Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-08 / 263. szám

Á Sport Érdemérem új tulajdonosai JENCSEL JÓZSEF, a Borsod megyei Kaj:;k-kenu Szövetség el­nöke, akit több mint húszeszten- t’ős sporttevékenységéért a Sport Érdemérem arany fokozatával tüntettek ki. Jencsel József az MVSC-nél kezdte sportvezetői pályafutását, s szakosztályvezető, intéző- liajóéptíő és ki tudja, még mi minden volt egysze­mélyiben. Már a megyei szak- szövetséget irányította, amikor tevékeny közreműködésével meg­valósult a „Csorba-tavi vízipara­dicsom”. Nevelő munkájának eredményességét Svidró, Borsos és Tóth eredményei bizonyítják. Az ö nevéhez fűződik az MVSC tanmedencéjének megépítése is. SZOBOSZLAY ÁRPÁD, a Ka- •/.inttoareikai Vegyész SE elnöke, aki munkájával a Sport Érdem­érem ezüst fokozatát érdemelte ki. Kezdettől fogva tevékeny ré­szese a fiatal szocialista város építésének, sportélete szervezésé­nek. Az ő vezetése alatt leit a kis falusi sportkörből nagy egye­sületté a korábbi KMTK. amely ma már 11 szakosztályban, több mint ötzáz versenyzőt foglalkoz­tat. Szoboszlay Árpád, a BVK m u n k aü gy i f öosztály vezető je, pártbizottságának és a városi sporttanácsnak tagja. T AI-LIÁN VIKTOR. A Sport Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki. Huszonhárom esz­tendeje sporiol, illetve foglalko­zik cgv fontos sportág vezetésé­vel. Az MVSC kosárlabdacsapa­tánál tette meg az első lépése­ket, s jelenleg egy 57 csapatot irányító, négy' megye területére kiterjedő szakszövetség vezetője. DEMETER ZOLTÁN, a megyei ökölvívó szövetség főtitkára, akit a Sport Érdemérem bronz foko­zatával tüntettek ki. Tevékeny­sége lói ismert városszerte, hi­szen amellett, hogy' ő a Magyar ökölvuó Szövetség ifjúsági bi­zottságának egyik vezetője, igen nagy részt vállalt a junior ököl­vívó Európa-bajnokság, majd ké­sőbb a baráti hadseregek ököl­vívó bajnokságának megrendezé­séből. Ha az ökölvívásról van szó, időt, s fáradtságot nem is­merve dolgozik, amit nemcsak az említett események sikerei, hanem a sok-sok Uatal ökölvívó is bizonyít. Munkája talán a leg­nehezebbek közé tartozik, hiszen Miskolcon még nem beszélhe­tünk hagyományos és nagy múltú ökölvívó életről. Ami eddig vá­rosunkban e téren történt, az jórészt n^ki köszönhető. Nem volt kétséges az eredmény Nyolc sérült, nyolc tartalék, névy ffól Tatabánya—DVTK 4:1 (1:0) Bencze Jancsi. Bencze Jancsi, de sokai logonk még emlegetni! De mosf már Puíit. azi>:• Serf-“’’őt is v:-s-'*- sírnánk. ha lehetne! Veréb szerencsétlen sérülése, Szabó rossz tormája, tulajdonképpen kapus nélkül hagyta a DVTK-t. Minden tiszteletünk és elismerésünk Hódi Zol­táné. aki nyolc év után ismét vállalta, hogy a kapuba áll. Róla többet nem is szabad mondani, mert bizonyos, .. ,,iy minden tóit- telhetőt meglett a meiKuzes sikere ér­dekében. * Egy csatár — két gól. Kiss, az MVSC ..üdvöskéje" ezúttal is kitünően játszott, és két góllal is megterhelte a BVSC halóját. Az első képen a miskolci csatár lövése nyomán há lóba surranó labdának már örül a — labdaszedő. A másodikon a kitűnően védő Szarka sem lúd mit tenni a kapufáról ellenkező sarokba vágódott büntető ellen. A harmadikon pedig sikertelenül próbálja szerelni á vasutas csatárt őrzője. (Szabó István felvétele) Féltucat is Szombaton hét sérültet em­legettünk. s ezért hatott meg­lepetésként, hogy a vasárna­pi összeállításban a nyolcadik ember, Földesi neve sem volt olvasható. Ráadásul a mér­kőzés 20. percében a kilen­cedik embert, Udvarevet sé­rülés miatt le kellett cserél­ni. Tulajdonképpen csak Sa­lamon, Hajas és Horváth