Déli Hírlap, 1971. augusztus (3. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
A cipészek fizetése A Miskolci Cipész Szövetkezet dolgozóinak átlagkeresete csaknem 2 ezer forint. A szövetkezet fejlesztési tervében célul tűzték, hogy az új tervidőszak végére a cipészek átlagkeresete 16 szá- zialékkal növekedjék. A város gyomra A város zöldség- és gyümölcsboltjainak ellátását az AGROKONZUM Sajó-parti főraktára biztosítja. Legutóbb, szombattól szombatig, 1124 tonna áru érkezett ide és körülbelül ugyanennyi is hagyta el a raktárát. Ez a mennyiség ki is elégíti a város lakóinak igényét, tavaly is ugyanennyi zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottunk. REFLEKTOR Ma Budapesten a Magyar Írók Szövetsége koszorúzási ünnepséget rendezett Heltai Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából. íjc Dunaújvárosban a Vörös Csillag Tsz határában öntözési bemutatót tartanak, if- Egerben déli 12 órakor bezárja kapuit a nyári egyetem, Győrött sajtótájékoztatót tartottak az ottani SZŰR-ról. Gyulán az Erkel Ferenc Múzeumban délután 6 órakor kiállítás nyílik az ottani művésztelep idei lakóinak alkotásaiból. 3+c Szombathelyről pártdelegáció utazott a Mari Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságba. Ac Tatabányán a szénbányák vállalati szakszervezeti tanácsa megvitatja a vállalat első féléves bérgazdálkodását. . . ví-r í-V - -v '"•* Ac Bizonyára sokakat gondolkodóba ejtenek a Probst Cirkusz tevéi, ugyanis első látásra nem lehel egyértelműen eldönteni, hogy egy- vagy kétpúpúak-e? Nos, lapunk olvasói könnyen megfejthetik a talányt, ha kivágják ugyanis ezt a képet, és bemutatják a cirkusz pénztáránál, féláron, 10 forintért vásárolhatnak jegyet a ma délutáni előadásra, bármelyik padülésre. (Herényi felv.) Amíg egy új otthon elkészül Presszóban is „épül” a ház Az új lakásügyi rendelkezések kimondják, hogy hatékonyabban kell támogatni az egyéni építkezőket. Az OTP ez év július 1-től már nem 70, hanem indokolt esetben 80 ezer forint hitelt is nyújthat lakásépítéshez. A megfelelő anyagi fedezet azonban sajnos még nem biztosítja az építkezés zavartalanságát, hiszen hihetetlenül sok kilincselésbe, utánjárásba, izgalomba kerül, amíg egy családi ház felépül. Miskolcon — főleg a II. és III. kerületben, valamint a Martintelepen — sok százan építkeznek. Gulyás Imre, az LKMfaen- a martmtelepi buszKét ló, meg egy gőzhenger Ütsservis az ég alatt Kereken húsz éve két lófogattal, egy gőzhengerrel és néhány száz forintos induló alappal hozták létre a Miskolci Mélyépítő Vállalatot azzal a céllal, hogy a város útjain, hídjain előforduló javításokat elvégezzék. A néhány emberből verbuválódott cég aztán együtt nőtt a várossal. A két évtizede fogalmazott alapító okmányt szeretettel őrzik és ahogy Mezei Lajos, a vállalat igazgatója elmondta: a profil azóta sem változott, csak a feladatok nőttek a réginek a sokszorosára. Ahol egy év tíz hónap — Ha két napig esik, négy napig állunk — mondják a vállalatnál, hiszen egy kiadós eső után megtelnek az árkok, a nehéz földgépek megsüllyednek. A gyorsaság éppen ennél fogva mindig az időjárás függvénye is. Januárban, februárban így sem tudnak dolgozni, hiszen ezekben a hónapokban általában hó fedi még a „munkahelyet”. Ezért «is tartják számon a vállalatnál a dolgos 10 hónapot úgy. mintha egy egész év lenne. Az idén elhúzódott a tél, a sok hó nehezen takarodott el és az átázott föld sokáig hátráltatta a munkák megkezdését. Annál nagyobb örömére szolgált a vállalatnak, hogy a nehézségek ellenére az első fél évben 10 millió forinttal több értékű munkát végezték el a város útjain, mint az elmúlt esztendőben. A termelés növekedése néni kevesebb, mint 38 százalékra tehető. Dupla létszámmal ötszörös eredmény Alig négy évvel ezelőtt még csak kétszáznyolcvanan dolgoztak a vállalatnál, most több, mint hatszázan. Ugyanakkor, a létszám megduplázódása mellett ötszörösére emelkedett az elvégzett rflunkák értéke is. Ehhez természetesen hozzájárult az a tekintélyes műszaki fejlesztés, ami jelenleg majdnem minden szükséges, korszerű gépet