Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-24 / 303. szám
• • Ülésezik a KlSZ-bizoltság A KISZ Borsod megyei Bi- ■ oitsága december 29-én tartja legközelebbi ülését. Szó lesz a veze tőség választások tapasztalatairól, majd Dudla József, a KISZ Borsod megyei Bizottság első titkára kongresszusi beszámolót tart. Végül a jövő év első telének bizottsági és vb-mun- katervét beszélik meg. Új üzemi újság Űj üzemi lappal bővül január elsejétől a megyei sajtótermékek sora, a Borsodi agazdasági Híradóval. A borsodi Erdő- és Fafeldolgozó •Gazdaság újsága havonta je- nik majd meg, 600 példányban, 12 oldal terjede- 1 emben és a dolgozók térí- tesmentesen kapják kézhez. Mit hallunk az ünnepek alatt? Karácsony este Csillagszó- ro címmel neves előadók felvételeiből válogatott könnyűzenei összeállítást sugároz a Rádió. Lázár Eszter és Rap- csányi László műsora Karácsony esti pihenő címmel ugyanezen a nap hangzik el. Az ünnepek alatt 12 európai ország slágerszemléjét közvetítik A zene nem ismer határokat című műsor különkiadásában. A Petőfi adón egy muzeális értékű felvétel csendül fel: Beethoven Fide- liójának 1948. november 8-i előadása. Az előadás ritka élményt ígér, hiszen az Operaház együttese élén Ottó Klemperer áll, s a szólisták sem kisebb művészek, mint Rosier Endre, Székely Mihály. Vasárnap, december 26-án jelentkezik a rádió dzsesszklubjának új műsora, a komoly zene hívei pedig Maria Callas új lemezét hallhatják. Űjévkor a hajnalig tartó szilveszteri tánczene- program után ugyancsak a könnyűmuzsika kedvelőinek szolgál meglepetéssel a Randevú című bemutató, a produkció népszerű énekes- és színészgárdája új magyar dalokat, és Európa-szerte ismert sanzonokat szólaltat meg a műsorban. fácánosoknak is Naponta 100—200 érdeklődő is kíváncsiskodik az AUTÓKER Sajó-parti használtautó telepén. Sokan szeretnék tudni, vajon mikor adhatnak, vehetnek már itt a magánosok is, hiszen több mint félszáz Volga, Warszawa, Moszkvics vár gazdára a telepen. A kíváncsiskodók reménykedhetnek, ugyanis, az AUTÓKER és a MERKUR megállapodása alapján januárban megnyílik magánosoknak is a használt autótelep. Pörge kalap nélkül ► léli szálláson a ménes A legfiatalabb csikós Egy legendas hátas ♦ Kecses a nyakvonala, ..akciós”, magas a járása. Inkább fölfelé mozog, mint előre. Ezért is élmény nézni egy jól ösz- szeszokott ötös fogatot — így foglalja össze a lipicai jellemző tulajdonságait Balogh József méngondozó. Conservano tökéletesen megtestesíti fajtája tulajdonságait. Árvalányhajas pörge kalap, lobogó szárú gatya, vállra vetett karikás ostor, és persze, tüzes paripa — így él a képzeletünkben a csikós. Ez az öltözék azonban ma már csak jelmez. Turistacsalogató a Hortobágyon, nosztalgiát ébresztő látványosság a mezőgazdasági kiállítás lovasparádéin. Azok a csikósok, akikkel és Csipkéskúton és Szilvásváradon találkoztam, külsőre egyáltalán nem hasonlítottak a puszták nyalka királyaihoz, de a lovak iránti — már-már rajongó — szeretetet és a szakma minden fortélyának tökéletes ismerete éppúgy jellemzi őket, mint a régieket. Szin Zoltán, a Csipkéskúton telelő lipicai ménes legfiatalabb csikósa. Mindössze húszéves. Ómassai születésű, testvérbátyai is mind ezt a szakmát űzik. — Milyen a. csikós élete? — Tavasztól októberig a nyári szálláson vagyunk, attól