Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

Szovjet-magyar sportegyezmény Eh'. Beckl Sándor, az MTS elnöke és Bíró Mihály el­nökhelyettes hazaérkeztek Moszkvából, ahol a ..szovjet sportszervezet vezetőivel folytattak tárgyalásokat. A baráti eszmecsere során ér­tékelték a magyar—szovjet sportkapcsolatok jelenlegi helyzetét, majd öt évre szóló megállapodást írtak alá az együttműködés további fej­lesztéséről. A megállapodás szerint ki­cserélik a tömegek rendsze­res testedzésének fejlődését segítő tapasztalatokat és módszereket. Kölcsönösen ta­nulmányozzák és népszerű­sítik a rendszeres sportolás­nak az ifjúság, a dolgozók aktív pihenésébe!}, szabad idejében történő felhaszná­lását, valamint a munka­helyi testnevelés tapasztala­tait. A sportbarátság további szilárdítása érdekében mind­két fél elősegíti a helyi sportkapcsolatok létrejöttét, halár menti találkozók és a testvérvárosok szintjén sport­vezetők delegációinak cseré­jét. Növelik a közös verse­nyek számát. Együttes edző- táborozásokat hoznak létre, megvalósítják szakemberek és edzők cseréjét. A két fél kölcsönösen tá­jékoztatja egymást az után­pótlás kialakításának és fel­készítésének módszereiről, a sportorvosi tudományok, a sportpedagógia és pszicholó­gia eredményeiről, a sport­élet különböző területei fej­lesztésének tapasztalatairól. Aktívan részt vesznek a nemzetközi sportmozgalom demokratizálásáért folytatott harcban a proletárinternacio­nalizmus, a kölcsönös meg­becsülés és egyenjogúság el­vei alapján. A felek állandó, közös bizottságot hoznak lét­re a megállapodásban sze­replő feladatok megoldására és munkacsoportokat az egyes .részkérdések kidolgo­zására (a megállapodás 1976. december 31-ig érvényes). A szorító mellől >jc Pro memoriam . .. Győzelemmel búcsúzott az MVSC férfi kosárlabdacsapata az NB Il-től a Szirma úti tornateremben. MVSC—SKSE 87:83. (Szabó István felvetnie) Mindenféle Újabb riadó a kábítószer ellen Genfben ülést tartott az ENSZ kábítószer-bizottsága. Az ülésen John E. Ingresoll, a kábítósze­rek elleni harc amerikai irodá­jának igazgatója követelte, hogy az 1961. >*évi nemzetközi megál­lapodást, amelyet eddig az ille­gális gyógyszerkereskedelmi harcban alkalmaztak, hatéko­nyabb és energikusabb előírá­sokkal váltsák fel. „Tíz évvel ezelőtt — mondot­ta Ingresoll — attól a humánus céltól vezérelve gyűltünk össze, hogy gondoskodjunk a kábító­szerrel való visszaélés viszony­lag csekély számú áldozatáról, míg ma már egy olyan rohamo­san terjedő járvánnyal állunk szemben, amelytől egyetlen or­szág sincs védve, s amely a társadalom létét fanyegeti.” Adatokat sorolt fél arra vo­natkozóan, hoev az 1963—1968. közötti időszakban a legális ópiumtermelés évi 800 tonnát tett ki, míg az illegális terme­lés évi 1200 tonnára volt tehető. Az amerikai szakértők meggyő­ződése szerint a tényleges meny- nyiség ennél sokkal nagyobb, pedig csak a Délkelet-Ázsiában termelt ópiumot vették számí­tásba. Ingersoll javasolta, hogy az ENSZ kábítószer-bizottságát ha­talmazzák fel: teljes informá­ciót követelhessen az egyes or­szágoktól a máktermesztésre vonatkozóan, joga legyen fel­ügyelőket kiküldeni a színhely­re, kötelezhesse az ópiumter­melő országok kormányait, hogy a termelést az egészségügyi és tudományos szükségletek meg­szabta keretek között folytas­sák. Ingersoll követelte továb­bá, hogy nemzetközi jogilag rendezzék a tiltott kábítószer gyártóinak és csempészőinek ki­adatását. Nem kapott szerepet, felgyújtotta a kulisszát Az egyik legnagyobb ró­mai filmstúdióban egy szí­nész felgyújtotta a készülő olasz western-film kulisszáit, mert a tervezett darabban nem kapott szerepet. Ezt kö­zölte a rendőrség a 25 éves Angelo Paraglione letartóz­tatása után. A tűz leküzdé­séhez 50 tűzoltót kellett mozgósítani. A