játszotta végig a mérkőzést a ..régi'’ csapatból. Vasárnap ugyanis egy teljesen-iíj DV­TK lépett pályára Tatabá­nyán. A következők játszot­tak : Hódi — Oláh (Szanyó a 13. percben), Salamon, Hajas, Hajdú, — Petercsák, Kendi, Görgei — Udvarev (Druzsin a 23. percben). Horváth, Mi- kula. (Nem állítjuk, hogy ez volt a tényleges hadrend, mert az MTI jelentése a ha­gyományos alakzatban közöl­te a DVTK összeállítását.) S ezek után ne vegyek meglepetésnek, ha azt mon­dom, hogy elfogadható ered­mény született Tatabányán. Ez a csapat fiatalsága és ru­tintalansága miatt nem is ér­hetett volna el jobb ered­ményt a most jó formában levő bányászok otthonában. Csak elismeréssel lehet il­letni azokat a fiatalokat, aki­ket mély vízbe doblak, s nem csoda, ha nem tudtak felszínen maradni. Értékelés helyett, inkább egy kérdésre szeretnénk választ; kapni, de nem tudjuk, feltehető-e va­lakinek: hogyan juthatott ilyen helyzetbe a diósgyőri egyiittes? A találkozóról szóló jelen­tés elmondja, hogy 40 percig jól állta a DVTK a hazai ro­hamokat. Balszerencse. — s nagyon sajnáljuk a fiatal já­tékost —. hogy a bányászok vezető gólja Petercsák lábá­ról vágódott a kapu jobb ol­dalába. Szünet után a bányászok fokozták az iramot, s a 48. percben újabb gólt értek el. Oláh felszabadító fejese rosz- szul sikerült, a labda Lacz- kóhoz került, aki — és ez is jellemző! — így szerezhette meg élete 236. KB I-es mér­kőzésén első bajnoki gólját! Az 50. percben Tóth 30 m-es nagy erejű bombalövése je­lentette a harmadik bányász­gólt. A 75. percben Druzsin szólózott, s kitűnő egyéni ak­ció végén 3:l-re szépített. A labda a joljb kapufáról ju­tott a Rolhermel helyére be­állt Csepecz hálójába. A ?9. percben Kovácshegyi állítot­ta be a végeredményt — akaratán kívül. Beadásnak szánt labdája ugyanis a jobb felső sarokban kötött ki úgy, hogy Hódi alászaladt a lab­dának • Biztos vólt a hazai győze­lem, s a mérkőzés tudósítója mindössze Hajast. Salamont és — az öngól ellenére — Petercsák játékát emelte ki. HORVÁTH KÁLMÁN lehetett volna! MVSC—BVSC 3:1 (3:1) — Gj űznünk kell — hangsúlyozta nyomatékkal a mér­kőzés előtt Szentmarjai Tibor edző — ha feledtetni akar­juk a múltbeli kisiklást, és továbbra is az élen kívánunk maradni. Komplett a csapat is, remélem: szép játékot láthat majd közönségünk. Nos. a kitűnő szakember sza vai nagyrészt igazolódtak is. A győzelem elég könnyen megszületett, szép játékot viszont csak 45 percig láthat­tak a szurkolók a Kun — Buczkó, Herr, István, Krom- paszK.v, Docker, Kunfalvi, Marosi (Maróthy), Molnár. Kiss, Karczagi összeállításban szereplő zöld-fehér gár­dától. Már az első hazai támadás után felcsattant a taps. Kiss óriási távoli lövése csupán centiméterekkel suhant fölé. Ezután is az MVSC maradt támadásban, s az 5. percben csak a szerencse mentette meg a vendégek kapuját a góltól. Kunfalvi a Karczagi- tól kapott labdát a kifutó kapuson is átfejelte, ám a pettyes „kicsúszott” a kapufa mellett. A 10. percben Marosi fu­tott el a jobbszélen. Pon­tos beadását előbb Mol­nár suhintotta rá, majd a védőkről visszapattant labdával Kiss azonnal is­mételt, s az ú iram emelt lövést azután Locker óri­ási erővel vágta a jobb felső sarokba, 1:0. A vendégek láthatóan vé­dekezésre rendezkedtek be, s előretolt kettős ékük nem Idénysárás röplabdában Vasárnap a röplabdázók is utoljára léptek háló mellé az 1971-es bajnokság során. A záró forduló lényegében már sem a nőknél, sem a férfiaknál nem hozott változást a tábláza­ton. a miskolci szurkolóknak mégis több örömei okozott, mint bánatot. A két női csapat pompás győzelemmel rukkolt ki, az „erősebb nem” képviselője, a MEAFC viszont elég csú­fosan búcsúzott. Játék nélkül adta fel a mérkőzést! MVSC—NYÍREGYHÁZI PETŐFI 3:0 (9. 