanzonokat énekelnek, s Torday Teri főszereplésével láthatjuk a Jókai A japán filmművészet 75 éve címmel a francia filmmúzeumban sorozatban vetítenek japán filmeket. A japán filmművészet 70 rendezőjének 300 filmjét a ChaiUott-palotában rendezett ünnepség keretében adták át a filmmúzeumnak. Az ünnepségen a francia filmmúzeum alapító igazgatója, Henri Langlois mellett jelen volt Toshiro Mifune, az egyik leghíresebb japán színész (A hét szamuráj című film főszereplője). A „Japán filmművészet 75 éve” vetítéssorozat több hónapon át tart. Lehetővé teszi, hogy a francia közönség megismerkedjék a japán regényből készült Vasrács című koprodukciós filmet. Szombat este O’ Henry novellákból összeállított filmet sugároz a televízió, vasárnap a Budai Nagy Antalról készült tv-játék ígérkezik fajsúlyos programnak. S mi van még hátra? Műsorajánlatunk minden olvasójának kellemes hétvégét és boldog ünnepeket kíván: PUSZTAI ÉVA filmművészet történetével, az első kísérletektől a japán „új hullám” filmjein át a legnagyobb rendezők, Mizo- guchi és - Kurosawa alkotásait. A két fent említett rendező, valamint Osnima (az Éjszaka és köd Japánban. A szertartás című filmek alkotója) valamennyi művét bemutatják a filmmúzeumban, azonban a francia közönség megismerkedhet az Európában kevésbé ismert, Japánban viszont nagy hírnévnek örvendő rendezőkkel is. Ez a visszatekintő filmbemutató-sorozat mindenképpen Párizs évadának kiemelkedő eseménye. Ha annak idején, mikor a császár és király mindent meggondolt és megfontolt, valami jószemű idegen megszemléli a monarchia tisztikarát gondolkodás nélkül kijelenti: ezek elvesztik a háborút. A tisztek, akik eddig csak kártyán és lóversenyen vesztettek, bizonyára provokálták volna az idegent. De hát a párbaj is csak amolyan látványos cirkusz volt már akkor. A színész, aki a Svejkhert magára ölti Lukas főhadnagy uniformisát, mindezt jól tudja. Ennyi azonban csupán egy K. und K. tiszt karikatúrájához elég. (Néhány ilyen alakítást is látunk a Miskolci Nemzeti Színház színpadán.) Lukas ábrázolója azonban nem elégedhet meg egy jól, rosszul körvonalazott figurával; a sajátos közegből ki kell emelkednie. Ami Rózsa Sándor fizikai adottságait illeti, ez nagyon könnyű: száliaegyenes, széles vállú, karcsú, keményléptű — snaj- dig. (Eehérágyas szobácskáik- ban ilyenekről álmodoztak a századforduló hajadonjai.) Hogyan lehet ezt a figurát idézőjelbe tenni? Sőt tovább megyek, hogyan lehet 30 bonviván szerep után? És hogyan lehet sablonok, ma- nirok alkalmazása nélkül? Mert a figurának olyan gazdag a kelléktára, hogy csak válogatni kellene. Itt van mindjárt a monokli, aztán a waffenrokk szorító gallérja, ami alatt mindig vLzket a nyak. De viselhet a tiszt fűzőt is, ami azonnal nevetségessé teszi, ha leveti a zubbonyát. Rengeteg játéklehetőséget kínál a kard, amit vagy nem tud kihúzni az illető, vagy belebotlik, esetleg kardostól fekszik a szeretett hölgy mellé. (Az utóbbi állítólag Ferenc József szokása volt.) És még nem is említettük a tabetikus járást, a fisztulás hangot, a raccsolást a dadogást és egyéb nyegle allűröket. Rózsa Sándor Lukasként szinte minden sztereotípiát elvet, ő egyszerűen buta. Nem naiv, vagy agyalágyult, nem mániákus ordítozó, hibbant pattogó, „csak” buta. Ez a figura leglényegesebb vonása, így mindent clhiszünk neki. Mikor a komlókereskedő tetten éri kikapós asszonykáját Lukassal, remek boltozati szituációra számít a közönség. De nem! A két úriember, a két buta úriember társalogni kezd. Mi fogyasztjuk a sört — mondja Lukas — a háború pe dig a katonákat. A főhadnagy sületlen megállapítása