Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

A családi költségvetés is megsínylette, de... Mennyibe került az A—2? (Folytatás az 1. oldalról.) A fiatalasszony panasz­kodik. — Sokba került nekem ez az influenzajárvány, össze­számolni is alig győzöm a terven felüli kiadásokat. Amikor a kisfiam beteg lett, otthon maradtam. Négy na­pig nem dolgoztam, viszont főznöm kellett, s rengeteg finomságot vettem a gyerek­nek. Aztán a férjem dőlt ágynak. A négyből így hat nap lett, és tudja, milyenek a beteg férjek... a legked­vesebb ételeit kellett főz­nöm. Az'tán jöttek a kollé­gák, őket is megkínáltam valamivel. Higgye el, kész leégés egy ilyen járvány. Nem sajnáltuk a pénzt Nem túlozunk, ha a fenti panaszt minden családra ál­talánosítjuk. Az influenza nemcsak hogy ágyba paran­csolt kicsit és nagyot, ha­nem alaposan felborította a családi költségvetést. A „Fő az egészség!” jelszó jegyé- ■ ben nem sajnáltuk a pénzt. Am az éremnek ez csak az egyik oldala. Aki beteg volt es otthon maradt, az nem ment dolgozni, viszont táp­pénzt kapott. Ezenkívül pénzbe, nagyon sok pénzbe került a gyógyszer is, amely nem elsősorban az egyént terhelte. Külön cikkben kel­lene szólni a járvány tize­delte munkahelyek vezetői­nek gondjairól, s arról az alig számszerűsíthető válla­lati veszteségről, amelyért kizárólag az A—2 a felelős. Hevesebb volt, mint januárban A Társadalombiztosítási Főigazgatóság Megyei Igaz­gatóságán érdeklődtünk, va- - jón mennyibe került az ál­lamnak az influenza* Be­szélgető partnereink; dr. Bo- rosi László helyettes igaz­gató. dr. Izsó István és dr. Király György ellenőrző fő­orvosok elmondották, hogy a mostani járvány még az év eleji, január végétől már­cius végéig tartó járványnál is hevesebb és éppen ezért „drágább” is volt. A megbe­tegedések számával egyenes arányban növekedtek az ál­lam kiadásai. Az összesített megyei ada­tok szerint, melyekből egyéb­ként világosan nyomon kö­vethető az A—2 hadjáratá­nak útja, november első he­tében 132 ezerre ugrott a táppénzes napok száma, s a november 7—13-ig tartó csúcspont idején 181 ezer 569 napra kaptak táppénzt a be­teg borsodiak. Figyelembe véve azt, hogy a kiindulási alapnak tekinthető 90 ezres szeptemberi szám novem­berre csaknem kizárólag az influenzás megbetegedések miatt duplázódott meg, nyil­vánvaló, hogy a járvány mennyire tömeges volt. Egy táppénzes napra egy beteg átlagosan 56 forintot kapott, s az év végére tetemes ösz- szeggel gyarapszik az esz­tendő első három negyedé­ben Borsodban kifizetett 225 milliós táppénz. Naponta 1 millió forint Az átlagosnak tekinthető 0,8—1 milliós napi táppénz- fizetés a járvány időszaka alatt csaknem megduplázó­dott, ám a végleges adatok­ra még vámunk kell, hiszen — bár a csúcsponton sze­rencsére már túl vagyunk — még mindig jelentős az A—2 áldozatainak száma. Tény, hogy Borsodban egy influenzás nap körülbelül 1 millió forintba került az ál­lamnak. A Társadalombiztosítási Igazgatóság adatai szerint jelentősen növekedtek a gyógyszerköltségek is. Szep­temberben 14, októberben 15 millió forintot tett ki ez az összeg. A novemberi gyógy­szerszámla a húszmilliót is meghaladja. Ehhez jön még a kórházban fekvő influen­zások gyógyszerköltsége, amelyet a kórház visel. Summa summarum: nem­csak a kis háztartások költ­ségvetése sínylette meg az influenzát, hanem az állam- háztartás is. Ám az aligha kérdéses, hogy ki hozott na­gyobb-áldozatot. BRACKÓ ISTVÁN Több közép-panel kell! Befejeződött a szocialista brigádok vezetőinek vezér­igazgatósági tanácskozása a Beton- és Vasbetonipari Mű­veknél. Az alsózsolcai gyárat 21 brigád vezető képviselte, s a következő, jövő évi útra- valóval tértek haza: A változó piaci igények­nek megfelelően kell a ter­melést is alakítani, különös tekintettel a lakásépítésre és a kommunális építkezésekre. Ezért kell a következő idő­szakban lényegesen több kö­zép-panelt gyártani. A mező- gazdasági