Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-06 / 235. szám

j^c Az ózdi finomhengerőe madártávlatból (Sirohmayer felvétele) ADH városfejlesztési fóruma • Mozi vagy lakóház? Ha lehet mindkettő Mi a megoldás? Reklamál a lakásszövetkezet Kézfogással zárult a szópárba j Hatvannégy új lakás, vagy egy miskolci mozi? Nem köny- nyű kimondani a végső szót. Nyilván ezért is késett eddi,: a döntés. Arról van ugyanis szó, hogy az épülő diósgyőri városközpont déli házsorának utolsó, 40-es jelű lakóháza a tervek szerint túlságosan közel kerül majd a Ságvári mozi­hoz. A két épület alaprajza nem esik ugyan egybe, de kö­zöttük a távolság olyan minimális, hogy egyes szakemberek szerint lehetetlenné teszi a panelezést végző daru működte­tését. A mélyépítők jelenleg még több mint 400 méterre dol­goznak a mozi épületétől. Most végeztek a déli házsor harmadik, negyedik és ötö­dik tagjának alapozásával, de a döntéshez a hátralevő idő már nagyon rövid, hiszen az új városrész közművei és a leendő út nyomvonala nem­csak érintik a Ságvári mozit, de egybe is esnek vele. Már­ciusban pedig az építők már az utolsó lakóházhoz érnek az alapozással, és kell a, hely a közművek vezetékeinek is. A tervek szerint a BÁÉV- nek már az év közepén meg kell kezdeni az utolsó épület paneljeinek szerelését. Sőt, mint a Beruházási Vállalat vezetői elmondták, a munka- területet a jövő év elején át kell adniuk az építőknek, velődési Házon kívül kikap­csolódást, szórakozást nyújtó művelődési létesítménye nincs, és nem is lesz belát­ható ideig. A tervezők viszont már megállapították, hogy a Ság­vári mozi mindenképpen út­ba esik: nem lehet az utolsó épü­letet az eredeti tervhez képest „elcsúsztatni” sem, mert a közelben alábányá­szott területek vannak. Hivatalos szakvélemény még nem készült, de a viták során mór eddig is több ötlet, javaslat született. Az egyik szerint — a lebontásra ke­rülő mozi helyett — a film­vetítéseket a közeli művelő­dési ház nagytermébe kellene ..áttelepíteni”. Mások szerint emeletráépítéssel kellene bő­víteni a művelődési házat ahhoz, hogy eredeti funkció­ját továbbra is betölthesse, és helyet adjon a mozinak is De ezek ellen a javasla­tok ellen is született ellen- vélemény. Egyesek arra hivatkoznak, hogy a művelődési ház nagy­termének meg van a maga sajátos rendeltetése. Minden­nap foglalt Szükség van rá, mert különböző kultúrcso- portok, együttesek dolgoznak benne állandó jelleggel. A javasolt emeletráépítés pedig feltétlenül együtt jár­na mindkét intézmény hosz- szabb ideig tartó bezárásá­val. A döntés tehát sürgős len­ne. Annál is inkább, mert a diósgyőri városrészben való­ban mindkét igény jogos, és a hosszas latolgatással sem egy egész lakóház, sem a kör­nyék egyetlen mozijának sorsát nem szabad kockára tenni. L. P. A Herman Ottó lakásszö­vetkezet irodájában tegnap koordinációs megbeszélésre gyűltek össze a szövetkezet igazgatóságának tagjai, vala­mint a kivitelező és beruhá­zó képviselői. Nem kevesebb­ről volt szó, mint az alig több, mint egyéves szövetke­zet legégetőbb gondjáról, s a lakóknak azokról a jogos pa­naszairól, amelyek miatt ok­kal marasztalhatok el a ki­vitelezők. Csöpögnek a csa­pok, rosszul illeszkednek a csövek, a meleg víz csak lan­gyos, a nyolcadik, kilencedik emeleten nem fűt a radiátor, nem működnek a szellőzők ventillátorai, használhatatla­nok a szárítók stb. „Tetemrehívás” a szárítóban Közismert panaszokról van szó tehát. A megbeszélés (megbeszélés ?, tetemrehívás!) résztvevői békésnek koránt­sem mondható szópárbajt vívtak egy szárítóból irodává a'akitott helyiségben. A lakásszövetkezet igazga­tóságának egyik képviselője kérte az érdekelteket, hogy bocsássák a szövetkezet ren­delkezésére a kiviteli szerző­dést. a költségvetést és a műszaki átadás jegyzőköny­vét —, mondván, hogy azt mind a mai napig nem kap­ták meg. Ha ez nem törté­nik meg, peres útra terelik az ügyet. A beruházási vállalat meg­bízottja, aki végeredményben a szövetkezet érdekében jár el, óvatosabban fogalmazott, és a békés megegyezés mel­lett tört lándzsát, mondván: minden dokumentum rendel­kezésre áll. Csak elő kell ke­resni. Néhány hivatalos pa­pírt azonban a szövetkezet, csak nem hivatalosan tekint­het meg. A garanciaidő hamarosan lejár Miért van szüksége a szö­vetkezetnek a tervdokumen­tációra ? Elsősorban azért, hogy megállapíthassák: mit mulasztottak az építők. Mert mulasztottak. Ezt az építés- vezető is elismerte. Szükség van a dokumentumokra azért is, hogy az igazgatóság kal­kulálni tudjon A lakások garanciális ideje hamarosan lejár. Attól kezdve pedig a szövetkezet — éppen szerve­zés alatt álló — javító bri­gádja áll majd a falunyi nagyságú telep lakosainak rendelkezésére. Az azonban korántsem mellékes, hogy addig mi lesz. Akad ugyanis több tízezer forint értékű hiba is. A lakók sem angyalok A Herman Ottó lakásszö­vetkezet tagjai szeretnének jól és kényelmesen élni az új lakásokban. Ez jogos igény. De ők maguk megtesznek-e mindent ennek érdekében? Egyszavas válasz helyett néhány példa: a központi té­véantennák jó része használ­hatatlan, egyszerűen azért, mert az ügyes kezű barká­csolók eltüntették (!) az erő­sítőket. Sok helyen a szemét- ledobót kartondobozzal tö­mik tele, s néhány kilence­dik emeleti Lakó gyufaszállal peckeli ki a szellőző motor­ját, csak azért, hogy annak zúgása ne zavarja. A parázsnak induló meg­beszélés békés kézfogással zá­rult. A hibák kijavítására, az ígéretek szerint már ma fel­vonulnak az építők a Győri kapui házakhoz. A lakókkal együtt reméljük, hogy így lesz! (brackó) s már most tudniuk kel­lene, hol fektessék le a közműveket. A döntés pedig alapvetően) befolyásolhatja az eredeti el­képzeléseket. Abban mindenki egyetért, hogy a városközpontba ter­vezett összes lakóháznak fel kell épülnie. De ellenérv is van. Maguk az érintett ta­nácsi vezetők is azt vallják, hogy semmiképpen sem lehet egy nyolcezer lakosú vá­rosrészt mozi nélkül hagyni. Különösen azért nem, mert a felszabadulás óta nem épült egyetlen új filmszínház sem Miskolcon. Arról nem is be­szélve, hogy Diósgyőr lakos­ságának az Ady Endre Mű­Csuvasföldi jegyzetek (3.) Átépítik a régi településeket — Mi lesz a faházakkal? — csúszott ki akaratlanul is a számon a kérdés, amikor Voronovszkij elvtárs, a párt első titkára arról szólt: az ötéves tervek során hogyan változtatják meg a csuvas falvak külső és belső képét. — Két kolhozban már megkezdtük a települések át­építését. Városias házak, gáz hideg-meleg víz, s magas fo­kú elektrifikáció... A fahé- zak valóban szépek, de mé­giscsak faházak. Majd léte­sítünk mi is falumúzeumot az utókornak. A csuvas népművészet nemcsak dalban és hímzés­ben, táncban és faragásban, de az építkezésben is meg­kapó ... * Igaz, hogy a csuvas írás­beliség, a vers, a regény el­választhatatlan a nagy tisz­teletnek örvendő szimbirszki tanfelügyelő. Uljanov nevé­től, Lenin apjának munkás­ságától, de az is igaz, hogy Konsztantin Ivanov, a Narp- szi poema szerzője, az első csuvas költő csak 1890-ben született, s már 1915-ben meg is halt. S mint ahogy a nemzeti irodalom a szóbeli népköltészetben gyökeredzik, ezer szállal úgy kapcsolódik a ma építészete is a hagyo­mányos építészeti stílushoz. Történelem és művészetek, politika és gazdaság át meg átszövik egymást, mint ahogy egybefolyik sok minden a múlttal. Regénybe illő törté­netek példázzák ezt a míves összeszövődést. A már emlí­tett kitűnő és fiatalon meg­halt költő a csuvas Leonar­do is volt. Nemcsak írt, de kitűnően rajzolt és festett is, s ő alkotta meg az első csu­vas írógépet. Fából, egyetlen fémrész nélkül! Ám zsenijé­nél a tüdőbaj erősebbnek bi­zonyult. * Egy másik történet a tör­ténelem és a hétköznapok újabb összemosódását pél­dázza. Hosszú ideig folyt a vita, hogy Csapájev, az im­már világhírű forradalmi hős hol is született. Közben film is készült róla, amelyet a +öbbi közt Csebokszáriban is bemutattak. — Hová, hová? Csak így jegy és pénz nélkül? — állí­totta meg a moziba betörtető kendős idős asszonyt a jegy­szedő. — Jó is lenne, ha földimet, Vászját csak pénzért nézhet­ném meg. Vászja, a Csapá­jev a mi falunkban élt! ... és így derült rá fény, hogy a ma már Csebokszári- val összeépült egykori kis fa­lucskában, közvetlenül a fő­város tövében, Budajkán született a legendás Csapá­jev. Szobra a város központ­jában áll. * Szeptember első napjaiban Csebokszári főutcája különö­sen megfiatalodott. Az ország minden részéből tízezerszám megérkeztek az egyetemis­ták: orvos- és tanárjelöltek, biológusok és mezőgazdászok. Harsogóan friss, vidám és modem lett ez az amúgy is egyre modernebb Volga-parti város... És most, hogy már itthon lapozgatom a jegyzeteimet, töprengek: mit is írjak majd meg. Óh egek,, semmit sem írtam meg, semmit. Marad a búcsú csak’ Szalem! (Vége) GYURKÓ GÉZA Tisztább lesz Miskolc levegője? Annyi vaspor hull Mis­kolcra egy év alatt, mint az LKM nagyolvasztójának napi termelése. Ez is igazolja: a levegő szennyeződése egyre inkább aggasztó jelenség. Ezért bízott meg minden il­letékes minisztérium egy-egy intézményt, hogy saját ipar­ága területén ki-ki állapítsa meg a levegőszennyeződés mértékét. Ennek alapján pe­dig a továbbiakban dolgoz­zanak ki olyan eljárásokat, amelyek megakadályozzák a káros anyagok légtérbe ju­tását. A KGM hatáskörébe tartozó vállalatoknál a mis­kolci Tüzeléstechnikai Ku­tató Intézet végzi el ezt a feladatot. A TÜKI munkatársai 1973. december 31-ig felülvizsgál­nak minden közvetlenül szennyező berendezést: a nagyolvasztókat, a hőkohó­kat, a martinkemencéket, és így tovább. Megvizsgálják a szennyeződés fokát, s megál­lapítják a normát, vagyis azt a határt, amelynél a levegő­be jutó anyagok mennyisége még nem káros az emberi szervezetre. Ezzel egyidejűleg új módszereket és eljáráso­kat dolgoznak ki. Vagyis: minőségileg úgy változtatják meg az égést, hogy szennye­ző anyag jelentéktelen mér­tékben kerüljön a levegőbe. A vállalatoknak minden­képpen célszerű lesz megvá­sárolni. alkalmazni az új módszereket és eljárásokat. Ez még mindig jóval olcsóbb lesz, mintha a levegő szeny- nyezéséért kirótt büntetést fi­zetnék. 1974-től ugyanis el­lenőrző mérésekkel folyama­tosan és állandóan meggyő­ződnek a levegő szennyező­désének mértékéről. Háromszáz méteres üzemcsarnok A Lenin Kohászati Mű­vekben ötvenezer négyzetmé­ternyi alapterületen alakítják ki a hat üzemcsarnokból álló új, nemesacél finomhenger­művet. Az Északmagyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat vezetői a sokrétű mun­kát úgy szervezték meg, hogy az új mű legfontosabb üze­mében, a középhengerdében jövőre megkezdhessék a pró­batermelést. A nagyfokú gé­pesítésen kívül a legjobb brigádokat e munkahelyre osztották be. A jó szervezés eredménye, hogy a több mint háromszáz méter hosszú kö- zéphengerdei csarnok acél­vázszerkezetének szerelését határidőre befejezték. A fon­tos üzemcsarnokban gyorsuló ütemben készülnek a külön­böző nagyságú gépalapok, amelyek építésére mintegy harmincezer köbméter vas­betont használtak fel. Az épí­tők most újabb munkasike­reket értek el: tegnap szere­lésre átadták az új hengerde hűtőpadi részének százhúsz méter hosszú és harminc méter széles vasbeton alap­ját, és befejezték az ország legnagyobb reveaknájának alapozását. Ezt a hatalmas, ötvenöt méter hosszú és ti­zenöt méter széles vasbeton­szekrényt a közeli napokban tizenhárom méter mélység­ben a földbe süllyesztik. Fogadás Untul műszakiaknak A Borsodi Vegyikombinát­ban az idén negyven fiatal mérnök, technikus és köz­gazdász kezdte meg termelő munkáját. A pályakezdő fia­talok különböző egyeteme­ken, felsőoktatású intézmé­nyekben, vegyész, gépész és kohóipari technikumokban készültek fel hivatásukra. A fiatal, új műszaki szakembe­rek részére a gyár gazdasági és politikai vezetői tegnap fogadást adtak a Radnóti Miklós Művelődési Központ klubjában. A baráti eszme­cserén Tóth Pál műszaki igazgató ismertette a vegyi­kombinát történetét, a kü­lönböző gyáregységek mun­káját, távlati terveit, és a fiatal szakemberekre váró feladatokat. A gyár új mér­nökei, technikusai és közgaz­dászai elmondták a pálya­kezdés gondjait. Problémáik­ra megnyugtató választ kap­tak.

Next

/
Thumbnails
Contents