biztosít a vállalt munkákhoz. Nemcsak a gépesítés színvonalában sikerült felzárkózniuk a hasonló profilú nagyvállalatokhoz, de a bérekben is. Az elmúlt években lényegesen javult a mélyépítőnél dolgozók fizetése, amivel elejét vették a többi vállalatcárnál ugyancsak számottevő fluktuációnak, vagy a munkaerőhiánynak. Segítenek a többségükben vidéki dolgozók gondjain is, mégpedig elsősorban úgy, hogy a városban levő bérelt szállásokat felszámolják. A BÁÉV jövőre építi fel az új 200 személyes munkás- szállót, ahol nemcsak az alváshoz szükséges feltételeket biztosítják, hanem a takarítástól, a kulturált és higiénikus körülmények megteremtéséig, az étkezésig, a főzési lehetőségig mindent. (nagy) végállomásától nem messze vásárolt házhelyet. Májusban kezdte ásni a pincét, a falak már embermagas sálban emelkednek. Hetekbe telt, amíg sikerült cementet, téglát és más szükséges anyagot megszereznie. Most csak egyetlen gondja van: a kémény. Az ígéretek és a befizetett pénz ellenére még mindig nem kapta meg az igényelt 250 darab kémény- cserepet, pedig napokon belül szükség lesz majd rá. Még az idén szeretnének pe- recesi albérletükből a saját házukba költözni. „Zsírozás nélkül nem meny” A Bükk lágyan domboruló tájaira látni a lillafüredi országút mentén fekvő Szépvölgyi utcából. Kempingsátrak vesznek körül egy épülő házat. — Vidékről olcsóbban kap az ember segédmunkásokat, ők faknak itt, nem mi — kapom a felvilágosítást Ivá- nyiéktól, a leendő tulajdono- séktól. A készülő házhoz a megye minden részéről hoztak valamilyen építőanyagot. Diósgyőri kő, putnoki tégla, varból mészkő és kistokajl föveny áll kis kupacokban az udvaron. — Az a szerencse, hogy jó harcias vagyok, s addig nem mentem el sehonnan, amíg nem kaptam meg az anyagot — kezdi Iványiné. — Neké- zsenyben már építkeztünk egyszer, tudom én, hogy hol, kit kell „zsírozni”, hogy minden legyen időben. Jubileumi tábor Augusztus 16-án nyílik meg a Csanyikban a jubileumi úttörőtábor. A jutalomüdülés részesei a járási matematikai verseny győztesei, a legjobb irodalmi színpadok és tánckörök úttörői lesznek. A matematikus szakraj két alkalommal speciális rajzfoglalkozáson is részt vesz, amelyet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem négy hallgatója vezet. A táborozás aygusztus 21-ig tart. Elégedetten néz a téglahegyre, sok embert meg kellett „kenni” — mondja —, amíg a 2500 tégla a putnoki TÜZÉP-telepről Iványiékud- varába került. Osztálytársak, jó barátok Előttünk tolatott be az FH 58-25 rendszámú teherautó Szakszonék Károly utcai telkére. Megérkezett a tíz hónapja (!) várt szilikát - tégla Berentéről. A ház pontosan a teherautó magasságáig ér, kézről kézre vándorolnak a 20—30 kilós szürke téglák. Nincs sok idő a beszélgetésre, siet a kocsi. Egy- egy téglával együtt '„adom fel” a kérdést Szakszón Istvánnak, aki visszafelé jövet válaszol. — Legelőször a régi osztálytársakat kellett megkeresnem. Higgye el, sokszor egy,- presszóasztal mellett is sokat épül ,a ház. Ismerősök, jó barátok, na meg olajozható emberek nélkül még csak az alapok lennének meg. Nekünk egészen más a véleményünk, mint Szakszón Istvánnak. Ügy hisszük: „jó barátok” és megvesztegethető emberek nélkül már épülhetne a következő szint is. S ez nemcsak a családi házakra vonatkozik. ERDŐS ÁKOS II postás többször csenget Ahogy kezembe vettem a képes levelezőlapot, öröm töltött el: legjobb barátaim egyike üdvözölt az ország túlsó részéből. Miután tüzetesebben szemügyre vettem a címzést, észre vettem annak helytelenségét. A barátom — tévedésből — nem a „Győri”, hanem a „Bécsi” kapuba küldte üdvözletét —. amilyen kapu Budapesten van ugyan, de Miskolcon nincs. Nem vagyok városunk tősgyökeres lakója, s mert a foglalkozásom sem szerepelt a lapon, a postás nem tudhatta, hogy ki vagyok — és mégis eljuttatta hozzám a küldeményt. Nincs kizárva, hogy előzőleg felkereste a „Csabai”, a „Szentpéteri”, a „Zsolcai” kapu azonos számú bérházait, talán be is csengetett az enyémmel egyező számú lakásokba, míg végül eljutott a levélszekrényemig. Nem sokkal később egy másik távol élő ismerősöm így adresszálta a nekem írt levelét: „Budapest, Győri kapu”. A lakóhelyem el tévesztése ellenére ezt a küldeményt is megkaptam. Mint ahogy mindig megkapom a többit is, jóllehet a bérháznak, amelyben lakom — ki tudná megmondani: miért? — ugyanaz a száma, mint a Győri kapu egyik tőlünk nem' messze levő magánházának. S most tisztelettel gondolok az általam nem ismert postásra vagy postásokra, akik többször is úgy végezték el feladatukat, hogy evégett kerülő utakat tettek meg, több időt, energiát pazaroltak el, mint „normális körülmények” között kellett volna. És hány hasonló esetben járnak el így? Hogy vannak ellenkező esetek is? Amikor tévednek, hibát követnek el ok is? Természetesen vannak. S a sok egyéb közt az is bajunk, hogy velük kapcsolatban csak ezeket az eseteket hangoztatjuk, tartjuk számon. A rájuk nézve pozitívakat nem. És nemcsak velük vagyunk így. Másokkal is. A rendőrökkel, buszsofőrökkel, kalauzokkal, kereskedőkkel, s még jó néhány olyan foglalkozásúval, aki közvetlenül velünk kapcsolatban végzi munkáját, „nyílt színen” tevékenykedik. A mi hibáinkat, hanyagságainkat azonban kd veszi észre, ki tartja és kéri számon? Valamennyiünkét, akik olyan munkahelyeken dolgozunk, ahol a ténykedésünk rejtve van embertársaink, hadd mondjam így, a nagyközönség elől. Legfeljebb csak, a közvetlen munkatársaink, esetleg még a főnökeink tudják, ha nem végezzük el megfelelően a feladatunkat. Így aztán az utcán, a közéletben mi vagyunk a hibátlanok, akik lépt én-nyomon és nemegyszer oktalanul megrójuk az említetteket, ha hibát követtek el. Nem jut eszünkbe, hogy mi, ha az első próbálkozásra nem sikerül munkánkban az elénk tűzött celt elérnünk — átvitt értelemben — nem „csengetünk” (több helyen, hanem egyszerűen odébbállunk, másra hagyjuk az „áldozatot”. Jó lenne mindezt fontolóra vennünk, önkritikusan meg kellene vizsgálnunk a magunk helytállását, mielőtt másokat szapulnánk. Hogy felébredjen, csengetnünk kéne a lelki- ismeretünknek. TARJAM ISTVÁN A gyermekváros startja (Folytatás az 1. oldalról) A kotrógép éppen az első, út felőli szárny alapját ássa. Ebben a kétszintes egységben lesz majd az iskolai rész és mellette, illetve alatta az összes kiszolgáló egységek a kultúr- és sportcélokra alkalmas nagyteremmel együtt. Az épületszárny közepén hátrafelé egy fedett összekötő rész nyúlik majd föl a domboldalon. Ezen fognak közlekedni a gyerekek az előző számy- nyal párhuzamos lakóépületbe, amelyben az óvoda is helyet kap. Továbbfejleszthető A tervezők úgy gondolkodtak, hogy az egységek toÚjabb áruk érkeztek és még négy napig tart a nyári vásár a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat miskolci és megyei boltjaiban vábbfejleszthetöek legyenek. Vannak ugyanis olyan elképzelések. melyek szerint célszerű lenne a 3—16 éves korhatárt 18 évesig bővíteni — nevelési okokból. Akik ide bekerülnek kisgyermekként, azok az általános iskola elvégzése után — akarják, nem akarják, de kénytelenek lesznek elhagyni ezt az intézményt. Az új elképzelés viszont szakmunkásképző egység építését is célul tűzi ki, Jiogy az innen kikerülő fiatalok a megszokott környezetben, zavartalanabbul készülhessenek majd föl az önálló életre. Határidő: 1973 A dózer túrta rögök mellett gyümölcsöktől terhes fák és mezei virágos domboldal hívogatják az arra járót. Bizony, még a gépkezelők is engedhetnének a csábításnak, mert a két földmunkagép kiszolgálásához kevés a három teherautó. Ebben a hónapban 5000 köbméter földet kellent: kitermelni és elszállítani, de a gépkezelők szerint ilyen viszonyok között ez aligha sikerül. No meg az idejében kiszállított, de éppen az első épületszámy szelvényébe lerakott vasbetongerendák áttelepítése sem fogja gyorsítani ezt az ütemet. Pedig a májusi építkezés-kezdés máris augusztusra csúszott, és így nehéz lesz tartani az 1973- as határidőt. Azt az időt, amelyre az 1400 veszélyeztetett, züllésnek indult városi fiatalkorút számon tartó nevelő, a gyermekvédelemmel foglalkozó szakember és a közvélemény is türelmetlenül vár. NYAKAS SZILARD