vázszerkezetek gyártásáról pedig átallnak a vasúti betonaljak készíté­sére. KlSZ-vezetok találkozója Járási, vámosi, és nagyüze­mi KISZ-bizottságok titkárai találkoznak december 1-én a KISZ Borsod megyei Bizott­ságán, A 22 KISZ-vezető az időszerű feteüaitotert, a K3BZ VXIT. kongresszusára tett elő­készületeket beszéli meg. tAgath/a Tibor Jel&éiatet „Csak" egy csőrepedés „D”-vizsgára készülnek A megyében « helyen,, csaknem 400 résztvevővel, (az! állami gazdaságok és téeszek« körzetében) „D” vizsgás, autó- buszvezetői tanfolyamok in­dítanak. Előadókat a KPM miskolci Autóközlekedésii Tanintézete biztosítja. A tan— folyamok inditáeát egy ezévii rendelet tette szükségessé, amely megszigorította a te­herautón való csoportos sze­mélyszállítást, s ezt csak autóbuszvezetői vizsgával te­szi lehetővé. A tanfolyamo­kat a jövő év március 31-ig bonyolítják le. A kotrógép délelőtt 10 óra­tájt vetette meg ormótlan csápjait a Károly utca asz­faltján. Az éles vasfogak fél száz lóerővel haraptak a föld­be. A gémfej hirtelen balra fordult, s a felmarkolt föld az úttestre hullt. — Szomba­ton délelőtt vettük észre, hogy a járda mentén gyanú­san szivárog a víz — mondja Szitovszky Zoltánné, a Ká­roly utca 13-bóL — A férjem telefonált a vinrírveknek. Farkas Káltnanné a 17-ben lakik, ö is felfigyelt a fur­csa jelenségre. — Még hallgattam is — mondja — olyan érdekesen, sziszegve bugyogott a víz, Ki gondolta volna, hogy hét­főn reggelre ilyen komoly- lyá válik a dolog. A szom­szédnak szenet hoztak, hús/ mázsát, azt is majdnem el­vitte a víz... A vasfogak fáradhatatla­nul harapják a földet. A mély gödörben egyelőre bi­zonytalanság; csak a mocs­kos víz zubogása árulkodik a 400 milliméteres főnyomó­cső meghibásodásáról. — Állj le, véssétek az asz­faltot! — kiabálja túl ágé­Még mindig ott a törmelék! A Roráriutfz épületének robbantását követően Lapunkban helyt aduink a Bányamüszaki Felügyelőség véleményének. Akkor meg­írtuk, hogy a mostani robbantás előkészítésében, lebonyolításában nem ér fel az előzőhöz, magyarán sok volt a kapkodás, szervezet­lenség:. Nem kapkodtak, illetve kapkodnak viszont a romok eltaka­rításával. Csütörtökön reggel robbantották le a házat, de még teg­nap délelőtt is faldarabok, gerendák borították a járdát, az úttest szélét. Egy markológépet láttunk ugyan a romhalmaz közepén, de teherautónak és főleg embereknek — a szalonnázókat leszámítva — nyoma sem volt. Persze, szabad szombat, vasárnap mondhatják az illetékesek. Véleményünk szerint azonban — szabad szombat ide vagy oda — a hét végén is lehetett volna rakodni, hiszen nemcsak csúnya a romhegy látványa, de akadályozza is a közlekedést. Arra persze még a szabad szombat sem ad magyarázatot, hogy csütörtö­kön, pénteken és tegnap miért nem lehetett legalább a járdáról és az úttestről elhordani a törmeléket! REFLEKTOR Ma Budapesten megkezdő­dik a magyar és szovjet mű­fordítók négynapos tanács­kozása. * Balatonfüreden lengyel irodalmi estet ren­deznek. k Dunaújvárosban elektrotechnikai filmeket ve­títenek. ^ Egerben küldött- választó taggyűlést tart a Magyar Pedagógiai Társaság Heves—Nógrád megyei tago­zata. Nagy bánhegy esen tejüzemet avatnak. Nyí­regyházán ' az áruforgalom és a IV. ötéves terv szabolcsi v onatkozásáról tárgyalnak a MÉK tanácskozásán, Sal­gótarjánban ankétet rendez­nek a cigányilakosság társa­dalmi és szociális problémái­ról. Székesfehérvárott szovjet gépkocsi ankét kere­tében ismertetik a Zsiguli, a Moszkvics és a Zsaporozsec tulajdonságait. * Tatabá­nyán a pályaválasztás és a szülői munkaközösségek fel- ndatairól rendeznek tanács­iozást. P. É. Mit szól hozzá, hogy... ... kitenyésztettem egy új vírust? — Nincs jobb dolga? Szerintem már eddig is több volt belőle, mint kellett volna. — Ne féljen, így asztalon át nem ra­gad. Különben sem akárki kaphatja meg. — Hagyjuk ezt a mesét. Az A—2 sem túlságosan válogatás. Mielőtt to­vább mondaná, tegye