kezdve itt, fönt. A napirend télen, nyáron egyforma. Reggel hatkor beabrakolunk, utána kicsapjuk a csikókat, almozunk, délben etetünk, aztán ismét kitereljük a ménest, este etetünk. Ha ünnep, ha hétköznap, szolgálatban vagyunk reggel hattól este hatig. Persze, azért van szabad napunk is, — ahogy a munka engedi. — Van-e rangja ennek a mesterségnek a falujában? — Szégyellni nem kell. Csak amikor a fizetés szóba kerül, akkor jobb. ha bölcsen hallgat az ember. — Mennyit keres? — Ezerhatszáz forintot. >)c Szín Zoltán negyedmagával hatvan csikót gondoz a Szil- vásváradi Állami Gazdaság csipkéskúti téli szállásán. Csak a hegyek között fejlődik ki tökéletesen a lipicai csontozata, izomzata. lovat. De azért a lovaglástól az még messze áll. Ötvös József öreg-csikós. Telepvezető. A csongrádi pusztákról került ide a hegyek közé. Szíve még mindig visszahúz egy kicsit, mert bár elismeri Szin Zoltán, meg a többi legény szorgalmát, tudását, azt vallja, hogy az Alföldön teremnek a legjobb csikósok. Olyanok, mint amilyenek annak idején a bok- rosi ménesnél szolgáltak. A lipicainak a hegyvidék az igazi otthona, mert ezt a nemes fajtát az Adriai-tenger karsztos partján tenyésztették ki évszázadokkal ezelőtt. Most hatvan csikót gondoznak a téli szálláson, a törzsállomány lent van a hegy túloldalán lévő völgyben, Szilvásváradon. Míg beszélgetünk, hol egyik, hol másik csikó ballag oda hozzánk. Engem kíváncsian szemügyre vesznek, Ötvös gazdát azonban barátságosan meg is taszigálják. — Mindig köztük buttyog az ember, persze, hogy megismerik — mondja az öreg ‘ csikós. — A ló a legokosabb állat, hűsége meg a kutyáéval vetekszik. Volt egy hátasunk. a Merzu. Ott az emléktáblája az istálló falában. Ha elszaladt a ménes, az jobban tudta, mit kell csinálni, mint, aki a hátán ült. Az ilyen társat nem felejti el a csikós amíg él. BÉKÉS DEZSŐ A LEGSZEBB AJÁNDÉK — A többiek? — Hasonlóan. Pedig a felelősség nagy. Egy ilyen csikó — veregeti meg a vasderes homlokát — körülbelül harmincezer forintot ér. A hegyi szálláson, amilyen a miénk is, könnyen elbotlik, elcsúszik a ló. Különösen, ha, mint most is, fagyos, jeges a föld. — Látta a Rózsa Sándort a tévében? — Láttam. — Tudnak úgy lovagolni, mint az Oszterék? — Megülték, megülték a A karácsony — az ajándékozás ünnepe is. Három családot kerestem fel otthonában: hogyan készülnek az ünnepekre, kinél mi kerül a fenyőfa alá? A lakás kuícsu A Daru utcai ház legalább száz éves. Nedves, Omladozó falával, nyirkos helyiségeivel, kis kerekes kútjával ma két ember otthona — s néhány hete — mérhetetlen boldogságuk tanyája. — Nálunk szebb karácsonyi meglepetést kevesen kaptak — mondja a ház ura. — Két és félszoba' összkomfort a diósgyőri városközpontban. Az öregasszony, aki sokat szenvedett az életben, felerősíti a nagyothalló készülékét, s 77 évének ráncait most az örömök könnyei futják végig. — Végre emberi körülmények közé kerülünk . .. Fia alatt megroppan a szék: egész testével édesanyja felé fordul, kezével megkeresi az asszony arcát és megsimogatja. — Igen, anyám — mondja. — Csak ne sírj... Aztán kezei ismét az ölébe esnek, s tekintete bizonytalanul tapogatja az idegent. Simon Gyula ugyanis — világtalan. A vasgyári Béke presszó zongoristája. — Életünk legszebb karácsonya az idei. A fenyő alatt természetesen az új lakás kulcsa is ott lesz. A két ember boldogságában egy harmadik is osztozik. A februári beköltözés után újabb ünnep következik a családban: a zenész jelenleg Nyíregyházán élő, szintén világtalan menyasszonyával az anyaköhyvvezéíő elé lép. Az öröm. a szeretet ünnepe egy új élet kezdetét jelenti. 4 karikagyűrű Beszélgetésünk időpontjában a bal kezükön hordták a karikagyűrűt, mire e soREFLEKTOR Ma Budapesten, a Nehézipari Minisztériumban miniszteri értekezletet tartottak. üs Gyulán nagyszabású íenyőfaünnepséget rendeznek a város úttörői részére. )f: Kiskörén a Tisza IT. vízlépcső építői befejezték a íei^dasági évet és egyhetes »éli .,vakációra" hazautaztak. $ Salgótarjánban, a művelődési házban non stop karácsonyi gyermekműsort rendeznek. % Székesfehérvárott köszöntik Fejér megye legöregebb Éváját, a 102 éves özv. Lencsés Ferencnét. Szombathelyen az ottani galambtenyésztő egyesület fennállásának 10. évfordulója alkalmából galambkiállítás nyílt. A Nap, a Föld és a csillagok Akkor kezdték az ilyenfajta gombokat gyártani, amikor a konfekcióipar igazi nagyiparrá vált. A híres angol, később amerikai ruhaipar automata gombprései olyan gyorsan köpködték ki magukból a lemezgombokat, mint a géppuskák a lövedéket. Kezdetben, két darabból ütötték össze a gombot a gépek, és közben beleharapták ezt a feliratot: „Fór gentleman" — urak számára. A gombok sokasodtak, szaporodtak és szétgurultak az egész világon. Ilyen gomb rozsdásodott a hárommillió magyar koldus cejgruháin is. Én a lengyelországi Olsz- tynban találkoztam a gombbal. A XIV. században épült vár múzeumi termeinek egyikében. a vitrin üveglapja alatt láttam meg a hamuszürke, kékcsrkos lágerruhát. A ruha szívet fedő részén két fekete folt volt. Közelről lőttek bele. Aztán egy másik fekete foltra tévedt tekintetem. Lemezgomb volt. Rajta a felirat jól olvasható: „Fór gentleman". Már régen a kisváros napsütötte utcáit jártam,, de szemem mindig a vár piros téglatömegét kereste, és Kopernikusz akaratos álla jutott eszembe, aki éveket töltött e falak között. Varsóban, az egykori gettó területén hűvös boltozatú, börtönből lett múzeum folyosóján kopognak lépteim. A volt halottas kamra sápadt lámpafényében három csokor vörös szegfű ég a tisztára mosott padlón. A folyosón. a vitrin üvege alatt hamuszürke, kékcsíkos lágerruha, rajta a piros háromszög. benne a ..P"-betű — politikai — és ott van a feketével bélyegezett szám: 19993. A gombot nézem, a rozsdás gombot és, látom rajta a felírást: „Fór gentleman". Kezem mozdul, de a gombot nem érheti el, üveg állja útját. Kopernikusz akaratos álla jut eszembe, aki helyére tette a Földet. Az auschwitzi haláltábor bejárati kapujánál állunk. Verőfény önti el a szomorú tájat, a barnára rozsdásodott vaskaput, a fabarakk feketére pácolódott deszkáit, az esőtől, fagytól, széltől szürkére kínzott vasbeton oszlopokat, az épületek mélyvörösre cserzett tégláit. Csak egy valami nem issza magába a fényt, csak egy nyírfa levelei verik vissza a sugár- özönt, és csillognak, és remegnek a könnyű szélben. Mellettem áll J. Liszczák, aki 1942 és 1945 között odaát volt a kerítésen, és a 66667-es számot viseli most is, alsó karjába tetoválva. Búcsúzunk. Szótlanul. Egy gombot vesz elő bőrtárcájából. Hamuszürke, kékcsíkos, egykori lágerruhájára való. Most nekem adja, emlékül. A lemezgomb kissé rozsdás, de a felirat jól olvasható: „Fór gentleman”. A gomb eredetileg gömbölyódő háta behorpadt, s mintha a négy lyukon elszökött volna belőle a levegő. ..For gentleman" — urak számára. Foglyok számára, szenvedők számára, gazok által gázzal kemencébe fojtott, géppisztollyal, golyószóróval, géppuskával, golyóval, gránáttal — gombgyártó-géppel, gombfelvarró-géppel, gomblyuk-varrógéppel — gödörbe, máglyára lőtt bádog-gombos ..gentlemanek" számára. Állunk a nyírfa alatt. Búcsúzunk. Nézem a napfény özönében remegő levéltengert és Kopernikusz akaratos álla jut eszembe, aki az inkvizíció máglyájának árnyékában helyére tette a Napot, a Földet. És a csillagokat. ORAVEC JÁNOS rok megjelennek. Németh Ibolya már Kácsor Gyaláné lett. Karácsonyi, esküvő. — Eredetileg januárban akartuk megtartani — mondja az ifjú rádióműszerész- férj. — A rokonok azonban csak most érnek rá. Babi, az adminisztrátor feleség máris a háziasszony szerepében: süteményt és italt tesz az asztalra. A boldogságukra koccintunk. — Nehéz erről beszélni, inkább érezni kell — mondja, miután lehuppan a fotelba, — Azt hiszem, kétszeresen is örülhetünk ... Mindketten fiatalok. 21 évesek. Gyula februárban szerelt le a honvédségtől, az egyenruhát már vőlegényként öltötte magára. I\égv gyerek öröme A Karacs Teréz utcai ház földes konyhájában frissen mosott ruhák lógnak; párás mosókonyhaszag. — A szokásos ünnep előtti munka — mondja az asz- szony. Rakusz Béláéknak négy gyermekük van, a legidősebb 13 éves, a legfiatalabb hat. A három nagyobb lány, a legkisebb fiú. — Hogyan ünnepük a karácsonyt? — Hát... szegényesen, mint mindig — válaszolja a feleség. — Mert kívánság lenne, hiszen nagy a család, csak nem nagyon nyújtózkodhatunk ... Nyílik a kartondoboz: öt pár csizma ’— különböző színben és nagyságban. Négy a gyerekeké, egy az anyjuké. A nagyobbik lány — aki közben egy kölyökkutyával játszik — még egv pár harisnyát is kapott. — És játék? — Nézze ezeket — mutatja a férj az ágy alól kihúzott doboz tartalmát. — Nem érdemes játékot venni, mindent szétszednek. A kisfiú azért kapott egy lendkerekes mentőautót. Amikor apja felzúgatja a parányi játékot, az ágyon heverő gyermek szemei tágra nyílnak. — Az enyém? — kérdezi. — A tied, kisfiam — mondják a szülők. Aztán már nem is kéri, visszafekszik az ágyra és arcáról sugárzik az öröm. KEGLOVICH JANOS Perekop, 1941 A Krím kiadóvállalat nemrég jelentette meg Pavel Batov hadseregtábornok Perekop 1941. című könyvét. Pavel Batov, aki a Krím- iélszigeten folyó harcok első időszakában a szárazföldi csapatok élén állt, az előszóban azt írja: „Visszaemlékezéseim legfőbb célja, hogy az akkori nehéz, és számunkra szomorú harcokról szemtanúként és résztvevőként beszámoljak az olvasónak, beszéljek a rendkívüli emberekről, tisztelegjek azok előtt, akik odaadóan harcolva hazájukért elpusztultak.” A könyvet ismertető Krasznaja Zvezda azt írja, hogy a mű „objektiven leírja a szovjet csapatok harci, cselekményeinek menetét a Krím-félszigetért folyó harc kezdeti időszakában, és megadja a tiszteletet azok halhatatlan emlékének, akik 1941 szeptember—októberében védelmezték a félszigetet.” A háború éveiben a Krím* félszigeten lezajlott harc áz emlékiratokban és a szép- irodalomban megkapta az őt megillető helyet.
