Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-24 / 303. szám

• • Ülésezik a KlSZ-bizoltság A KISZ Borsod megyei Bi- ■ oitsága december 29-én tart­ja legközelebbi ülését. Szó lesz a veze tőség választások tapasztalatairól, majd Dudla József, a KISZ Borsod me­gyei Bizottság első titkára kongresszusi beszámolót tart. Végül a jövő év első telé­nek bizottsági és vb-mun- katervét beszélik meg. Új üzemi újság Űj üzemi lappal bővül ja­nuár elsejétől a megyei saj­tótermékek sora, a Borsodi agazdasági Híradóval. A borsodi Erdő- és Fafeldolgozó •Gazdaság újsága havonta je- nik majd meg, 600 pél­dányban, 12 oldal terjede- 1 emben és a dolgozók térí- tesmentesen kapják kézhez. Mit hallunk az ünnepek alatt? Karácsony este Csillagszó- ro címmel neves előadók fel­vételeiből válogatott könnyű­zenei összeállítást sugároz a Rádió. Lázár Eszter és Rap- csányi László műsora Kará­csony esti pihenő címmel ugyanezen a nap hangzik el. Az ünnepek alatt 12 európai ország slágerszemléjét köz­vetítik A zene nem ismer határokat című műsor külön­kiadásában. A Petőfi adón egy muzeális értékű felvétel csendül fel: Beethoven Fide- liójának 1948. november 8-i előadása. Az előadás ritka élményt ígér, hiszen az Ope­raház együttese élén Ottó Klemperer áll, s a szólisták sem kisebb művészek, mint Rosier Endre, Székely Mi­hály. Vasárnap, december 26-án jelentkezik a rádió dzsesszklubjának új műsora, a komoly zene hívei pedig Maria Callas új lemezét hall­hatják. Űjévkor a hajnalig tartó szilveszteri tánczene- program után ugyancsak a könnyűmuzsika kedvelőinek szolgál meglepetéssel a Ran­devú című bemutató, a pro­dukció népszerű énekes- és színészgárdája új magyar da­lokat, és Európa-szerte is­mert sanzonokat szólaltat meg a műsorban. fácánosoknak is Naponta 100—200 érdeklő­dő is kíváncsiskodik az AUTÓKER Sajó-parti hasz­náltautó telepén. Sokan sze­retnék tudni, vajon mikor adhatnak, vehetnek már itt a magánosok is, hiszen több mint félszáz Volga, Warsza­wa, Moszkvics vár gazdára a telepen. A kíváncsiskodók re­ménykedhetnek, ugyanis, az AUTÓKER és a MERKUR megállapodása alapján ja­nuárban megnyílik magáno­soknak is a használt autóte­lep. Pörge kalap nélkül ► léli szálláson a ménes A legfiatalabb csikós Egy legendas hátas ♦ Kecses a nyakvonala, ..akciós”, magas a járása. Inkább fölfelé mozog, mint előre. Ezért is élmény nézni egy jól ösz- szeszokott ötös fogatot — így foglalja össze a lipicai jellemző tulajdonságait Balogh József méngondozó. Conservano tö­kéletesen megtestesíti fajtája tulajdonságait. Árvalányhajas pörge kalap, lobogó szárú gatya, vállra vetett karikás ostor, és per­sze, tüzes paripa — így él a képzeletünkben a csikós. Ez az öltözék azonban ma már csak jelmez. Turistacsaloga­tó a Hortobágyon, nosztalgiát ébresztő látványosság a me­zőgazdasági kiállítás lovas­parádéin. Azok a csikósok, akikkel és Csipkéskúton és Szilvásváradon találkoztam, külsőre egyáltalán nem ha­sonlítottak a puszták nyalka királyaihoz, de a lovak irán­ti — már-már rajongó — szeretetet és a szakma min­den fortélyának tökéletes is­merete éppúgy jellemzi őket, mint a régieket. Szin Zoltán, a Csipkéskú­ton telelő lipicai ménes leg­fiatalabb csikósa. Mindössze húszéves. Ómassai születésű, testvérbátyai is mind ezt a szakmát űzik. — Milyen a. csikós élete? — Tavasztól októberig a nyári szálláson vagyunk, at­tól kezdve itt, fönt. A napi­rend télen, nyáron egyforma. Reggel hatkor beabrakolunk, utána kicsapjuk a csikókat, almozunk, délben etetünk, aztán ismét kitereljük a mé­nest, este etetünk. Ha ünnep, ha hétköznap, szolgálatban vagyunk reggel hattól este hatig. Persze, azért van sza­bad napunk is, — ahogy a munka engedi. — Van-e rangja ennek a mesterségnek a falujában? — Szégyellni nem kell. Csak amikor a fizetés szóba kerül, akkor jobb. ha böl­csen hallgat az ember. — Mennyit keres? — Ezerhatszáz forintot. >)c Szín Zoltán negyedmagával hatvan csikót gondoz a Szil- vásváradi Állami Gazdaság csipkéskúti téli szállásán. Csak a hegyek között fejlődik ki tökéletesen a lipicai csontozata, izomzata. lovat. De azért a lovaglástól az még messze áll. Ötvös József öreg-csikós. Telepvezető. A csongrádi pusztákról került ide a he­gyek közé. Szíve még mindig visszahúz egy kicsit, mert bár elismeri Szin Zoltán, meg a többi legény szorgalmát, tudását, azt vallja, hogy az Alföldön teremnek a legjobb csikósok. Olyanok, mint ami­lyenek annak idején a bok- rosi ménesnél szolgáltak. A lipicainak a hegyvidék az igazi otthona, mert ezt a nemes fajtát az Adriai-ten­ger karsztos partján tenyész­tették ki évszázadokkal ez­előtt. Most hatvan csikót gondoznak a téli szálláson, a törzsállomány lent van a hegy túloldalán lévő völgy­ben, Szilvásváradon. Míg beszélgetünk, hol egyik, hol másik csikó bal­lag oda hozzánk. Engem kí­váncsian szemügyre vesznek, Ötvös gazdát azonban barát­ságosan meg is taszigálják. — Mindig köztük buttyog az ember, persze, hogy meg­ismerik — mondja az öreg ‘ csikós. — A ló a legokosabb állat, hűsége meg a kutyáé­val vetekszik. Volt egy há­tasunk. a Merzu. Ott az em­léktáblája az istálló falában. Ha elszaladt a ménes, az job­ban tudta, mit kell csinálni, mint, aki a hátán ült. Az ilyen társat nem felejti el a csikós amíg él. BÉKÉS DEZSŐ A LEGSZEBB AJÁNDÉK — A többiek? — Hasonlóan. Pedig a fe­lelősség nagy. Egy ilyen csi­kó — veregeti meg a vasde­res homlokát — körülbelül harmincezer forintot ér. A hegyi szálláson, amilyen a miénk is, könnyen elbotlik, elcsúszik a ló. Különösen, ha, mint most is, fagyos, jeges a föld. — Látta a Rózsa Sándort a tévében? — Láttam. — Tudnak úgy lovagolni, mint az Oszterék? — Megülték, megülték a A karácsony — az ajándé­kozás ünnepe is. Három családot kerestem fel otthonában: hogyan ké­szülnek az ünnepekre, kinél mi kerül a fenyőfa alá? A lakás kuícsu A Daru utcai ház legalább száz éves. Nedves, Omladozó falával, nyirkos helyiségei­vel, kis kerekes kútjával ma két ember otthona — s né­hány hete — mérhetetlen boldogságuk tanyája. — Nálunk szebb karácso­nyi meglepetést kevesen kap­tak — mondja a ház ura. — Két és félszoba' összkomfort a diósgyőri városközpontban. Az öregasszony, aki sokat szenvedett az életben, fel­erősíti a nagyothalló készülé­két, s 77 évének ráncait most az örömök könnyei futják végig. — Végre emberi körülmé­nyek közé kerülünk . .. Fia alatt megroppan a szék: egész testével édesany­ja felé fordul, kezével meg­keresi az asszony arcát és megsimogatja. — Igen, anyám — mondja. — Csak ne sírj... Aztán kezei ismét az ölé­be esnek, s tekintete bizony­talanul tapogatja az idegent. Simon Gyula ugyanis — vi­lágtalan. A vasgyári Béke presszó zongoristája. — Életünk legszebb kará­csonya az idei. A fenyő alatt természetesen az új lakás kulcsa is ott lesz. A két ember boldogságá­ban egy harmadik is oszto­zik. A februári beköltözés után újabb ünnep következik a családban: a zenész jelen­leg Nyíregyházán élő, szin­tén világtalan menyasszonyá­val az anyaköhyvvezéíő elé lép. Az öröm. a szeretet ün­nepe egy új élet kezdetét je­lenti. 4 karikagyűrű Beszélgetésünk időpontjá­ban a bal kezükön hordták a karikagyűrűt, mire e so­REFLEKTOR Ma Budapesten, a Nehéz­ipari Minisztériumban mi­niszteri értekezletet tartot­tak. üs Gyulán nagyszabású íenyőfaünnepséget rendez­nek a város úttörői részére. )f: Kiskörén a Tisza IT. víz­lépcső építői befejezték a íei^dasági évet és egyhetes »éli .,vakációra" hazautaztak. $ Salgótarjánban, a műve­lődési házban non stop ka­rácsonyi gyermekműsort ren­deznek. % Székesfehérvárott köszöntik Fejér megye leg­öregebb Éváját, a 102 éves özv. Lencsés Ferencnét. Szombathelyen az ottani ga­lambtenyésztő egyesület fenn­állásának 10. évfordulója al­kalmából galambkiállítás nyílt. A Nap, a Föld és a csillagok Akkor kezdték az ilyenfaj­ta gombokat gyártani, ami­kor a konfekcióipar igazi nagyiparrá vált. A híres an­gol, később amerikai ruha­ipar automata gombprései olyan gyorsan köpködték ki magukból a lemezgombokat, mint a géppuskák a lövedé­ket. Kezdetben, két darabból ütötték össze a gombot a gé­pek, és közben beleharapták ezt a feliratot: „Fór gentle­man" — urak számára. A gombok sokasodtak, szapo­rodtak és szétgurultak az egész világon. Ilyen gomb rozsdásodott a hárommillió magyar koldus cejgruháin is. Én a lengyelországi Olsz- tynban találkoztam a gomb­bal. A XIV. században épült vár múzeumi termeinek egyi­kében. a vitrin üveglapja alatt láttam meg a hamu­szürke, kékcsrkos lágerru­hát. A ruha szívet fedő ré­szén két fekete folt volt. Kö­zelről lőttek bele. Aztán egy másik fekete foltra tévedt tekintetem. Lemezgomb volt. Rajta a felirat jól olvasható: „Fór gentleman". Már régen a kisváros nap­sütötte utcáit jártam,, de szemem mindig a vár piros téglatömegét kereste, és Ko­pernikusz akaratos álla ju­tott eszembe, aki éveket töl­tött e falak között. Varsóban, az egykori gettó területén hűvös boltozatú, börtönből lett múzeum folyo­sóján kopognak lépteim. A volt halottas kamra sápadt lámpafényében három cso­kor vörös szegfű ég a tisztá­ra mosott padlón. A folyo­són. a vitrin üvege alatt ha­muszürke, kékcsíkos láger­ruha, rajta a piros három­szög. benne a ..P"-betű — politikai — és ott van a fe­ketével bélyegezett szám: 19993. A gombot nézem, a rozsdás gombot és, látom raj­ta a felírást: „Fór gentle­man". Kezem mozdul, de a gombot nem érheti el, üveg állja útját. Kopernikusz akaratos álla jut eszembe, aki helyére tet­te a Földet. Az auschwitzi haláltábor bejárati kapujánál állunk. Verőfény önti el a szomorú tájat, a barnára rozsdásodott vaskaput, a fabarakk feke­tére pácolódott deszkáit, az esőtől, fagytól, széltől szür­kére kínzott vasbeton oszlo­pokat, az épületek mélyvö­rösre cserzett tégláit. Csak egy valami nem issza magá­ba a fényt, csak egy nyírfa levelei verik vissza a sugár- özönt, és csillognak, és re­megnek a könnyű szélben. Mellettem áll J. Liszczák, aki 1942 és 1945 között odaát volt a kerítésen, és a 66667-es szá­mot viseli most is, alsó kar­jába tetoválva. Búcsúzunk. Szótlanul. Egy gombot vesz elő bőrtárcájából. Hamu­szürke, kékcsíkos, egykori lá­gerruhájára való. Most ne­kem adja, emlékül. A lemez­gomb kissé