felett olyan örömet érez, ami azonnal nevetségessé teszi. S ahogy filozofál! Érdekes, mióta háború van, egyre kevesebb az önkéntes ... Ezt nem egészen érti Lukas. Katy csak nézi, hallgatja a két férfit s megállapítja magában: micsoda unalmas és ostoba fráterek — a különb„As én hazám a Távol- Kelet” — mondta egy ízben Alekszandr Fagyejev 1935- ben az Izvesztyija tudósítójának. „Igaz, kemény szeretet fűz ehhez a vidékhez” — vallotta erről a tájról egy gyerekkori barátjához írott levelében. Igen, itt, Oroszország csendes-óceáni partvidékén, ség köztük legfeljebb csak annyi, hogy a komlókereskedő rikító mellényt visel, a tiszt pedig feszes uniformist... De leselkedik Rózsa Sándorra még egy másik veszély is. Ha Lukas bonviván- ként kezd énekelni, oda a buta főhadnagy varázsa. A nagy operettbelépőkhöJ szokott színész azonban nem megy Iépre. Természetesen jól, kellemesen énekel, de nem „operál” a hangjával — így mindvégig szituáción belül marad. Jól érzi, hogy milyen veszélyes a kikacsintga- tás. Annak azonban örülünk, hogy erre a prózai szerepre „rákacsintott.” (gyarmati) Csugujevka faluban, Szu- csanban, Szpasszkban, Vlagyivosztokban . töltötte gyermekkorát az író, itt tanult, itt járta ki a partizánharc kemény iskoláját, itt lépett be a kommunista pártba, és amikor már híres író lett, s Moszkvában élt és dolgozott, akkor is, élete végéig ezer meg ezer szál fűzte a szívének oly kedves Távol-Kelethez. És a távol-keletiek szentül őrzik földjük nagyszerű szülöttének emlékét. Az új könyvesbolt közelében, Csugujevka központjában kis fehér ház áll. 1961 szeptemberében ebben a házban Fagyejev emlékmúzeum; nyílt. A ház előtt felállították az író mellszobrát. A múzeumot megnyitása óta csaknem 90 ezer látogató kereste fel a Szovjetunió minden zugából. A falu lakói legdrágább kincsükként őrzik az író néhány személyes használati tárgyát, egy sor könyvet, melyet ajánló sorok kíséretében a csugujevkai iskolának ajándékozott. Oleg Kosevoj édesanyjának az ifjú gárda szerzőjéhez írott leveleit. I Mandarin nyelv Az ENSZ megalapítása óta a kínai nyelv az öt „munkanyelv” között szerepel. Amióta Tajvan küldöttsége eltávozott az üvegpalotából, az eddigi hagyományos kínai nyelvű feliratokat az egyszerűsített modern kínai jelekkel készült feliratok váltották fel. Számtalan reformkísérlet eredményeképpen néhány év óta sikerült bevezetni az 1800 jellel dolgozó írás oktatását. Ez lett a hivatalos írásmód, amely egyaránt elterjedt a Jangce déli és északi partvidékein, és egységbe fogta a különböző dialektusokat és a pekingiek beszélte úgynevezett „mandarin” nyelvet AFRIKAI JEGYZETEK (A) Ezrek a szavannákon át Útban Közép-Guinea központja, Lábé felé, a december 4-ről 5-re virradó éjszakát a tenger felett 800 méter magasan fekvő Dalaba nevű helység mellett, a franciák egykori vadászkastélyában töltöttük. „Guineái Svájc"-nak nevezték a gyarmattartók ezt a vidéket, amire kellemes levegőjével, s a közelben-távolban emelkedő, vadat rejtő hegyeivel szolgált rá. A tiszteletünkre előző este megrendezett táncmulatság emlékeivel folytattuk utunkat vasárnap reggel, s beleringattuk magunkat a vékony ködfátylakat lebegtető völgyek, napfény- özönben fürdő hegygerincek által árasztott békés hangulatba. S ni, az út mentén egy szürke majom sütkérezik. Üdítő nyugalom honolt a tájon, ám egyszer csak fogtuk Citroyenünk készülékén a párizsi rádió híradását: háború robbant ki India és Pakisztán között. A kontraszt hatásától lehangolódtunk, de ahogy közeledtünk a Pita nevű városka felé, kedélyünk fokról fokra helyreállítódott. Bokáig érő hófehér ruhában — galabeában — férfiak, nők és gyermekek — a kisebbek széles kendővel édesanyjuk derekára kötve — igyekeztek a szavannákon át a műútra, vagy már azon gyalogoltak. Egyesével, tízesével, százával. Vasárnap lévén; előbb azt hittük, istentiszteletre mennek (hirtelen nem gondolva arra, hogy az ország lakosságának a 79 százaléka mohamedán, 20 százaléka a törzsi kultuszok híve, s csak a fennmaradó elenyésző rész keresztény, főként római katolikus), aztán kiderült, hogy a délután hat órakor megrendezésre került pitai nagygyűlésre masíroztak a szélrózsa minden irányából, tíz-tizenöt kilométerekről, vagy még távolabbról is. Reggel 8—9 órakor! A helység központjában már ezrek gyülekeztek, s amíg vagy tíz percre kiszálltunk kocsijainkból, minket, újságírókat is ugyanolyan lelkesen köszöntöttek, mintha az egész delegációnk ott lett volna. — Éljen Magyarország! Éljen a forradalom! — zúgott a kiáltásuk franciául, amely nyelvet a gyarmatosítás évtizedeiben megtanulta az itteni nagy néptörzshöz, a fulbe-hoz tartozó egyszerű pásztó" is. — persze, nagy többségében kezdetleges fokon. Lábéban már több kilométer hosszan állt az út mentén az ovációzó tömeg; egy órával később, miután Losonczi elvtár- sék repülőgépen Erdös-Guineábol megérkeztek, egyik miniszterünk megjegyezte: „Az az érzésem, hogy egész Guinea népe itt van.” Az itteni nagygyűlés hangulata vetekedett a Conakry-iéval: a stadionban fegyelmezett sorokban felvonult előttünk a nemzeti nőszövetség mintegy száz kecses léptű tagja, a milícia, majd a hadsereg díszszázada, s jött diákok, különböző népcsoportok számos képviselője és kapusával az élén a helyi labdarúgó-csapat is. A tribün középső soraiban fehérbőrű hölgyeket, férfiakat vettem észre. A felejthetetlen hangulatú nagygyűlés után beszélgetésbe elegyedtem velük, s kiderült, hogy többségük tanár: a 13 ezer lakosú város 3500 diákot nevelő három középiskolájában tanítanak, főként fizikát, kémiát, matematikát. Közülük négyen-négyen az NDK-ból, illetve Romániából, ketten Bulgáriából jöttek ide, s a helybeli kórházban is dolgozik három bolgár orvos. Egyszóval: a szocializmust építő országok segítsége ily módon is megnyilvánul e távoli földön. Alkalmam nyílt beszélgetni a mezőgazdasági középiskola guineai igazgatójával, a diplomáját Párizsban szerzett Diallo Saiton Malea-val is, aki elmondotta, hogy a városban a középiskolákon kívül 27 általános iskola is működik, amelyekben kötelezően 12 éves korukig tanulnak a nebulók. (Egyébként az egész országban erőteljes támadást indítottak a húsz éve még 95 százalékos analfabétizmus ellen, s annak jelszavát még a katonai terepjárókra is felfestették.) Az élményekben gazdag nap történetéhez tartozik — a lábéi és a pitai nagygyűlés, s a kettő között a Kin-Kon-i vízierőmű meglátogatásának, valamint az esti táncmulatságnak a programja mellett — egy majdnem veszélyessé váló eset is. Éppen vacsorához készülődtünk, amikor szálláshelyünk gyéren megvilágított udvarára egyméternyi hosszú, sárgásbarna kígyó kúszott elő a bokrokból. Hosszú szárú lábbelit viselő öt katona ugrálni kezdett rajta, végül egy dzsippel a másvilágra „vasalták”. Akkor mondták meg, hogy a banánültetvények legveszedelmesebb mérges kígyója, a manga kereste fel társaságunkat A harapása 20—30 perc alatt halált okoz. Az itteniek persze megszokták, kevésbé félnek tőle, bátran szembeszállnak vele, mint ahogy egy másfajta kígyónak is a nyakára hágtak, amiről a legközelebbi jegyzetemben számolok be. Japán „új hullám” * Svejk .főhadnagya (Rozsa Sándor) és a váratlan vendég (Virágh Ilona). Hetven éve született Fagyejev