a saája élé a zsebkendőjét! — Higgye már el,' hogy másképpen terjed. Csak azokban ver tanyát, akik rossz fát tesznek a tűzre. — Szóval, a meghűléssel van össze­függésben ez is. No, akkor én már itt sem vagyok. Az én lakásomban táv­fűtés van, uram! — Hallja, most már ne dühítsen! A rossz fát tett a tűzre — szólásmondás­nak semmi köze a fűtéshez. Ez egy olyan allegória, vagy mifene. Azokra mondják, akik hibát körteitek el. — Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Én dolgozom, így rám is vo­natkozik a füagória, tehát elkaphatom a vírusét. Alászolgája! — Várjon, csak, várjon, maga sze­rencsétlen! Hadd mondjam el végre miről is van szó. — Egyelőre maradok, de ha csak egyet is köhög, vagy tüsszent... — Szóval: újságcikkek, rádió- és tévériportok, no meg saját tapasztala­taim táptalaján tenyésztettem ki a ví­rust. El is neveztem S—1-nek. — S—1? Jól hangzik. De miért pont S—1? — Azért, mert fő tünete a beteges sértödékenység. — Nocsak. — Egy példa. Maga is látta bizonyá­ra a tévében a riportot a csaló italmé­rőkről, kávéfőzőkről? — Persze. Vizezték az italt, szűkén mérték a pálinkát, kilopták a dupláiból a kávét, satöbbi. — Úgy, úgy. És arra emlékszik, mi­lyen képet vágtak, amikor a fejükre olvasták a kamerák előtt a vétküket? — Jócskán meg voltak sértődve. — Nos, az ilyenfajta sértődést idézte elő az általam kitenyésztett S—1. — Virulens vírus ez, annyi szent. Most, hogy mondja, nekem is eszembe jut egy és más. Ha jól emlékszem, ugyanígy vériig volt sértve annak a ktsz-nek a vezetője is, amely olyan házat épített, aminek a ifalán át lehe­tett látni. — Példát sorolhatunk épp eleget. Fe­lelősségre vonják a dolgozód, mert ré­szegen jelenik meg a munkahelyén. Magába száll? Dehogy! Felháborodik és felmond. Cikket írnak a társadalmi tu­lajdon fosztogatóiról. A válasz: sértő­dötten tiltakoznak az illetők és külön­böző fórumokon panaszolják nevük meghurcoltatását. — A járvány tehát terjed. De mi a gyógyszere? S főleg: kapható-e SZTK­ra? — Már megint butaságokat kérdez. — Én butaságokat? Vegye tudomá­sul, hogy ezt a hangot nem tűröm! Alászolgája! — No, tessék! Ez is megkapta. BÉKÉS DEZSŐ pék zaját Kerékgyártó Im­re, a munkálatok vezetője. Felberreg az aggregátor. A húsz centi vastag aszfalt sze­líden engedelmeskedik a géppuskaropogásra emlékez­tető hangú betonvésőnek. Kezelőjének — a lengeruhás fiatalembernek — minden porcikája remeg a fület sér­tő ropogástól. A gödör egyre nagyobb lesz, a Vas utcai gépház leállítása után a víz sem zubog tovább. A diós­győri és vasgyári lakótelep lakásaiban egy napra ki­apadnak a csapok. A mély­ből néha egy-egy buborék tör a felszínre. — Szivattyú kellene, fő­nök — mondja az egyik munkás. A kis Honda-gép nagyon lassan szívja a vizet. Még a hagyományos rásegítéssel, vödrözéssel is egy óra kell. amíg valamelyest kiürül a hatalmas ^ödör. Ismét a kotrógép áll munkába, vas­fogai ezúttal az aszfaltot is átharapják. A gépkezelő elé­gedetten mosolyog. Vontató érkezik. — Itt a nagy szivattyú — mondja valaki. — Na végre ... ! — így a társa. A vastag cső hamarosan megizmosodik, öblös torká­ból ömlik a víz. Néhány perc alatt kiürül a gödör. — Nézzük csak — mond­ja a munkavezető. —« Igen, sejtettem, hogy muff-lazu- lás. A szakipari munkanem nagy: eltömítjük ólommal és kész. — Mire? — Nézze, addig nem me­gyünk haza... Mindenki a gödörben szor­goskodik. Az emberek térdig gázolnak az iszapos sárban, bővítik a helyet a további munkához. Előkerülnek a lapátok és az ásók, de néha a kotrógép is markolhat egyet-kettőt. Lázas ütemben folyik a munka. Ma már azt beszélik a Károly utcában: volt itt egy nagy csőrepedés ... (keglovich) Javítják a „sárga angyalokat Novembertől áprilisig nem járják a megye országútjait a Magyar Autóklub megyei szervezete „sárga angyalai”. A két Steyer-Puch 500-ast javítják, felkészítik a jövő esztendő hét végi szolgála­taira.

Next

/
Thumbnails
Contents