Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-01 / 231. szám

ÜT* je v —Rorno—Gorlovka A DVTK a Szovietunióban Sokat utaztak mostanában a DVTK vezetői és labdarúgói. A csapat tíz napot töltött Ukrajnában, míg Fügeczky Róbert elnök, a zenicai Celik vezetőinek meghívására megtekintette a 3:l-es jugoszláv győzelemmel végződött KK-döntőt az olaszországi Goriziában. Az 50 ezer lakosú, félig olasz, félig jugoszláv városkában nagy esemény volt a KK-döntő, ahol az erőszakos játékmodorú Celik ellen a Salzburg csak ne­gyedórára tudta kétessé tenni a mérkőzést. Az elnök tehát tanúja lehetett annak, hogyan nyeri meg a Közép-európai Kupát a DVTK-t kiverő együttes. (így már enyhébb a kese­rűség a zenicai 1:4 miatt, hiszen a kupagyőztessel szemben kiesni nem olyan szégyellni való.) A szovjetunióbeli, ponto­sabban ukrajnai napokról Hőrich Tibor szakosztályve­zetővel beszélgettünk. Előre is sajnálom, hogy nem tudok mindent továbbadni az olva­sónak az általa elmondottak­ból, de a leglényegesebb ese­ményekről és élményekről szóló beszámolója is több mint egy óra volt. Kezdjük tehát az eseményekkel. Szeptember 19-én, vasár­nap este érkezett a csapat Kijevbe. Húszadikán este játszották az első mérkőzést, az ellenfél a szovjet szuper­liga, az NB I ez évi bajnoka, a Kijevi Dinamó volt: KIJEVI DINAMO—DVTK 2:0 Ezen a mérkőzésen Nemes és Hajdú játszott hátvédet, s be­szállt Makula is. Szakadó eső­ben, irreális talajon, az előző napi repülőúttól idegesen és fá­radtan is jól helytállt az együt­tes. A szovjet bajnoktól sok-sok ezer néző előtt a kijevi központi stadionban kikapni... £s . . . Az első percekben Mikula beadását Gass óriási helyzetben fejelte i.iellé. A 8. percben Földes! el­húzott a középhátvéd mellett, aki úgy felvágta, hogy Karcsi nem is tudott tovább játszani. Kovács, Kolláth, Földesi és a ,,tartalék olt” Udvarev hiányát már nem lehetett pótolni! Egy tény: jövőre is meghívtak. A torna másik elődöntője: Szovjet olimpiai válogatott— Várnai Spartak 1:0. A döntő: Kijevi Dinamó—Szovjet olimpiai válogatott 3:1. A harmadik helyért: VÁRNÁI SPARTAK—DVTK 1:2 (2:2, 2:2) A bolgár bajnokság kilencedik helyezettje már az első percek­ben kétgólos vezetést szerzett. Ezen a mérkőzésen — amit 22- én, szerdán játszottunk, kijött a fáradtság. Gyengén ment a dolog ... A 3. percben a várnai jobbhátvéd vitte fel a labdát, Vass nem követte. Középre ját­szott, s a balösszekötő 25 mé­terről nagy gólt lőtt. A bolgár B-válogatott balösszekötő akció­jából született a második gól is, a lövés Hajas lábáról pattant a hálóba. A szépítő gólt messzi­ről lőtte Sikora, a kapus egy kicsit elaludt. Az egyenlítés Gass érdeme volt, kitört, labdája a kapusról lepattant, s Vass lőtt a hálóba. A gól nélküli máso­dik félidő után hosszabbítás kö­vetkezett, s ismét két gólt kap­tunk három perc alatt. Aztán már csak az órát néztük... 25-én, szombaton újabb meccs: GORINY—DVTK 1:0 A rovnói ukrán NB I-es csa­pat ellen isimét jól játszottunk, de a kapus . . . kivédte a sze­münket. Kovács Pali kapta a legjobb játékos külön dijátl Dr. Perec% László sakkmester rovata Ki lesz Szpasszkij ellenfele? , A címben szereplő kér­dést hamarosan eldönti két érdekelt: az amerikai nagy­mester, Robert Fischer és a szovjet exvilágbajnok, Tigran Petroszjan. Most még csak a 12 játszmára tervezett mér­kőzés esélyeit latolgathatjuk. Kezdjük talán a múlttal, összeállítottunk egy kis táb­lázatot, mely a két nagymes­ter eddigi találkozóinak ered­ményét mutatja (az eredmé­nyeket Petroszjan szempont­jából vettük figyelembe): Év Győz. Dönt. Ver. 1958. — 1 — 1959. 2 2 — 1961. — — 1 1962. 1 4 — 1966. — 2 — 1970. — 3 2 összesen: 3 12 3 Az összesített eredmény te­hát 9:9, azaz eldöntetlen. Helytelen lenne azonban eb­ből messzemenő követ­keztetéseket levonni. Elég csak utalni arra, hogy a két nagymester első találkozójára 13 évvel ezelőtt került sor. és azóta az erőviszonyok je­lentősen megváltoztak. Fis­cher akkor mindössze 15 éves volt, sokat ígérő tehetség, de még nem kész játékos. Utób­bi eredményei azt mutatják, hogy tehetségét nem fecsérel­te el: fejlődése egyenletes és ráadásul kitűnő formában van. Petroszjannál bizonyos fo­kig ellenkező a helyzet. Fény­kora 1963—1969 közé esik, ebben az időszakban a vi­lágbajnoki cím védője volt. Ezt követően kisebb vissza­esés következett be nála, mely törvényszerűnek mond­ható. A most 42 éves exvi­lágbajnok kicsit „kiörege­dett”. (A versenysakk szem­pontjából ugyanis a 30—35 év közötti életkort tartják a legoptimálisabbnak.) Ami a két nagymester ed­dig megtett útját illeti: Fischer két 6:0-ás győzelem­mel (Tajmanov és Larsen el­len) jutott el a sakkvilágbaj- nok-jelöltek döntőjéig. Párat­lanul nagy eredmény! Pet­roszjan sem vesztett még játszmát, teljesítménye en­nek ellenére sokkal szeré­nyebb: Hübner ellen 4:3, Korcsnoj ellen 5,5:4.5 ará­nyú győzelem, összesítve: 17 játszmából 2 győzelem és 15 (!) döntetlen. Hogy ezek után ki az esé­lyes? Egyértelműen Fischer! Az amerikai nagymester cso­dálatos „null-szériája” azon­ban aligha folytatódik. A stabil sakkot játszó Petrosz­jan előreláthatólag nagyobb próba elé állítja Fischert, mint az igazán nagy klasz- szisok közé nem sorolható Tajmanov, vagy a kitűnő, de túl kockázatosán — és he­lyenként „lyukasan” — ját­szó Larsen. Egy biztos: na­gyon érdekes mérkőzésre van kilátás! És még valamit: hogyan lett a helyszín Buenos Aires? Nos, az argentin főváros ígért a legtöbbet — a hírek szerint a két versenyző fejenként 11 ezer dollárt kap! Kétszer annyit, mint amennyit a ma­gyar labdarúgó-válogatott szokott... Megjegyzem: Ukrajna 50 milliós ország, s az NB I-ük eme kép­viselője 3—4 olyan játékossal rendelkezett, akik bármilyen európai válogatottban elférné­nek. Ez is esti meccs volt. Vasárnap repülőgéppel utaz­tunk Donyeckba. Onnan busz- szal még 38 kilométert tettünk Gorlovkába, a következő meccs színhelyére. Itt Oláh Feri meg­betegedett, a jobb combtőben megerőltette az izmait, „belob­bant” neki. Még éjszaka bevit­tük, s kezelést kapott a helyi kórházban. Annak köszönhető, hogy haza tudtuk hozni. 27-én, hétfőn játszottuk negyedik, utolsó mérkőzésünket: DVTK—G. SAHTYOR 1:1 Udvarev góljával ml vezettünk az ugyancsak A-osztályú csapat ellen. Nagyon jó mérkőzés volt, szintén villanyfénynél. Gyuri végig kiemelkedően védett, de az egyenlítő gólnál összeszaladt Salamonnál, s kettejükről a cen­ter elé pattant a labda ... Te­hát: 1:1. A tapasztalatokból, élmé­nyekből még egy-egy mon­dat: A kijevi meccset, s a várnaiak ellenit a szovjet tv is közvetítette. Maga a mi­niszterelnök és a sportmi­niszter is kint volt, sőt több­ször beszélgettek is velünk. Ragyogó körülmények között élnek a szovjet labdarúgók, külön „dácsájuk” van, egy kis üdülő, két füves pályá­val, ami vetekszik a Nép­stadion gyepével. Rovnóban 20 kilowattos xenon lámpák árasztottak nappali fényt. Donyeck 800 ezer lakosú, mo­dern város. Gorlovkában is három stadion, korszerű vilá­gítóberendezés (480 kW fo­gyasztással!) És azt nem győzöm eléggé hangsúlyozni: a legmagasabb beosztású ve­zetők nagy gondot fordíta­nak a sportra, különös figye­lemmel a labdarúgásra, s an­nak meg is van a látszatja anyagiban, erkölcsiben ... szóval mindenben. A tapasztalatok egyik lé­nyeges vonása: holnap vil­lanyfényes mérkőzést ját­szunk Csepelen. (17 órakor.) S ennél jobb felkészülési le­hetőséget sehol sem találtunk volna Magyarországon. Hol­nap Oláh kivételével min­denki rendelkezésre áll, ter­mészetesen Gass is, akiről csak jókat tudok elmondani a kinti teljesítménye alapján. Jó lenne egy pontot elcsípni! Ebben maradtunk. HORVATH KÁLMÁN Majd, ha fagy? A megye négy legjobb atlétikai szakosztálya között az MVSC is rangsorolva van. Az idén 2 első, 1—1 második, harmadik, hatodik és nyolcadik helyezést szereztek az országos bajnokságokon a leg­jobbak vetélkedésében. Pedig nem éppen rózsás a helyzetük. A három edzővel dolgozó 40 versenyzőnek nincs szakosztályvezetősége. Még jobban gátolja az eredményességet a pályahelyzet. Ugyanis az MVSC atlétáinak van is pályájuk, meg nincs is. Van, ha az időjárás tartósan esőmentes. Egy-egy kiadósabb „égi áldás” viszont hetekre megbénítja a Kubik salakján az atlétikai munkát. Tulajdonképpen nem is nagyon nevezhető már ez az agyag­iszapos futókör salakpályának, hiszen a sporttelep környékéről is reá ömlő sáros víztömeg „jóvoltából” csak sápadozik azon a futó­felület, de tartalma már régen nem szolgálja az atléták érdekeit. Sőt, egyre jobban balesetveszélyessé válik! Legutóbb például az egyesület egyik legjobb atlétája, Tóth Kálmán vált harcképtelenné egy csúszásból eredő esés következtében. Hat héttel ezelőtt Novák Pál vezetőedző örömmel újságolta — és mi meg is írtuk —, hogy a bázisszerv főkönyvelőjének szavai szerint szeptember 1-ével megindulnak a vízelvezető betonárok ké­szítésének, majd annak elkészülte után — de még október hónap­ban — a futókor újrasalakozásának munkálatai. Ezekre 280 000 Ft van biztosítva! Most Novák Pállal ismét alkalmunk nyílt szót váltani. A vezető edző azonban korántsem volt olyan derűlátó mint augusztusban. — Az őszi időhöz hasonlóan — legyintett elkeseredetten — fe­lettünk is egyre jobban felhősödik az ég. Szeptember végén va­gyunk, s még nem történt semmi, sőt előreláthatólag ebben az év­ben nem is lesz már a pályakérdés rendezve. Én ugyan még augusz­tus elején elkészítettem és a sportkör elnökének át is adtam a víz­elvezető árok, valamint a pályafelújítás költségvetési és műszaki kivitelezési tervét, melyben tételesen kidolgozva feltüntettem az igényt, a szükségletet, sőt a szakmunkák folyamatát is. A tervek jjj átadásánál a MÁV Igazgatóság két vezető beosztású dolgozója is jelen volt, s közölték velem, hogy a munkálatokat az egyikük fogja elvileg irányítani, illetve végeztetni. Azóta aztán minden maradt úgy, mint kezdetben. A sportkör elnöke sem tud érdemlegesen nyilat­kozni a pályafelújítás megindításáról. Az október 18-án tartandó MVSC vezetőségválasztó közgyűlés elnöki beszámolójában is foglal­kozik ezzel a kérdéssel Károlyi elvtárs. Az előkészítő munkák — salakigénylés, szállítás, cementbiztosí­tás — még el sem kezdődtek, s ha a fagyok beköszöntenek, már a pályafelújítást nem is lehet elkezdeni. Az új salakozásnak pedig legalább egy téli időszak kell az ülepedéshez! így aztán a jövőt illetően továbbra sem lehet a Kubikba verse­nyeket tervezni, s az edzések is az időjárás szeszélyeitől függenek majd. Az atlétikai viadalokat továbbra is a túlterhelt DVTK-pályán kell rendezni. De meddig bírja az is? Mert ha bírja is; azzal még nincs megoldva az MVSC-pálya problémája. Vagy ide is vonatkozik a régi közmondás? „Majd, ha fagy!” MONOSTORI GYULA „RÓMEÓ” Férfiruha szaküzlet Miskolc, Széchenyi utca 119. nyitása október 2-án öltönyök, kabátok, nadrágok és zakók nagy választékban BORSODI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLL. wiindeniéle A rozsda támadása Veszélyben van az Eiffel- torony, amely 1889 óta a leg­nevezetesebb párizsi épít­mény, és a francia főváros szimbóluma. Erősen megtá­madta a rozsda, bár a ma­gántársaság kezelésében levő vasszerkezetet gondosan kon­zerválják és ötévenként újra, meg újra bevonják védőfes­ték-réteggel. A francia fővá­ros most nagyobb összeget fordít olyan módszer kidol­gozására, amely biztosítja á torony állagának tartós meg­óvását. Pedagógus-import A hamburgi oktatásügyi szervek azon fáradoznak, hogy megszüntessék a város középiskoláiban egyre súlyo­sabb matematikatanár-hiányt. Ezért a jövő évben 50 ál­lástalan amerikai pedagógust foglalkoztatnak Vitapartnerek (Agotha Tibor felvétele) Egy légy a címszereplő Yoko Ono Lennon, aki John Lennonnak, a Beatles-együt- tes volt tagjának felesége, el­készítette legújabb filmjét. A film címe: „Fly” (A légy). „Cselekménye”: egy légy sé­tál egy meztelen nő testén. A film meglehetősen sok technikai problémát okozott. A címszereplő legyet 200 légy közül választották;ki, melye­ket egy kávéház konyhájá­ban fogtak össze. Nem volt könnyű feladat kiosztani ái „áldozat” szerepét sem. Ti­zenkilenc jelöttől kellett el­tekinteni, mivel túlságosa^ csiklandósak voltak, és csak a huszadik bizonyult alkal­masnak a szerepre. Svájcban is: bankcsőd Svájcban egyre-másra tör­nek ki a pénzügyi botrányok. A legutóbbi botrány „hőse” a Centrum Bank, amely kény­telen volt beszüntetni a ki­fizetéseket, minthogy adós­ságai meghaladják alaptőké­jét. A bank főrészvényese, Paul Wormser, a játékkaszi­nók szenvedélyes látogatója, Férjeik ellenere cselekedtek A régi Lengyelországban a feleséget gyakran .barátnak" is nevezték. Ezt az egykori szokásokkal foglalkozó külön­böző forrásokból — okiratok­ból, végrendeletekből, bizal­mas levelezésből — állapí­tották meg. A kor emberei a feleségben társat, barátot láttak, és ezért nemcsak női bájt, érzéseket, gyöngédségei követeltek tőle, hanem bátor- ■ ágot és értelmet is. A „mu­tier fortis” Lengyelországban sokkal gyakoribb jelenség, mint más országokban. Fry ez Modrzewski, a XVI. század egyik neves írója ke­sereg is emiatt, mondván: ,A lengyel asszonyt személyek, az illendőségre mit sem ad­va, megszokták volt, hogy férjeik ellenére cselekedné­nek.” rács mögé került. Egy év alatt Svájcban négy bank­csőd volt: csődbe jutott az United California Bank <Ba­sel), a Fribgest (Zürich), a Banco Vallugano és a Brun­ner Bank. A hiány összesen 63 millió dollár, és ez igen megtépázta a svájci bankok eddig makulátlan jó hírét. Érzékeny búcsú (Agotha Tibor felvétele) Rákok támadása Rák-hadsereg támadta mer az egyik japán tengeralattjá rőt és két külföldi teherhü- jót, amelyek Kobe kikötőjé­ben horgonyoztak. A fedél zetet tömegesen elárasztó ta- risznyás rákok megrongálták az újonnan épített japán ten­geralattjáró vízhűtő berende­lésének szivattyúját, és kám­eát okoztak a másik íét híj­éban is. Végül a tengeralatt­járót javítás végett- a dokk­ban kellett hagyni, a két teherhajón pedig be kellett szüntetni a munkálatok»*

Next

/
Thumbnails
Contents