rozsdás, de a fel­irat jól olvasható: „Fór gentleman”. A gomb erede­tileg gömbölyódő háta be­horpadt, s mintha a négy lyukon elszökött volna belőle a levegő. ..For gentleman" — urak számára. Foglyok számára, szenvedők számára, gazok ál­tal gázzal kemencébe fojtott, géppisztollyal, golyószóróval, géppuskával, golyóval, grá­náttal — gombgyártó-géppel, gombfelvarró-géppel, gomb­lyuk-varrógéppel — gödörbe, máglyára lőtt bádog-gombos ..gentlemanek" számára. Állunk a nyírfa alatt. Bú­csúzunk. Nézem a napfény özönében remegő levélten­gert és Kopernikusz akaratos álla jut eszembe, aki az ink­vizíció máglyájának árnyé­kában helyére tette a Napot, a Földet. És a csillagokat. ORAVEC JÁNOS rok megjelennek. Németh Ibolya már Kácsor Gyaláné lett. Karácsonyi, esküvő. — Eredetileg januárban akartuk megtartani — mond­ja az ifjú rádióműszerész- férj. — A rokonok azonban csak most érnek rá. Babi, az adminisztrátor fe­leség máris a háziasszony szerepében: süteményt és italt tesz az asztalra. A boldogságukra koccin­tunk. — Nehéz erről beszélni, in­kább érezni kell — mondja, miután lehuppan a fotelba, — Azt hiszem, kétszeresen is örülhetünk ... Mindketten fiatalok. 21 évesek. Gyula februárban szerelt le a honvédségtől, az egyenruhát már vőlegényként öltötte magára. I\égv gyerek öröme A Karacs Teréz utcai ház földes konyhájában frissen mosott ruhák lógnak; párás mosókonyhaszag. — A szokásos ünnep előtti munka — mondja az asz- szony. Rakusz Béláéknak négy gyermekük van, a legidősebb 13 éves, a legfiatalabb hat. A három nagyobb lány, a leg­kisebb fiú. — Hogyan ünnepük a ka­rácsonyt? — Hát... szegényesen, mint mindig — válaszolja a feleség. — Mert kívánság lenne, hiszen nagy a család, csak nem nagyon nyújtóz­kodhatunk ... Nyílik a kartondoboz: öt pár csizma ’— különböző szín­ben és nagyságban. Négy a gyerekeké, egy az anyjuké. A nagyobbik lány — aki köz­ben egy kölyökkutyával ját­szik — még egv pár haris­nyát is kapott. — És játék? — Nézze ezeket — mutatja a férj az ágy alól kihúzott doboz tartalmát. — Nem ér­demes játékot venni, min­dent szétszednek. A kisfiú azért kapott egy lendkerekes mentőautót. Amikor apja felzúgatja a pa­rányi játékot, az ágyon he­verő gyermek szemei tágra nyílnak. — Az enyém? — kérdezi. — A tied, kisfiam — mondják a szülők. Aztán már nem is kéri, visszafekszik az ágyra és ar­cáról sugárzik az öröm. KEGLOVICH JANOS Perekop, 1941 A Krím kiadóvállalat nem­rég jelentette meg Pavel Ba­tov hadseregtábornok Pere­kop 1941. című könyvét. Pavel Batov, aki a Krím- iélszigeten folyó harcok első időszakában a szárazföldi csapatok élén állt, az előszó­ban azt írja: „Visszaemléke­zéseim legfőbb célja, hogy az akkori nehéz, és számunk­ra szomorú harcokról szem­tanúként és résztvevőként beszámoljak az olvasónak, beszéljek a rendkívüli embe­rekről, tisztelegjek azok előtt, akik odaadóan harcolva ha­zájukért elpusztultak.” A könyvet ismertető Krasznaja Zvezda azt írja, hogy a mű „objektiven le­írja a szovjet csapatok harci, cselekményeinek menetét a Krím-félszigetért folyó harc kezdeti időszakában, és meg­adja a tiszteletet azok hal­hatatlan emlékének, akik 1941 szeptember—októberé­ben védelmezték a félszige­tet.” A háború éveiben a Krím* félszigeten lezajlott harc áz emlékiratokban és a szép- irodalomban megkapta az őt megillető helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents