Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-08 / 237. szám

A fakanál mellől Mozgósítják a háztartási tartaléksereget Miskolcon 16 ezer munka­képes korú' nő nem áll mun­kaviszonyban. Hányán vállal­nának ezek közül, ha csak 3—4 vagy 6 órára is, elfog­laltságot? Milyen munka jö­het egyáltalán számításba? Tovább bővíthető-e a bedol­gozói rendszer? Ezek a kér­dések foglalkoztatják már hónapok óta a városi tanács munkaügyi osztályát. A tanársegédből osztályve­zetővé lett Csikós Ferenc gondolt egy nagyot, és meg­kezdődött az előkészítő mun­ka. A KSH statisztikáiból és a vállalati adatokból össze­állították a város munkaerő­mérlegét, amelyből kitűnt, hogy 16 ezerre tehető a nem dolgozó nők száma, s közülük legalább négyezer munkába vonható. Igen ám, csakhogy a fakanál mellől elszólítan­dó tartalékseregnek nem megfelelő a hagyományos munkaalkalom. Rövidített munkaidejű, kevesebb szak­értelmet igénylő szakmák jöhetnek csak számításba, úgy mint a játékkészítés, gé­pi varrás, esetleg az otthoni gyermekápolás, s nem utolsó­sorban a Japánban már évek óta virágzó házi alkatrész­szerelés. A munkaügyi osztály fel­hívására három nap alatt ötvenen jelentkeztek. Sokan azt hitték, az osztály munka- alkalmat kínál. Pedig nem erről van szó. Egyelőre csak a felmérés folyik, hogy az adatok birtokában a vállala­tok biztosan számíthassanak a nőkre az üzembővítésnél, és a bedolgozói rendszer szé­lesítésénél. Az eddigi — korántsem végleges — statisztika szerint a 4—6 órás munkaalkalmat a 35—54 éves korosztály ke­resi leginkább. A 19—35 éves nők — többségük kisgyerme­kes — bedolgozást vállalná­nak. A munkaügyi osztályon — még egyszer hangsúlyoz­zuk, csak felmérésről van szó — továbbra is várják a jelentkezőket. (brackó) Nyomdaipari kiállítás A hazai vállalatok közül a Könnyűipari Gépjavító Vál­lalat gépi berendezésekkel, a Budacolor pedig nyomda- festékekkel jelentkezik. forgó étlap a kórházban A városi tanács legutóbbi ülésén is utaltak rá a felszó­lalók, hogy a kórházak és az üzemi étkezdék konyhaveze­tőinek jelenleg is a jó pár évvel ezelőtt meghatározott nyersanyagnormákkal kell kalkulálniok. Ugyanakkor az utóbbi években jelentősen növekedtek az élelmiszer­nyersanyagok árai. Komoly gondot okoz az ét­lap összeállítása a Szentpé- "teri kapui kórház élelmezési vezetőinek is. A fontosabb élelmezési cikkeket: burgo­nyát, zöldséget, tojást kéthe­tenként szállítja az AGRO- KONZUM a kórház rak­tárába. Hasonló megállapodása van a kórháznak a FÜSZÉRT- tel is az élelmiszer szállítá­sára. Az étlapokat a diétás nővérek állítják össze. Az élelmezési osztály „forgó ét­lapokkal” dolgozik; ötheten­ként ismétlődnek az étlap­kombinációk. REFLEKTOR Ma Budapesten a BNV 2/b pavilonjában szovjet bú­toripari kiállítást nyitottak. >jc Győrött délután megkez­dődik a műszaki könyvna- pok országos ünnepsége. Nyíregyházán megkezdődött a körrepülő és rádió-irányí­tású repülőmodellek három napig tartó második orszá­gos versenye. Pécsett ja­pán háztáji és kiskert-gépeket mutatnak be. + Szalatnak községben (Baranya megye) új üzemegységet alapít a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat. Székesfehérvá­rott a Szerszámipari Művek Gyárát román szakszervezeti vezetők keresik fel. Szol­nokon dr. Hetényi Géza egy­kori szegedi orvosprofesszor nevét veszi fel a megyei kórház. Pillantás a gátról (Farkas Ida felvétele) Miskolc vízellátását is segíti (Folytatás az 1. oldaltól) A Bán és a Csermely pa­tak táplálja a lázbérci tá­rolót, körülbelüli 270 kilo­méteres körzetből gyűjtve össze ide a vizet. A szak­emberek szerint meglehető­sen tiszta víz érkezik a pa­takokba — nincs a közel­ben jelentősebb szennyező forrás — de ivásra ez még természetesen nem alkalmas. Utcák, emeletek vándorai Nyakukban a bőrtáskávaS A postás az utcák állandó vándora. Az ifjú szerelme­sek, az agg nyugdíjasok ked­vence; kopott bőrtáskájában mindig van valami meglepe­tés a számukra. Ha sokáig nem jön, türelmetlenül vár­ják. Mindig sietnek; ez már a vérükbe ivódott. Szolgálat után azonban szívesen be­szélgetnek. A város csaknem száz kéz­besítői körzetéből a legnehe­zebb a Papp Józsefé. Állan­dó területe Lyukóvölgy— Lyukóbánya—Annabánya. — Fáradt? — kérdezem. — Körülbelül 40 kilométer van mögöttem, gyalog — mondja. — Tudja, ma rádió- és tévéelőfizetést is szedünk, s ilyenkor a legtávolabbi házhoz is el kell menni. Kü­lönben csak akkor, ha külde­ményük van. Fiatal ember, nőtlen. A hosszú útnak leggyakrabban gyalog vág neki, de ha ked­ve van; kerékpáron. — Az a baj, hogy nagyon dombos a körzet, és sokat kell tolni. Gyalog könnyebb... Bán Bertalan az 1-es pos­tahivatal belvárosi kézbesí­tője, a Széchenyi utca és a Kun Béla utca által határolt területet járja. Több mint 600 család, s számtalan üzem, gyár és egyéb közület tar­tozik hozzá. Azt mondja: a belterületnek is megvan az előnye — és a hátránya is. Jó, hogy a lakások közel vannak egymáshoz, de nem szereti az emeleteket. — Pedig itt van belőle ré­szem bőven — teszi hozzá. — Tudom, hogy gyakran fe­leslegesen megyek fel a leg­felső emeletre, mert nincs otthon a címzett, de a kéz­besítést minden körülmé­nyek között meg kell kísé­relni. Aki ezt elmulasztja, súlyos hibát követ el. A kötelességtudatot már akkor magával hozta a pos­tához, amikor 12 éve először akasztotta nyakába a nehéz bőrtáskát. Apja, nagyapja, sőt a dédapja is postás volt. — Ehhez a munkához nem elég a szorgalom, ezt szeret­ni is kell — mondja. — Sok fiatal azért megy el, mert nincs helyismerete, nem tud eligazodni a címek és a leve­lek között. Ezt csak gyakor­lattal lehet megszerezni. Rágyújt egy cigarettára. Két mély szippantás között, még hozzáteszi: — Az utca, a szabadság, a kikapcsolódás, a szórakozás. Ez megfizethetetlen ... A 10-es postahivatalban 32 kézbesítő dolgozik,- közülük 22 nő. Palkovics Ottóné már „civilben” indulni készült, amikór beszélgetni kezdtünk. — Hogy telt a mai napja? — Nem történt semmi kü­lönös; az egyik olyan, mint a másik — mondja. — Sok levelem volt, és több ezer fo­rint rádió- és tv-előfizetési díjat hoztam be. — Most siet haza; otthon várja a második műszak. Nem kimerítő ez? — A szolgálat után meg­mosakszom, átöltözöm, s amikor kilépek az utcára, már nem is érzem a fáradt­ságot.' A férjem a DIGÉP- ben esztergályos, s van egy gyermekünk, aki még isko­lás. Eddig még nem mond­ták, hogy az itteni munkám miatt valaha is elhanyagol­nám őket. Nehéz, kimerítő munka a kézbesítőké. Munkakörülmé­nyeik közvetlenül az időjá­rástól függnek, fizetésük jó­val a népgazdaság egyéb ágaiban foglalkoztatott dol­gozók átlaga alatt van. Emiatt kevés a munkaerő, s nagy a fluktuáció a postán. Orszá­gos méretű gond ez. A fő­városban ma ülésezik a pos­tások szakszervezetének köz­ponti vezetősége, ahol külön napirendi pontként szerepel a kézbesítők helyzetének, élet- és munkakörülményeik javításának kérdése. Kántor Gyula, az Észak- magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemvezetője ma­gyarázza el — természetesen leegyszerűsítve, a laikus szá­mára is érthető módon —, hogyan történik a „nyers” víz tisztítása. Gyors és lassú szűrés A tároló vizét először elő- ülepítőbe vezetik. Utána vegyszeres kezelés, derítés, csírátlanítás következik, majd az úgynevezett gyors­szűrőkön bocsátják át. E gyorsszűrők tulaj dón képpen kisméretű medencék, alju­kon 1,3—1,4 méter vastag, finom szemcséjű homokré­teggel. Szűrőként tulajdon­képpen ez a homok szolgál. Végül a lassú szűrőkön bo­csátják át az ivásra szánt vizet. Ezalatt ismét meden­céket, de már jóval nagyobb méretű medencéket kall ér­tenünk, aljukon több, más­más szemcsenagyságú ho­mokréteggel. Igen érdekes — legalábbis a laikus számára —, hogy e strandmedence nagyságú szűrőkben a leg­lényegesebb a biológiai de­rítés. A víz felszínén élő biológiai hártya alakul ki, s ez végzi a tisztítást. Kétfelé ágaznak a csövek A magasan fekvő hatalmas tó gravitációs erővel műkö­dő szíve a jövő tavasztól már 24—25 ezer köbméter tiszta ivóvizet présel a kö­rülbelül 70 kilométerre te­hető csővezetékbe. Vadnáig egy vezetéken fut a víz, itt az áteresztő telepen kétfelé kanyarodnak a csövek: a közbeeső falvakon keresztül Kazincbarcika, illetve Ózd felé. A legjelentősebb fo­gyasztó Ózd: naponta 15—17 ezer köbmétert szürcsöl a mesterséges tóból. Bár mesz- sze van Miskolc tói Lázbérc, a megyeszékhely vízellátását is javítja a tároló. Teher­mentesíti a borsodsziráki vízmüvet, innen pedig már ezen a nyáron is napi 7—8 ezer köbméter vizet kapott városunk. Yíkendezni is lehet Csodálatosan szép ez a táj, mi is találkoztunk autós tu­ristákkal, akik a tóban gyönyörködtek. Vajon léte­sítenek-e itt üdülőtelepet? Kántor Gyula üzemvezető: — Arról szó sem lehet, hogy a tavon fürdőélet ala­kuljon ki. De már készül­nek a tervek és a víztároló közelében, a hegyoldalon ví- kendtelep születik a követ­kező években. A fürdésről sem kell majd lemondani, hiszen a vízműből akár egy strandot is táplálni tudunk. BÉKÉS DEZSŐ Egyetemi küldöttértekezlet Az NME KISZ-szervezete október 13-án tartja küldött- értekezletét az egyetemi bá­nyászklubban. Mintegy száz­tízen jelennek meg a fiatal oktatók, a dolgozók és a hall­gatók képviseletében. A KISZ-szervezet vezetősége beszámol az 1971—72-es mun­katervről, amelyet a kong­resszusi dokumentumokkal együtt megvitatnak, majd az elfogadott munkatervről ha­tározatot hoznak. Ezt követi annak a 13 küldöttnek a megválasztása, akik az egye­temi KISZ-szervezetet kép­viselik a városi és a megyei küldöttértekezleten. Évadnyitó a szakkörben KEGLOVICH JÁNOS Évadnyitó előadást tart a Budai József mezőgazdasági szakkör október 11-én este 6 órakor a városi tanács I. ke­rületi hivatalának vb-termé­ben. Az ünnepélyes szakköri foglalkozáson a megnyitó be­szédet dr. Pásztor János, az I. kerületi hivatal elnökhe­lyettese tartja. Kilencven céget képvisel az a 11 országból érkező 41 kiállító, amely benevezett a Budapesten, a BNV ligeti vásárvárosában — október 10—17 között — első alka­lommal megrendezett nyom­daipari szakkiállításra, az INTERPRINT ’71-re. A magyar nyomdaipar lSő5-ben 38 ezer tonna, 1960- ban pedig mintegy 60 ezer tonna nyomtatványt bocsá­tott ki, s bár a nyomdater­mékek mennyisége 19'70-re, vagyis az utóbbi tíz év alatt csaknem megkétszereződött, ez még mindig kevésnek bi­zonyult az egyre növekvő igények kielégítésére. A tervek szerint 1975-re a nyomdatermékek mennyisé­gének el kellene érni a ,174 ezer tonnát. A jelenleginél jóval több napilapra, folyó­iratra, több könyvre, nyom­tatványra és dobozra lesz szükség. Mindezt összesítve, ^54 ezer tonna nyomtatvány előállí­tásához kell új termelőbe­rendezéseket munkába állí­tani, oly módon, hogy egyre növekedjék az ipar műszaki színvonala. A fejlesztést szolgáló beruházásoknál a leggazdaságosabb módszere­ket választva a rekonstruk­ció mellett döntöttek. A meglevő nyomdák bővítésé­vel, gépeik korszerűsítésével emelik a kapacitást. Az INTERPRINT szakkiál­lítás megrendezésével a ki­állítók célja elsősorban a nagyszabású rekonstrukció sikeres megvalósításának elő­mozdítása, a nyomdagépim­port lehetőségeinek feltárása, új piacok, beszerzési forrá­sok, új technológiai eljárá­sok megismertetése. A kiállí­tás elsősorban nyomdaipari gépeket, műszereket, beren­dezéseket tár az érdeklődők elé, de bemutat termékeket és alapanyagokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents