Déli Hírlap, 1971. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1971-11-29 / 281. szám
Visszaél a jóindulattal Egy lakásügy folytatása ..Leomlott ejy ház fala" címmel drámai eseményről számoltunk be lapunk augusztus 13-i számában. A sajnálatos eset a város szívében történt: a Kazinczy utca 11. szám alatt. A MIK az írás megjelenése után ideiglenesen aládúcolta a romos épületet, a tanács pedig intézkedett a bérlő szükség- lakásba való helyezéséről. A héttagú Horváth család ennek ellenére, mindmáig az életveszélyessé nyilvánított lakásban lakik. — Én az eset után azonnal intézkedtem — mondja . 'a tanács la- káshi Vandának előadója. — Az elmúlt három hónap alatt (óbb címet is adtam Hor- váthnénak. neki azonban egyik ' sem felelt meg. Hármas csere A kifogás lényegében elfogadható volt: kicsik a lakások, hét ember nem fér el. Nagyobb lakást pedig nem tudott vállalni a bérlő, mert nem volt pénze kifizetni a különbözetet. Az idő, a közelgő hidegek azonban sürgették a végső megoldást. — Később kettős, sőt hármas cserékkel próbáltam segíteni rajtuk — folytatja az előadó. — Hol a cseretárs. hol pedig maga Horváthné lepett vissza. Végül a diósgyőri városközpontban soron kívül kiutaltam a részükre egy két és fél szoba összkomfortost. — Arra is rá kellett fizetni ... — Igen. a KST-ben összegyűjtött 2500 forintját fizette be Horváthné. S a két kiskorú gyermekre való tekintettel a további mintegy tízezer forintot öt évig részletekben kell fizetnie. Pokróefal A Kazinczy utcai szoba- konyhas lakás valóságos nvomortanya. A kiomlott falrészt pokrócokkal pótolták, belátni ugyan nem lehet, de a hideg rázza az embert a lakásban. A szobából időnként fojtott nyögés, jajgatás hallatszik. — Az anyán: — mondja megtörtén Horváth Gyuláné. — Már csak órái vannak hátra . . . — Tíz napja vette át a kiutalást. Miért nem költöztek el eddig? — kérdezem. — Miből... ? Azt mondja meg: miből? Annyi pénz sincs a háznál, hogy kenyeret vegyünk, vagy ezt a szerencsétlen asszonyt eltemessük. Különben is, nem bírnám én fizetni annak a lakásnak a rezsijét, meg a törlesztését. „Egyszerű asszony vagyok” — Ezt tudta korábban is. — Nem tudtam én, kérem, Életünk — számokban Mire, mennyit költöttünk? Nemcsak súlyra és oldalszámra tekintélyes a Központi Statisztikai Hivatal közelmúltban megjelent évkönyve. hanem a benne felhalmozott adatok minőségére is. Az ötezer példányban napvilágot látott kiadvány — .jól tudjuk — nem a magánkönyvtárak polcát ékesíti majd, hanem a vállalatok, hivatalok vitrinjeibe kerül, hogy forrásul szolgáljon a statisztikusoknak, tervezőknek, gazdasági vezetőknek, egészen addig, amíg az új megjelenik. Ez a mű a felületes olvasónak alig mond többet, mint például egy telefonkönyv. Némi türelemmel azonban bárki csodálatos dolgokat varázsolhat elő az adattárból. Nézzünk néhány példát. Az 1970—71-es tanévben tíz tanuló sajátította el a művirágkészítő szakmát, továbbá a 12 064 kőművestanuló között akadt egy lány is. A gyógyszerekre fordított lakossági kiadások két és félszeresére, az italra, kávéra, teára költött pénz pedig kétszeresére növekedett tíz év alatt. (Ehhez az adathoz még annyit, hogy élvezeti cikkekre többet költöttünk, mint a ruházkodásra.) A számokkal való játszadozás akkor érdekes, ha bizonyos adatokat egymással vetünk össze. Erre jó lehetőséget kínálnak a gyors áttekintést biztosító táblázatok. Például hazánkban a néhány év előtti 4500-ról 390O-ra csökkent a mozik száma, s míg az előadások száma tíz év alatt 10 százalékkal, addig a nézőszám több mint 40 százalékkal, 140 millióról 80 millióra csökkent. Érdeklődésre tarthatnak számot a népmozgalmi adatok is. Az elmúlt évben 96 612 házasságot kötöttek és 80 ezret szüntettek meg, két- harmadrészíben elhalálozás, egyharmadrészben válás következtében. A legtöbb házasságot sorrendben augusztusban, májusban és októberben kötik, holott húsz évvel ezelőtt még november, október és december volt a sorrend. Faipari vállalatok, ktsz-ek, tsz-ek, kisiparosok FIGYELEM! A Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ 35. sz. Vetőmagboltjában (Ady Endre u. 20.) Vásárcsarnokkal szemben csiszolóvásznak árusítását megkezdtük. Háztartási és műszaki csiszolóvásznak kézi és gépi széles választékban kaphatók semmit. Egyszerű asszony vagyok, senki sem mondta, hogy mennyibe kerül. — Nyolc napig fellebbezhetett volna . . . — Miért fellebbeznék .. . ? Csak a bérleti szerződést kell még megkötnöm a MIK-kel. Tehát végső megoldás lenne mégis? Egyáltalán nem. Horváthné ugyanis gondoskodott arról, hogy újabb „borsot törjön” a lakáshivatal orra alá. A kiutalás átvételére már úgy érkezett, hogy egy cserepartnert is vitt magával, aki szoba komfortot adna a diósgyőri lakásért. (Ilyen lehetőséget korábban szükséglakásként is felajánlottak a részére.) Sőt, hogy egészen biztos legyen a dolgában, hazafelé menet betért a Széchenyi utcai hirdetőbe is. Másnap hirdette Másnap már a kirakatban volt a sokak részére csábító ajánlat: „Elcserélném ... érdeklődni lehet: Horváth Gyuláné, Kazinczy u. 11.”. A lakáshivatal előadónőjét eddig öten keresték — egy csere- partner hivatali időn kívül, otthon a lakásán —, akikkel Horváthné az elmúlt napokban egyezkedett. (Bár ezt ő nem hajlandó elismerni.) A leendő csere társak szerint nem kér sokat: vállalják át az összes tartozását, az előre befizetett összeget, s adjanak még valami mellékeset is ... Magyarul: üzérkedik. Nos, hát idejutott a cMog, lényegében ezért nem költözik egyelőre a héttagú Horváth család az új, modern lakásba, amelyet kizárólag jóindulatból utaltak ki részükre. Most már az sem számít, ha időközben a fejükre dől a ház... KEGLOVICH iAttóS (Agatha Tibor fehvétete) Téli vasárnap a Bukkben Hóágyú és libegő Hegyestetön Az ómassai erdész korán kelő ember. Már felöltözve, a puskát vállra vetve fogadja a pirkadatban az érkezőket. Az előszobában fö helyen van felfüggesztve a ház büszkesége. egy Bökkben kilőtt szarvas 8 kiló TI dekás agancsa. flyöngyözése hirdeti az erdők fejedelmének szépségét. A három völgy találkozásánál fekvő kis hegyi falu még csak most ébredezik. Ómas- sáról beszél a 45 éves erdész, miközben megigazítja a sílécét. Lépéseiknél megnyugteDolgozz hibátlanul! Ózdról érkezett a hír: új kezdeményezés van kibontakozóban a gyárban, a Dolgozz hibátlanul! mozgalom, amely jelenleg — országosan — 11 nagyvállalatnál segíti a gazdasági feladatok végrehajtását. E törekvés jegyében a vasasszakszervezet ösztönzésére az ÖKÜ-ben már megalakították az előkészítő bizottságot: feladatának tekinti a helyi sajátosságok és lehetőségek mérlegelésével kidolgozni a mozgalom irányításának szabályzatát. A mozgalom lényegében nem egyéb, mint korszerű szervezési, vezetési módszer. Alapelve: a hibákat emberek követik el, és elkövetésükben valamilyen körülmény mindig fellelhető. A jövőben tehát nemcsak az egyént kell elmarasztalni a mulasztásért, hanem arra kell törekedni, hogy a hibát, a selejtet előidéző körülményt megszüntessék, kiküszöböljék. Természetesen a hibák, a hibaforrások felszámolására irányuló szándékok mindig ott voltak és lesznek is — de nem mindegy, hogy ezek a tettek alkalomszerűek-e vagy állandó jellegűek. Az új mozgalom irányelvei ez utóbbit követik. A cél: a dolgozók mozgósítása, meggyőzése, ösztönzése a selejtmen- tes munkára. A Dolgozz hibátlanul! jelszó jegyében egy merőben új, de a gazdasági életet érzékenyen érintő igényről van szó. A külföldi és részben már a hazai tapasztalatok is bizonyítják: a vállalatoknál jelentkező összes veszteségek mintegy 20 százaléka a munka során adódó selejtekből, 80 százaléka pedig a tervezés, az előkészítés és az egyéb területen elkövetett hibákból származik. Számítások tanúsítják: ha ez a mozgalom sikerrel jár. három-négy év alatt szinte teljesen megszüntethető a selejt. Mi ennek a titka? Mindenekelőtt az, hogy az új módszernek nem szabad csak a gyártás területére korlátozódnia, ki kell terjednie a vállalaton belüli mindenfajta tevékenységre: a tervezéstől egészen a forgalmazásig. A hibamentes munkamódszer lényege: a hibák okai megismerhetők, tehát elkerülhetők. A mozgalom természetesen nemcsak a fizikai munkában fellelhető hibaforrások ellen küzd, hanem kiterjed a vállalat szellemi és adminisztratív állományú dolgozóinak tevékenységére is. E nagy jelentőségű program tehát csak a fizikai és szellemi dolgozók összefogásával, a két munka teljes összhangjának megteremtésével valósítható meg. Ha ehhez megvan az igény is, már csak arra van szükség, hogy szélesre tárják a kapukat a Dolgozz hibátlanul! mozgalom előtt. T. F, tóan csapódik vállához hű fegyvere, a kétcsövű Monte Carlo puska. Most csak megszokásból hozza, bár egy-egy őz elsuhanó testét látva, szinte reflexszerben megmarkolja a fegyver agyát. Az etető körüli nyomok azt mutatják, hogy a vadak igénylik a természetszeretó ember gondoskodását. Jeges úton térünk vissza a faluba. Az erdész bemegy a kocsmába, lecsatolja a kötést, lerúgja a léceket, nekitámasztja a sűrű levegőjű helyiség falának és a törköly- szagú melegben leül egy asztalhoz. Meredek út visz a bü-kk- szentkereszti Béke turistaházhoz. Meg-megcsusszan a láb a havas emelkedőn. Szombaton a Csepeli Vasas természetjárói kapaszkodtak itt, vasárnap délután pedig már egy jugoszláv csoport tagjai. Hogyan kerültek ide? Az adai Apró János tavaly járt Bükkszentkereszten. Jól érezte magát. Most harmincad- magával tért ide vissza. Szathmáry László, a turistaház vezetője kesereg: — Túl jó az idő. Három napja csak olvad a hó. Igaz, a szobák jó része már foglalt, de milyen turistaház az, amelyiknek a környékén fúvón kell síelni?! Persze, vannak olyanok is, akiknek a hóhiány nem okoz ekkora gondot. Mosonmagyaróvárról és Budapestről nászutasok jöttek, ök kapták az erkélyes szobákat. Kis-Délen — így nevezik azt a jó 300 méteres lejtőt a falu mellett, — tanúi lehettünk a sífelvonó avatás előtti főpróbájának. A névadóünnepséget— miért is ne legyen neve egy sífelvonónak? — szombaton tartják. A miskolci Építőmunkás Sportkör lelkes aktivistái társadalmi munkában hozták össze a síelők álmainak netovábbját, a felvonót. — Nagy munka volt. de megérte — mondja Tóth Dezső. — Este is használható a pálya. Ott vannak a reflektorok. Dr. Szaladnia Sándor, a műszaki egyetem tanára még hozzáteszi: — Nemcsak foci van a világon. Nézzék. mennyien töltik itt a vasárnapot! A sí mégis a sport mostohagyereke. Kevés segítséget kapunk. Magunkra vagyunk utalva. Miért csak a mi fejünk fő, hogy lesz-e Miskolchoz közel, a Hegytetőn sípálya és libegő. Csak egy kis pénz kellene, s még a havat is mi biztosítanánk. A hóágyűt már régen feltalálták. A közben körénk gyűlt népes hallgatóság élénken helyesel. Félig csúszkálva, félig sétálva ereszkedünk le Lillafüredre, a száraz Szinva medrében. Az úton csak egy bükkszentkereszti házaspárral találkozunk. Férj és feleség fát pakol a két lovas szánra. A jól befutott tűzhely melege megéri a fáradozást. Az 5-ös busz végállomásánál ismerős apcokat látunk. A lépések már kevésbé ruganyosak, s a síléeeket sem oly könnyedén hozzák, mint reggel, de az arcvonások kisimultak, a x’áncos homlokról csak a bőr színe vall. A buszban idős férfi mesél. Kalapját fenyőgally díszíti. Valamikor nyúlás embernek csúfolták, mert a téli reggeleken ennivalót hordott ki a nyulaknak. Kinéz az ablakon és a csuparánc arcú nénikéhez fordul: — Régen a telet szerettem a legjobban, most már várom a tavaszt — mondja —, és szemével egy zöld foltot keres a tájon. BRACKÓ ISTVÁN ERDŐS ÁKOS Pártnap a bányászoknál Ma délután 3 órakor pártnap lesz a Borsodi Szénbányák miskolci székhazában, amelyen a vállalat társadalmi és gazdasági vezetői -vesznek részt. Szabó Gusztáv, a Határőrség országos parancsnoka tart tájékoztató elő» adást.