6, 12) Régen voltak már ennyien röplabda-mérkőzésen a Ku­A lelkesedés hozott egy pontot DVSC-Ózd 1:1 (1:1) Tartott ettől a mérkőzéstől a Kohász, s ez meg is lát­szott az első percek játékán. Különösen a védelem bi­zonytalankodott sokat, s az első 10 percben háromszor is sakk—matt helyzetbe kerültek az ózdiak. Aztán megnyu­godtak, okosan tartogatták a labdát, és megérdemelten hozták el az egyik pontot a feljutásra esélyes debrece­niek otthonából. Ózd: Csank — Abuczki. Murányi, Mahai. Várallyai (Kovács), Fiikő, Dolezsál, Eg­ri, Csuhány, Zalai II., Tóth. Edző: Zalai László. Góllal kezdődött a találko­zó. A 3. percben egy hosszú előreívelés az üresen álló Vaczlavik elé került, aki gon­dolkodás nélkül bombázott a léc alá, 1:0. A gyors góltól teljesen megzavarodott a Ko­hász védelme, s egyre-másra követték el a súlyos hibákat. Ennek következtében a 6. percben Szabó 4 lépésről a bal kapufát találta el, majd ellentámadásnál előbb Fükö lőtt mellé 2 méterről, s rö­viddel utána Tóth elől men­tett a kapus kifutással. Végre megnyugodott az óz­di gárda. Ügyesen tették-vet- ték a labdát, s ezzel lefékez­ték a hazaiak lendületét. A 37. perc pedig meghozta az egyenlítést is. Dolezsál ívelt be a szögletzászlótól, Csuhány jó ütemben emelke­dett ki a bolyból, és fejéről a jobb sarokba hullott a labda, 1:1. Szünet után ellaposodott a játék. A Kohász továbbra is ügyesen tartotta a labdát, sőt az ózdiaknak volt több helyzetük. Egri mellélőtt, az­tán Fükö célozhatta meg kö­zelről a kaput. Ellentámadás­nál Csank mentett bravúro san a felső sarokból. A ha­zaiak rengeteg hibával ját­szottak, a Kohász annál ügye­sebben adogatott Még Egri­nek, majd Csuhánynak akadt egy-egy helyzete, ám a hálók már nem rezzentek. A Kohász lelkesen, nagy akarással küzdött, jó taktiká­jával megérdemelte az egyik pontot. Átlagon felüli telje­sítményt Csank, Murányi és Tóth nvújtott VINCZE ZOLTÁN bik tornatermében. A több, mint másfél száz lelkes szur­koló bajnokcsapatot jött kö­szöntem, és jó játékot szere­tett volna látni kedvenc együttesétől. Nem akarunk ünneprontók lenni, de ez utóbbi bizony elmaradt. Igaz, az igen gyenge ellenfél nem is késztette-különösebb erő­kifejtésre a vasutas-lányokat, ám ennek ellenére sem' sza­bad lett" volna a könnyed játszadozást gyakori könnyel­műséggel felcserélni. Az első játszma csupán néhány percig tartott. A nagy erővel ütő hazaiak ugyancsak a támadó játék­ban jeleskedtek, védőmunká­juk könnyelműsége azonban 9 pontot „hozott” a Petőfi­nek. A második játékrész len­dületes kezdése (6:0) után megtorpantak a vasutasok, s a mezőnyben vétett sok hiba következtében feljöttek a vendégek. Később feljavult a hazaiak hálójátéka, a táma­dásban is többször alkalmaz­tak az ütések mellett, cseles ejtéseket, és ez újra biztos játszmanyerést eredménye­zett. A befejező játszmában jóformán a cserejátékosok szerepeltek a miskolciaknál, ; a hajráig csillogtatták is oroszlánkörmüket”. A befe­jezés azonban nehezen sike­rült, s csak 6 mérkőzéslabda után (!) tudták biztosítani a győzelmet. Átlagon felüli teljesít­ményt Ostorházi, Győr fi és Kukucskáné nyújtott. DVTK—MTK 3:2 (—14, 5, —13, 3, *) Nehezen lendült játékba a vasgyári női együttes, s az első játszmában különösen a hálónál bizonytalankodtak so­kai. A második szettben je­lentősen feljavult a csapat­játék, mezőnyben is kitünő­en készítették elő a támadá­sokat, majd a ponterős