kárt kb. há­rommillió svájci frankra becsülik. Kajdi és Badari győzött Hétfőn este az ú.j“belgrádi sportcsarnokban befejeződött a hagyományos nemzetközi ökölvívó-verseny az „Arany- kesztyű”-ért. A döntőben három magyar versenyző, Orbán L., Badari Tibor, va­lamint Kajdi volt érdekelt. Eredmények. V áftóoóiy: Kájtfi p. gy. Görög (jugo­szláv) ellen. Harmatsúly: Badari p. gy. (4:1 arányban) Kohcsev (szovjet) ellen. Könnyűsúly 2-es száraú döntő: Orbán szeme a 2. menetben felrepedt és letép- tettéka román Madjenellen. /aki „zsebre ráqta” az olasz jobbszárnyat Pem-ekien délután rná-r nétoárny perccel elműt négy óra, amatoor a sportcsarnok bejárati ajtaján beltifiegtem. — Elkezdődött már? — kér- cteatieim az ismerős jeg^aeűbt. — Meg nem — va^asMoIta ő rtagy nyuigaAommal —, mert a nétfitórröl vagy négyen Imányo/- rxaik aihhoy, hogy mind a 2« ókiöSeívó két-két s^imkoloMal ,^ce- zeöiesssen”. — Hm . . . Es ez a Jihmoc Kiötpa a rendező MÉMTE-nek i*«W>0 ezer forintjába került! ★ — Nem értem, nem értem — füstölgőn Demeter Zoli bácsi, a w-eseny ,»mindenese” — ezt a részvétlesnségei. Minőségi ver­senyt a&actimk rendezni a leg­jobb 55 junior öklöző részvéte­lével* aztán csak ^ránirtf” sike- rtm a kupa. Még „szerencse”, hegy a* A—£-re minden* rá le­het fogni. .ló, De a etszárooíáBban rímesért .jrtflti- pm*n rovat ! > ★ A mérkőzések megindulása előtt -a hamgosbeszólőn arról tá­jékoztatták a közönséget, hogy a kevés induló következtében s ú lycsopórito mké n t körmérkőz é ­ses alapon döntik el a helyezé­sek sorsát. Egy tájékozatlan néző — a hanmiat-, közép-, félnehéz- és nehézsúlyra célozva — megin­terjúvolta a verseny bíróság el­nökét : — Tessék mondani, két in­duló hogy vív körmérkőzést? Demeter Zoltán ,,vette a La­pot — Ügy. hogy mérkőzés köz- befi körbe-körbe táncolják a ringet. Szegény Biharinak, a Borsodi Bányász papírsúly újának még ebben a ,,szórakozásban” sem volrt része. Egyedül indult súly­csoportjában, s nem is enged­ték a kötelek közé. Az aranyérmet azért „tánc” nélkül is megkapta. ★ A Junior Kupát a MÉMTE rendezte és képviseltette is ma­gát — az elnökkel. — Csóka és Simonyi szemé­lyében két jóképességű junior öklözőnk is van — kesergett Molnár István, a sportkör ve­zetője —, még sincs Munkás- versenyző a szorítóban. Sőt, Mé­száros edzőt sem láttuk egyik nap sem a sportcsarnokban! Nem értem . .. Mi sem. ★ — Irigy emberek ezek a ve­zető bírók! — hangzott a meg­jegyzés a váWósúdyú döntő ered­mény hirdetése után. _ ? — Szegény Szabó hiába utaz­gatott be &ajószentpóterről Mis­kolcra ; nem hagyták őt boxolni. A három mérkőzésen még négy menetet sem öklözött végig! — De vigasztalásként — „kap­csolt” a másik — adtak neki egy aranyérmet, meg egy szép tiszteűeffcdíjat és az is valami. De mennyire! ★ A nehézsúlyú Buknicz nem a szorítóban, hanem az öltözőben került a legkínosabb helyzetbe. A Bacsó elleni döntő mérfeöisése előtt, a kispad alól eltűnt a ci­pője! Különösebb probléma így sem lett volna, elvégre kölcsön - cipőben már válogatottak is sportoltak — ha Buknicznak a lába nem 49-es! Ilyen méretű „lábtyűt’* azért mégsem lehet csak úgy, egyszerűen a „szög­ről leakasztva” kölcsönkérni. Már-már a mérkőzés feladása járt a hatalmas termetű legény eszében, amikor cipőjét mégis leakasztották a — szögről. Tré­fás kedvű társai vitték azt át titokban a szomszéd öltözőbe — így akarva „felpaprikázni” klub­társukat a fontos mérkőzés előtt — mondván: „a cipő illata meg­haladja még a 49-es méretet is”. A „fűszerezést” szegény Bacsó meg is bánta: a második me­netben Buknicz kiütötte őt. A mérkőzés után aztán már nem is volt szükség a cipőre. A kitűnő nehézsúlyút társai vál­lukon vitték sez öltözőbe'! ★ — Egyfüfc szemem «#r — som-* mázta a iféetattttalkiat Szigeti Pe-r reme, az utánpótlás válogatott; edzője —, a másaik nevet. Szo- monkodom az érdeflcbelenség miatt, amelyet a távolmaradt versenyzőik és a gyér szurkoló- tábor okoz; örülök viszont ’ an­nak,' hogy utánpótliáku/nlk máso­dik és harmadik vonalát is nagy­szerűen felmérhettem egy kitű­nően rendezett verseny kereté­ben. A miskolci szakemberek — élükön Demeter Zoltánnal, Mol­nár Istvánnal és Hab on y Sán­dorral — ismét bizonyítottak. Talán közhelynek számít már; de tény, hogy Miskolcon tudnak a .legjobban ökölvívó-viadalt rendezni! Egyébként Harmath, Páltfalvi, Nemes, Jerzsabek, és a borsodi Szabó öklözése tetszett a legjobban. A szentpéteri fiút meg is hívjuk az utánpótlás ke­retbe. Azért ez a nagyszerű kezdeményezés többet érdekelt volna a miskolci sportkedvelők részéről. Milyen igaza van! MONOSTORI GYULA Ha a magyar „arany- csapaf’-ról esik szó, az em­ber önkéntelenül is Grosits- ra, Bozsikra, Puskásra, Hi­degkútira emlékezik. Pedig biztosan döcögött volna ez a gépezet is, ha nincs olyan csillogó „csavarja”, mint pél­dául Zakariás József. Váratlan, nagyon korán bekövetkezett halála per- getteti velünk vissza az em­lékezést, amikor „Zaki” min­denki fölé emelkedett. 1953. majus 17. volt, s a magyar válogatott stadion- avatón játszott Rómában az azzúrik ellen. Előtte egy év­vel ugyan Helsinkiben, az olimpián a magyar együttes megtörte az olaszok velünk szembeni 25 éves veretlen­ségi sorozatát, de sokan fa­nyalogva mondták: ez ngm az igazi olasz válogatott volt... Nos, ezen a verő- fényes délutánon • a magyar csapat újólag bizonyított, könnyedén, tanári módon, Puskás (2), és Hidegkúti gól­jával ismételten elragadtatta a futballvilágot... És ennek a csodálatos mér­kőzésnek legnagyobb alakí­tását Zakariás József nyúj­totta. Lóránt és Lantos közé helyezkedett, amikor arra volt szükség', ha az olasz vá­logatott támadott. Ilyenkor zsebre tette az egész jobb­szárnyat, amelyet pedig nem kisebb nagyságok alkottak, mint az olaszok szeme fénye, Boniperti, valamint Pandol- fini. Aztán, ha a magyar csapat támadott, mértani pontos­sággal juttatta a labdákat a csatároknak, s nemegyszer ő maga is kapura tört, ka­pura lőtt. Lehetne-e jobban értékelni játékának bírálatát, mint ahogyan az akkori sajtó tette: „Zakariás nemcsak felért kitűnő fedezettársával, Bo- zsikkal, hanem a játék egyes szakaszaiban még csillogóbb játékot is nyújtott nála. Élete legjobb teljesítményét nyúj­totta!” Szomorú, hogy mindezt már a krónikából kell fel­idézni — múlt időben ... Jobb felkészülést! . . . Ennyi helyzettel bajnokságot lehetne nyerni... Fenti megállapítás talán még sohasem hangzott el olyan gyak­ran, mint napjainkban, amikor a különböző labdarúgó-mérkőzé­seken szinte „művészi módon” hibáznak a csatárok, kihagyják a legjobb helyzeteket is. Miért? Talán nem szeretnek gólt lőni? Megijednek a kapu láttán? Udvariasak, s inkább tovább adják a labdát társaiknak? Sokat hallani ezeket a kérdéseket. A legutóbbi diósgyőri DVTK— Ferencváros mérkőzésen is elhangzottak, mert többször emiatt mondtak le a második pontról a vasgyáriak. A kérdések megfej­tésével kapcsolatban idézzük Pálfai János mesteredzőt, sok-sok labdarúgó szakkönyv szerzőjét. — Azt hiszem, az természetes, hogy nem lehet minden csatár olyan mesterlövő, mint Takács II., Titkos, Puskás, Deák, Hidegkúti, vagy Szusza Féri volt, de a mostani hibaszázalék minden eddigit felülmúl. A helyzeteknek legalább 50 százaléka marad kihasználat­lanul. Hogy miért? Három pontban foglalhatom össze: 1. tech­nikailag nem eléggé képzettek a játékosok; 2. idegesek, nem merik vállalni a felelősséget, félnek a tét-mérkőzéseken; 3. többen körül­ményességükkel megkönnyítik a védők helyzetét, akik így az utolsó pillanatban is menteni tudnak. Persze, a régmúltban könnyebb volt a csatároknak, hiszen a hátvédek és fedezetek nem „ragadtak” olyan szorosan, mint ma. A futballjátéknak sava-borsa a gól. Lehet egy 0:0-ás mérkőzés szép, látványos, teli bravúros megoldásokkal; ám a publikum ilyenkor mégis azt hajtogatja: „legalább egy gólt láttunk volna . ..” A szakember tehát milyen tanácsot ad a csatároknak? — Egy, csakis egy receptje van a góllövésnek: a jó felkészült­ség. Értem ezt a technikára, fizikai és pszichikaira is. Ezek mind összetevői a góllövésnek! A „Iiorszerű módszer — labdarúgó- edzés”-ben című könyvemben erről évekkel ezelőtt írtam és nagyon részletesen elemeztem is ezt a témát. Edzőké játékosok! Nem kellene gyakrabban tanulmányozni ezt a könyvet? (M. Gy.) Bernard Shaw ellenségei Bernard Shaw tarsasagban rendszerint törekedett arra. hogy gátlástalan beszédével és megjegyzéseivel megbotrán­koztassa a jelenlevőket. A mellette ülő regényíró, aki egész életében arra ügyelt, hogy szigorúan tartsa magát honfi­társai illemszabályaihoz és senkit se sértsen meg, egy alka­lommal nem tudott visszafojtani egy megjegyzést: — Ha ön így folytatja, Mr. Shaw, akkor hamarosan el­veszíti a legutolsó barátját is. — Meglehet — válaszolta Shaw —, de ha az ön példáját követném, akkor már régen ebveszítettem volna az utolsó ellenségemet is! , Köztudomású, hogy az iránytűt a kínaiak találták fel. Ehhez rendkívül sajátsá­gos módon jutottak el. Kíná­ban ősidők óta szokásos volt a jóslás „mágneses kanál'’ segítségével. Ezt a kanalat természetes mágneskőből ké­szítették, és vaslemezre he­lyezték. A kanál, a lap sima felületén csúszva, akadályta­lanul foroghatott függőleges tengelye körül. A kínaiak észrevették, hogy a kanál „nyele” önmagától — mint feltételezték — a csillagok szerint változtatja irányát. Erre épült a jóslás: a kanál­nyél bizonyos irányait sikert ígérőnek, más irányokat vi­szont kudarcot jövendölők- nek tekintették. Nyilván vé­letlenül figyelték meg, hogy a kanál nyele dél felé for­dul, a készüléket „délmuta- tónafc:” nevezték el, s iránytű gyanánt kezdték használni. A „kanál” természetesen vagy dél, vagy észak felé fordul­hat, attól függően, hogyan van mágnesezve. A későbbiek során az iránytű készítésénél nyilván csak olyan „kanala­kat” választottak, amelyek dél felé orientálódtak. Ilyen iránytűt főként szárazföldi utazásoknál használtak, mint­hogy Kína alapjában véve kontinentális ország. Minden napra egy ablak Az iránytű születése Hold eshet a RökJre Johannes Alivén, aki 1970- ben kapott Nobel-díjat fizi­kai munkásságának elisme­réséül, kijelentette: a Toro elnevezésű, 1964-ben felfe­dezett kis hold, amelynek átmérője 1600 méter, vesze­delmesen közel kering a Földhöz. Egyelőre azonban — legalábbis az elkövetke­zendő 180 éven belül — nem kell attól tartanunk, hogy a „fejünkre esik”. Orszki kurgánok Az Ural déli vidékén ősi temetkezési helyek feltárási munkálatai kezdődtek el. Az Orszk város környékén levő 12 kurgán feltárása során több mint százötven érdekes lelet került napvilágra. A Szovjet Tudományos Akadémia geológiai intéze­tének expedíciója megállapí­totta, hogy a temetkezési he­lyek az időszámításunk előtti második évezredből szár­maznak. Igen sok turistát vonz a lengyel.ujazdi vár. A romos történelmi emlékmű nagy részét restaurálták. A vár a XVII. század első felében, reneszánsz stílusban épült. Érdekessége, hogy építészeti szerkezete összefügg az idő­vel: négy tornya a négy év­szakot, 12 várterme a hóna­pokat, 52 szobája a hetek számát jelképezi. Az egész váron 365 ablak van, A várba leereszthető hU don keresztül lehet bejutni; A portálon márványba vé­sett kereszt és bárd látható, az egykori váralapító cí­mere. A vár a svéd háborúk idején pusztult el, de a fő­falak, a termek, a lakószo­bák boltozatai a mai napig megmaradtak.

Next

/
Thumbnails
Contents