üté­seket okos ejtéseikkel válto­gatva, percek alatt egyenlí­tettek. Ezután az MTK min­dent egy lapra tett fél, s a keményen megütött labdákat többször nem tudta hárítani a vasgyári sánc. Ismét a fő­városiak szereztek vezetést. A következő két játszmában aztán ellenállhatatlan volt a DVTK. önfeláldozó menté­sek, nagyszerű ütések, cseles ejtéseik váltogatták egymást, s végül is remek győzelem­mel ünneptelték az idényzá­rást. Ezzel az eredménnyel a 6. helyet is megszerezték. A végig jól játszó együt­tesből is kiemelkedik Kas­sámé, Szepessiné és Borsi teljesítménye. NYÍREGYHÁZI ÉPÍTŐK— MEAFC 3:0 A mérkőzést le sem ját­szották, miután az egyete­misták saját pályájukon nem tudtak hat emberrel kiállni. Az iskolai szünet következté­ben a csapat játékosai Var­ga kivételével hazautaztak, mondván: sorsuk egy héttel korábban már úgyis eldőlt, a kiesést még egy esetleges győ­zelemmel sem kerülhetik el. így a mérkőzést feladták, s csupán barátságos találkozó­ra került sor, miután a ME­AFC négy ifjúsági játékosát és Vargát egy kölcsönjátékos is erősítette a vendégektől. Szebb búcsút is megérdemelt volna a lelkes egyetemi szur­kológárda. M. GY. sok zavart okozott a jól zá­ró és sallangmentes megoldá­sokra törekvő hazai védők­kel szemben. A köd ugyan zavarta a látást, a csúszós fű pedig a pontos labdato­vábbításoknál okozott za­vart, mégis szembetűnt a két csapat közötti tudásbeli kü­lönbség. A miskolci középpá- l.vások már a játéktér máso­dik harmadában megszűrtél-: a fővárosiak támadási kísér­leteit, a csatárok pedig len­dületes rohamokkal egyre- másra teremtették a helyze­teket. A tartós fölény aztán góllá is érett. A 22. percben többszőr is a fővárosiak 16-osán belül pattogott a labda, mely végül is Kisshez került. Az MVSC „gól­zsákja” nem hibázott, 2:0. Egy. perc sem leli el. s már a vendégek is ör­vendeztek. Papp a fél­pályáról indulva, négy miskolci védőt, majd Kunt is kicselezte, s a kapu közepébe gurítva szépített, 2:1. A gól felhozta a vendége­ket, és különösen a jobb ol­dali védők bizonytalankodá­sa következtében néhány me ­leg helyzetet is teremtettek a miskolciak kapuja előtt. Fellángolásuk azonban nem tartott sokáig. A 32. percben Marosi be­adására a kiugró Kun­falvit a 16-oson belül le­rántották. A megítélt büntetőt Kiss úgy lőtte a hálóba, hogy a labda a bal alsó kapufáról vá­gódott az ellenkező sa­rokba, 3:1. Élvezetes, jó küzdelem folyt továbbra is a pályán, s a mintegy 1000 fős szurkoló- tábor örömére, a szemre is tetszetős játékot a hazaiak produkálták. Szünet után mindkét ka­pu előtt nagy helyzetek adód­tak. Előbb Kun tenyereit a felső kapufa segítségével fölé egy szabadrúgást, majd a túl­oldalon Kunfalvi lőtte óriási helyzetben az elfekvő kapus­ba a labdát. Kiegyenlítődött a küzdelem, s főleg a két 16- os között hullámzott a játék. A 60. percben Kunfalvi Is­mét nagy helyzetben hibá-' zott. Teljesen tisztán állva, az 5-ösön a kifutó kapusba pöc­költe a labdát! A pályára egyre jobban leereszkedett a köd, s ez a játék ellaposodá- sához vezetett. Perceken ke­resztül alig történt említésre méltó esemény, s bizony időn­ként a nézőtérről felhangzott az ..Ébresztő, Ver,út!" kiál­tás. Igazán szép játékot csak az első félidőben láttunk.' Helyzetek ugyan bőven adód­tak szünet után is — akár féltucatot is rúghattak vol­na a vasutas-csatárok — a mérkőzés sorsa mégis eldőlt már az első 45 percben. A hazai együttesből Kun nagy­szerű védései mellett, Buczkó. Locker és Kiss jó teljesítmé­nyét dicsérhetjük. MONOSTORI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents